Vérkönny (Iris 1.) 62% 30 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nos egy picit zavarban is vagyok,és nehéz helyzetben,mint említettem jó barátságban vagyok az írónővel,de mégis az érzéseimhez hűen,de mégse túlzóan el kell mondanom a véleményem,íme:-Egyszerűen faltam az oldalakat,és nagyon tetszett!!(persze amikor a suli,és vizsgák mellett volt lehetőségem rá!)

A történet elején Iris vezeti be az olvasókat a történetbe,egy szánhúzó versenyen Alaszkában.Aztán mikor minden lecsendesül,mély álomba merül ahol megtekinthetjük a történet,és múltja alappilléreit.Bár bevallom amikor a történetet olvastam annyira elmerültem benne,hogy a végén amikor fölébredt akkor jutott eszembe,hogy mindezt csak álmodja,de ez is nagyon tetszett!Nagyon varázslatos volt,Firenze,New Orleans,New York…egyszerűen hihetetlen volt ez a sok helyszín,ez tette számomra izgalmassá és érdekessé,hogy ennyi helyszínt,és történelmi kort felsorakoztatott.Iris és Konsztantin szerelme számomra varázslatos volt-és végre egy vámpír aki NEM CSILLOG A NAPON xD !A történet,mint a fülszöveg is írja,az Ő románcukról,a harcokról szól.Firenze elvarázsolt,és olyan érzésem volt,mintha magam is ott lennék,és Én is egy lennék a bálozók közül.New Orleans az írók-mind külföldi,mind magyar íróknak-kedvenc helyszíne a regények lapjain,így jól esett „újra” ott lenni.Érdeklődve várom a következő kötet,az már most biztos!A vámpírok társadalma igazán érdekes volt,és bevallom Nekem a Veneficusok voltak a legszimpatikusabban,és persze a Nobleok-Konstantinból kifolyólag,aki maga is Noble.

Az utóbbi időben számos történelmi-romantikus regényt olvasok,pl.:Ana Leigh:Vadnyugati szerelem(az erről szóló bejegyzésem megtalálják a márciusi bejegyzéseknél)ami az Amerikai észak-déli háború után játszódik(romantikus regény),vagy ide sorolhatom még talán Andrew Davidson:A vízköpő című könyvét is(erről a bejegyzést áprilisi résznél találják).

Most Marina könyve nyűgözött le,ugyanis tavaly tanultunk Marie Antoanette-ről,és amikor olvastam a történetet,hogy Iris milyen jó barátságban volt Vele,olyan hihetetlen,de számomra mégis kocsit mókás volt,ilyen közvetlen olvasni Róla.Aztán Napóleon bukása is kapott pár sort(bár Én személy szerint nagyon szeretem Napóleont),és most vettük az első-és második ipari forradalmat,amit Én nagyon szerettem,és itt ez kiemelkedő szerepet kapott,mert a fejlődést is leírja,a változásokat.Az első világháború és Hitler is feltűnik,úristen libabőrös lettem ennyi remek történelmi helytől,kortól pont a kedvenceim,és a történethez simulva folyik.

És most a többi szereplőről is mesélnék pár szót…Olivert egyszerűen imádtam,nagyon megszerettem és örülök,hogy Konsztantin és Iris befogadták,mint fogadott gyermekük.Lámia lett a párja,aki szintén kedves lett a számomra,már csak görög-istennői származását tekintve.Kimberley-t is megszerettem,valamint Marlene-t is.Valamint kíváncsi vagyok,hogy Oliver mint a Kiválasztott,és régi idők,ókori nagy fáraója,mi lesz vele!Viszont már megint eljátszom azt amit szokásomhoz híven,minden könyvnél…belezúgok a történetek mellékszereplőibe,ez esetben Avenar-ba szerettem bele,az alakváltó farkasba,ugyan még a könyv elején nem sejthettem,de már akkor felbukkant és ez jól esett!!Nagyon megszerettem,és remélem a második kötetben még találkozom Vele.

Nos egy szó,mint száz imádtam a könyvet,és izgalommal telve vetem bele magam a folytatásba!Íme egy kép a 2.kötetről,melyről a következő blogbejegyzésemben fogok írni(remélem még ebben a hónapban)

hát nem is tudom.. első könyvnek viszonylag okés, de amúgy kicsit gyengusz volt. Bár tetszett, hogy ilyen visszaemlékezős féleség. Bár azt nem értem, hogy az elején kiejtette Konstantin nevét, a végén meg nem emlékezett rá. Nekem kicsit fura volt hogy pár napnyi ismeretség után már halálosan szerelmesek voltak egymásba. Tetszett, hogy mindig van egy otthon, ahova időről időre visszatérnek.., ahogy a történelmi eseményeket belefűzte. Tetszett Avenar karaktere, a kicsit rendhagyó angyal vámpír szerelem. Nem lett a kedvencem, de az utolsó pár sor miatt tuti, hogy el fogom olvasni a következő részt! Remélem, hogy az a lény jött, akire gondolok !!!

