A ​Jézus-videó 44 csillagozás

Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A fiatal amerikai egyetemista, Stephen Foxx egy izraeli ásatáson dolgozik. Egy nap különös leletre bukkan egy kétezer éves sírban: egy videokamera kezelési útmutatójára. Egy kameráéra, amely azonban még csak a tervezőasztalon létezik. A rejtélynek csupán egy ésszerű megoldása létezik: néhány év múlva lehetségessé válik az időutazás és a férfi akinek a csontváza napvilágra került, elindul a kétezer éves múltba, hogy videofelvételt készítsen Jézus Krisztusról.Könyörtelen hajsza indul a világ legfontosabb dokumentuma, az elektronikus evangélium után. Vajon ki kaparintja meg a kamerát: a fiatal régészek, az ásatást pénzelő médiacézár, vagy a Vatikán? A Jézus-videó már első megjelenésének évében elnyerte az 'Év Könyve' díjat Európában. A könyv alapján „Az elveszett Jézus videó nyomában” címmel készült film 2002-ben.

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Aranyszarvas, Nyíregyháza, 2007
602 oldal · ISBN: 9789638687876 · Fordította: Toronyi Gyöngyi

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Stephen Foxx · Judith Menez · Yehoshuah Menez


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Niki P>!
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Nagyon régen, szinte még gyerekként láttam a filmet, és bár nem tudom megmondani, hogy mi, de valami annyira megfogott benne, hogy nem tudtam kiverni a fejemből. Sokáig kerestem a neten, hogy újranézzem, de csak nagyon nehezem akadtam a nyomára nézhető formában, de azóta már többször is megnéztem, és sokadik nézéskor esett le, hogy valójában könyv alapján készült. Több sem kellett nekem, ráállítottam magam a könyv megszerzésére, és alig vártam, hogy vége legyen a tanévnek, és nyugodtan leülhessek olvasni. Nem csalódtam benne! Az biztos, hogy nem egy vékony olvasmány, és talán 1-2 bekezdést feleslegesnek, túlírtnak gondoltam, viszont összességében a film mellett a könyv is a kedvencem lett, és ahogy a filmet bármikor újra tudom nézni, úgy a könyvet is tuti, hogy még fogom lapozgatni :D

E_W I>!
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Évekkel ezelőtt láttam először a filmet (Az elveszett Jézus videó nyomában címen), de csak nem olyan régen fedeztem fel, hogy kiadták magyarul is az eredeti regényt. Mondanom sem kell, egyből felcsigázta az érdeklődésemet, és rekordidőn belül meg is szereztem. Az elolvasása után pedig most már bátran állíthatom, hogy a könyv talán még a filmnél is izgalmasabbra sikerült. Időutazás, régészet, történelem, akció – mi kell még?
A terjedelme ellenére egyszer sem unatkoztam, sehol sem laposodik el a cselekmény, minden oldalon történt valami, ami miatt tovább akartam olvasni.
Néhány dolgot ugyan megváltoztattak a filmben spoiler de ezek a változtatások egyébként nem zavartak. Ami zavart, az a lényegesen másfajta befejezés volt. Nem erre számítottam. Igaz, el tudtam fogadni ezt a fajta lezárást, de a film nekem sokkal nagyobb katarzist okozott. Mindenestre szívesen olvastam volna még tovább, sajnáltam, hogy vége lett.
Összességében nagyon örülök, hogy rátaláltam, és immár a polcomat díszítheti, mert rendkívül élveztem, ahogyan a vallás, a történelem, és a rejtélyek keveredik egymással. Akik szerették az Indiana Jones filmeket, azok ebben a könyvben sem fognak csalódni.

Kedvet kaptam ellátogatni Jeruzsálembe, ahol megelevenedik a történelem, és részt venni egy ásatáson, és megfigyelni, hogyan tárják fel fokról-fokra a múltunk apró darabkáit.

