A ​tizenharmadik boszorkány 371 csillagozás

Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

A ​Sparrow család asszonyai nemzedékek óta rendkívüli tulajdonságokkal rendelkeznek. Valamennyien március havában születtek, és mire betöltötték tizenharmadik életévüket, különleges képességük mágikus erővel tört rájuk. Elinor, a nagymama szó szerint megérzi a hazugságot. Jenny, a lánya ismeri mások álmait, Stella, az unokája – aki éppen a tizenharmadik születésnapját ünnepli – döbbenten ismeri fel, hogy előre látja mások halálát. Miközben Stella újonnan megismert képességével igyekszik megbirkózni, csaknem végzetes félreértés történik: látomása gyilkosság vádjával börtönbe juttatja az apját…
A nemzedékek titkait, emlékeit, talizmánjait őrző családi mese igazi irodalmi csemege.
„Hoffman javíthatatlan optimista, pedig a derűlátás manapság mintha kiment volna a divatból. Lenyűgöző története a rendkívüli nőkről valójában anyák és lányok bonyolult kapcsolatának érzékeny, leheletfinom lenyomata, boszorkányosan megírva.”
Jenny a születésnapja reggelén olyan álomból… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Geopen, Debrecen, 2007
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639574861 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Elinor Sparrow · Matt Avery · Rebecca Sparrow · Jenny Sparrow · Jimmy Elliot · Juliet Aronson · Liza Hull · Stella Sparrow · Will Avery


Kedvencelte 62

Most olvassa 9

Várólistára tette 336

Kívánságlistára tette 273

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Csodálatos könyv volt, tele szeretettel, rejtéllyel, fantasztikus asszonyi sorsokkal, szerelemmel, finom mágiával átszőve, méhek, virágok és a természet simogat, miközben olvasod ezt a könyvet, és érzed, hogy a végén minden rendben lesz. A könyvben is, és a te lelkedben is.

Bővebben a blogon:https://konyvutca.blogspot.hu/2017/12/alice-hoffman-tiz…

bambali >!
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

„A szeretet sosem volt tévedés, sosem volt hiba, még akkor sem, ha viszonzatlan maradt.”

Szívfájdítóan gyönyörű történet családról, anyákról és lányaikról, szeretetről. Benne van minden, ami fontos az életben.
Az a fajta könyv, amit ha becsuksz, csak sóhajtozol, mert a szíved egyszerre könnyű és nehéz, egyszerre sírnál és nevetnél.

Engem teljesen lenyűgözött.

Nita_Könyvgalaxis>!
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Amikor ezt a könyvet olvasod, folyton érzed magad körül az őszibarackfa virágának illatát. Ha a teaházban jársz , a sütemények és a gyümölcsös tea zamata bódít el, ha a Torta-házban, akkor pedig a babér és a rózsák aromája leng körül. Mindeközben döngicsélnek a méhek, mágia és valóság összefonódik, hogy összekösse a jelent, a múltat és a jövőt.

3 hozzászólás
Arianrhod P>!
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Nem igazán fantasy, nem igazán szerelmes regény, közelebb áll a mágikus realista művekhez, mint a valóságos mai lányregényekhez.

Három nemzedék asszonyai próbálnak együtt élni a különleges képességükkel, melyet ugyan titkolnak, de azért a közösség, – amely sem be nem fogadja, sem ki nem taszítja a családot, – nagyonis tudatában van a családi átoknak. Boszorkánynak tartják őket, a jó értelemben, és a múltban az ősük ellen elkövetett végzetes kimenetelű igazságtalanság miatt a közösségben ott lappang a kollektív bűntudat.

Stella előre látja mások halálát. Szörnyű képesség, de mi értelme, mi haszna van? Hősnőnk végül megtalálja az értelmét, amikor sikerül megmentenie a legjobb barátját. Hiszen a sors a döntéseink által befolyásolható, vagy nem?

A kisváros közepén ősi tölgyfa áll, a régi, kiírtott erdő egyetlen maradéka. Ágai közt laknak a bűvös méhek, akik támadásba lendülnek, ha veszély ólálkodik a városban. A tó felé vezető földösvényen nem nő növény, mert az első boszorkány gyilkosa vére megfertőzte az utat. Lova azon a napon a tóba vágtatott, és a víz közepén megfulladt. A kísértete magával igéz mindenkit, aki a tó közelében bóklászik. A város minden lakója féli a lócsontváz kísértetét, melyet ködös napokon állítólag többen is láttak a tó vize fölött testet ölteni.

Stella és barátai végül igazságot szolgáltatnak az első boszorkánynak, a város is megbékél a bűntudatával, és a terméketlen ösvény virágba borul. Szerettem ezt a történetet.

Adri93>!
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

ATYA ÚR ISTEN *-* számomra tökéletes volt. Annyira belemerültem ebbe a különleges történetbe, hogy egyszer csak azt vettem észre elfogytak a lapok. Magával ragadó, szép történet szerelemről, családról, mágiáról, legendákról.

