Szeretném, ha valahol valaki várna rám 5 vélemény
A második kiadás címe: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
http://moly.hu/konyvek/anna-gavalda-csak-azt-szeretnem-ha-valaki-varna-ram-valahol
„Fenomenális vagy, Buffalo! Ahogy szpícselsz ezen az echte cowboy nyelven!”
Mire az RTL/LIRE 2000 nagydíját megkapta az alig harmincéves francia írónő, Anna Gavalda, első könyvét már rég szétkapkodták, több mint százezer példányt adtak el belőle. Tizenkét elbeszélést tartalmazó novelláskötetének írásai azokat a néha egész sorsokat meghatározó pillanatokat örökítik meg, amikor a mindennapok megszokott rendje kibillen. Stílusa keserédes, ám ha pontosak akarunk lenni, maradjunk inkább a félszáraznál: fanyar, őszinte, ironikus, de melegszívű, viszont soha nem édeskés.
„…olyan könyv ez, amelyet könnyű elolvasni. Azoknak írtam, akiknek nem kedvenc foglalatosságuk az olvasás. Igyekszem egyszerűen írni, mindenki számára, és igyekszem a legkevésbé elrugaszkodni az élettől. A díj, amelyet kaptam, a közönség díja volt…”
Anna Gavalda
"Ejha, ki megy ott… Tisztára Buffalo Bill. Egyszálbélű srác, kiugró ádámcsutkával, míves kiállítású szakállkával – pont az esetem – közelít a cicimhez, kontaktust szorgalmazva.
A hapsi: Nem ismerjük egymást valahonnan?
A cicim: …
A hapsi: Dehogyisnem! Tudom már, ott voltál a Garázsban akkor este hálaadáskor, ugye?
A cicim: …
A hapsi nem lombozódik le: Francia vagy?
Do you understand mí?
A cicim: …
Buffalo egyszer csak fölnéz. Jé, észrevetted?… arcom is van. Vakargatja a szakállkát teljes tanácstalanságában (röccs, röccs, röccs), a tűnődés gödrének aljára zuhanva. – From where are you from?
Fenomenális vagy, Buffalo! Ahogy szpícselsz ezen az echte cowboy nyelven!
Lakcímem Melun, Vasút tér 4-es szám, és előre közlöm, hágcsó nélkül nem jutsz fel az erkélyemre."
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Ulpius-ház, 2001 | 9639348287 | 184 | N. Kiss Zsuzsa | Ugrás |
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 5
Kívánságlistán 1
Népszerű értékelések
Pár novella egészen életszagú volt, de sokat annyira nem tudtam áthelyezni a valóságba. A szereplők érzései, gondolatai és vívódásai viszont nagyon is emberiek, és az írónő stílusa is nagyon bejött. Van egy olyan érzésem, hogy találkozom én még Gavalda könyveivel. :)
2 komment
Örülök, hogy két könyv után nem mondtam le végleg Gavaldáról, ezek a novellák végre tetszettek nekem is. Néha olyanok voltak, mintha hétköznapi blogokat olvasgatnék, néha voltak egy picit Tisza Katásabbak, meg egy picit pszichósabbak is, – összességében mindenképpen egy szerencsés válogatás. Ráadásul a Vígaszágra és a 35 kiló reményre (szerintem) jellemző, enyhén Coelhós mellékíz ezekből a novellákból (még?) teljesen hiányzik, aminek külön örültem. Ezek az írások valahogy életszerűbbek, természetesebbek, fanyarul humorosabbak vagy mittudomén. Meg nem tudnám mondani, miért éppen ezt vettem ma a kezembe, de jó választás volt, örülök ennek is (ennyi öröm egy napra, hahh). (És ez tényleg egy egyszuszra lenyomható könyv, ha valaki éppen szintén átmeneti álmatlanságban szenved, annak minden lelkiismeretfurdalás nélkül tudom ajánlani.:)
Azok a fajta novellák, amik olvasás után hagynak rá lehetőséget, hogy az ember tovább gondolhassa őket. Bárhol, bármikor. És persze az írónő megszokott stílusa is ad nekik egy pluszt.
Külső linkek
Nincsenek linkek.
