Miháél, ​Miháél 69 csillagozás

Ámosz Oz: Miháél, Miháél Ámosz Oz: Miháél, Miháél

A ​népszerű izraeli író sok vitát kiváltott regénye az ötvenes évek Izraelében játszódik. A korszak ugyan az országépítés romantikus hőskora, de Oz műve éppen ezt a mítoszt leplezi le: Hánná, a narrátor a kisszerű mindennapiság, a bénítóan szürke hétköznapok formájában, az őt lassan és alattomosan hatalmába kerítő neurózis folyamataként éli meg ezt az időt. A hőskorszak romantikája, az országépítés kalandja kívül marad az életén, neki csak az érdektelenség jut, amelynek megtestesítője a férje, Miháél, ez a végtelenül rendes, tisztességes és áldozatkész, de – vagy talán éppen ezért – Hánná szemében rettenetesen unalmas ember. Hánná ugyanis valamiféle modern izraeli Bovaryné: emlékei, álmai romantikusak, azaz a kaland és az érzékiség ösztönei törnek fel benne egyre kényszerítőbb erővel, s kerülnek szembe elfojtott életével. Az álmok logikáját követő rendben kavarognak benne az olcsó, néha szélsőségesen szentimentális emlékek gyerekkora kedvenc hőseiről, Sztrogoff Mihályról, Nemo… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1968

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Femina Európa

>!
Európa, Budapest, 2012
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630793568 · Fordította: Molnár Eszter
>!
Európa, Budapest, 1985
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630741601 · Fordította: Molnár Eszter

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Hánná

Helyszínek népszerűség szerint

Jeruzsálem


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Egy lehangoló történet. Hánná és Miháél a mindennapokat, a hétköznapi emberek életét éli. Mióta megismerkedtek, összeházasodtak, gyermekük született Hannának hiányérzete van. Nem történik velük semmi különleges, szürkének érzi a hétköznapokat. Minden családban beköszönt tulajdonképpen ez az alaphelyzet miután a szerelem, a testi vonzódás kitombolja magát. Alapigazságok kerülnek rögzítésre.Én is átéltem a saját családomban. Ma azt mondom, még fiatalon kellett vón’ olvasnom, házasság előtt. Javaslom, mindenki készüljön rá, hogy ne járjon úgy mint Hanna. Hánná töprengő, szenvedélyes asszony. Olyan vad ösztönök által vezérelt kalandok után vágyakozik, amelyek nem részei férjével való közös életének. Romantikával vegyes erotikus álmodozásban próbálja pótolni a létéből hiányzó izgalmat, meglepetéseket, miközben szereti Miháélt. A meg nem értettség által okozott „egyedülléte” azonban az őrület határára sodorja őt. De nem mondok többet…A regény Amos Oz egyik legkorábbi prózai írása, a családi sors mellett másik vetületében Izrael, a születendő állam története is rögzítésre került benne. Ennek kapcsán honfitársai hazaárulással vádolták meg. Rokonsága pedig a családi szennyes kiteregetésért rótta meg. Lehangoló, de ugyanakkor varázsos regény. El kell olvasni, hogy tanulj belőle!