Annie_Cresta>!
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Én egy izgalmas és eseménydús könyvre számítottam, de határozottan nem azt kaptam. A fő hangsúly inkább a szereplők fejlődésén és érzelmein van, ami nem feltétlenül lenne rossz, csak én nem erre számítottam. A történt középpontjában a Sparrow asszonyok állnak és az ő különleges képességeik. A Rebecca Sparrow-ról szóló részeket nagyon szerettem, egyértelműen az ő életéről szóló emlékek és beszámolók voltak a kedvenceim, elvégre minden Rebeccával kezdődött, ő volt az első Sparrow és számomra a legszimpatikusabb is, habár nem is szerepelt a könyvben. A könyvben szereplő Sparrow nők nem nyertek meg maguknak. Elinor, a nagymama, aki elhidegült a lányától és elég mogorva öregasszony. Jenny, a lánya aki igazából az egész könyv alatt semmi fontosat nem tett, és végül Stella, az unoka, aki kikészített a modorával és tiszteletlenségével. Stella képessége az, hogy látja az emberek halálát, ez a képesség pedig veszélybe sodorja az apját (akit gyilkossággal gyanusítanak) és saját magát is. Na már most én azt vártam, hogy ez a kialakult helyzet lesz az események alapja, de egyáltalán nem. Ami azt illeti, különösebben nagy szerepe nem is volt, csak az elején, meg a végén egy kicsi. Mint mondtam, az egész könyv nem valai izgalmas, néha unalmas és nagyon sok fölösleges rész van benne. Ami még eléggé zavart, az a rengeteg elbeszélés és leírás, nagyon hiányoltam a párbeszédeket, mert abból nem volt valami sok. A másik dolog az, hogy ebben a könyvben aztán mindenki rettentő szerelmes, de én egy apró szikrát sem éreztem egyik páros között sem. Főleg Stellánál volt ez így, aki alig váltott pár szót Jimmy-vel, már sejtette, hogy ő a szerelme. Egyszerűen semmi nem utalt arra, hogy tényleg szerelmesek lennének egymásba, ahogy a többi párnál sem. Semmi. Szóval szerinem a szerelmi szál nagyon gyenge és kiforratlan. A vége jól lett megoldva, habár hagy kérdéseet az olvasóban, mégis elég jól lezárt.
Minden zavaró tényező ellenére, nem volt egy rossz könyvélmény és majd mindenképp szeretnék még Alice Hoffman-tól olvasni, mert a stílusa tetszett a kevés párbeszédet kivéve.

cap>!
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Nem igazán tudom, mit mondhatnék erről a könyvről.
Az ilyenfajta boszorkányságról szóló könyvek nagyon érdekesek tudnak lenni, a hagyományok és a babonák bemutatása miatt, és ez volt a legfőbb vonzereje ennek a történetnek is.
A táj-, hangulat- és érzelemleírások nagyon szépek, szemléletesek voltak, bár sok helyen számomra rettenetesen magyartalanok is. Lehet inkább angolul kellett volna olvasnom…
Nem volt egy mozgalmas, sodró erejű történet, azt le kell szögeznem, sőt meglehetősen lassan bontakozott ki. Inkább az embereket ismertük meg, a különböző sorsokat, gondolatokat, mintsem egy összefüggő cselekményt kaptunk volna. Ez persze nem baj, én általában kifejezetten szeretem az ilyesmit. Csak azért jegyzem meg, hogy tudja az ember, hogy erre kell számítani.
A szereplők megint nem voltak különösképpen szimpatikusak számomra, főleg Stella idegesített. Bár lehet, csak azért, mert elképzeltem, hogy nekem van egy ilyen, tizenhárom éves lányom, és hát ez egy rettenetes gondolat volt. spoiler
Jennyt viszont szerettem, az ő kapcsolatrendszere, emberekhez való viszonya nagyszerűen volt bemutatva. spoiler
Maguk a képességek is különlegesek, bár sokszor haszontalanok voltak. Érdekes volt látni, hogy mennyire nem volt száz százalékos ez a „tudomány”, hogy néha nem lehetett hinni az álmoknak/halál-látomásoknak. Ezzel talán azt akarta mondani az írónő, hogy az élet képlékeny, változékony és megfoghatatlan? off
Ja, és itt is sikerült influenzára (ami vírusos megbetegedés) antibiotikumot felírnia az orvosnak. Továbbra is: az antibiotikum bakteriális megbetegedések esetén adadnó, vírusra nem. Ez már a második könyv, amiben felfigyeltem erre. off
Ami még furcsa nekem, az a borító. A történetben egy darab vörös hajú nő sincs. Ez persze nem von le semmit a könyv értékéből, a kiadáséból már annál inkább…

2 hozzászólás
polimatilda I>!
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Ez a könyv kicsit hullámvasút volt, olyan értelemben, hogy hol fent tudta tartani az érdeklődésemet, hol nem. Nem tudom pontosan belőni, hogy mi az, ami helyenként zavart és elvesztett. Lehet, mert sok volt a szereplő, és néha elvesztettem a fonalat, hogy ki-kicsoda, lehet csak nem érdekeltek egyes történetszálak, de az is lehet, hogy a mágikus realizmus vesztett el, nem tudom megmondani.

