Sárkányének (Pern sárkánylovasai: Hárfásház-trilógia 1.) 89% 64 csillagozás

Sitty-sutty és pikk-pakk végeztem vele. Nem érek rá, megyek és keresek egy tűzgyíkfészket, sürgős igézhetnékem támadt :-)

Nagyon nehéz dolga van minden sárkányos könyvnek amit olvasok, hiszen a Trónok harca és a Sárkányok háza után nehéz megugrani az ingerküszöbömet. Anne McCaffrey tér-idő sárkányai azért tudnak kimagaslóak lenni, mert nem is akarnak hasonlítani a klasszikus fantasy sárkányokhoz. És ez nagyon jót tesz az egész storynak.
A Sárkányének nagyjából a Sárkányhajsza cselekményével egy idősíkban játszódik, de egy teljesen más szemszögből mutatja be Pern világát. A főszereplőnk Menolli, aki kimagaslóan tehetséges dalnok, zenész, dalszerző – és akit a szülei és a közvetlen környezete kissé irigyel, kissé megvet nem épp nőies foglalkozás választása miatt. Nagyon nehezen olvastam a szülei ténykedéseiről, főleg spoiler.
Örültem, hogy Menolliban volt annyi bátorság, hogy ki mert lépni ebből a borzasztó közegből és még jobban örültem annak, hogy elnyerte a jutalmát, mind a tűzgyíkok, mind a hárfásházba való felvétele által.

Egy paraszthajszálnyival jobban tetszett ez a rész, mint a korábban olvasott kötetek. Menollit nagyon megkedveltem. Az elején nagyon sajnáltam szegényt a mérgező szülők miatt, utána viszont nagyon örültem hogy ilyen jól tudott egyedül is boldogulni. És hát, kilenc tűzgyík az nem semmi. Továbbra is szeretnék csatlakozni a „Tűzgyíkot mindenkinek!” mozgalomhoz. A végkifejletnek pedig nagyon örültem, annak ellenére, hogy eléggé kiszámítható volt.

Kicsit elfordítjuk a fejünket a sárkányfészkektől és a hétköznapi egyszerű emberek életébe is betekintést nyerünk. Menolli-t elejétől fogva nagyon szimpatikusnak találtam, kedves, jólelkű lánynak.A szüleit viszont azzal a bizonyos péklapáttal nagyon szívesen végigüldöztem volna egész Pern-en, egy kis csitt-csatt után biztos elgondolkoztak volna a szülői szerep értelmén.
Mindenesetre főhősnőnket nem kellett félteni megtalálta a helyét és az élete értelmét.
Jöhet a következő rész! :)

Ez egy nagyon cuki könyv. Tele sárkányokkal imádtam. Főhősnőnk élete nem túlni irigylésre méltó de utána minden jóra fordult. Borzalmasan bántott, hogy bántak szegény lánnyal, mint hogyha valami kivert árva lett volna, pedig édes gyermekek volt. Szerintem nagyon csúnya dolog ha valakitől megtagadják azt az egy dolgot, amit csinálni szeretne és amihez tehetsége van. Persze ezek után el kell olvasnom a többi részt is:)

Óó, hát ez megint remek volt. Hogyhogy eddig nem olvastam fantasyt? Csak anyuci-apuci pofára esése hiányzott lelkem kárörvendőbb, gonoszabbik felének (meg a bátyó öröme a jobbik énemnek). :D No de van még két rész, hátha…

Egy másik szálon kapcsolódik be az eddig megismert történetbe, szerethető főhőssel, visszafogott cselekménnyel, és sok vidám kis tűzgyíkkal.
Mindenképpen érdemes elolvasni, az előző két kötet ajánlott előtte.

Négyet kap. De hova mennek a fél csillagok és honnan jönnek az egészek? Nézzük:

– Engem néha zavart, hogy csak kis rendszert sikerült felfedeznem a nevek között, spoiler. Nekem úgy tűnt, mintha a Sárkányfészekben egységesebb lett volna a névadási struktúra. De lehet, ezt nem kéne elvárnom, mindenesetre én szeretek úgy neveket adni szereplőknek (nem vagyok író), hogy abban van valami rendszer olyan szempontból, hogy névről lehessen érezni, ki férfi és ki nő. (Bár fantasy-vel és teljes mértékben kreált nevekkel még nem próbálkoztam, ez is igaz.)

– Gulyás. Egy fantasy-ben, spoiler számomra tájidegen rubikkockának hatott.

++++ Magával ragadó történet, olvastatta magát (ezt lehet is látni, hány nap alatt fogyott el. Tegnap mondtam magamnak, csak egy fejezet. Aha, befejeztem a könyvet.) A kis versikékkel a fejezetek elején jó volt az a hangyányi előrevetítés. Tetszett a szálszövés, konkrétan kíváncsi lettem a folytatásra, de nem biztos, hogy el fogok addig jutni. És az írónő kiváltsága, hogy jól sejtettem egy konkrét sorozatrész meglétét, amelyre itt történik az utalás. Ez csúcsszuper történetszerkesztés, szerintem. A fordítóknak pedig köszönöm az új szavakat.

A könyv 80. oldaláig borzasztóan unalmas, és idegesítő volt, ahogy bántak Menollival, alig bírtam olvasni, de utána jóval szerethetőbb lett a történet a kis tűzgyíkokkal. Jó volt olvasni, ahogy megbarátkoztak egymással, a mindennapi életükről ahogy gondoskodtak. A vége kicsit hirtelen fejeződött be, de jó volt így is. :)

Alapjáraton hihetetlenül tud idegesíteni, hogyha egy eseményt több szemszögből is leírnak. Valamiért nem tud egyetlen egyszer sem semmi pluszt adni az adott történésekhez. Egyszerűen csak egy másik ember szemén keresztül nézzük.
Ezzel szemben itt kifejezetten örültem neki! Nem csak azért, mert ténylegesen csak a végső jelenet volt „újraírva”, hanem mert Menolli olyan édes és naív, hogy élvezet volt olvasni. A tűzgyíkokról sokat nem is írnék, mert mint mindenki más is írta már az értékelésében: Én is szeretnék egy tűzgyíkot. Ezek a jelenetek vannak a legszebben megírva, olvasás közben jövünk rá hogy bár nekünk itt vannak a kutyák/macskák/egyéb háziállatok, akikel kialakíthatunk hasonló kapcsolatot….mégsem lesz soha olyan közeli, mintha egy tűzgyíkja lenne az embernek, sárkányokról ne is beszéljünk. Ez az a különlegesség, amit ez a sorozat ad minden olvasójának.