Kis kiruccanás 101 vélemény
Simon egy vidéki esküvőre indul a feleségével, aki nem felhőtlenül boldog, hogy a férje testvérei is velük utaznak. A két lány, Garance és Lola, teljesen mások, mint ő, és mindent meg is tesznek azért, hogy érezze, sosem léphet be közös titkos világukba. Ám az ezt követő eseményt még álmában sem feltételezné… Amikor megérkeznek és megtudják, hogy a negyedik testvér, Vincent nem vesz részt az unalmasnak ígérkező szertartáson, köszönés nélkül faképnél hagyják a násznépet és Simon feleségét, hogy hármasban abba a kastélyba ruccanjanak, ahol Vincent dolgozik. Életük fordulópontja lesz ez a kaland. Mind a négy testvér érzi, hogy ez a lopott alkalom az utolsó nagy találkozás, mely lezárja a fiatalkorukat. A Kis kiruccanás Anna Gavalda elbűvölő stílusában mesél a gyermekkori kötelékekről, melyek egész életünket meghatározzák.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Magvető, 2010 | 9789631428247 | 154 | Tótfalusi Ágnes | Ugrás |
Most olvassa 3
Várólistán 32
Kívánságlistán 14
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Olvassunk (újra) Anna Gavalda könyveket!:):):) | ★ | 39 | 2013. december 31., 23:59 |
Népszerű értékelések
Az van, hogy engem jókor kapott el ez a könyv. Épp egy esküvő előtti estén olvastam, és abban a hangulatban nagyon megfogott a testvérek történetéből áradó melankólia és humor. Mert ezek egyszerre vannak meg benne, még akkor is, ha elsőre furcsa párosításnak tűnik.
Egy ilyen alkalom mindig számvetésre készteti az embert, fölidéződik egy csomó emlék, amik összecementezik az életet.
Szerencsére nem csak a testvéri kapcsolatból lehet ilyen, egész életünkben pörgethető sírós-kacagós film. Van két olyan gyerekkori barátom, akivel ezt az érzést minden találkozásunkkor átélhetem. Időnként kell egy kis repeta az ifjúságból. Köszönöm, fiúk!
Ráadásul egy kicsit hasonlítok is Simonra és a testvéreire. Amikor éppen nem vagyok übermacsó, akkor pont olyan kifinomult tutyimutyiként viselkedek, mint ők. De szerencsére az én feleségem nem olyan előítéletes hülye picsa, mint a Simoné.
Nekem ez tetszett. Nem akar többnek látszani, mint ami. Egy könnyű és szórakoztató olvasói kiruccanásnak, könnyű írói vonalvezetéssel, egy létterhes történet, súlyosan terhelt szereplőiről, akik lazítanak az életövön egyet, egy röpke pillanatra.
Mi fontos? Semmi. Minden. De leginkább a hidratálás meg a rizs(a) ;)
Egy szuszra.
Milyen jó, mikor az embernek van testvére. Testvér. Milyen gyönyörű szó. Ha van egy testvéred, az azt jelenti, hogy nem vagy magad. Hogy van valakid, akire számíthatsz. Aki melletted áll, támogat, de ha hülyeséget csinálsz, jól fejbe vág, hogy aztán segítsen összeszedni a szerte-széjjel esett-gurult darabkáidat. Akivel talán teljesen különböztök egymástól: az egyik izgő-mozgó, a másik nyugodt, az egyik barátkozós, a másik kivonja magát a forgalomból, az egyik elmondja a véleményét, a másik megtartja magának, az egyik két lábbal a földön, a másik egy rózsaszín kis világba menekül. De valami összeköt. Mindörökre.
Volt egy rész, amikor azt mondtam, ne, ez olyan elcsépelt, Koejjós fordulat, miért kellett ezt elrontani? Nem kellett. Nem lett belőle misztikus-sorsakaratás szájbarágás. Ezért is az 5 csillag.
Azt hiszem, a legjobbkor talált meg ez a könyv. Gavalda stílusa annyira könnyű, annyira csúszik, hogy ha valakivel megszeretném szerettetni az olvasást, biztosan az ő egyik könyvével kezdeném.
Ó, igen, a könyv legeslegjobb mondata pedig: "Mert az élet, végül is, mégiscsak egy blöff, vagy nem?"
Épp olyan jó mint a többi Gavalda, csak kevés! A történet, a szereplők, a hangulat most is hibátlan, magába húz, elveszel benne és észre sem veszed hogy telik körülötted az idő, csak lubickolsz az elveszett és azóta is visszasírt gyerekkor felidézésében. Aztán amikor vége, becsukod ezt a vékony kis könyvet, és arra gondolsz, szép, szép, de mikor jön egy újabb Vigaszág vagy egy Együtt lehetnénk?
1 komment
Már megint nehéz kategóriákba rakosgatni Gavaldát, mert az írás még mindig szuperül megy neki, nagyon is szerethetőek a karakterek, jó az alapszituáció, tipikus gavaldás mondatok tömege, még ha én kevésbé is vettem érzelgősre közben a figurát, de kicsit olyan kisujjból kirázom-érzetem volt, valamit ki kellene adni alapon, sokkal szívesebben vettem volna, ha a négy testvér életéből egy 4-500 oldalas regény készül és abban elmélyedhetek.