Amit tudok, hogy Will Avery péklapát pozitív, és nekem a végére semmiből jött a karakter változása. Mondjuk nagyon sokszor hirtelen jöttek a dinamika változások számomra, de lehet azért, mert ezek nem a konkrét szövegben történtek mindig, hanem olyankor, amikor nem láttuk a szereplőket, és nem voltunk tanúi konkrét interakciónak. Legalábbis én így éreztem.

A másik, én nagyon másmilyen 13 éves gyerek voltam, mint a Sparrow lányok. 13 évesen én még Schleich lófigurákat gyűjtöttem, és kezdtem felfedezni a PJO univerzumot, szóval ezen a téren nagyon nem rezonáltam Stellával.

A kisvárosi környezetet viszont nagyon szerettem, illetve az egész Sparrow család misztikumát, meg ahogy megtudtuk Rebecca történetét. Matt történetszálát, és az álommal kapcsolatos részt nagyon izgalmasnak találtam. Hapet kedveltem a mellékszereplők közül talán a legjobban.

Azt is nagyon izgalmas volt látni, ahogy a végére minden összeért, a kirakós darabjai a helyükre kerültek, és mindenki megtalálta a helyét.

Szóval összességében azt mondanám, hogy jó volt a könyv és tetszett, de különösebben mély nyomot nem hagyott bennem, és sokszor nem mozgatott meg, máskor meg nagyon.

theodora P>!
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Újraolvasva is elvarázsolt ez a történet már az első oldalaktól, a tavasz és a különleges Sparrow lányok leírásával. Jó volt elmerülni a világában, elringatott a meseszövése, a különleges tájak, a virágok bemutatása.
Több komoly témával foglalkozik a regény: az anya-gyermek kapcsolattal, az elmúlással, a szívfájdalmakkal, és némi thriller-szerű szál is bekúszik a kötet végére. Nagyon szépen mutatja be a szerelmet – a kamaszos őrülettől kezdve az évtizedek alatt türelmesen várakozó, formálódó verióig.
Az újrakezdés, a megbocsátás, a képességek kibontakoztatása, a szerelem és a tavasz regénye számomra ez a könyv – jó volt most újraolvasni.
Bővebben a blogon!

aram76>!
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Érdekes történet volt, de igazából mást, többet vártam volna. Inkább szólt ez a könyv a szereplők jellemfejlődéséről, mint a Sparrow család asszonyainak képességeiről. Jó volt ez így is, csak mivel teljesen mást vártam, így kicsit csalódtam. Többet szerettem volna olvasni a képességekről, az avval kapcsolatos történésekről, mint arról, hogy „szegény” Will mekkora egy p.cs és mennyire kihasználja a körülötte lévő embereket. Persze ő is fejlődött a végére, de akkor is…


Népszerű idézetek

PuPilla>!

… az ég a föld felszínén kezdődik, de erre senki sem gondol így; a legtöbb embernek csak a jó öreg levegőt jelenti. Nem veszik észre, hogy az égen járnak…

Anonyma>!

A szeretet sosem volt tévedés, sosem volt hiba, még akkor sem, ha viszonzatlan maradt.

340. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
PetraK>!

Hunyd be a szemed és fülelj, mondták, aztán tégy meg húsz lépést attól a ponttól, amit elégségesnek tartottál, és amikor már biztos vagy benne, hogy teljesen eltévedtél, megérkezel. És akkor nyisd ki a szemed.

1 hozzászólás
Nikkincs>!

A szerelem sokszor láthatatlan, néha csak ketten látják, és mindenki más vak.

165. oldal

Bea_Könyvutca P>!

A szerelem és a szeretet rajtaüt az emberen, meglapulva les ránk, napokig vagy évekig szunnyad. Ez volt a vörös vonal, az őszibarackmag, a csók, a megbocsátás. Az ember nyomába ered, elkerüli, láthatatlan, ez minden, még annak is, aki élete végére ért…

401. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem · szeretet
finding_dori>!

Amikor ajándékot fogadunk el valakitől – ezt minden bolond tudja –, elfogadjuk azt is, ahogy az illető irántunk érez.

306. oldal

finding_dori>!

Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz.

402. oldal

Nita_Könyvgalaxis>!

A szeretet olyankor nyújt vigaszt és megnyugvást, amikor arra a leginkább szükség van.

56. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nora Roberts: Napfogyatkozás
Leda D'Rasi: Új nemzedék
Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia
Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
Chloe Neill: Ha eljön a péntek
Deborah Harkness: Az éjszaka árnyai
Jodi Picoult: Ítélet
Virág Emília: Boszorkányszelídítő
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei 1.
Nora Roberts: A fény kulcsa