In a darkened room the boy sits, waiting for the story to begin. His companion is a young man, cloaked in shadow, his voice low and soft. Only the pure white of his collar is visible in the gloom.
The story of this man's life is about to be told. A story of a vampire facing the dark stretch of eternity, cursed with an exquisite craving for human blood.
Eredeti megjelenés éve: 1976
Túl sok hatalmat szerzett kényszeres hedonista dacosfiú behálóz magának egy krónikus önutálattal és melankóliával off küzdő úrifiút. A vámpírok jól egymás nyakán ragadnak az örök magányban – gyűlölettel, mégis örök érzelmi függéssel. És a társaság megtartását (vagy megszerzését) aljasabbnál aljasabb manipulációkkal érik el a szereplők. Nehéz is nem toxikus párkapcsolatként értelmezni azt a valamit, ami a vámpírok között megy, amit a romantikus, sőt, erotikusba hajló fogalmazás erősít.
Most olvasom, hogy Rice meglepődött, hogy sok meleg rajongója lett a könyveinek. Olvasva az Interjút én el nem tudom képzelni, hogy mire fel volt ennyire meglepve.
Ez a romantikus felhang Claudiával igen problematikus területre téved. Nem csak azért, mert egy ötéves testében felnövő természetfeletti nőről van szó, hanem Luis már a kislány átváltozásának a pillanatban „felnőtt tekintetről” beszél. Takarodsz, te kis pedó. És mindegy, hány évtizedet élt már vámpírként Claudia, valahányszor felbukkant a gondolat, hogy ’Father and Daughter. Lover and Lover.’ (és sokszor felbukkan), mindig rendkívül kényelmetlenül éreztem magam. Mert értem én, hogy a vámpíroknál nem úgy megy a szülőség, mint a halandóknál, és azt is, hogy nem gyerekről van szó. MÉGIS!!!
Ami tetszett: A csúcspont mindenképp az Armanddal folytatott párbeszéd volt: van-e isten, mi a gonoszság stb. A könyv több érdekes témát is felvet, nem csak „juj, vér, de félelmetes!!” A párkapcsolati áthallás is lekötötte a gondolataimat, illetve Claudia helyzete is egy érdekes morális kérdés (a fent említetteken túl).
Ami kevésbé: Kétségtelen, hogy Luis (amúgy megalapozott, de néha már nevetséges) világfájdalmán keresztül látni mindent elég… olvasót-próbáló kihívás. Én elvoltam vele, de személyiségtől függően ez jelentősen ronthatja az olvasási élményt. A környezet leírása néha igen indokolatlanul részletes volt, rontotta az interjú illúzióját. A vámpírképességek szabályaiban pedig ellentmondásokat véltem felfedezni. Világszabályokat tessék betartani! De ezek a negatívumok nem billentették át a mérlegemet.
A filmmel összehasonlítva off
Nagy kedvenc. A filmet jó sokszor láttam, aztán mikor bejelentették, hogy jön a sorozat off, utána kedvet kaptam elolvasni. Nagyon tetszik az írásmódja. A történet is jó, nyílván nem tökéletes, na de melyik könyv az? Ami nekem nem tetszett benne, az spoiler. Lestat amennyire felhúzott néha, annyira nagy favorite lett :D alig várom, hogy a többit is elolvassam :)
Sokadjára olvasom, hol magyarul, hol angolul. Közös kedvenc könyvünk drága barátosnémmel. :) Szerintem ebben a könyvben még nem merülünk el teljesen abba a kissé túl szövevényes, aprólékosan leírt világba, ami a sorozatot jellemzi. Emlékszem, amikor először olvastam, nagyon szerettem volna vámpír lenni. Most már az vagyok. :D (Vicceltem.)
Az első vámpírregény, amit elolvastam. Az eleje elég nehézkesen indult, nem tudott igazán megfogni, és ez a végéig is csak úgy-ahogy sikerült a könyvnek. Pedig egyébként nem rossz könyv, és a kérdések, amelyeket feszeget is érdekesek. Valahogy ez most mégse tudott igazán működni.
