!

Interjú a vámpírral (Vámpírkrónikák 1.) 493 csillagozás

Anne Rice: Interjú a vámpírral Anne Rice: Interjú a vámpírral Anne Rice: Interjú a vámpírral Anne Rice: Interjú a vámpírral Anne Rice: Interjú a vámpírral

Mindenkit érdekelnek a vámpírok.
Évszázadok óta foglalkoztatják a képzeletet, hátborzongató történetek hősei, elkárhozott, démoni teremtmények, az éjszaka gyönyörű vadászai, akik embervérre éhezve lesnek gyanútlan áldozataikra. Ezek a mesék olyannyira lenyűgözőek, hogy egyesek szinte már megszállottan rajonganak értük.
Talán éppen ezek a gondolatok jutnak eszébe annak az ifjú újságírónak, aki egy nap különös felkérést kap: valaki, aki azt állítja magáról, hogy vámpír, szeretne interjút adni neki. Ám bármire is számít, egy különc pozőr helyett valódi démont talál. A döbbent riporter szeme előtt megelevenednek a mesék, életre kelnek a legendák, s míg a különös, korszakokon átívelő történet kibontakozik, megismerhetjük egy szörnyeteg emberi lelkét, vágyait, ösztöneit, évszázados kutatását igazságok és válaszok után, s megtudhatjuk, hogy az egyetlen dolog, ami enyhítheti az örök élet kínját, a szerelem.

Anne Rice regényéből Tom Cruise, Brad Pitt és Antonio Banderas… (tovább)

Eredeti mű: Anne Rice: Interview With the Vampire

Eredeti megjelenés éve: 1976


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Lestat · Louis de Pointe du Lac


Hirdetés

Kedvencelte 126

Most olvassa 39

Várólistára tette 266

Kívánságlistára tette 174

Kölcsönkérné 10

Elcserélné vagy eladná

>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
hinodranzer könyve Anne Rice: Interjú a vámpírral

Kiemelt értékelések

+
>!
Frank_Spielmann I
Anne Rice: Interjú a vámpírral

A vámpíroknak mostanában elég rossz a presztízsük.
Mindenféle romantikus tinisorozatba/könyvbe bepakolják őket, és közben elfelejtik, hogy a vámpír attól vámpír, hogy vért szív.
Elég sokan, ha meghallják azt, hogy „vámpíros könyv”, elborzadnak, mert valami színvonaltalan valamit várnak. És azt hiszem legtöbbször igazuk is van.

Ne feledjük el, hogy a vámpírok ugyanolyan kitalált lények, mint például az angyalok vagy a zombik. A fantasyk és a mesék tele vannak ilyen nemlétező lényekkel (beszélő szamár? fabábúból kisfiú?), mégis szeretjük őket. A vámpírok ősi, eredetileg félelmetes lények. Anne Rice fogta magát, és írt először egy novellát, majd pedig ezt a regényt egy vámpírról, aki elmondja élete történetét egy halandónak. Ez a vámpír elég a napon, és nem tököl, hanem öl. Persze hatalmas lelki válságokon megy keresztül, hiszen gyilkolni nem olyan egyszerű, mint azok gondolják, akik még nem tettek ilyesmit.

Rice felépít egy külön kis univerzumot, ami elképesztően sokrétű, mély, és szerintem még hihető is. Modern mese, akárcsak a Harry Potter sorozat. Csak talán jobb.

A nyelvezete gyönyörű (ez a fordító érdeme is), a [vámpír]lélek legapróbb rezdüléseit is úgy ábrázolja, hogy szinte mi is érezzük azt, amit egy vámpír érez vérszívás közben. Halhatatlan (több értelemben is) szereplőket teremt: Louis, Lestat, Claudia és Armand egyedülállóak. Néhányukat óhatatlanul is megszeretjük olvasás közben. Ha van egyáltalán olyan, hogy szépirodalom, akkor ez a könyv teljesen pozitív értelemben az. Ez után a könyv után ki ne szeretne akár csak néhány napra is vámpír lenni? Csak a napfény hiányozna…

