Halhatatlan (Halhatatlan-trilógia 1.) 308 csillagozás

Alma Katsu: Halhatatlan

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor ​Dr. Luke Findley éjszakai műszakba érkezik a St. Andrew nevű kisváros kórházába, csak egy újabb apró sérülésekkel és családon belüli erőszakkal terhes éjszakára számít. Ehelyett találkozik Lanore McIlvrae-vel, aki örökre megváltoztatja az életét. Mert Lannynek múltja van…

Lanny McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról, amire nincs hatással az idő, ami örökkévaló, kivéve, ha Lanny démonai végre nyugalmat találnának. A kétszáz év alatt, amit a Földön töltött, úgy tűnik, mind a dekadencia, mind pedig az erőszak megkísértette, de ő végig hű maradt élete nagy szerelméhez. Egészen mostanáig.

Alma Katsu nagy kritikai visszhangot kiváltó könyve felejthetetlen történet a viszonzatlan szerelemről, ami nem csak megerősíti és nagy tettekre sarkallja az embert, de ugyanakkor el is vakítja és akár a teljes pusztulásba is vezetheti, hiszen a saját megváltásunkhoz vezető út… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
466 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155049996 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
444 oldal · ISBN: 9786155438486 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 43

Szereplők népszerűség szerint

Lanore McIlvrae · Adair · skandináv · román · Dr. Luke Findley · Jonathan St. Andrews

Helyszínek népszerűség szerint

Balaton · Magyarország · rét


Kedvencelte 65

Most olvassa 6

Várólistára tette 282

Kívánságlistára tette 154

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

deen>!
Alma Katsu: Halhatatlan

Végtelenül jó volt ez a történet. Nagyon szép volt a fogalmazás, gyönyörűen ír az írónő. Felejthetetlen olvasmány a maga nemében. Lanore története egyben szomorú és megindító, fájdalmas, és felszabadító. Az ember olvasás közben elmerül benne, lassan úszik az árral és mélyen elgondolkozik, hogy bizony ára van a halhatatlanságnak, erre Lanore története tökéletesen rávilágít. Vannak benne jó dolgok, ha boldog vagy és jó az életed, de egy ilyen viszonzatlan szerelemmel ennyi ideig együtt élni, úgy hogy folyton reménykedsz, megváltoznak a dolgok. Borzalmas lehet. Ráadásul a végén még az is kiderül, spoiler A könyvben Jonathan ezen vallomása volt szerintem a legszívszorítóbb. A másik, ami nagyon tetszett, az ahogy Lanore szépen lassan összerakja a kirakós darabjait, és rájön, hogy Adair ki is valójában és miért olyan, amilyen. Ez a csavar éppen jókor jött a történetben, újabb lendületet adott neki. De hogy mondjak valami kritikát is ezzel a csodás történettel szemben, nekem a jelen leírásai nem tetszettek. Luke és Lanore beszélgetései erőltetettek voltak, szinte csak azért kapcsolódtuk vissza a jelenbe, hogy Luke tovább bíztassa a lányt, hogy meséljen tovább. Bár Luke élete sem a boldogságról híres, mégsem éreztem közöttük a kialakult kapcsolatot, valahogy sántít ez a mindent feladok Lanore-ért és lesz, ami lesz. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik kettejük története.

tmezo P>!
Alma Katsu: Halhatatlan

Csodálatos és fájdalmas történet.
Végtelenül tetszett a régmúlt, teljesen magával ragadott és megelevenedett előttem.

„Bárcsak elalhatnék, és minden megszűnne. De a rossz emlékeket nem lehet kitörölni. Mert nem megtenni nehéz a szörnyűségeket… hanem együtt élni velük.”

A halhatatlanság egy nagyon érdekes téma, amely köré egy nagyon jól felépített történet társul. Sajnáltam érte Lanore-t, mert nem lehet könnyű több emberéletnyi információval együtt élni, és nem szabadulni a saját tudatunktól. Az érzései, az emlékei örökre vele maradnak, soha nem szabadulhat.

4 hozzászólás
K_A_Hikari I>!
Alma Katsu: Halhatatlan

„Nincs az a boldogság, ami felérne azzal a boldogsággal, amikor az ember megkapja, amiért könyörgött és imádkozott.”

Sajnos, nem tetszett annyira, mint vártam. Ezzel pedig azt hiszem, a sok dicsérő vélemeny mellett egyedül vagyok.
Sokszor csak ösztönösen olvastam, nem is tudnám elmondani miről volt szó, egy idő vártam, hogy vége legyen.
A szereplők közül talán csak Adair marad meg hosszútávon, ő se biztos.
Még van kèt kötet…nem hiszem, hogy elolvasom, sokaltam ezt a kötetet is.