n P>!
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Ha szükségem van egy szóra, ami nem létezik, megalkothatom én magam, hozzátéve egy bibliai szóhoz egy elő- vagy utótagot. Egyszer egy taxisofőr, akinek fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok, egy olyan szót használt beszélgetés közben, amit én találtam ki. Ez a legtöbb, ami a halhatatlanságból juthat egy embernek. Lehet, hogy a könyveimet holnapra már elfelejtik, de ez a szó élni fog, minden bizonnyal addig, amíg maga a nyelv. – olvasom egy cikkben, de sajnos nem tudjuk meg melyik ez a szó, pedig engem ez érdekelt volna leginkább (ezt csak érdekességképpen említettem).
De nézzük a könyvet. A Mihael, Mihael, más helyen az Én Mihaelem, nem egy könnyen olvasható történet. Miért? Mert az elején még megértőek vagyunk Hánná iránt ( ő a mesélő, tulajdonképpen ő a főszereplő, az is akar lenni, értem ezt úgy, hogy a saját életét, elveszett vagy vágyott álmait mindenek elé teszi) de idővel már nem akarjuk megérteni őt, nem akarunk együtt érezni vele, mert nem nagyon értjük, hogy miért is elégedetlen az egyébként nyugodt életével. Van egy férje, Mihael, aki lehet, hogy nem egy akcióhős, inkább egy olyan gondolkodó természettudós fajta, aki egy kavicsra is rácsodálkozik és órákig mereng azon, hogy mi mindent rejthet a föld mélye. (nekem ez tetszik) Hánnának viszont a kezdeti lelkesedését (férjhez menés, gyerek), megtöri az önmagával való elégedetlenség, s ez kihat, mint általában mindig, a környezetére is. De nem mondom el természetesen a lényeget.
Többen is nehezen olvastuk a könyvet, talán azért, mert nem tudtunk, nem akartunk Hánnával azonosulni (a női olvasókról beszélek), nem akartuk elhinni, hogy akinek egyébként mindene meg van ahhoz, hogy boldog legyen, miért ilyen búvalbélelt, nyomott és unalmas. Eleinte én is ezt éreztem, aztán vettem egy nagy levegőt és az álmaira koncentráltam. Miket is álmodik? Miről? Miért éppen azt? Hánná csak azt álmodja, csak az a vágya, ami általában a zsidóságnak. A béke, a kiszámíthatóság, az, hogy elérhetőek, megvalósíthatóak legyenek, nem csak az ő, hanem Izrael valaha elképzelt tervei. De vannak hozott dolgok az életben. Stafírung, amit a szülőktől kapunk, elvárások, amik súlyos teherként nehezedhetnek ránk egy életen át. Hánnára is.
Én úgy gondolom, hogy akármennyire is ellenszenvet érzünk iránta, nem értjük Mihael iróniája, nyugalma, kissé tesze-tosza léte iránti idegenségét, boldogtalansága elsősorban ezekből az örökölt elvárásokból fakad, a múlt táplálja, a jövő kilátástalansága ágyazza meg, és így már talán könnyebb őt mégis egy gyengéd pillantással illetni. Nem ígérem, hogy Hánnát megszeretjük a könyv végére. Nem fogjuk teljesen megérteni, hogyan is tehetnénk, hiszen sosem vagyunk a másik helyében, de éppen ez a tanulsága, tanítása az egyébként eléggé meghurcolt regénynek. Kapott érte Amosz Oz is eleget, én már nem teszek hozzá. Az elejére visszatérve, még ha nem is tudom, melyik szó teszi őt halhatatlanná, ezt a könyvét sem felejtem.

Kun_Hajnal>!
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Meglehetősen lehangoló, letargikus hangulatú könyv, mely az 50-es években játszódik Jeruzsálemben. Hánná Gonén meséli el szürke mindennapjait, férjével való megismerkedését, boldogtalan házassága történetét, kisfia megszületését.
Az asszonyt mind jobban hatalmába keríti a neurózis, s részletesen leírt romantikus álmaiban sorra megjelennek gyermekkori olvasmányainak hősei, mint Sztrogoff Mihály, Némo kapitány. A hideg, unalmas mindennapok keverednek az álomvilággal.
Miháél -a férj- alapvetően rendes, tisztességes, jólelkű, kedves férfi és apa, de Hánná nézőpontjából látjuk őt is, így nehéz jól megítélni a valóságot.
A könyvben olvashatunk a hatnapos háborúról, a zsidó ünnepekről és mindennapokról, számomra ez is sokat adott a történet értékéhez.

9 hozzászólás
Trudiz >!
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Hánná mesél el életéből jó pár évet, párja megismerésétől kezdve. Hétköznapi emberek mindennapjaiba kapunk bepillantást. Egyszerű, tiszta érzelmekkel leírva közli mindezt: házasság, gyermekáldás, szülő elvesztése, háború, és sok nyomasztó álom közben, Jeruzsálemben. Nem tett vidámmá, az biztos.