96 hozzászólás
+
>!
Why_Doboz
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Na kérem. Végre egy történet, amiben igazi vámpírok szerepelnek, akik emberi vért szívnak, gyilkolnak, elégnek a napon (nem csillognak), és tükrözik a pszichológusok azon kijelentését, ami szerint a vámpírok az emberek perverz vágyainak kivetülései. Egy történet, amiben a vér még az életet és a szenvedélyt jelenti. Egy történet, amiben elképesztő karakterek vannak, akik mindenféle szemszögből megmutatják a vámpírlétet. Egy történet, aminek a végén nem arra jutunk, hogy mindennél jobban szeretnénk vámpírok vagy vámpírok feleségei lenni…

12 hozzászólás
+
>!
Merielle
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Mostanában irtó sok a vámpíros könyv, érdekesebbnél érdekesebb történeteket olvashatunk róluk. Vámpírokról, akiket elfogadott a társadalom és palackozott vért isznak, vámpírok, akik rendesen köztünk járnak iskolába és vámpírok, akik tökre nem vámpírok, csak így szólítják őket. Eléggé felkapott téma lett ez mostanában, úgy hiszem, hogy most majd a zombik fognak előtérbe kerülni. Nem mondanám, hogy örülök annak, hogy ezeket a régi, fantasztikusan jól kitalált (?) lényeket átváltoztatják és új külsővel ruházzák fel. Nem kívánok semmilyen másik könyvre vagy sorozatra akármire célozni ezzel, én mindig a régi dolgokat szeretem. Így van ez a könyveknél, bútoroknál és a történeteknél is. Számomra egy vámpír gonosz és vért szív, elég a napon és nem ódzkodik attól, ha valakit meg kell ölnie vagy muszáj megölnie. Anne Rice tökéletesen és gyönyörűen írja le a könyvben a vámpírok életét és életmódjukat. Ezeket a régi szokásokat szeretem, de nem vetem meg, ha valaki új ötlettel áll elő, viszont az érző vámpír és a csak állatokat eszem vámpír nem igazán más, mint, amit már ezelőtt megírtak. Egy író/írónő csak fogta magát és kitalált egy hosszabb történetet ahhoz, amit már előtte papírra vetettek. Nincs ezzel baj, lehet valakinek más ötlete egy már létező dologhoz, lehet azt bővíteni, én csak azt szeretném, ha nem vesznének el a régi, eredeti, klasszikus vámpírok. Maradjanak az ÉJSZAKA sötét teremtményei és ÉGJENEK el a napon. Nem gondolom azt, hogy az ő érdekes történetüket ennyire meg kellene változtatni. Nem kell mindenből romantikus történetet alkotni, nem, ezek pont így jók, véresen és gonoszan.

Anne Rice pont ezért becsülöm és tisztelem, mégiscsak az elsők között volt, akik vámpíros történeteket írtak és még hogy! Az összes többi mélyen elbújhat mellette.

2 hozzászólás
+
>!
Fummie
Anne Rice: Interjú a vámpírral

A film volt az első találkozásom a vámpírokkal. Egészen kicsi lehettem, mikor először láttam, csak arra emlékszem, hogy nővérem egyik kedvence volt, és amikor ő nézte, én is néztem. Nagyon sokszor láttam fiatalként, de valahogy idősebb koromban egyszer sem, csak megmaradt bennem a történet, és hogy imádtam nézni. Érdekes mód sosem féltem ettől a filmtől, holott kevésbé félelmetesebb filmektől is mindig nagyon megijedtem.
Könyvként most volt először szerencsém a történethez, és egyszerűen imádtam. A film cselekménye egészen hű a könyvhöz, úgyhogy ebből a szempontból sok újdonság nem volt számomra, mégis annyira lenyűgöző volt az egész. A leírás gyönyörű volt, és akik azt mondják, nem lehet E/1-be leírást tenni, azok olvassák el ezt a könyvet. A hangulat magával ragadott, csak le kellett ülnöm egy csendes sarokba, és máris beszippantott. És míg kicsinek csak azt fogtam fel, hogy mi történik, de azt nem, miért, most végre sikerült megértenem az okokat is, és ez nagyon jó. Imádtam minden egyes szavát (és nyugodtan hívhattok elfogultnak).

>!
Európa, Budapest, 1995
408 oldal · ISBN: 9630757907 · Fordította: Walkóné Békés Ágnes
2 hozzászólás
+
>!
Batus
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Anne Rice gyönyörűen írja le mind a külső, mind a belső tereket… kicsit olyan a stílusa, mintha egy modern Jókait olvasna az ember. A történet filozófiája, a benne rejlő gondolatok pedig mind figyelemreméltóak. Egyedül Louis stílusa és gondolkodása idegesítő néha, de megbocsájtható neki.