Lanore P>!
Alma Katsu: Halhatatlan

Sötét, komor történet, tele reménytelenséggel, bánattal, gyönyörűen megfogalmazva. Azt hiszem, nem mindegy, hogy az ember épp milyen hangulatban olvassa, nekem sikerült jókor elkapnom. Kíváncsi voltam, a halhatatlanságot milyen ötlettel oldja meg az írónő, reméltem, hogy nem egy vámpír, vagy hasonló misztikus lény fog közrejátszani ebben, és szerencsére nem kellett csalódnom. Lanore-t a szívembe zártam, a naivitása ellenére nagyon megszerettem, megértettem minden gondolatát, még a legszélsőségesebb érzelmeit is. Jonathant leginkább felpofoztam volna, szinte végig dühös voltam rá, de az utolsó oldalakon azért megenyhültem egy picit… Le akartam vonni fél csillagot Adair sorsának befejezetlensége, és a hirtelen fellángoló, számomra nem hiteles Luke-Lanore kapcsolat miatt, de végül nem ment, megvett magának a stílus, a nyelvezet, és a sorok hideg hangulata. Rengeteg szomorúság volt ebben a könyvben, mi, halandók olvasók csak egy-egy morzsáját ismerjük meg életünk során azoknak a fájdalmaknak, amiket Lanore évszázadokon keresztül elviselt. Örök élet ide vagy oda, én nem cseréltem volna vele egy percre sem…

„Az élet körbeér, és még a legrosszabb pillanatai is garantáltan visszatérnek az ember lába elé könyörögni…”

5 hozzászólás
_Katie_ P>!
Alma Katsu: Halhatatlan

Élet…
Szomorúság…
Család…
Hazugság….
Szerelem…
Erőszak…
Halál…
Boldogtalanság…
Halhatatlanság…
Kín…
Múlt…
Reménytelenség….
Visszaemlékezés….
, mert a múlt elmúlt.

Beette magát a bőröm alá

A túl erős szerelem mérgezővé válhat, és rengeteg boldogtalanságot hozhat. Akkor pedig mi a megoldás? Mondhat az ember nemet a szívének? Abba lehet hagyni valakinek a szeretését?

gab001 >!
Alma Katsu: Halhatatlan

Teljesen elbűvölt Lanore története, amely egy végzetszerű szerelem köré épül, de mégis sokkal több annál. Érdekes volt, hogy két idősíkon fut a történet, s bár már az elején tudjuk, hogy mi lesz a vége, mégis izgalmas, ahogy fokozatosan bontakozik ki az odáig vezető út az érzelmek, a döntések, a hibák együtteséből. Bár Lanore döntéseivel nem mindig sikerült azonosulnom, mégis együtt tudtam érezni vele és érdekelt az élete, amely olyan letaglózó fordulatokat is tartalmazott, melyre nem is számítottam. Az írónő mesterien bánik a szavakkal és végig fenntartotta az érdekelődésemet. Sokkal több volt ez a könyv, mint amit vártam; igazi élmény volt.

schesztiஐ>!
Alma Katsu: Halhatatlan

Egy újabb miért is nem olvastam én ezt eddig??? – élmény. :)

Az első perctől bekebelezett Lanny története, nagyon-nagyon szerettem a hangulatát, az őszinteségét, és egyre kíváncsibban faltam az oldalakat. Nagyon szerettem a múltban járni, próbáltam együtt érezni a lánnyal (sokszor persze sikerült is :)), és próbáltam beleképzelni magam egy ilyen életbe, egy ennyire különleges, hátborzongató életbe…

Sokszor eszembe jutott Anne Rice „vámpíruniverzuma”, hangulatban is úgy éreztem, ahhoz járunk közel, de azért ez egy kicsit még rettenetesebb volt.
A lányon kívül az összes szereplőtől tartottam, talán Uzra volt az egyetlen, akit meg tudtam kedvelni. Ennek ellenére valami bizarr vonzalom kialakult bennem Adair iránt, akinek a háttértörténete elképesztően jól sikerült.

