Noha iszonyatos bánat, veszteségek és fájdalmak érték a kommunista Kínában, Anhua Gao hitt a remény és a bátorság erejében, és végül rátalált a szerelemre is. Ez az ő története: egy asszonyé, akivel megdöbbentő embertelenséggel bántak, akár élni próbált a Vörös Kína kíméletlen ideológiájával, akár harcolni ellene. A mennyek küszöbéig egy megindító, időnként megrendítő, de mindig lenyűgöző elbeszélés – olyasvalakinek a története, aki a hihetetlen események ellenére életben maradt, és végül rátalált a boldogságra.
A mennyek küszöbéig 14 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2000
Enciklopédia 3
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 11
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nem ez az első könyvem a kínai kommunizmusban széthullott életekről, de talán ez volt a leghúsbamaróbb. Hiába egy vörös család gyermeke, Anhua is szenvedett annyit, mint alsóbb osztálybeli társnői. Még mindig felfoghatatlan mekkora puszítást végeztek Mao elnök nevében és mennyi értékes tárgy és építmény esett a kulturális forradalom áldozatául. Az emberekről és családokról nem is szólva. Kína egy nagyon sötét korszakát mutatja be ez a könyv, amiről sosem lehet eleget beszélni.
Ez volt a harmadik olyan könyv az olvasmányaim között, mely 20. századi kínai történetet mesél el, de nem regény, hanem a szerző egyfajta önéletrajza. Az előző két olvasmányomhoz képest (Jung Chang: Vadhattyúk, Emily Wu: Madártoll a szélben) itt egy harmadik szempontot láthatunk, mert minden szerzőnek más és más volt a családi háttere, habár kortársak voltak. De most nem fogom ezeket a könyveket összehasonlítani, talán majd egy blogbejegyzésben.
Anhua Gao (vagyis Gao Anhua) igazi „vörös” családból származott, és ő maga is aktívan részt vett a kommunista mozgalomban, már egészen fiatal korától kezdve. De ha azt gondolnánk, tulajdonképpen akkor nem szenvedhetett annyit, mint a másik két könyv szerzői, akik közül egyikük már eleve osztályellenség volt, nagyot tévedünk. Valahogy úgy tűnik, mindegy, hogy valaki Mao ellen vagy mellette volt, szenvedett a rendszer kiszámíthatatlanságaitól – egyik nap még megbecsült forradalmárunk, másik nap már „kapitalista úton járó” vagy nyugati kém. Érdekes látni, hogy a sok őrültség ellenére hogyan sikerült fanatizálni a tömegeket, és a szerző gyakran fogalmaz meg kritikát azzal kapcsolatban, hogyan sikerült egy országot a fanatikus tömegek segítségével tönkretenni.
A könyv jól bemutatja, hogy a politika hogyan zúzza szét a családot: Anhua és három testvére egymás ellen fordult, és bár a szülők forradalmi mártírsága egyfajta védőburkot jelentett, ez sem tarthatott ki örökké. De azt is jól bemutatja, hogy mennyire sokat számít az, hogy kit ismerünk, milyen kapcsolati hálóval rendelkezünk, ha segítség kell kihez fordulhatunk. Egyszóval a kapcsolati tőke, mely Kínában (is) igen meghatározó.
Ajánlom a könyvet mindenkinek, akit érdekel a 20. századi kínai történelem.
Ez a könyv rendkívül pontos leírása a kommunista Kínának: a párt megalakulásától, egészen Mao haláláig megemlíti a legfontosabb történelmi eseményeit, helyszíneit, dátumait, mély betekintést nyújt a propagandába, és sorra veszi a korszak nagy politikai jelszavait, és azok következményeit. Ezek a jelszavak többnyire szép formába burkolt, alattomos utasítások a rend, egység megbontására, a különböző társadalmi státuszú emberek egymás ellen fordítására, illetve a jólét képének hamis leírására. Sokszor előfordult, hogy Mao idézeteit, vagy utasításait az emberek a saját belátásuk szerint értelmezték, mert a sejtelmes üzenetek célja többnyire az volt, hogy káoszban és bizonytanságban tartsa az országot, ezáltal senki nem lehetett biztonságban, nem jöhetett létre olyan csoportosulások, amik fenyegethették Mao hatalmát. Anhua is ebben a világban nőtt fel, és szemtanúja volt annak, hogy a legtöbb rokona, ismerőse elszenved valamilyen atrocitást: évek múlva egyesek fizikailag, lelkileg megnyomorítva térnek vissza a történetbe, ha túlélték az üldöztetések legkülönfélébb fajtáit.