Ananiila>!
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Időutazás Jézus korába? Sokak fantáziáját megmozgatja ebben biztos vagyok.
A történet egy olyan korban játszódik amikor még az internet kezdetleges volt, az információ nem áramlott ilyen töménytelen mennyiségben mint manapság, ez az egyetlen apróság ami miatt kicsit avítt a sztori. Eschbach igazi régimódi történetmesélő, úgy mint Wilbur Smith vagy Michael Crichton. A történet meglehetősen akciódús, több szálon fut, tudományos tényekkel alátámasztva, de csak annyira ami még nem fekszi meg egy laikus gyomrát. Az írásmód olvasmányos, könnyen lehet vele haladni. A végén le lehet vonni a tanulságot, de a katartikus élmény nálam elmaradt, még pedig azért, mert a karakterek kidolgozása nem lett elég alapos (de hát nekem ez a mániám)
A sci-fi szál minimális, csak az alaptörténetet szolgálja, az időutazás nem egy technikailag létező dolog a sztoriban. Így aztán azoknak is bátran ajánlom, akik idegenkednek a fantasztikus irodalomtól, ez inkább csak egy jó kalandregény.

Gondolom többen látták a filmet (Az elveszett Jézus-videó nyomában) mint olvasták a könyvet. Azoknak mondanám, hogy a film csak addig egyezik meg nagyjából a könyvvel amíg a főhős megszerzi a videót, onnantól teljesen más a két történet.
Más a videó tartalma, az időutazó személye és a főszereplők sorsa is!
Vagyis aki látta a filmet annak is érdemes elolvasni a könyvet, mert egy teljesen más végkifejletet ismerhet meg. (már ha végig tudta nézni a meglehetősen vontatott 3 órás és erősen B kategóriás német filmet)
Bővebben a blogomon.

chhaya>!
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Az író stílusát leginkább Michael Crichtonéhoz tudnám hasonlítani, s mivel őt nagyon szeretem, ebből kifolyólag ez a könyv is tetszett. Hasonló a karakterjellemzés, a történetvezetés, megvan benne a fantasztikus szál, a végén az a kis bizonytalanság és lezáratlanság… Jóóó…

csankmate>!
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Meg mindig a konyv hatasa alatt vagyok… olyan fantasztikusan jo volt. Kar, hogy vege lett. Sajnos en is a filmet lattam eloszor, de a konyv millioszor jobb es bovebb volt. Az alapsztorin kivul, szinte teljesen mas volt.
Az iro fantasztikus modon repit minket Jeruzsalembe, es magyaraz el mindent.
Midnenkinek ajalnlom!!!

Múzsa>!
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Hú, hát ez most egy nehéz értékelés lesz, mert nagyon nehezen tudom eldönteni, hány csillagot is illene adni neki.
Az alaptörténet nagyon izgalmas, és az író egész jól oldotta meg. A főszereplő számomra nagyon ellenszenves volt az elején, talán az egyetlen szimpatikus szereplő számomra Eisenhardt volt, még akkor is, ha neki lényegében nem sok szerepe volt a történet alakulásában.
Sajnos akaratlanul is, de végig a filmhez hasonlítottam, ami furcsa, de nekem jobban bejött. Nem volt ennyi szereplő, ennyi kavar, ott a főszereplőt meg lehetett kedvelni, az időutazás teljesen máshogy volt megoldva (ez a könyvben jobban tetszett), és a „gonoszok” is sokkal gonoszabbak voltak. Sokkal izgalmasabb, pörgősebb volt.
Egyszer érdemes elolvasni, ahogy a filmet is egyszer érdemes megnézni. :)

Blum_Tamás>!
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

A sztori halálosan jó. Mégis vegyes érzésekkel ülök neki az értékelésnek. Az első 50-70 oldalon úgy kellett áterőszakolnom magam, aztán ez később is megismétlődött néhány helyen. A többi, vagyis a könyv nagyrésze már-már a letehetetlent súrolta. A fordulatok (mert azért volt benne jónéhány) nagy része szintén a „húvazze mitörténikitt” kategória, míg néhány már hosszú-hosszú idővel előre boritékolható, méghozzá az utálom, hogy ez fog történni kategóriájú. Egyszóval a 600 körüli oldalszámból kb 200-at szimplán kihagyva (nem-nem átírva) KIHAGYVA orbitális élmény.