Egyedül akkor volt egy pici bajom, amikor visszahoppantunk a jelenbe – ezek a részek szerencsére elég rövidek voltak, mert én folyton úgy éreztem magam, mint amikor Oliver Queen hazatér a szigetről, pedig én arról akartam többet tudni, ami ott történt vele. :D

Jonathan karaktere kb. csak viszolygást váltott ki belőlem, de azt hiszem, nem is az volt a cél, hogy beleszeressek. ;)

Úgy tettem le a könyvet, hogy ez akár kerek egész is lehetne így.. :) Természetesen nem bírtam ki, és beleolvastam a következő rész fülszövegébe – kicsit kiszámítható az alapprobléma, de már nagyon várom, hogy olvashassam! :))

Greylupus>!
Alma Katsu: Halhatatlan

St. Andrew városában járunk napjainkban. Dr. Luke Findley, a helyi orvos, elvált, egyedül él, a napjai ugyanúgy telnek, hisz egy vidéki kisvárosban nincs semmi eget rengető, minden szokványosan, a maga medrében zajlik. Egy újabb unalmas, megszokott éjszakai műszakját kezdi, amikor egy fiatal lányt, Lanore McIlvrae-t (Lannyt) visznek be hozzá, egy gyilkosság gyanúsítottjaként, hisz a lány önként bevallja, hogy megkéselt egy férfit az erdőben. Ahogy az orvos megvizsgálja és beszédbe elegyedik vele, kiderül, hogy a páciense egyáltalán nem hétköznapi. Lanny elmeséli, hogy ebben a városban született és nőtt fel, de az 1800-s évek elején…. és a férfi, akit megölt, szintén idevalósi, a városalapítóktól származik. Az orvos eleinte kétkedve fogadja a történetet, de miután a lány bebizonyítja neki, hogy tényleg halhatatlan és megkéri, hogy segítsen neki megszökni, rövid hezitálás után a férfi úgy dönt, hogy segít neki és ketten indulnak el a kanadai határ felé. Lanny ekkor felfedi Luke előtt a sötét, titkokkal és árulásokkal teli történetét, az orvos pedig tudja, hogy innentől az élete már soha nem lesz az, mint eddig volt..

A történet három idősíkon halad – az egyik napjainkban, a másik 200 évvel ezelőtt, a harmadik pedig az 1300-s években játszódik. Eleinte zavart a most játszódó rész, hisz a másik két szál annyira magával ragadó volt, annyira érdekelt, hogy kivel mi történik, mi lesz a sorsa, hogy egyáltalán nem örültem neki, hogy az írónő időről időre kirántott onnan. De szerintem ezzel ő is tisztában volt, mert igazából csak az elején és a végén kaptunk hosszabb részt a jelenből, a többi csak úgymond átvezető rész volt, hogy érezzük, maga a történet a mostani korban játszódik és a másik két szál csak visszaemlékezés.
De milyen visszaemlékezés!
Az írónő lebilincselő részletességgel mesél az elmúlt korokról, az 1800-s évek elején lévő puritán vidéki Amerikáról, arról, hogy a szerelmi házasság akkoriban gyakran csak elérhetetlen álom volt a fiatalok számára, hisz a párválasztást a szülők felügyelték; ha valaki „megesett”, azt a saját családja száműzte jó messzire, hogy ott szülje meg és adja örökbe a gyermekét. De ugyanígy bepillantást nyerhetünk az 1300-s évekbeli magyar (igen! Jól olvastátok, a történet egy része ott játszódik!) és román helyzetről, arról, hogy egy nincstelen családból származó gyermek élete mennyit ért a szüleinek és az eladott gyerekek milyen sorsra juthattak….