A történet az írónő édesapjának gyerekkorával kezdődik, és Anhua külföldi letelepedésével ér véget. A könyv több fotót is tartalmaz (családi fotók, egyéb események), és ami még érdekes, hogy a közösségi odalán a mai napig oszt meg Anhua régi fotókat, illetve erről a magyar nyelvű kiadásról is posztolt már. Több olyan helyszín is említésre kerül, amelyek ma is látogathatók, ezek közül az egyik egy gránitoszlop, amelyen kalligráfus édesapja írásjegyei olvashatók. Hiányoltam a műből annak a leírását, hogy első férjének spoiler, illetve furcsálltam, hogy egyetlen lányát nem vitte magával külföldre (legalábbis a könyvben erről nem tesz említést).
Különösen tetszettek azok a felismerések, ahol Anhua már gyerekként elgondolkozik a jelszavak, tacepaók mély jelentésén, és megkérdőjelezi magában Mao cselekedeteit, de el kell fojtania magában ezeket a gondolatokat. „Életemben először elkezdtem megkérdőjelezni magamban mindent, amit tanítottak nekünk, és mindent amiben hittem. Ez volna a boldog élet, melyről olyan sokat hallottam? Ha igen, milyenek voltak a szörnyű régi idők? És tényleg jobb ez, mint a kapitalista országok életkörülményei? Lehet bármi is rosszabb ennél?” vagy „ ha a kapitalista blokkhoz tartozó országok annyira szenvednek a mi boldog életünkhöz képest, honnan jön az a rengeteg gyönyörű ruha, az ékszerek és a többi”.
Ha ajánlanom kellene egy könyvet a 20. századi Kínáról, ez lenne az. Ha csak mesélnél valakinek ennek a könyvnek a tartalmáról, biztosan azt mondaná, hogy túlzás az egész, ilyen nem létezhetett, ezek nem fordulhattak elő.
Nagyon érdeke a könyv. Belátást nyújt az egykori kinai komonista politikába.
Eléggé részletesen van mgírva, de nem száraz. Olvastatja magát.
Érdemes elolasni.
Népszerű idézetek
Harc dúlt a munkásosztály és a burzsoá életmód között az ifjak szívéért, de amikor én Sanghajba érkeztem, olyan buzgó kommunista voltam, hogy a puszta gondolata is ellenszenvvel töltött el, hogy védtelenül tegyem ki magam az ilyesfajta romlottság hatásának. Ráadásul a párt jó példát állított elénk. A Népi Felszabadító Hadsereg nyolcadik százada állt őrt a Nanking úton. A század minden tagja eltökélten ellenállt a bomlasztó hatásoknak, és mindenkor kitartott az egyszerű életmód mellett, mióta csak 1949-ben beléptek Sanghajba.
117. oldal
Egy nap ahelyett, hogy kocsival jött volna haza, apa egy öreg, angol gyártmányú Royal Enfield motorbiciklin érkezett. Füstfelhőben hajtott be az udvarba, hangos motordübörgéssel. Meggyőzte a szállítási osztályt, hogy adják neki a korosodó járművet. Zajos volt, büdös és füstös, de miután ő és Csiang bácsi a szomszédból a sofőr segítségével megszerelték, sokkal jobb lett a hangja. Viszont még mindig füstös volt és büdös, ezért „Púzó”-nak neveztük el.
51. oldal
Amikor beléptünk az emlékcsarnokba, abbahagytuk a beszélgetést. Bent a látogatók általában tisztelettel és csodálattal eltelve fojtották vissza a lélegzetüket, s ez alól Ho papa sem volt kivétel. Olyan csend volt, hogy hallottuk Jang Seng-lian hajcsatját koppanni a padlón. Később elmondta nekem, hogy attól félt, ez megzavarhatja dr. Szunt hosszú álmában.
90. oldal
A Katonai Akadémia osztálytermeit hálótermekké alakították az erősítés számára. Férfiak és nők aludtak ugyanazokban a termekben, gyakran ugyanazokon a hálózsákokon. A felkelők gyakran feküdtek le egymással, Mao áldásával. Mindenki talált hálótársat, miután Mao bejelentette: „Az ilyen viszonyok kis jelentőséggel bírnak az életben, amíg fő forradalmi irányultságuk helyénvaló.” Sok egyedülálló nő esett teherbe, és nagy számban születtek olyan szerelemgyerekek a kulturális forradalom során, akik sosem tudták meg, hogy ki az apjuk. Milliók haltak meg a tízéves rémálom során, de Kína népessége nem csökkent.
196. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem 79% ·
Összehasonlítás - Douglas Stuart: Shuggie Bain 92% ·
Összehasonlítás - Kim Leine: Kalak 91% ·
Összehasonlítás - Per Olov Enquist: Egy másik élet 92% ·
Összehasonlítás - Bereményi Géza: Magyar Copperfield 90% ·
Összehasonlítás - Nelson Mandela: A szabadság útján 91% ·
Összehasonlítás - Garaczi László: Hasítás 89% ·
Összehasonlítás - Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma 88% ·
Összehasonlítás - Knud Romer: Aki pislog, fél a haláltól 89% ·
Összehasonlítás - Szilasi László: Luther kutyái 87% ·
Összehasonlítás