Érdekes volt a vámpír nézőpontjából olvasni, ez a kevésbé jellemző. Anne Rice vámpír figurái ez alapján elég komplexeknek és sokfélének tűnnek, egyesek teljesen átadják magukat az új létüknek, mások kapaszkodnak elvesztett emberségükbe. A főszereplő is nagyon komoly kételyekkel, aggodalmakkal, morális kérdésekkel küzd. Emellett azért ebben a történetben még nagyon sokmindent megtartott a szerző a vámpír eredeti jellemzői közül, még ha a kereszt, szenteltvíz és a fokhagyma hatástalan is, a vámpír továbbra is az éjszaka gyermeke, és az emberi vérhez, pontosabban egy ember megöléséhez képest minden más csak gyatra helyettesítés. Bár még csak a filmeket láttam, az Alkonyat sorozat vámpírjai ehhez képest – bocsánat a szóviccért – elég vérszegényeknek tűnnek.
Szóval összességében nem érzem, hogy ezt az időt annyira jól töltöttem el, valószínűleg választhattam volna jobb könyvet is, de azért nem volt teljesen hiábavaló.
A filmet anno sokszor megnéztem, de a könyvre nem kerítettem azóta sem sort. Hangoskönyv formájában elég szórakoztató volt, mivel ez 99%-ban egy monológ lenne. A röpke 15 órás hossz pont belefért egy Chiang Mai-Bangkok oda-vissza autózásba (mivel leállt a légi közlekedés), így legalább nehezebb volt bealudnom. A film és a könyv között nem tudtam történeti különbséget felfedezni. A leglényegesebb, hogy Anne Rice vámpíros sorozatából nem készült több film (csak egy borzalmas, amitől ő maga is elhatárolódott), a folytatásra pedig most kiváncsi lettem.
Nagyon jó élmény volt angolul elolvasni. Réges-régen láttam a belőle készült filmet, és mikor már a könyv 90%-ánál tartottam, megnéztem újra. Szerintem jó adaptáció, mert csak olyan részeknél tér el, amik ésszerűek a film hosszúsága miatt. A hangulatát nagyon visszaadja szerintem. :)
Többször olvastam már magyarul az évek alatt, most végre sort kerítettem rá angolul is. Egész más élmeny volt így, valahogy érzékletesebb, áterezhetőbb, mint a fordítás, örülök, hogy emellett döntöttem. Úgy érzem, minden újraolvasásnál egyre jobban értem Louis karakterét, az elveszettségét, a fájdalmát, vágyódását valami több, nagyobb jelentés után. Nem is azért mert ugyanígy éreznék, de azt gondolom, kell egy bizonyos mennyiségű és minőségű tapasztalat, hogy az ember igazán értékelni tudja ezt a könyvet. Több, mint tizenöt éve olvastam először és azóta is változatlanul Anne Rice az egyik kedvenc íróm. Minden alkalommal új érzéseket kelt bennem, mindig felfedezek valamit, amit addig nem vettem észre, vagy nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Imádom azokat a bonyolult, néha kissé megfoghatatlan, viharos kapcsolatokat, amiket felvonultat: Louis viszonya Lestathoz, Claudiához, Armandhoz. A szeretet és a gyűlölet kontrasztja, és hogy ezek az erzések milyen közel vannak egymáshoz. Az interjú formátum pedig arra ösztönzi az embert, hogy megpróbáljon a sorok közt olvasni, hogy mi lehet az, amit a mesélő nem mondd ki vagy leplezni próbál. Persze vannak a könyvnek gyengébb részei, peldául a kelet-európai kiruccanás sokaknak nem a kedvence, de ennek is megvan a jelentősége, számomra legalábbis ezzel határolódik el a klasszikus vámpír-mítosztól. Biztos nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a kezembe vettem ezt a könyvet és már most alig várom, hogy ha néhány év múlva újból előveszem, akkor mit fog majd jelenteni számomra.