Borzalmas. Azért kapta a fél csillagot, mert kiéhezett vagyok a magyar nyelvű könyvekre, és ez éppen elérhető volt. Olyan, mintha az írónő életében nem élt volna párkapcsolatban, és fogalma sem lenne, hogy hogyan írja ezt le, a párbeszédek egyszerűen egy hét éves gyerek szintjén vannak, feleslegesen van belesűrítve mindenféle történelmi kor, mintha csak azért tette volna, hogy lássuk milyen sokáig élnek, úgy beszél a világháborús élményeiről a főhős, hogy egyértelmű: aki írta, az még életében semmi borzalmat nem élt át, nem látott. Erőltetett, rossz kivitelezés.

Úgy ugrottam fejest ebbe a könyve, hogy nem olvastam el róla semmit. A történet teljesen elvarázsolt, régmúlt századok fontos eseményei, személyei ott sorakoznak a lapokon. Az emberiség a technika fejlődése pontról pontra, ez valami zseniális. Mindezek mellett pedig a kedvenc lényeim: angyalok, vámpírok, vérfarkasok, varázslók. Ez a könyv felülmúlta minden képzeletemet.

2011 ben -olvastam (először)csak egyetlen egy bajom volt a könyvel mégpedig vékony volt,azóta még 2 szer olvastam .Egyszerűen magával ragad ,ez volt az első „angyalos vámpíros” könyvem. Letehetetlen ,a szerelmi szál pedig gyönyörű.Alig várom ,hogy megkaparinthassam a folytatást ,csak ajánlani tudom .Számomra még az volt nagyon pozitív a könyvben ,hogy hihető volt és végig beletudtam élni magam .Csak ajánlani tudom .

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nagy várakozással estem neki a könyvnek, de nagyot csalódtam. Az elgondolás nem volt rossz, de a megvalósítással már bajok voltak. A szereplők beszédstílusától a falra másztam az elején, mondjuk a végére már modernizálódott a beszédük. Az is hihetetlen volt, hogy 1 nap alatt egymásba szerettek, nem volt semmi kibontakozása a szerelmüknek, s nem is éreztem köztük a szikrázást. Annyira ez a több évszázadot átölelő életük se jött be, volt benne olyan kor, ami teljesen felesleges volt a történet szempontjából. Mindent egybevetve vannak ennél sokkal jobb természetfelettiekről szóló könyvek is, és ennek semmi köze ahhoz, hogy 1. könyve az írónőnek, mert ennél sokkal jobb 1. könyveket is olvastam már.

Nos, sajnos azt kell mondanom, örülök, hogy ezt a könyvet könyvtárból vettem ki. Az ötlet jó, viszont a kivitelezés nálam nem érte el a szintet. A legtöbb helyen az volt az érzésem, hogy az írónő csak a vázlatot adatta ki, nem bontotta ki a szituációkat, nem dolgozta ki a párbeszédeket. Attól most eltekintek, hogy a párbeszéd – ahogy azt már többen is említették – néhol túlságosan is egyszerűre sikerült, viszont azt kevésbé tudtam elnézni, hogy számomra sokszor dagályosra is sikerült.
Már az elejétől kezdve azt a benyomást keltette bennem a mű, mintha az valójában „csak” egy fanfiction lenne, mintha az egészet egy színes fantáziával megáldott tini írta volna.
És ez még mind nem lenne gond, mert ahogy már említettem, mindezektől függetlenül nem lenne ez rossz, DE. Igen, most jön a legnagyobb buktató, ami miatt már az első húsz oldal után félretettem volna a könyvet: nagyon-nagyon durva helyesírási, gépelési és fogalmazásbeli hibákkal van tele az egész könyv. Ez nem is kifejezetten az írónő hibája, hiszen attól, hogy valaki jó sztorikkal áll elő, még lehet rossz a helyesírása, viszont a kiadó részéről így kiadni egy nem is éppen olcsó könyvet, óriási felelőtlenség és tiszteletlenség az olvasóval szemben. Az én helyesírásom sem tökéletes, valószínűleg ez a poszt sem az, de én nem ezzel keresem a kenyerem. Sajnálom, hogy erre nem fordítottak – valószínűleg semennyi – figyelmet, időt, mert számomra ez tette végképp élvezhetetlenné a könyvet.