Kalim_Pál>!
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Fura élmény ez a könyv, mert az alapsztori nagyon jó, és egyébként jól is van megírva, de a legvégét nagyon nem így kellett volna. Mások már említették, hogy ne a film alapján ítélkezzetek, az egy minősíthetetlenül gyenge „adaptáció”, és ráadásul nem is követi a regény történetét. A végével kapcsolatos véleményemet fenntartva azért ez egy erősen ajánlott könyv annak, aki szereti a nyomozós-fantasztikus-akciós regényeket.

Nita_Könyvgalaxis>!
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Érdekes alapfeltevés, közepes kivitelezés. A filmet nem láttam, csak a könyvhöz volt még pár éve szerencsém. Egyszer fogyasztható regény.

5 hozzászólás
Pitypang2003>!
Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Ez a könyv… jó! Nem, nem is jó, hanem zseniális!
Jó, talán nem zseniális, talán ez a kijelentés el van túlozva egy egészen kicsikét. Ha „zseniális” lenne, akkor megkapta volna tőlem az öt csillagot is.
Az alaptörténet az első oldaltól az utolsóig olyan érdekes marad, mint ahogyan azt a fülszöveg megígérte nekem. Egyszer sem éreztem úgy egyetlen oldalon se, hogy lankadna az érdeklődésem, vagy ne lenne még mindig ugyan olyan sok nyitott kérdés és elvarratlan szál, hogy ne legyen érdemes továbbolvasni (bár ennek ellenére is lassabban haladtam a könyvvel, mint szerettem volna). Mi több, máris azt nézem, honnan lehetne megszerezni a folytatást! Amikor másoknak meséltem a könyv cselekményét, mindenki csak húzta a száját és egy unott „ahham”-mal le is rendezte a dolgot, mert valami másra számítottak ezek szerint. És lehet, hogy elsőre talán kicsit meredeknek tűnik maga a történet, de nekem pont ez a „meredekség” volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Nem egy mindennapi sztori, az időutazással kapcsolatban pedig azt hittem, csalódnom kell majd, de örültem neki, hogy a végén a csattanó gyakorlatilag alátámasztott mindent.
Két okból nem tudtam neki öt csillagot adni, és sajnos mindkét ok a karakterkidolgozással van öszefüggésben, ugyan is az tény, hogy Eschbach remek történetíró és elképesztően érdekesen tudja összetenni a történeteit, de hogy karakterkidolgozás területén egészen biztosan fejlődnie kéne, az egy eléggé erős tény!
Ha őszinte akarok lenni, a kisebbik, de nagyon zavaró tény, ami legalább is engem zavart, az tulajdonképpen Judith Menez karaktere volt – aki annyira észrevehetően nem kap szerepet, hogy az valami elképesztő pofátlanságnak minősül! Az egész szereplése, noha majdnem minden jelenetben ott van, amelyben Stephen is ott van (aki elméletileg ugye a főszereplő, és eléggé sok jelenése van a könyvben), majdnem semmi! Nem, nem is csak majdnem, ez a nő teljes egészében azért lett megalkotva és a történetbe építve, hogy plusz „problémát” okozzon Stephen-nek! Ott van, szép, kívánatos, megmozgatja a főszereplőnk fantáziáját, törvényszerűen összejön vele a végén, közben pedig egy veknyi száraz kenyérre elegendő jellemet sem adnak neki! Irritált engem, de nem annyira, mint a második probléma; ami nem más, mint hogy EGYETLEN KARAKTERT SEM TUDTAM MEGKEDVELNI! Egyiket sem. Semmelyiket. Több mint 600 oldal, és nem hogy szimpátiát tudtam volna táplálni valaki iránt a végén, még az is, aki a legesélyesebb volt a minimális szimpátiám elnyerésére (Stephen Foxx, a rend kedvéért), csak kényelmetlen viszolygást tudott előcsikarni belőlem. Nem hazudok, rühelltem a képét a végére… Talán még jobban is, mint Kaunt, aki ugyebár „főgonosz” akart volna lenni, de végül Stephen elérte, hogy jobban utáljam, mint az eredeti közellenségnek szánt karaktert. Bravó… remélem, a folytatásban a karakterek elviselhetőbbek lesznek, csak mert ez a könyv megüthette volna a „zseniális” jelzőt is akár, ha több energia lett volna fektetve a karakterkidolgozásba.