virezma>!
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Korábban nem olvastam Oztól, @n értékelése hívta fel rá a figyelmemet, aztán szerencsésen úgy alakult, hogy megtaláltam a munkahelyi könyvtárban, majd még nagyobb szerencsével meg is nyertem egy saját példányt.
Tagadhatatlanul nagyon szépen ír, sajátos hangulata van az egész könyvnek. Hánná fantáziái egy kicsit a Marija Morevnára emlékeztettek.
Az a helyzet, hogy át tudtam érezni a férjével és az életével kapcsolatos érzéseit, azt, hogy többre vágyott. Az volt a legérdekesebb az egészben, amikor felismerte, hogy ez voltaképpen nem a férje hibája, és nem is az övé. Azért nagyon remélem, hogy nem örvényszerű, hogy minden házasság és minden sors ilyen keserű szájízt hagy az emberben.
Ahhoz mindenképpen kedvet kaptam, hogy megnézzem Jeruzsálemet.

4 hozzászólás
cseri>!
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Borzasztóan szeretném megfogalmazni, hogy mi tetszik annyira Oz írásaiban, de nem tudom. Addig jutottam, hogy a lélektaniság, de hát ezzel aztán nem sokat mondtam. Ha egy másik kedvencemhez kéne hasonlítani, akkor talán Ulickajához.

kolika>!
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Hánná, Hánná …, akár ez is lehetett volna a könyv címe. Ez jobban kifejezte volna, hogy ki az igazi főszereplő. A történéseket Hánná szemszögéből látjuk, az ő álmairól, vágyairól, mindennapjairól olvashatunk. Életében előbb.utóbb minden egyhangúvá válik, a szerelem, s a házassága, sőt a gyereke is csak ideig óráig mozgatja meg. A mindennapi életével soha nem elégedett, de a álmodozásait, fantáziálását soha fel nem adó nő számomra nem volt szimpatikus. Szántam a férjét, gyerekét, s valahol egy kicsit az elbeszélőt is. De ugyanakkor bosszantott is a viselkedése. Egy kicsit sem igyekezett, hogy az őt körülvevő, valós világban próbálja felfedezni a boldogságmorzsákat.

Szédültnapraforgó>!
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Ez a történet számomra annyira lehangoló volt. Egy cseppet sem éreztem egyik szereplőn sem, hogy boldogok lennének, akár egymással, akár egymás nélkül. Mindent úgy csináltak, ahogy abban a bizonyos „nagykönyvben” meg van írva. Ismerkedés, (langyos) szerelem, házasság, munka, szakdolgozatírás, szülők, rokonokkal kapcsolattartás, gyerekvállalás…
semmi élmény, semmi örömforrás. Egy kis kiruccanás, ereszd el a hajamat, hobby…igaz, hogy 1950-es években játszódik a történet, de akkor is voltak boldog időszakok vagy nem jól gondolom? Viszont beható képet kaptunk a regény által a zsidóság életéből, az ünnepeikből (Hánukká, Szukkot, Pészáh, Ros-háSáná)
Mint szinte minden olvasmányomban, ebben is megtaláltak a nekem tetsző idézetek :)
Ami a legjobban elgondolkodtatott, megosztom veletek:
„Egy dologgal tisztában kell lenned: az anyagi problémák, ha már a kezdet kezdetén jelentkeznek, könnyen tönkretehetik a házasságot. (…) Elismerem, hogy egy hónapig, kettőig, talán fél évig is, a szexuális együttlétetek minden más problémát megold majd. De aztán?”

KNW I>!
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

A könyv csodásan indul. Úgy behúz az egyetemista Hanna életébe, érzéseibe, alig vártam, hogy továbbolvassam. Aztán eljött a fele – Hanna és Mihaél összeköltöznek, és az író mintha hirtelen nem találta volna a kiutat: merre tovább? A házasság nem volt se jó, se rossz, kihasználatlannak éreztem az arab fiúkkal való álmokat, bármikor abbahagyhatta volna innentől fogva az író, belemehetett volna igazán abba, Hanna miért nem szereti a fiát stb.

