Együtt lehetnénk 187 vélemény
Magvető, 2006 / 2008, ford.: Tótfalusi Ágnes
Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama – az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás – á la Utolsó tangó Párizsban –, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül – erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Magvető, 2006 | 9631425142 | 628 | Tótfalusi Ágnes | Ugrás | |
| Magvető, 2008 | 9789631425147 | 628 | Tótfalusi Ágnes | Ugrás |
Most olvassa 9
Várólistán 141
Kívánságlistán 64
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Olvassunk (újra) Anna Gavalda könyveket!:):):) | ★ | 39 | 2013. december 31., 23:59 |
Népszerű értékelések
Tényleg igazán romantikus történet, de mai szemmel nézve. Megtanulhatjuk általa, hogy csodák mégis vannak, mindig van remény és együtt minden könnyebb. Nagy elhagyatottságunkban és bánatunkban is találhatunk értő fülekre, egy jó nagy vállra, amin kisírhatjuk magunkat- ha nyitottak vagyunk. És persze talán mindenki számára eljöhet a szőke herceg, aki persze sosem herceg és csak ritkán szőke, ezért talán nehezebben ismerjük fel.
1 komment
Nagyon értékes, nagyon szép könyv…
Filmen láttam már néhány éve, és az is tetszett. Most a regényt olvasva is csak azt tudom mondani, hogy a film remekül megragadta a könyv hangulatát és mondanivalóját. Olvasás közben végig magam előtt láttam Tautou kislányosan bájos arcát, meg a morcos szakácsot alakító jóképű színészt is. És ez így olyan klassz volt!
Csodálatos történet ez arról, hogy lehetsz bármilyen „elfuserált”, valaki számára te vagy a megmentő herceg…persze csak ha észreveszed a másikat! Mert jó lenne megtanulni, hogy nem elég a saját sebeinket nyalogatni, hanem meg kell látni a másikat, akinek szintén vannak sebei! Ez a könyv is tele van ilyen sérült emberekkel, akik egymásnak elhozzák a gyógyulást, és amíg észrevétlenül gyógyítanak a jelenlétükkel, a megértésükkel, az elfogadásukkal, addig maguk is meggyógyulnak.
Szeretném, ha mindenki elolvasná és megértené ezt a könyvet.
Sok-sok Gavalda könyvet szeretnék még olvasni…remélem, a többi is ilyen jó!
Rehabilitálom Gavaldát: ebben a regényben megláttam az igazi arcát, a Kis kiruccanás tényleg csak egy ujjgyakorlat ehhez képest. Bűbájos, kedves történet, igazi mélységekkel..
Szeretem az eredeti címet – Együtt, ez minden – mert tényleg erről szól. Hogy két ember, akik a saját falaik közé zárkózva élnek, mert félnek kibújni a világba egyszer csak együtt kezd működni, és ez mindent jelent… mindent, mert egy meg egy az jóval több mint kettő. Az már egy egészen új világ. Csodás könyv a szeretetről, a bizalomról, és arról, ami két embert összefűz. Ott mélyen legbelül.
Anna Szentimentál Gavalda. Azt hiszem, ez nem lenne teljesen helytelen. Itt is megvan benne az a kis hatásvadász dolog, hagyjuk a szereplőket szenvedni, mert anélkül senki nem érdemli meg a boldogságot, de messze nem olyan kellemetlenül direkt, mint a Vigaszágban.
Az a baj, hogy sokat várok ettől a nőtől, de ez a neve hibája, a sok mély „a” miatt. Olyan komolyan hangzik, Anna Gavalda. Ahelyett, hogy vakbélgyulladásszerűen komoly lenne, lehetetlen sorsú embereket kutyul össze, egy kupacban hagyja őket, és valószínűleg addig ír, míg rá nem jön, mi lesz a vége. Szerintem ezek a lehetetlen alakok igenis vonzzák egymást, és pont ez benne jó, mert kevésbé lehetetlen (lehetséges) alakok nem is biztos, hogy elviselnék egymást. Igen, nagyon tetszett, komoly sorsokról, meseszerűen, néhol kellően sötéten ír, sok benne mégis a könnyedség, ami jól kiegyensúlyozza.
Magamban pedig az írónőt ezentúl a ponyvarészleg magasabb részlegeiben tartom nyilván, mert az ötletek jók, de sajnos sok sablonnal dolgozik, még ha fel is tudja őket oldani. Így nem várok tőle túl sokat és máskor is jól esik majd, könnyű időtöltés gyanánt.
Négy tökkelütött, elveszett ember együtt találja meg mindazt ami szép, jó és szerethető az életben – mindazt amiért érdemes… Gavalda könyve lerombolja az előítéleteket, amiket az emberekkel szemben támasztunk, amikor szinte semennyire sem ismerjük őket – és nem is adunk esélyt kibontakozni.
Kellemes franciás regény, szeretnivaló karakterekkel, ami elgondolkodtatva szórakoztat.
Bővebben: http://pupillaolvas.freeblog.hu/archives/2010/09/26/Anna_Gavalda_Egyutt_lehetnenk/
27 komment
Nem tudom miért, de előítéleteim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Szerencsére jól sült el, faltam a lapokat. Jó humorral megírt könyv. Emellett romantikus is, de bizonyos határokon belül, ami életszerűvé teszi. De lehetséges a valóságban, hogy ilyen emberek egymásra találjanak? Hát, remélem igen… :)
1 komment
Ismeritek Kányádi Sándor Három széklábát? „Egyik: Billeg, másik: Ballag, harmadik meg: Billegballag…”. Pont ilyenek a könyvben szereplő alakok is. Az anorexiás festő-takarítónő, a dadogó nemes és a magát macho-nak mutató szakács. Három szerencsétlen sors, három nyomorúságos, megsebzett, ingatag egzisztencia. Mégis, amikor az élet (és megint a Fátum, mint már annyiszor máskor…) rendelése szerint egyszercsak egymás mellett találják magukat, bonthatatlan szövetséggé, megoszthatatlan barátság-kötéllé sodródnak össze. És a három, egyenként ingatag székláb nem bizonytalan és nem csatlő-botló többé. Két oldalról támogatják és kétfelé támogat – tökéletes egyensúly. Egyensúly, amitől dönteni mer, cselekedni mer, élni mer.
Csodálatos könyv. Szívmelengető, lélekemelő, megtisztító, hitújító olvasmány. Aki teheti, vegye kézbe, élje át.
Nagyon francia, nagyon Gavalda, nagyon életszagú, nagyon szerethető!
A történet egy romantikus mese.
A vége pedig valóban sablonos (benne az a már-már közhelynek tűnő pályaudvari képpel: vajon felszáll-e a vonatra vagy otthon marad?)
Hogy miért adtam mégis négy csillagot? Mert érződik rajta valami párizsi-francia hangulat és tele van lelki defektusokkal rendelkező, mégis rettentően szerethető szereplőkkel. És egyébként is: miért ne hihetném azt legalább egy pillanatra, hogy lelki defektusokkal küzdőként is részese lehetek egy igazi romatikus mesének??? :)
Népszerű idézetek
A kéz jó dolog.
Nem kötelezi el azt, aki odaadja, és megnyugtatja azt, aki elfogadja.
576.o.
– Franck!
– Igen?
– Nekem hat húgom van.
– Igen, és?
– Úgyhogy egészen egyszerűen csak azt tanácsolom neked: hagyd. Amit a nő akar, azt isten akarja.
– És ezt ki mondta?
– Ez egy közmondás…
– Na, kezdődik! Az agyamra mentek az idézeteitekkel!
334. oldal
Jobb család volt ez, mint egy igazi, mert ezt ők akarták, ők választották, ők harcoltak meg érte, és cserébe csak annyit kellett tenniük, hogy így, együtt boldogok legyenek. Nem, még csak nem is kellett boldognak lenniük. Már nem voltak ilyen nagyigényűek. Csak együtt voltak, ez minden. És már ez is több annál, amit reméltek.
434.o.
Nincs olyan bánat, amelyet egy könyv ne tudna orvosolni, mondta Montaigne, és Montaigne-nek mindig igaza volt.
234. o.
Az a Pokol, amikor nem láthatod azokat az embereket, akiket szeretsz.. Az összes többi nem számít.
347. o.
– Igazad van, nem sikerülne. Tényleg jobb, ha elhúzol. De hadd mondjak neked két dolgot, mielőtt jó utat kívánnék: az első éppen az értelmiségiekkel van kapcsolatban: könnyű beleszarni a pofájukba. Állati könnyű. Általában nem túl izmosak, meg aztán nem is szeretik nagyon a verekedést. Nem izgatja őket jobban a csizmák döngésénél, a kitüntetéseknél vagy a nagy limuzinoknál, tehát nem túl nehéz. Elég csak kitépni a kezükből a könyvüket, a gitárjukat, a ceruzájukat vagy a fényképezőgépüket, és akkor már nem is jók semmire ezek az élhetetlen alakok. Egyébként ez a diktátorok első dolga is: összetörni a szemüvegeket, elégetni a könyveket és betiltani a koncerteket; nem kerül nekik sokba, és későbbi bosszúságtól menekedhetnek meg általa… De tudod, ha értelmiséginek lenni azt jelenti, hogy az ember szereti képezni magát, szeret érdeklődő, figyelmes lenni, szeret valamit csodálni, valamin meghatódni, és megpróbálni megérteni, hogy áll meg a lábán ez az egész, és megpróbál kicsit kevésbé hülyén lefeküdni, mint az előző nap, akkor igen, teljes hittel vallom: nem egyszerűen értelmiségi vagyok, hanem büszkén vállalom, hogy az vagyok. Sőt, állati büszkén. És éppen azért, mert okostojás vagyok, ahogy te mondod, muszáj volt elolvasnom a motoros újságjaidat a klotyón, és ezért tudom, hogy az új behemót R 1200 GS-nek van egy kis motoros bigyulája, ami lehetővé teszi, hogy szennyezett olajjal is menni tudjon…Á…
288. oldal
Klikk-klak.
Senki ne mozduljon.
Felfüggesztett pillanat.
Boldogság.
336.o.
– Camille, esküszöm, jobb, ha nem kérdezősködsz. Mert ha igen, akkor utána úgy érzed, hogy feltétlenül a karodba kell zárnod.
370.o.
És különben is, mit jelent az, hogy különbözőek? Én, aki egy tojást sem vagyok képes megsütni magamnak, a konyhában töltöttem az egész napomat, és te, aki csak technót hallgatsz, Vivaldira alszol el. Baromság ez a mondás a törülközőkről. Az emberek nem azért nem tudnak együtt élni egymással, mert különbözőek, hanem mert hülyék. Ha te nem vagy, az életben nem ismerem fel egy bíborsaláta levelét.
287.o.
Légy kedvesebb azokhoz, akik rendesek veled. Majd ha öregebb leszel, te is rájössz, hogy nincsenek olyan sokan.
66. old.
