Vörös ​betűkkel (A Mások 1.) 92% 528 csillagozás

„Egyik oldalon az összeszorított fogak türelme van, a másik oldalon a félelem attól, ami a sötétben ólálkodik. De ha óvatosak és vigyáznak, az emberek életben maradhatnak.
Többnyire életben maradnak.”

Én úgy kezdtem el ezt a könyvet, hogy nem olvastam el a fülszöveget, így csak annyit tudtam róla, hogy fantasy lesz és a borító alapján, köze lesz a vérfarkasokhoz. Részben igazam volt, de ez a kötet ennél sokkal többet tartogatott számomra.

(…)

Beszippantott a történet az elejétől a végéig és nagyon szerettem volna folytatni. Nem is igazán volt kedvem elkezdeni más könyvet, mert ragaszkodtam ehhez a világhoz. Jól felépített világ, nagyon szerethető vagy éppen unszimpatikus szereplőkkel, új ötletekkel, izgalmas és szórakoztató jelenetekkel. Minden megvolt benne, amit szeretek egy jó fantasyben. Egyszerűen imádtam, faltam a lapokat. Nagy esély van rá, hogy kedvencek közé kerül a sorozat. Nagyon várom a folytatást!

Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.in/2017/05/anne-bishop-voro…

„Bérlők vagyunk, nem miénk a föld, mondta egy pap a templomban a heti istentiszteleten. Mi csak kölcsönvesszük a levegőt, amit belélegzünk, és az ételt, amit megeszünk, a vizet, amit megiszunk.”

A fenti idézetet azért választottam, mert teljesen egyet kell értenem vele, pedig nem vagyok vallásos. Mégis úgy érzem ez egy nagyon fontos üzenet és én is ekképpen élem az életemet.
Ami a kötetet illeti, bár magamhoz képest sokáig olvastam, semmit nem von le az értékéből.
Egy fantasztikus történetet kaptam, egy gyönyörű borítóval párosítva.
Hogy őszinte legyek, már jó ideje megvettem, de mindig valamelyik másik kötet került végül olvasásra.
@Demise barátnőm hívta fel a figyelmemet rá, hogy végre mikor vagyok hajlandó elolvasni, mert nagy kedvence. És tudod mit, itt is elismerem igazad volt! Ezért mostantól nagyon oda figyelek miket is ajánlasz. :D
Visszatérve a könyvhöz, már az első oldalakon az események közepébe csöppentem, csak úgy kapkodtam a fejem ki kivel van és éppen mi történik.
Kicsit nehezen rázódtam bele ebbe az újvilágba, de amint otthonosan mozogtam már semmi bajom nem volt.
A főszereplőink nagyon egyediek, kicsit túlzóan is, de pont ezért nagyon megszerettem őket.
Itt a farkas és vámpír nincs idealizálva, nem tagadják meg lényüket, nincs rózsaszín buborék és pont ezért a legnagyobb kedvenceimmé nőtték ki magukat.
A történet vezetés fantasztikus, nem volt olyan oldal ami untatott volna, mindig történt valami és pont ezért sokszor kínszenvedés volt, hogy félretettem..És itt vissza is kanyarodom az olvasási időhöz, azért tartott eddig, mert csemegének tartottam ezt a könyvet, tehát nap végén mikor fáradt voltam, ide menekültem és itt töltődtem fel.
Ha azt írom az idei évem egyik legjobb könyvének tartom, akkor elgondolkodom, hogy az négyszáz valahány kötet milyen is volt igazándiból. Olvastam kiváló regényeket, de olyat egyet sem, amit inkább lassan olvasok, csak el ne fogyjanak a lapok.
Tehát hatalmas kedvencnek tartom és ugrok is neki hamarosan a következő résznek.