A szereplőket pedig nem lehet simán beskatulyázni a „jó” vagy „rossz” kategóriába. Lanny eleinte egy naiv fiatal lány, aki beleszeret a városalapító család, jóképű, nőcsábász fiába, Jonathanba, aki a lány iránt csak barátságot táplál, semmi többet. Végigélhetjük Lannyvel a viszonzatlan szerelem fájdalmát, majd azt, hogy miután Jonathantól várandós lesz és mivel a fiú nem vállalja fel őt, ezért a családja messzire száműzi a lányukat és így kerül azon emberek karmai közé, akik a további életét meghatározzák. Az elején minden együttérzésem a lányé volt, de onnantól kezdve, hogy Jonathan iránti szerelme egy idő után már megszállottságba csap át és Lanny nem nézve senkit és semmit, szeretné a fiút megszerezni, már másképp álltam a karakteréhez. Ez a birtoklási vágy a fő szála a történetnek, minden erre és ehhez vezethető vissza és ez határozza meg a sorsukat és végzetüket is.
Jonathant pedig eleinte simán „rosszfiúnak” tituláltam, hisz kihasználva a szépségét és rangját, minden létező nőt elcsábít a városukban – természetesen Lannyt is beleértve, de mélyebb érzelmet egyikük iránt sem tanúsít és a tettei következményeivel sem nagyon törődik. De mégis.. a történet közepétől az addigi rosszallásom nagyon hamar átment sajnálatba, hisz pont az a szépsége keveri bajba a fiút, ami eleinte segítette őt..
És a „legfőbb gonosz”, Adair… Őt sem tudtam simán rosszként elkönyvelni, hisz, ahogy megismertem az ő háttértörténetét is, azon kaptam magam, hogy sajnálom a férfit.. A későbbi tetteit viszont egy darabig nem értettem, majd kiderült ez is.. és bár valahol nyilvánvaló volt, hogy miért vált egy ilyen kettős személyiséggé, de a valóság mégis ugyanúgy megijesztett, mint Lannyt..
A történet nem pont az volt, amire számítottam. Egy könnyed, időutazós szerelmi történetet vártam, és helyette egy jóval sötétebb hangulatú, de lebilincselően érdekes regényt kaptam. Aki egy szép szerelmes regényt vár, annak csalódás lesz ez a könyv. Ahhoz, hogy tetsszen, nyitottnak kell lenned, hisz a történet tele van sötét és kegyetlen dolgokkal, erőszakkal, kínzással, árulással, tragédiákkal, az életnek és az emberi természetnek az összes létező sötét oldalával, de mindez olyan körítéssel, hogy egyszerűn képtelen voltam letenni a könyvet.

Összességében nem egy könnyű olvasmány, de amennyiben kíváncsi vagy egy kicsit természetfeletti (nem vámpír, vérfarkas és egyéb mostani divatos természetfelettire kell gondolni), sötét hangulatú, megrendítő szerelem történetére, akkor a könyvet olvasnod kell!
Én imádtam és nagyon várom a következő részt!

És még egy pluszpont. A borító. Egyszerűen gyönyörű:).

3 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!
Alma Katsu: Halhatatlan

A szerelem vakság.

Olyan érzésem volt a könyv olvasása közben, mintha Anne Rice-t olvasnék. Párhuzamosan haladunk előre a múltban és a jelenben, és persze a jelen mindig a legizgalmasabb részeknél szakítja meg a múltat. Gyönyörű mondatok sorakoznak szép rendben egymás után.

A szerelem őrület.

Lanore története a szerelem sötét oldalát mutatja meg nekünk. Azt, hogy egy ennyire tiszta érzelem miként tudja romlásba dönteni az embert, elvenni a józan eszét, és őrült tettekre sarkallni. Szerintem sokan átéltünk már hasonlót, ha nem is ennyire szélsőségesen, ezért nem tudjuk teljesen elítélni főhősnőnket. Hogyan is tehetnénk, ha mi is ugyanolyan gyarlók vagyunk, mint ő?

A szerelem olykor élet, olykor halál.

Amikor azt hinnéd, már minden titok lelepleződött, minden vágy tisztázódott, az írónő még mindig képes meglepni. Jonathan pedig maga is egy nagy titok: a nők egyszerre félik és vágyják a hozzá hasonló férfiakat. Ugyanannyira képesek a mennyekig emelni, mint a pokolba taszítani. De valahol ez a szerelem lényege, nem? Sose tudhatod, mit tartogat számodra.

2 hozzászólás
Droci>!
Alma Katsu: Halhatatlan

Talán még később adódik lehetőségem elolvasni ezt a könyvet, ha más nem buzdít arra, hogy ez nekem tetszeni fog és jó megérzéssel választja nekem :) Ezúton is köszönet érte @Panna -nak :))