vegyes érzéseim vannak egy kicsit. maga a cselekmény kicsit vontatott, és nem is igazán ez az érdekes része a könyvnek, az írásmódja sem volt a legjobb, ráadásul az egész interjú formátum feleslegesnek tűnt. a filmben legalább Christian Slater van talán a rész, ami a legkevésbé érdekelt, az a New Orleans és Párizs közötti európai utazgatás.
viszont, nagyon szerettem a melankólikus hangulatot, Louis tépelődését az emberségével kapcsolatbanspoiler , de az igazi fénypontja a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok. nincs egy ép karakter sem az egészben, az összes kapcsolat diszfunkcionális, mindenképp szeretnék még róluk többet olvasni.
Elérkeztem a kedvenc vámpíros könyveimhez: ez Anne Rice Vampire Chronicles (Vámpírkrónikák) sorozata, melyből eddig 4 kötetet sikerült elolvasnom. Ezekben egyesülnek Bram Stoker és Stephenie Meyer vámpír-figuráinak (számomra) pozitív tulajdonságai. Rice lényei egyes szám első személyben vallanak életükről, döntéseikről, emlékeikről és érzéseikről – mert vannak nekik (Drakula gróffal ellentétben).
https://litfan.blog.hu/2011/02/15/anne_rice_interview_w…
[…] if you believe God made Satan, you must realize that all Satan's power comes from God and that Satan is simply God's child, and that we are God's children also. There are no children of Satan, really.
`I thought you wanted to die, Louis,' he said. „
The boy made a soft, abrupt sound when the vampire said his name which the vampire acknowledged with the quick statement, ” Yes, that is my name, " and went on.
„ You weren't always a vampire, were you? ” he began.
„ No, ” answered the vampire. „ I was a twenty-five year-old man when I became a vampire, and the year was seventeen ninety-one. ”
„ You mean . . . he sucked your, blood? ” the boy asked.
„ Yes, ” the vampire laughed. „ He sucked my blood. That is the way it's done. ”
People who cease to believe in God or goodness altogether still believe in the devil. I don't know why. No, I do indeed know why. Evil is always possible. And goodness is eternally difficult.
But you must understand, possession is really another way of saying someone is mad.
„ Even over all these years, I feel that anger for him like a white-hot liquid filling my veins. I saw then what being a vampire meant to him.”
„ He was just a killer, ” the boy said, his voice reflecting some of the vampire's emotion. „ No regard for anything. ”
" No. Being a vampire for him meant revenge. Revenge against life itself. Every time he took a life it was revenge.
„ Because, you see, though Lestat had never said anything about devils or hell to me, I believed I was damned when I went over to him, just as Judas must have believed it when he put the noose around his neck. You understand? ”
„ `What do you think a vampire is?' he asked me sincerely.”
`I don't pretend to know. You pretend to know. What is it?' I asked. And to this he answered nothing. It was as if he sensed the insincerity of it, the spite. He just sat there looking at me with the same still expression.
You will be filled, Louis, as you were meant to be, with all the life that you can hold; and you will have hunger when that's gone for the same, and the same, and the same.
The red in this glass will be just as red; the roses on the wallpaper just as delicately drawn.
And you'll see the moon the same way, and the same the flicker of a candle. And with that same sensibility that you cherish you will see death in all its beauty, life as it is only known on the very point of death.
Don't you understand that, Louis? You alone of all creatures can see death that way with impunity. You . . . alone . . . under the rising moon . . . can strike like the hand of God!'
" `You bastard!' I whispered to him. 'You fiend!'
"`Such language in front of your daughter,' he said.
"`I'm not your daughter,' she said with the silvery voice. `I'm my mamma's daughter.'
„`No, dear, not anymore,' he said to her. He glanced at the window, and then he shut the bedroom door behind us and turned the key in the lock. `You're our daughter, Louis's daughter and my daughter, do you see? Now, whom should you sleep with? Louis or me?' And then looking at me, he said, `Perhaps you should sleep with Louis. After all, when I'm tired . . . I'm not so kind. ”
 | The Vampire Chronicles sorozat · Összehasonlítás |
