Párduc ​a pincében 79% 64 csillagozás

„ – Aki szereti az embereket, az nem lehet áruló.”

Ez a történet 1947-ről mesél egy gyermek szemszögén keresztül. Ebben a formában bár viszonylag gyorsan lehet vele haladni, megrázó volt a számomra.

Kíváncsi voltam a szerzőre, mert több ismerősöm is kedveli. A fogalmazás könnyed és viszonylag jól érthető, de nem fog maradandó emlékeket okozni.

Egy olvasásnak megfelelt.

Különösebben bántani nem szeretném, rövid kis könyv és kellemes/hasznos olvasmány, engem valami miatt nem kötött le annyira, amennyire ismerőseim értékelési alapján vártam. Sok volt benne az ismétlés is (hogy szándékoltan-e, nem tudom, nyilván igen, de akkor meg miért). Nekem történelmi adaléknak jól jött -amit nem mondtak el annak idején töriórán- meg azért a sztori szintjén nyilván nagyon érdekes egy ilyen gyerekkor, az tetszett is. A másik, ami tetszett, és általában tetszik más könyvekben is, amikor a barátságról van szó. Szerintem tényleg nagyon különleges dolog a barátság. Ennyi. Már a közösségi oldalak bejelölős kamuján túl, az a rendes. Ennél többet nem tudok mondani róla, pedig van benne egy sereg mindenféle, de nem nagyon bomlik ki.

PS: értékelésen túl: az Európának ez a sorozata nagyon szép kiállítású. Ez is. Engem ez kevésbé érdekel, de ez annyira esztétikus, hogy muszáj volt tennem egy pozitív megjegyzést

Zűrzavaros időkről olvashatunk a szerző könyvében, s mindezt egy 12 éves fiú szemszögéből. Zűrzavar uralkodik a környezetében, amelynek alakulásában ő is aktívan részt akar venni. Barátaival teljesen komolyan veszik az ellenállási mozgalmat, hol lemondatási terveket szőnek, hol rakétaépítésbe kezdenek. A gondtalan gyermekkor a nap politikai eseményeivel keverednek, ahol nem ritka a sebesültek titkon ápolása, a házkutatás, vagy a mindennapi kijárási tilalom sem.. Kamaszként a a lelkében sincs békesség, lelki nyugalmát minduntalan megzavarja a sokat emlegetett szomszéd lány. A családtagok közti viszony helyenként elég furcsa nekem. Kicsit mindenki el van a maga világában, De ez lehet egy menekülőút is a mindennap zordságaival szemben.
Profi találkozása, beszélgetése az angol katonával humoros helyzeteket szül. Ezen részeket legalább annyira szerettem olvasni, mint a napi helyzetekről szóló leírásokat.
A köztük kialakuló barátság hirtelen megszakadása hiányérzettel töltött el, s ez sajnos nem tudott feloldódni a későbbi események miatt sem.
Nemcsak Profi, hanem a szerző is jól tud bánni a szavakkal. Olvastatja magát a könyv.

Egy fülledt nyár unalmas krónikája. Oz látásmódja túlzottan naiv (bár ez még érthető is, hiszen egy 12 éves gyerek szemén keresztül látjuk az eseményeket) de a gondolatok csapongó áramlása egy idő után totális érdektelenséget vált ki. Nem bontja ki a történetben rejlő tartalmakat, feldob egy halom labdát a felnőtté válás dilemmáiból, de egyiket sem csapja le, valahogy mindvégig felszínes és kapkodó marad. Van itt minden: árulás, kamaszkori vágyak, barátság, szülő-gyerek viszony, Izrael állam megalakulása stb. Mindenből kapunk egy keveset és pár pillanatig talán szerethető is a könyv, de összességében súlytalan.

Ámosz Oz újra lenyűgözött! Elbeszélésmódja, történetmesélése, ahogy változó módon mindig más és más kerül középpontba.
Ha mindenki választhatna egy könyvet, amit feljavasol gimnáziumi olvasmánylistára, nekem ez lenne (most) a befutó. Hisz terjedelme ellenére annyi mindent mutathat meg ez a könyv. Történelemről, múltról, világlátásról, barátságról, emberi kapcsolatokról. Profi egy koraérett gyermek módján, intelligensen reflektál az őt körülvevő eseményekre, mégis a gyermeki világkép keretein belül maradva.