Őszintén szólva kezdek rájönni, hogy egy könyv sokkal jobban elvarázsol, ha nem olvasok fülszöveget és belekerülök ismeretlenül egy történetfolyamba. Ráadásul már a könyv félig azzal megvett magának, hogy a régi korokba emlékezik vissza, mert az egyik gyengém a történelmi szállal szőtt könyvek sora :)
Kicsit furcsa volt belerázódni, mert az olvasás elején a főhősnő neve összezavart (ugyebár „Lanore” :D), de a maga szokatlanságában elég különleges. Eleinte nem is nagyon értettem, hogy hova fogunk kilyukadni, azt gondoltam, hogy egy szokásos szerelmi témát boncolgató könyv lesz, de szerencsére ilyen téren csalódnom kellett. Azt persze már az elején sejtettem, hogy a vége hogy végződik, ezért valamiért együtt kezdtem érezni Lanore-ral.
Annyira drukkoltam neki, hogy egyszer, csak egyetlen egyszer alakuljon úgy az élete, ahogy ő azt elképzelte, de a sors mindig furcsa játékot űz. A könyv egyfajta sötét, búskomorsággal telített szerelem jelképe, amelyet az ember addig próbál meg kísérteni, amíg nem látja be, hogy az esélyei sosem fognak nyerő széria felé fordulni.
Nekem személy szerint tetszett, hogy egyszerre 3 idősíkban tudtam végigkövetni az eseményeket, bár azt bevallom, hogy Lanore korábbi élete és sorsa jobban érdekelt, mint a jelenlegi. Luke-ban végig éreztem valami furcsaságot és a végére se tudtam igazán megkedvelni, egy olyan érzésem volt, hogy ő csak odacsapódott :D spoiler, hiszen az ember mindig is társas lény és titkon arra vágyik, hogy szeressék, még akkor is ha nem épp a szíve választottja az.
Jonathan viselkedését sokszor nem igazán értettem, sőt néha azon gondolkoztam, hogy Lanore miért ilyen önzetlen és örökké hűséges hozzá, de ugyanakkor tudjuk, hogy a szerelmes ember sokszor a másik érdekeit nézi mindenekelőtt.
Adair megjelenése volt a hab a tortán ^^ Szükség is volt a karakterére, hogy még több impulzust kapjon a könyv és bár végig volt valami sejtésem vele kapcsolatosan, a végén eléggé megdöbbentett, ami kiderült. Talán azoknál a részeknél nem olvastam kellőképpen odafigyelve, de tényleg hitetlenkedtem egy sort azért :D
Most, miközben írom ezeket a sorokat még mindig a történeten gondolkozom, mert számomra különleges volt és ezért is lett kedvenc. Már az elején valahogy átszőtt egyfajta varázs, ami nem is eresztett el a végéig, amíg be nem fejeztem. Ami már az elején is kimondottan zavart az Lanore becézése volt, nagyon nem tetszett xD

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Nita_Könyvgalaxis>!

Mi, nők, akkor hozzuk a legrosszabb döntéseket, amikor szerelmesek vagyunk.

324. oldal

Nita_Könyvgalaxis>!

Mert nem megtenni nehéz a szörnyűségeket… hanem együtt élni velük.

240. oldal

Greylupus>!

Olyan volt, mint a napba szeretni bele: ragyogó és részegítő a közelében lenni, de lehetetlen kisajátítani. Reménytelen volt Jonathant szeretni, de reménytelen volt nem szeretni is.

35. oldal

Lanore P>!

Az élet körbeér, és még a legrosszabb pillanatai is garantáltan visszatérnek az ember lába elé könyörögni.

Kapcsolódó szócikkek: Lanore McIlvrae
Lanore P>!

Vannak pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak ki tudnám ütni magam, mondjuk, egy évtizedre. Bárcsak elalhatnék, és minden megszűnne. De a rossz emlékeket nem lehet kitörölni. Mert nem megtenni nehéz a szörnyűségeket… hanem együtt élni velük.

Shanara>!

A legrosszabb dolgok néha a hiány formájában érkeznek. Egy barát, aki nem látogatja meg az embert a szokásos időpontban, és aki nem sokkal ezután abbahagyja a barátkozást. Egy várva-várt levél, ami nem érkezik meg, és némi ráhagyással egy halálhír követi.

114. oldal (Agave Könyvek, 2012.)

5 hozzászólás
Greylupus>!

Egy életnyi hatalmas szerelem járt volna nekünk.

456. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
tmezo P>!

Neked hatalmas kapacitásod van a szeretetre. Te vágysz arra, hogy odaadhasd a szíved valakinek, és amikor megteszed, akkor elképesztő odaadással teszed, kimeríthetetlen hűséggel. Azt hiszem, te bármit megtennél azért a férfiért, akit szeretsz. Nagyon szerencsés lesz az az ember, aki egy szép napon elnyeri majd a szívedet.

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adair · Lanore McIlvrae · szeretet
Algernon P>!

Egy lányt az isteni szerelem egyetlen pillanata is tönkretehet. A kérdés csak az, hogy megéri-e?

35. oldal


A sorozat következő kötete

Halhatatlan-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jeaniene Frost: Síri csendben
Kresley Cole: Égsötét
Karen Chance: Holdvadász
Jeaniene Frost: Második kísértés
Kim Harrison: Every Which Way But Dead – Bárhogyan, csak holtan ne
Laura Thalassa: Dark Harmony – A lélektolvaj
Laurell K. Hamilton: Fagyos érintés
Laurell K. Hamilton: Micah
Gena Showalter: Atlantisz
Sylvia Day: Megigézve