Kezdjük ott, hogy imádom Firenzét, én is jártam már ott, így ami ott történt én is láttam lelki szemeim előtt. Egy pillanatra mikor Konstantin közölte ő nem táplálkozik emberekből volt egy pici „Edward Cullen” érzetem, de hamar elmúlt. Ahogy haladtunk a történetben egyre jobban fogott meg nem csak Konstantin személyisége, mert imádom, hogy a császár után nevezték el( ókor mániás vagyok), hanem Iris személye is megragadott. A történetük főleg nekem Konstantiné jött be, nagyon jó lett és szerintem átérezhető.
Nem vagyok vallásos, de mivel már voltam a Vatikánban is és imádom építészetileg egyből Iris szolgálati hova tartozása is megfogott.A vámpírok társadalma is igazán jól van bemutatva a megfelelő fejezetben, bár itt is volt egy kis hüm, ez a Noble törzs annyira ismerős, de mint már mondtam túl sokat olvasok.
Bírtam Avenar,Oliver és a többi hallhatatlan mellékszereplőt is. Főleg tetszett a Draculás rész és, hogy nem ő a fő gonosz, hanem a rokona Rufus. Bár ezt az apám megölte a tiedet már kb az elején sejtettem, de ez vagyok én!
Imádtam a Franciaországi jeleneteket, Mária Antoinette-t és, hogy bemutattad mikor olyan förtelmesen meggyalázták királyi személyüket. Bevallom az országot is nagyon szeretem és pont ezen korszakot királyaival!
A folytonos háború a gonosz vámpírokkal is nagyon tetszett és hogy milyen szép folyamatosságot követett az időben!
Az Idő Spirálja dolog is bejött és kulcsa meg, hogy aztán egy család lettek Oliverrel. Nagyon aranyosnak találtam. Megérdemeltek egy gyereket!
Szerintem jó volt, ahogy az idő haladását és változását is bemutattad és a párhuzamos emberi történelmi eseményeket és ahogy ők is részt vettek pl.: az I. Világháborúban.
A vége és ez a szellemek dolog annyira igazán nem jött be, de gondolom ez majd jobban kibontakozik a folytatásban. Biztos abban az is kiderül miért nem emlékszik Iris semmire és remélem Konstantint is visszahozod!
Van egy olyan érzésem, hogy a Vérkönnyet tekinthetjük Konstantin könyvének, míg a folytatást az Angyalvért pedig Irisének. Lehet nem így van, ez pusztán csak egy vélemény és megfigyelés a részemről!

Nah szóval. Az első 60 oldal nálam is vízválasztó volt, de úgy döntöttem, h tovább olvasom.
Egy kicsit zavart engem is a szereplők beszédstílusa, néha túl egyszerűen beszéltek, néhány sorral később pedig túl líraian.
De ezt betudtam annak, h a történet több száz évvel ezelőtt játszódik, úgyh viszonylag hamar megszoktam, és utána már ment minden, mint a karikacsapás!
Tetszett, h a könyvben fontos szerepe volt a történelemnek, megemlítették benne Mátyás királyt, Draculat, Marie Antoinettet, Mária Teréziát, a Bastielle ostromát, Napleónt, az amerikai polgárháborút, a két világháborút, de a visszaemlékezések miatt visszanyúltunk egészen az ókori Görögországig, vagy Egyiptomig.
Viszont, ahhoz képest, h a könyv durván 250 oldal volt, és az egyes fejezetek elég rövidek, úgy éreztem, h elég lélekszakadva tettük meg az utunkat, mire a könyv végére értünk.
Szerintem egyes fejezetek feleslegesek voltak, míg másoknál teljesen fel voltam villanyozva. Sőt ezek a fejezetek sokkal hosszabbak is lehettek volna, mert néha kicsit összecsapottnak éreztem. Annyi helyen voltak a szereplők, és annyi kort vonultatott fel a szerző, h úgy éreztem némi bővítéssel ebből a sztoriból vagy 5 könyvet is ki lehetett volna hozni.
Szóval, kicsit vegyes érzéseim voltak olvasás közben, de összességében foglalkoztatott, h hogyan fog folytatódni a történetet, kedveltem a szereplőket, és igazán remekül szórakoztam a könyv jelentős részén. Sőt, a könyv végére már a szereplők lírai beszédstílusát is IMÁDTAM!!
És majd meglátjuk, h az írónő mit fog majd kihozni a folytatásból, mert az utolsó oldalakból kiderül, h a történetnek még koránt sincs vége.
Talán nem került be nálam a gyémántkategóriás könyvek közé, amiket bármikor, bárhol tudnék olvasni, de az tuti, h a közeljövőben még újra fogom olvasni.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Már majdnem hajnali 1et ütött az óra, amikor ezt a könyvet letettem. Annyit fűznék ehhez még hozzá: lehetetlen!

4 és fél csillag mert Konstantin hírtelen mindig eltűnt aztán előkerült. De végül a történet végére megint sehol se volt. Mondhatni: eltűnt mint szürke szamár a ködben.