+
>!
szöszmösz
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Nem mondanám, hogy kötelező darab, de mindenkinek megéri elolvasni. Lestatban a végén hihetetlenül nagyot csalódtam, Louis pedig egyre inkább nőtt a szememben. A riporterrel pedig teljesen egyet tudok érteni. Ilyen elbeszélés után és is kipróbálnám, legalább egy éjszakára, hogy milyen lehet a vámpírlét.

7 hozzászólás
+
>!
danlin
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Évekkel ezelőtt láttam a filmet, mégis olyan hatással volt rám, hogy a főbb eseményekre és karakterekre jól emlékszem. Már évek óta könyvben is el akartam olvasni, hisz mégis egy nagy klasszikus, amely sok íróra hatott.
A könyvben azt tetszett a legjobban, hogy a karakterek nem lettek angyalok, hanem ténylegesen gyilkosok (és bizonyos értelemben gonoszok) voltak. Tetszett, hogy Louis az elején sokat harcol azzal, mivé lett, bár nekem úgy tűnik elvesztette ezt a harcot, mégis kimondhatjuk, hogy a többi vámpírhoz képest, kifejezetten emberibb volt.
A karaktereken és a történeten kívül, még a nyelvezet is nagyon jó volt.
Az egyetlen, amit bánok, hogy csak most olvastam el, korábban kellett volna.

+
>!
mama_gold
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Két napja azon agyalok mit is írjak a könyvről.
Számomra nagyon nehéz volt olvasni. A sok elbeszélő rész, nem tudta felpörgetni az eseményeket.
Sajnáltam Louis-t, hogy olyan lágyszívű volt, viszont Lestat, velejéig gonosz (ha lehet ilyet mondani róla)
Claudia karaktere nekem nagyon nem tetszett. Egy tipikus elkényeztetett fruskát láttam benne. Ott volt még Armand, akit igazából nem tudok hová tenni. Pontosan ki is volt ő és mit akart valójában Louis-tól.
Lehet, hogy ott követtem-e el a hibát, hogy a könyv elolvasása előtt megnéztem a filmváltozatot, bár a szereplőket így sokkal jobban el tudtam képzelni, és azt kell, hogy mondjam, Kirsten Dunst nagyon jól játszotta Claudiát. Ugyanez igaz Louis-ra (Brad Pitt) és Lestat-ra (Tom Cruise) is.
Összességében egy nagyon komoly történet, ami semmiben sem hasonlítható a True Blood, Alkonyat v. Vámpírnaplók modern vámpírtörténeteihez.