Profundus_Librum>!
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Oz regénye a WC-n íródott, ez nem egy városi legenda. Tényleg így volt. Családja nehezményezte a mániás ihletrohamok alatti láncdohányzást, és száműzték őt a lakásból. A főszerelpő Háná – a szerző elmondása szerint – szinte betelepedett a fejébe, és kényszerítette, hogy írja le a sorokat. Szellemétől csak akkor sikerült megszabadulnia, mikor végre befejezte a könyvet. El kell mondjam, Hánná rám is ilyen hatással volt. Egyáltalán nem kedveltem őt, ahogy archetípusát sem, akik életuntságukat mindig mások számlájára írják. Szóval ez a számomra teljességgel elviselhetetlen nő nekem is befészkelt az agyamba, és csak olvastatta velem egyhangú élettörténetét, és undok frázisait. Az Olvasó – attól függően, hogy milyen teljességgel éli az életét – két szerepet vehet fel. Egyrészt azonosulhat Hánnával, vagy a pszichológusa lesz, és éppoly őrült párbeszédeket folytat vele, – hogy mit és hogyan kéne másként csinálni, – mint amit Oz folytatot elmondása szerint írás közben.

Folytatása és a könyv háttér története itt: http://profunduslibrum2.blogspot.com/2012/05/amosz-oz-m…


Népszerű idézetek

Bla IP>!

A héber felvilágosodás irodalmában gyakorta találhatunk utalást a fény és a sötétség közötti konfliktusra. Az írók szükségszerűen a fény győzelme mellett foglalnak állást. De be kell vallanom, hogy én jobban szeretem a sötétséget. Mert a sötétség elevenebb és melegebb, mint a fény.

25. oldal

Trudiz >!

Az erős emberek majdnem mindig megtehetik, amit akarnak, de még a legerősebb emberek sem dönthetnek afelől, hogy mit akarhatnak.

9. oldal

Bla IP>!

Álmaimat ébren álmodtam tovább. Az éjszaka és a nappal egyetlen, megszakítatlan, összefüggő álomvilággá olvadt össze. Magas lázam csak fokozta ezt az érzést. Szédítő, színpompás hetek voltak ezek. Királynő voltam

23. oldal

csillagka>!

Miháél biztosan elfelejtette már, hogy miket mondott nekem. Csak én nem vagyok hajlandó akár egy morzsányit is átengedni ezekből az emlékekből az idő jeges karmainak.

82

1 hozzászólás
Carmilla >!

Utolsó napjaiban apám erőltetetten, görcsösen kedélyes volt. Azt mondta nekünk, hogy a halál utáni lét problémája már fiatal kora óta izgatja. Egyszer még levelet is írt Martin Buber professzornak ezzel a témával kapcsolatban, németül. Egyszer pedig egy vezető napilap levelezési rovatában kapott választ egy hasonló tárgyú kérdésre. És most, néhány napon belül, vitathatatlanul hiteles forrásból értesül majd a halál utáni lét titkairól. Apámnak tulajdonában volt Buber professzor német nyelvű, kézzel írott válaszlevele, melyben azt írta neki, hogy gyermekeinkben és műveinkben élünk tovább.

258. oldal (Európa, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: Martin Buber · tanácsadó rovat
Trudiz >!

A macskák sohasem barátkoznak olyan emberekkel, akik nem viseltetnek jó szándékkal irántuk. A macskák sohasem tévednek az emberek megítélésében.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
ede>!

Honnan ez a nagy szomorúság? Miféle istenverte rejtekhelyről bújt elő hogy tönkretegye az én szép, nyugodt, fényes kék reggelemet?

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szomorúság
Carmilla >!

Mintha minden ember csupán valami rosszul sikerült, selejtes tervrajz volna. Egymás után készülnek az új másolatok, és egymás után vetik el, gyűrik össze és dobják a szemétbe az újabb változatot, hogy a helyébe még újabb, még tökéletesebb változat kerüljön. Milyen hiábavalónak tűnik ez az egész. Milyen unalmasnak. Micsoda értelmetlen tréfának!

285. oldal (Európa, 1985)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarit Yishai-Levi: Jeruzsálem szépségkirálynője
Ávráhám B. Jehósuá: Kései válás
David Grossman: A világ végére
Zeruja Salev: Szerelmes élet
Brunella Gasperini: Én és ők
Margaret Atwood: Macskaszem
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Philip Roth: Düh
Colleen McCullough: Keserédes
Rose Tremain: Gustav-szonáta