Nagyon örültem neki, amikor megláttam, hogy a Twister Media megjelenteti az Others (Mások) sorozatot, ugyanis angolul is nagyon tetszett. Ha jó a fordítás, magyarul nekem plusz élményt jelent egy angolul már olvasott könyv újraolvasása. Úgy vélem egy-két apró bakitól eltekintve ez elég jól sikerült. Anne Bishop egy nagyon tehetséges írónő, nála nem jut eszedbe, hogy hm, ezt már olvastam valahol. Nagyon érdekes világot alkotott meg a sorozatában, elhagyta az alakváltókra és vámpírokra alkalmazott kliséket. A terra indigiene, azaz őslakos lények számára az ember csak hús, többnyire idegesítő majmok, akiket nem akarnak sem elcsábítani, sem barátkozni velük. Az ember ebben a világban a megtűrt betolakodó, mégis egy idő után az őslakosoknak drukkolunk, annyira aljasok az emberek. Egyetlen lány van, aki belopja magát a Mások szivébe, a furcsa Meggie a büdös (festett) hajával, aki menekül az üldözői elöl. Még a morcos Simon főfarkas úr sem tud ellenállni gyermeki lényének.
Nagyon izgalmas, nagyon olvasmányos, kiváló urban fantasy.
És nem romantikus!

Na ezt nevezem egy igazán izgalmas, feszültséggel teli olvasmánynak. Nagyon-nagyon tetszett. A történet beszippantott, a szereplők elvarázsoltak. Egyetlen egy hibát sem tudok jelen pillanatban felsorolni, mert annyira örültem, hogy végre egy olyan alakváltós történet került a kezeim köze, amely igazán és visszavonhatatlanul fangirlt csinált belőlem. Az utolsó alakváltós történettel jól meg szívtam, mert az egyáltalán nem tetszett a főszereplő csaj miatt. Ez a történet az elejétől a végéig úgy magába rántott, hogy elmondani nem tudom. Meggie a főszereplő lányt nagyon megszerettem. Simont pedig egyszerűen képtelenség volt nem szeretni. Nagyon tetszett, hogy nem volt benne csöpögő, rózsaszín cukormáz. Az alakváltók igazán badassok voltak. Senki nem puhult el a végére. Nagyon várom a folytatást. Ajánlom.

Hirtelen azt sem tudom, hogy kezdhetnék neki, annyira magával ragadó volt a történet.

Anne Bishop igazán profi módon építette fel a várost, ahol emberek és természetfeletti lények, a Mások élnek együtt. Egy varázslatos társadalmat tár az olvasó elé, aminek az alján az ember, vagy ahogyan a Mások nevezik őket, a majmok foglalják el a helyet.

Az eleje nehezen indult be, vártam, hogy mikor elevenednek meg a fülszövegben olvasottak. Nos, erre bizony körülbelül a feléig kellett várni, de azt kell, hogy mondjam, megérte. Ezidő alatt jobban megismerhettük a szereplőket, az életüket, milyen pozíciót töltenek be a különleges társadalmukban. Olvasás közben sokszor éreztem magam úgy, mintha nem is betűket néznék, hanem képeket. Szinte kiugrottak a szereplők a sorok közül, az események pedig az orrom előtt peregtek le.

Ahogy azt már említettem, a közepe tájától kezdett beindulni a történet. Minden oldallal növekedett a mondanivaló mennyisége, olyan tempóban követték egymást az események, hogy idő kellett, mire minden új információt be tudtam fogadni.

A szereplők közül sokakat sikerült megkedvelnem. Mivel mindenkit nem sorolhatok fel, így kiemelnék néhány személyt, aki különösképpen a szívemhez nőtt: Simon, Sam, Vlad, Maggie és Tess.

Nagyon köszönöm a Twister Media kiadónak, hogy elolvashattam ezt a könyvet, és kíváncsian várom a folytatást.

„A terra indigene lények nem emberek, akkor sem emberi módon gondolkodnak, ha emberalakot öltenek. Ennyit már megtanult azalatt az egy hét alatt, amióta velük dolgozott. De vannak érzéseik. Ezt is megtanulta.”

Több, mint 500 oldal, és úgy gondoltam, hogy iskola és tanulás mellett legalább egy heti olvasnivalót találtam magamnak.
Ahogy én azt gondolom…
Két és fél nap alatt faltam fel, mert egyszerűen nem akartam letenni, és beleestem abba a szokásos „Csak még egy bekezdés” mondatba. Amiből lett még egy oldal, aztán fejezet.
Anne Bishop olyan világot teremt, ami megelevenedik az olvasó képzeletében, olyan karakterekkel rakja tele, akikről még többet szeretnénk tudni.
Én legalább is biztosan, és remélem a kiadó nem hagyja cserben a magyar olvasókat, és hamar érkezik a folytatás.
Ha szereted az alakváltós könyveket, de nem igényled a túlzott romantikát, viszont előnyben részesítésed, ha pörögnek a lapok a kezedben, akkor ki merem jelenteni, hogy szeretni fogod ezt a történetet is.