+
>!
Luna_Iceshard
Anne Rice: Interjú a vámpírral

Láttam már a filmet, de nem befolyásolt, nem zavart bele a könyv élményébe, mert már elég rég volt. Nem is szeretném összehasonlítani a kettőt, csak annyit említenék meg, hogy máris 1:0 a könyv javára, hogy a filmmel ellentétben itt nem kellett Tom Szcientológus Cruise-t és Brad Csücsöri Pittet néznem. Előbbit alapból utálom, utóbbival semmi bajom más filmekben, de vámpírnak nagyon nem való. Bocs a rajongóktól :)
De beszéljünk a könyvről. A nyelvezete nagyon szép, ilyen szavakkal kell írni az igazi vámpírokról. Ezek a szereplők vámpírok, régi korokban születtek, és hogy nézne ki, ha azt mondanák: „Vámpírnak lenni totál szívás”. Fúj már….. Ehelyett azt mondják: „Gonoszságom végtelenül árnyalt, de bűntelen vagyok. ” Ugye, hogy sokkal jobban hangzik? :)
Végre egy könyv, amiben igazi vámpírok vannak, akik koporsóban alszanak, nem járnak iskolába és tökéletesen csillogásmentesek.
Ennek ellenére itt is megvan a szokásos szenvelgő főszereplő, aki nem akar vámpír lenni, megpróbál állati véren élni, és képes évszázadokat végigfilozofálni a lét nagy kérdéseiről. Louis nem lett annyira a szívem csücske, lehetett volna már egy pont, ahol összekapja magát, bár amikor felgyújtotta a vámpírszínházat, azt díjaztam.
Lestat először nagyon nem volt szimpatikus, aztán ahogy a történet haladt, egyre jobban megkedveltem. Amikor mindig „feltámadt hamvaiból”, meg a végén már egészen megsajnáltam, bár láttam, hogy az új vámpírtársával is pont olyan a kapcsolata, mint egykor Louisszal.
Igazából a könyv elejét még untam egy kicsit, aztán amikor jött Claudia, akkor egyre gyorsabban faltam a sorokat. Claudia az a szereplő, aki odakötött a könyv mellé. Neki volt az egész könyvben a legérdekesebb személyisége. Hogy a teste gyerek marad, de szellemiekben közben felnő és csapdában érzi magát a saját testében. Ha ránézünk, egy kisgyereket látunk, egy felnőtt nő vágyaival és érzéseivel. Érdekes volt a kapcsolata Louisszal, ahogy egyszerre gyűlölték és szerették egymást, és Louis is azt mondja rá, hogy a lánya és a szerelme egyszerre.
Továbbá jó volt az a rész is, amikor Erdélybe mentek vámpírokat keresni, erre az elmaradott tájra :))
Armand…. hát mit is mondjak…olyan fura volt a kapcsolata Louisszal. Ez a „szeretlek-akarlak-maradjvelemörökre” jobban hatott volna férfi és nő közt, mint férfi és férfi közt. Tudom, azt gondoljátok, prűd vagyok meg minden, de ez szigorúan a magánvéleményem, nem akarok megsérteni senkit, de voltak ebben a könyvben furcsa kapcsolatok. Oké, értem, hogy igazából nem azt nézzük, hogy két férfiról van szó, hanem két vámpírról, és értem a lényeget, csak nem tetszik.
Egyrészt emiatt vonom le azt a csillagot, másrészt az elején még döcögősen indult a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Izgalmasabban is el lehetett volna mesélni a történetet.
Végeredményben nem volt rossz, szeretjük a vámpírokat:)

9 hozzászólás
+
>!
FreeBird
Anne Rice: Interjú a vámpírral

El kell mondanom, hogy nagyon régen láttam a filmet, akkor nagyon tetszett, de a könyv olvasása előtt azt hittem, hogy már nem is emlékszem rá :) Azonban ahogy belekezdtem, egyből felvillantak lelki szemeim előtt a filmkockák, és láttam Tom Cruise-t a díványon, Brad Pitt simizni való hosszú haját, még a babaszépségű kislány arca is pontosan felidéződött bennem…. Érdekes élmény volt. A könyv egy örökéletű, emberi érzésekkel bíró vámpír izgalmasan és szépen megírt története. Jó volt így felnőtt fejjel olvasni, újra megismerkedni Louis és Lestat történetével, biztos, hogy filmen is hamarosan újra megnézem :)


Népszerű idézetek

+
>!
Why_Doboz

Emberek, akik nem hisznek többé Istenben, vagy a jóságban, még mindig hisznek az ördögben. Nem tudom, miért. Persze tudom. A rossz mindig lehetséges. A jóság örökérvényűen nehéz.

6 hozzászólás
+
>!
Why_Doboz

Milyen fellengzős dolog szavakba foglalni a szavakba nem foglalhatót.

1 hozzászólás
+
>!
inka0507

Az ajka piros volt, a szeme nyílt,
haja színarany, arca fehér;
Lidérc ez a nő: csak éjszaka jár;
sápadt lepra, Eleven Halál,
és dermed tőle a vér.

2 hozzászólás
+
>!
Why_Doboz

Az emlékek élének le kell kopni, hogy enyhüljön a megoldatlan dolgok fájdalma.

+
>!
Why_Doboz

Pontosan, s ha hiszed, hogy Isten teremtette a sátánt, ebből az következik, hogy a sátáni erő is istentől való, ő is csak Isten gyermeke, s mi is azok vagyunk. A sátánnak igazából nincsenek gyermekei.

3 hozzászólás
++
>!
Belle_Maundrell 

A pokol nem más, mint gyűlölködés, örökös gyűlöletben együtt élő emberek világa.

117. oldal

++
>!
Belle_Maundrell 

Lassan ismerni meg a gonoszt, vagy egyetlen ugrással a karmai közé vetni magunkat… végül is egyre megy.

+
>!
vedith

Gonoszságom végtelenül árnyalt, de bűntelen vagyok.


Hasonló könyvek címkék alapján