Olyan kis csajos borítója van ennek, nem? Az előzetes kisfilm és maga a tény, hogy ez ifjúsági disztópia, na meg hogy az Eskü után olvastam, azt az érzést keltette bennem, hogy ajj, megint egy negatív világ, ahol romantikázunk.
Erre fogta a könyv, és kitépte a szívemet.
Szóval ez egy akciódús, adrenalin lökettel teli történet, amit nem lehet letenni. Két szálon fut a sztori, és mindkettő rémes a maga nemében és izgalmas.
A főhős lányt elrabolják, és az elrablói először kedvesek, és sokan elhiszik a kedves hazugságokat, neki pedig ezen kell átlátnia. Imádtam, hogy Waverly annyira okos, és sosem adja fel, és ÖNÁLLÓ. (Ki is jelenti, hogy hiába szerelmes, nem fog mindent lenyelni, amit a pasija mond, mert ő önálló, magának kell döntenie.)
A főhős fiú (akit amúgy utálok), teljesen jóindulatú, de a naivsága és a vak hűsége önpusztító és veszélyes vizekre viszi, az ő szála a megmaradt hajón játszódik, ahol mindenféle segítség nélkül maradnak, felnőttek nélkül, és egyedül kell túlélésre bíztatnia a többi gyereket.
És mindezek mellet a könyvben annyi gyönyörű karakter van, na és a kapcsolatok! A barátságok, amiket a helyzetek szülnek, és a két fiú vonzalma a lányhoz (ami abszolút pár oldal csak) annyira hihető és szépen ki van dolgozva, hogy nem zavart volna, ha romantikus regény.
Itt senki sem jó 100%-osan, minden vezető korrupt, mindenkit megrészegít a hatalom, és ebben a kegyetlen, kétségbeesett helyzetben (hiszen az emberiség kihaló félben, a Föld elpusztult) is képesek az emberek a negatív dolgokra. (Eltöprengtem, hogy tényleg van-e remény nekünk, ha ilyenek vagyunk.)
Központi téma, hogy a lányokat kihasználják, tárgyként kezelik, mert az újranépesítéshez kellenek, ebből következik, hogy nemi erőszak (enyhe pedofilia) is ott leng a háttérben, természetes ifjúsági szinten, 14-es körkarikával.
A könyv vége kegyetlen függővég, és kaparom a falat. Végig kikészített, együtt izgultam a karakterekkel, akik egyre csak szenvednek, szembenéznek a mérhetetlen gyásszal, olyan erkölcsi kérdésekben kell dönteniük, mint az abortusz, és az említett erőszak, eközben felfedezik az igazi barátság, bajtársiasság fogalmát, hogy a szeretet képes elvakítani minket, és nem látjuk a gonoszt, aki velünk szemben van. A történet erőteljesen szól a hitről és a küzdeni akarásról, olyannyira, hogy vallásos témákat is feszeget.
Gondolkodós, szívbemarkoló, izgalmas, minden, aminek egy ifjúsági disztópiának lenni kéne.
–
Mellékes update: Hangulatzeném hozzá: Florence and the Machine: No Light, No Light