Bővebben:
http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2016/11/anne-bishop-v…

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2016/12/anne-bishop-v…

„Na, gyerekek, hát ezért imádom a fantasy műfajt! Ez eszméletlenül jó volt!!! Megtalálhattunk itt mindent kérem szépen: alakváltó farkasokat, hollókat, sólymokat és egy grizzly medvét, vámpírokat, természetfeletti erővel bíró pónikat, évszak „tündéreket”, vérprófétákat, jók és gonoszok harcát. Néha még egy-egy elem önmagában is nehezen belefoglalható egy könyvbe úgy, hogy hiteles legyen, de itt ezt a lécet is simán megugrotta az írónő, hiszen fantasztikus volt minden egyes kitalált lény, minden egyes ember, esemény, történés, tájleírás. Egyszerűen semmit nem tudok kifogásolni benne, mert semmi nem lett elrontva. Tökéletes, úgy ahogy van!

Nekem ez a könyv az év könyve. Én alapból romantikus beállítottságú vagyok, szóval szinte igénylem, hogy legyen már egy kis szerelem a sztoriban, itt nem volt. Nincsenek cuki rózsaszín felhők, sem nyáladzás, sem semmi, mégsem hiányzott, annyira jó volt az egész, hogy minden más elvonta erről a figyelmemet, és nem is kellett. Így is tökéletes volt. Szóval aki ettől tart, az is nyugodtan belevághat! Nem fog csalódni.”

Vajon az emberek nem értik, hogy mennyire jelentéktelenek, mennyire nem pótolhatatlanok?

Érdekelt a könyv szinte a megjelenése óta. Gyönyörű borító, sok apró, eldugott részlettel, melyet kézbe véve szeretne az ember megfejteni, vajon mi miért került oda? Kifejezetten ötletgazdag. A könyv végére érve minden értelmet nyer, még a fehér alapon vörös színválasztás is.

Ha két szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor az egyedi és a különlegest választanám. A mai világban rengeteg regény megszületett már, s ennek hatására a legtöbb mű klisékkel van tele. Nehéz újat alkotni. Anne Bishop mégis képes volt erre. Egy teljesen új világot mutat be, amibe szívesen elvesznék. A Harry Potter óta nem éreztem ezt a szintű, „bárcsak én is élhetnék ebben, itt” érzést. Beszippantott a Mások világa és a könyv befejeztével még mindig csak azon kattogok, hogy vajon mi történhet most az Udvarban. Nehéz lesz kivárni a folytatást!

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2016/12/anne-bishop-voros…

„Kedves naplóm! Ma nem ettek meg.” :))

Még, még, még! Miért csak 512 oldal?? Többezer oldalon át tudnám olvasni!
Hogy mi van benne? Pl. varázslatos fantasy mesevilág, emberevő alakváltók, szemforgatós humor, mogorva farkas-pasi, és az alakváltók közt élő vérpróféta emberlány.

Akár ütnek, akár kényeztetnek, akár a legjobb ételt kapod, akár éheztetnek, akár mocsokban tartanak, vagy nagy tisztaságban, a ketrec, akkor is csak ketrec.

Végre elkezdődött az iskola és ezzel vége az én nyári olvasási szünetemnek!
És örülök, hogy ezzel a könyvvel kezdtem, mert alig bírtam letenni. Az eleje picit lassú, de annyira érdekes a világfelépítés, hogy a kíváncsiság hajtott előre, hogy mi újat tud nekem mutatni az írónő. Aztán amikor már a bonyodalom is kibontakozik, akkor már nem is akartam letenni. És nem is tudtam volna! Jó kis könyv ez, a mihamarabbi folytatásért és Simonért kiált!!!

Bővebben» http://mfkata-about.blogspot.hu/2016/09/anne-bishop-vor…