2 komment
Mint összevissza puzzle-darabokból kirajzolódó kép, úgy állnak össze előttünk Gavalda története szereplői életének mozaikjai egységes és egész képpé.
Most is, mint máskor, Gavalda elindít egy szálat, amelybe sok-sok egyéb szál csatlakozik be. S mire a könyv végére érsz, napnál világosabban látod, hogy az elindított szál semmi. Azok a valamik, amelyek aztán ebbe belefutnak.
Anna Gavalda ismét egy „12 egy tucat” élethelyzetből kanyarintott egy kellemes, szórakoztató, elgondolkodtató délutáni olvasmányt.
Bővebben és szubjektívebben itt: http://byblosbookz.wordpress.com/2011/01/01/puzzle-darabok/#more-141
Ezt egyszerűen nem lehet nemszeretni. A franciás könnyedséget, a fitalság iránti őrült vágyakozást, a szép emlékek örökérvényűvé tételét, a szeretet és humor fontosságát. Rövid, hát persze, hogy olvastam volna,de nagyon kellett már egy Gavalda ismét nekem .
Aranyos könyv. Könnyed, laza, és emellett eléggé rövid is,úgyhogy első órán elkezdtem és az utolsó előttin be is tudtam fejezni. Ezúton is köszi @p_buddy_ :)))
Kedves történet 4 testvérről. Nagyon megkedveltem őket,főként Garacet és Simont. Lola és Vincent is nagyon jó fej. Tetszett,ahogy összejöttek a végére,és sokat beszélgettek.
Simon feleségét nem szerettem:DDDD ő nekem sok volt…:D
Ismét egy kis ízelítő Gavalda világából. Megvan benne minden, ami Gavalda stílusára jellemző, hangulata, humora, jellemábrázolása…csak…olyan rövidke. Épphogy beleéltem magam!
Ennek a könyvnek az olvasása közben jöttem rá, hogy milyen sok az a 4 év köztem és a testvérem között. Végig arra gondoltam, hogy bárcsak én is ennyire jóba lennék a testvéremmel és ilyen lenne kapcsolatom vele, mint a könyvbe a testvéreknek. Remélem egyszer mi is ilyen kapcsolatba kerülünk. :)
Népszerű idézetek
– Tudod, Carine – jelentettem ki ünnepélyesen –, azon a napon, amikor majd szívesen pisilsz a fűbe, sokkal boldogabb leszel.
2010: 48-49.
Miért vannak ránk ilyen hatással azok, akik hangosabban kiabálnak, mint a többi ember? Miért vagyunk olyan fegyvertelenek az agresszív alakokkal szemben? Mi velünk a baj? Hol ér véget a jólnevetség, és hol kezdődik az erkölcsi teszetoszaság?
Te meg olyan aranyos vagy, hogy a végén majd befűz egy hülye picsa.
17.
A legközelebi talákozásunkkor már stabilabb leszek, ígérem… Igenis. Találok egyet. Egy jó srácot. Fehér lesz. És egyke. Jogsival és egy hibrid Toyotával. (…)
És akkor nem zrikállak többé szombat reggel, hogy vigyél le kocsival vidékre. Majd azt mondom az én kis plüssmackómnak: "Hé! Mackókám! Elviszel az unokatesőm esküvőjére azzal a jó kis GPS-eddel, amiben benne van Korzika is? És hopp, az ügy már el is van intézve.
Most miért röhögsz ilyen hülyén? Azt hiszed, nem vagyok elég ügyes, hogy olyan legyek, mint mindenki más?
19. old.
…és mélységesen megzavarodva, hosszan, vigasztalanul kevergeti a cukormentes cukrot a kávémentes kávéja fenekén.
Budapest: Magvető (2010) [p.14.]
„És a gyerekek kedvéért nem bírnád ki még egy kicsit?”, suttogtam, és átnyújtottam neki egy újabb csomag papírzsebkendőt. A kérdésem azonnal felszárította a könnyeit. Hát nem értettem meg semmit? Éppen miattuk kell ez a vérfürdő. Hogy megkímélje őket a szenvedéstől. Hogy soha ne hallják, amint a szüleik verekednek és sírnak az éjszakában. És mert nem lehet felnőni egy házban, ahol a szülők már nem szeretik egymást, ugye?
Nem. Nem lehet. MEG lehet nőni, de FELnőni nem.
64. oldal
Még le sem ültem, fél seggem a levegőben, a kezem az autókilincsen, a sógornőm máris nekem támadt.
(első mondat)
A bátyám megszívta magát, nem adta be a derekát, haragban feküdtek le aludni, és Carine a Seggel Neked szállóban aludt.
Budapest: Magvető (2010) [p.17.]
Mert az élet, végül is, mégiscsak egy blöff, vagy nem?
A zöld posztó és a hiányzó zsetonok. A rossz lapok, amik miatt nem tudjuk folytatni…
138.o
Ő kijelenti, hogy a korán kelőké a világ, mire én könyörgök neki, hogy beszéljen kicsit halkabban. Ő romantikus, én gyakorlatias vagyok. Ő férjhez ment, én szállok virágról virágra. Ő nem tud lefeküdni egy fiúval, ha nem szerelmes belé, én nem tudok lefeküdni egy fiúval, ha nincs nálam óvszer. Ő… Neki szüksége van rám, és nekem szükségem van rá.
57-58. o.
