Négyen ​újra egy gatyában (Négyen egy gatyában 2.) 87% 106 csillagozás

„Két tragédia érheti az embert életében. Az egyik, hogyha nem kapja meg, amire a szíve vágyik. A másik, hogyha mégis megkapja. /George Bernard Shaw/”

Nagyon a szívemhez nőtt ez a sorozat.
Már az első részét is szerettem, de ez a kötet teljesen letudott kötni.
Jó érzés volt olvasni, nagyon csajos, nagyon fiatalos, energikus, és bár sokszor hangosan kacagtam, viszont voltak részek, melyeknél nagyon szomorú lettem.
Az érzelem skálán amit csak lehetett megpendített nálam.
És a legfontosabb, négy lány meghatóan kitartó, mély barátságáról olvashattam.
Együtt és külön is szeretetreméltóak, tele élettel, érzelmekkel.
Igazi lélekcsemege volt a számomra.

Kedvenc!♥

Ha esetleg lesz még egyszer egy lányom, biztos kezébe fogom adni ezt a sorozatot. Én már jócskán túl voltam a kamaszkoron, mikor megjelent, de biztosan sokat segített volna, ha én is olvashatom. Az a fajta ifjúsági könyv ez, ami segít megérteni, és megélni azokat az érzéseket, gondolatokat, amin egy kamaszlány keresztül megy. Találkozást a halállal, az első szerelemmel, az első csalódással, a féltékenységgel, a „menő arcokhoz” tartozni akarással. Segít meglátni, mi a fontos, és hogy mennyire fontos még időben megtanulni belátni, hogy hibáztunk, és megtanulni bocsánatot kérni.

Régebben és most is szerettem újraolvasva a könyvet. Annak ellenére, hogy a folytatás mindig kérdéses, itt szerencsére nem kell tartani tőle. Könnyed könyv, de azért a kikapcsolódás mellett felhoz olyan témákat, amin nem árt elgondolkodni tiniként.

Tinédzser, illetve inkább kiskamasz korom egyik kedvenc könyve, és az sem vont le semmit az élvezeti értékéből, hogy anyukámtól először ezt, a sorozat második kötetét kaptam meg. (Először furcsálltam kicsit a balladai szerkesztésmódot, hogy olyan szereplőket emleget, akikről még egy sort sem írt, aztán megnéztem a hátsó borítót, és megvilágosodtam.)
Nekem akkor nagyon sokat tanított ez a könyv arról, hogy a barátságokért igenis meg kell dolgozni, nem teremtődik meg magától, de nem is marad fent pusztán a két szép szemünkért. Sokszor eszembe jut mostanában is, mert szerencsére vannak gyerekkori barátaim (amúgy velem együtt pont négyen), akikkel meg kell dolgoznunk azért, hogy a más-más irányba változó életeink ellenére megmaradjunk egymásnak. Nagyon jót röhögnék, ha találnánk egy farmert, ami mind a négyünknek jól áll.

Szerettem ezt a részt is. Örültem, hogy Lena elkezdett végre bátrabb lenni és megnyílni. Carmen az első részben is nagyon sokszor idegesített a viselkedésével, és itt is, hiába látja be utólag, hogy hülyeséget csinált és próbálta jóvá tenni. Mindegyik lány nagyon sok mindenen átment, nagyon sokat változtak, sok érzelem megnyilvánult.

Lena és a görög pasija… :D De szerettem!

Ez is volt olyan jó, mint az első rész.

Könnyed, fiatalos, otthonos, mégis felkavaró. Nagyon megható a négy lány barátsága, az összetartásuk együtt és külön. Azt hiszem, ezt a történetet nem csak annak a korosztálynak kellene átélnie, amelyiknek a borítón lévő felirat szánja. Mindannyiunknak szüksége van varázslatra az életben, még akkor is, ha ez a leghétköznapibb mágia a világon.
A fél csillag levonás a fordítónak jár. Lehet, hogy én vagyok hülye, de néhol nagyon magyartalannak éreztem a fordítást, sőt, voltak olyan mondatok is, amiket többször el kellett olvasnom, hogy meg tudjam érteni. De ez semmit nem volt le a könyv értékéből.
Nagyon örülnék, ha meglenne a másik két rész is.

Lányok, a varázslat nem a Nadrágban van, hanem bennetek!

Nagyon tetszett, kicsit komolyabb, mint a tipikus tiniregények, mégis megvan benne az a bohóság, ami a lányokra jellemző. Szimpatikusak voltak a főszereplők, és az ennyi idős magamra visszagondolva sokszor nagyon is meg tudtam érteni őket.

Egy kicsit kezdetleges és szájbarágós a stílusa. Valamikor filmen láttam az első részt, és az tetszett, de a könyv inkább csak fárasztott. Nem nagyon bontotta ki a lányok személyiségét, és mintha a többi szereplő csak ott ugrált volna körülöttük. Tipikus tini regény, és ehhez már túl öreg vagyok talán.