Ámosz Oz eme művével eléggé kiléptem a komfortzónámból, mert nem jellemző rám, hogy ilyen témákban olvasnék. Ez a könyv egy Európa Zsákbamacskás vásárlás során jutott hozzám. A borítója nagyon megragadta a tekintetemet, és a címe is felkeltette az érdeklődésemet. Én kis naiv azt hittem, hogy tényleg lesz szó a könyvben párducokról. De még macska is csak elvétve szerepelt benne. Érdekes volt a tizenkét éves Profi szemszögéből látni a történteket. Valamint az angolokat negatív szerepben látni a II. világháború után. A könyv középpontjában az állt, hogy mi az árulás, több szemszögből megközelítve. Globálisan nézve, és Profi saját környezetére szűkítve is. Nem egyszerű a téma, és Ámosz Oz is nyitva hagyta a kérdést. Néha humoros volt a történet,spoiler néha pedig együtt izgultunk a kisfiúval, hogy vajon mi fog történni a következő pillanatbanspoiler. Elgondolkodtató kis könyv volt, és igazán olvastatta magát.

Palesztinában (úgy tűnik nekem) sohasem volt könnyű az élet. A mediterrán feeling és a biblikus tájak mellé a mai napig állandó háborús készültség társul, a hátteret pedig belengi a hitleri népirtás keserű emléke. Ámosz Ozban az a zseniális, ahogy ezt megragadja, mégpedig nem is akárhogyan: gyermekszemszögből.
Mindez nemcsak erről a regényéről mondható el off, itt viszont egészen kidomborodik, hogy egy gyerekben hogyan csapódik le a felnőttek általános hangulata úgy, hogy közben mégsem szűnik meg gyereknek lenni. Ugyanúgy játszik, ugyanúgy összezavarják a lányok, mint bármelyik kiskamaszt, de közben mégis benne van az életében a politikai helyzet bizonytalanságának tudata.
off

Akcióra, menekülésre, cserbenhagyásra, árulásra, vérre és könnyekre számítottam, de egyiket sem kaptam. De nem is bánom, ugyanis kaptam helyette sok sok gondolatot, és önreflexiót, víziókat és apró-cseprő, jelentéktelennek tűnő eseményeket, melyek nemcsak visszaröpítenek minket egy ország megalakulásának előszobájába, de hűen tükrözik azokat az élményeket, melyeket egy tizenkét éves fiú átélt és átélhetett. A könyv egyik kiemelkedő jelentősége az, hogy gyerekszemmel, rácsodálkozva képes reflektálni egy olyan „új” kultúrára, melynek elemei egyrészt számtalan másik nép nyelvéből, tudományaiból, irodalmából, zenéjéből stb. táplálkoznak, másrészt a többévezredes zsidó civilizáció és kultúra nyomait hordozza magán; ennek is köszönhető az a multikulturális potenciál, amellyel ma Izrael rendelkezik. Ez a kultúra, mely egyszerre régi és új, Profi és Dunlop őrmester idejében még épp csak kialakulóban van, nem kiforrott egész, ezért is kell harcolni érte. Még nem rendelkezik elég legitimitással, csak a szárnyait bontogatja. Hangulatos könyv, mely a cionizmust is más – kevésbé kitalált, politikai, mintsem valóságosan megélt – perspektívába helyezi.

Vannak dolgok, amelyek még tapinthatóbbá válnak gyerekszemszögön keresztül. Ez is olyan.

Először olvastam Ámosz Oz-tól és tetszett a könyv. Egy 12 éves fiú szemszögéből látjuk Palesztina helyzetét az 1944-45 közötti időszakban.Izrael létrejötte előtti közvetlen időszakban játszódik. Az elbeszélő barátaival együtt gyermeki módon terveket sző, hogy miként fogják az akkoriban ott állomásozó angolokat kiűzni, míg a valóságban egy angol katonával szövődik barátsága. Talán arról szól a könyv, hogy mindennek két oldala van, és egy gyerek miként éli meg a világ változásait illetve mit tanul meg növekedése folyamán. Érdekes olvasmány volt.