Népszerű idézetek

chhaya>!

…olyan feszültnek tűnt, mint akinek úgy hiányzik egy újabb felkavaró történet, mint akut szívbetegségnek az adóhátralék miatt kiállított büntetőcsekk.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Yehoshuah Menez
Panelmacska>!

– …Ha Jézus igazából sosem élt, akkor az azt jelentené, hogy valaki kitalálta ezt a figurát. Hogy kitalált alak. Mint Superman. Vagy – te jó ég – mint Miki egér.
– Nem kell eltúlozni. A legtöbb ember számára a vallás amúgy is teljesen közömbös. Őket az viselné meg jobban, ha bebizonyítanád, hogy Miki egér sosem létezett.

223. oldal (Nyíregyháza : Aranyszarvas Kvk., 2007)

Kapcsolódó szócikkek: Mickey Mouse
chhaya>!

– Ilyen az élet – jegyezte meg szkeptikusan Judith. – A vajas kenyér is mindig a vajas oldalával ér földet. A kulcscsomó mindig a legutolsó fiókban van, amikor keresed. Egy ősrégi levél legfontosabb szavai pedig hiányoznak. Kozmikus szabály.

280. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Judith Menez
Niki P>!

Elég korán rájött, mi a pénz szerepe az életben: segédeszköz, hogy az ember olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Akinek pénze van, azt tehet, amit akar – akinek nincs, azt kell tennie, amit mások akarnak. Eszerint jobb, ha van némi pénze az embernek.

Panelmacska>!

Mindenki nyerni akar – mondta. – És ha valaki mást mond, az csupán azért teszi, mert nem hisz többé abban, hogy tudna nyerni. Az ilyen ember már nem akar mást, mint hogy ne veszítsen, és az úgy a legkönnyebb, ha nem bocsátkozik harcba.

i. m.: p. 224.

Ananiila>!

…attól a pillanattól kezdve, hogy felfedezik az időutazást, mindig lesznek olyanok, akiknek az az ötletük támad, hogy meglátogatnak bennünket, és ezeknek a turistáknak – a huszonegyedik, a századik vagy akár a milliomodik századból – a mi szemszögünkből nézve gyakorlatilag velünk egy időben kellene itt lenniük. Egymás lábát kellene taposniuk. Az nem lehet, hogy eddig nem vettük észre őket. […] De nem láttunk még egyetlen időutazót sem. Ebből következik, mondja Hawking, hogy sosem fogják feltalálni az időutazást.

153. oldal

chhaya>!

Yehoshuah előszedte Jeruzsálem térképét a kesztyűtartóból.
– A hivatalos felfogás szerint – ami ellen, ahogy mondtam, apám már húsz éve küzd elszántan – a ciszternánál kezdődő alagút része Jeruzsálem antik vízvezetékrendszerének. Itt van, nézd csak. Itt…
– Bocsáss meg. Az a rossz szokásom, hogy vezetés közben az útra figyelek.
– Ja, persze.

365. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Stephen Foxx · Yehoshuah Menez
Lea_Simon>!

Ha sok pénzt akar keresni az ember, akkor úgy is kell kinéznie, mintha sokat keresne.

Lea_Simon>!

Ha emberekkel van dolga, egy nyakkendő éppolyan jó szolgálatot tehet, mint egy revolver, ha tigrissel kerül összetűzésbe.

Lea_Simon>!

Az egész jelenlegi civilizáció olyasmiken alapszik, amiknek csupán az ötlete is agyrémnek tűnt az előző generációk számára.


Hasonló könyvek címkék alapján

Buótyik Dorina: Az egyiptomi királynő rejtélye
Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok
David Mitchell: Felhőatlasz
María Dueñas: Sira
Umberto Eco: A tegnap szigete
Ruby Saw: Lucy
Szép Zsolt: Kárpát Walzer
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
David Benioff: Tolvajok tele
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein