Mindent elmond a könyvről, hogy éjjel 1-ig olvastam, miközben negyed 6-kor már kelnem kellett a munka miatt… és mindezt úgy, hogy tudtam, éjszaka úgysem fejezem már be.
Zseniális ez a regény! Az első fele olyan, mint egy jól megírt YA történet, ahol megismerünk egy lázadó, 16 éves kamaszt, akit az élet már gyerekként megtanított arra, hogy csak magára számíthat, és egy 23 éves fiút, aki egy tragédiának köszönhetően keresi önmagát és a tökéletes hivatást; a második fele pedig olyan, mint egy felnőtt romantikus történet, ahol bár a szerelmesek viszonylag gyorsan egymásra találnak, hosszú utat kell bejárniuk és néhány akadállyal megküzdeniük a felhőtlen boldogságig.
Tatum (csak én gondoltam azt az első néhány oldalon, hogy ő egy fiú?) karakterét nagyon szerettem. Annyira látszik, hogy félig olasz vér csörgedezik az ereiben! :) Ahogy küzdött magáért, a szeretteiért és az életben maradásért, a szívem szakadt meg érte. A másik oldalról meg a pimaszsága, a nagyszájúsága és az igazságérzete annyira meg tudott nevettetni! És Jace… édes istenem! Mind a tíz körmömet lerágtam, mire ezek ketten egymásra találtak! De amikor megvolt a nagy bumm, annyira, de annyira vigyorogtam! Két összeillőbb karaktert ugyanis keresve sem találhatott volna az írónő.
Ami a mellékszereplőket illeti, emelem kalapom a Benton család előtt. Ahogy spoiler Tatumot, arra nincsen jobb szó, mind a tisztelet. Bezzeg Donna… pffff! Az ilyen nőket nemhogy semmibe venni, hanem egyenesen kilőni kellene az űrbe! Buta, ostoba, elkényeztetett liba, nem is értem, hogy egy férfi hogy tud magának ilyen párt választani! Lulut pedig sikerült a végén alaposan megkönnyeznem, szegény nem ilyen spoiler érdemelt volna.
Mindent összevetve ez a könyv egy hihetetlenül jó és izgalmas romantikus történet, aminek van mondanivalója, és amit ha egyszer a kezedbe veszel, addig le sem teszed, amíg a végére nem értél.
Ennek fényében jár az 5 csillag.
Ui.: a fordítás hagy némi kívánnivalót maga után.
Utálom a „gypsy” szót! :S