The Bloody Chamber and Other Stories 81% 12 csillagozás

Angela Carter nagyon okos és gyönyörűen, buján tud írni. Különös élmény bepillantást nyerni az írónő komor, kegyetlen fantáziájába, amelyet csak kevéssé tud elleplezni az, hogy úgy A.C. látszólag úgy csinál, mintha meséket írna (újra). Közben pedig a mese csak az alap, ahonnan elrugaszkodhat.
Nagyon tetszik, ahogy ír, de marad bennem egy kis hidegség a könyve után. Nem kavar fel, de elismerésre késztet. Biztosan olvasok még tőle, mert jó író, de szerintem sosem lesz a kedvencem.

Még a szavakat keresem, amúgy bámulatosak ezek a „mesék”. Értem én, hogy feminista „átiratok”, meg tündérmesék női szemmel, de oly sok más is. a tömény lappangó szexualitás, az emberben lakozó vadállat és egy sereg motívum, ami az ismert mesékben Angela Carter szerint ott rejtőzik. Mindez lehengerlő stílusgyakorlattal előadva, gyönyörű szókinccsel, hátborzongató vagy éppen érzéki vagy netán játékos hangvételben. Nem ragozom, ámulatba ejtett. A Snow Child nagyon shocking.

Kétségkívül vannak benne leleményes dolgok. Kreatív metaforák, izgalmasnak ígérkező váltások a narratív technikák között, egyedi szimbólumhasználat, ilyesmi. De szilánkos az egész. Nem szerettem benne, hogy sokszor egymást gyengítették a történetek. Olyan volt, mintha nem szánt volna rá elég időt a szerző, hogy kipucolja a szöveget. Nem szerettem a túlmagyarázásokat és a megmagyarázásokat. Túl van írva, egy nagy szöveganyag, amin sokat lehetne sűríteni, és utána meggondolni, hogy biztos jól jár-e vele, ha kötetbe rendezi. A Puss-in-Boots kilógott az egészből, a The Tiger's Bride volt a kedvencem.

Ismerős mesék nagyon másképp. Az első döbbenet után nagyon szórakoztató volt.