!

A tizenharmadik boszorkány 216 csillagozás

Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány
Könyvtár

A Sparrow család asszonyai nemzedékek óta rendkívüli tulajdonságokkal rendelkeznek. Valamennyien március havában születtek, és mire betöltötték tizenharmadik életévüket, különleges képességük mágikus erővel tőrt rájuk. Elinor, a nagymama szó szerint megérzi a hazugságot. Jenny, a lánya ismeri mások álmait, Stella, az unokája – aki éppen a tizenharmadik születésnapját ünnepli – döbbenten ismeri fel, hogy előre látja mások halálát.

Miközben Stella újonnan megismert képességével igyekszik megbirkózni, csaknem végzetes félreértés történik: látomása gyilkosság vádjával börtönbe juttatja az apját….
A nemzedékek titkait, emlékeit, talizmánjait őrző családi mese igazi irodalmi csemege.

Eredeti mű: Alice Hoffman: The Probable Future

Eredeti megjelenés éve: 2003


Enciklopédia 1


Hirdetés

Kedvencelte 42

Most olvassa 12

Várólistára tette 218

Kívánságlistára tette 189

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

+
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Amikor ezt a könyvet olvasod, folyton érzed magad körül az őszibarackfa virágának illatát. Ha a teaházban jársz , a sütemények és a gyümölcsös tea zamata bódít el, ha a Torta-házban, akkor pedig a babér és a rózsák aromája leng körül. Mindeközben döngicsélnek a méhek, mágia és valóság összefonódik, hogy összekösse a jelent, a múltat és a jövőt.

3 hozzászólás
+
>!
Katie_Sue P
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Ez a könyv teljesen más volt, mint amire számítottam és teljesen más volt mint az eddigi boszorkányos könyvek. Egyedi a maga kategóriájában. legalábbis nálam
Nagyon tetszett ahogy az írónő leírta Unity-t és ahogy a család történetében kalauzol minket. A Torta-ház egy igazi különlegesség. Szerintem mindenki, aki a könyvet olvasta elmenne és megnézné élőben. Külön pikantéria volt egy ősrégi, családi történetet megismerni.
Szerettem, ahogy más és más megközelítésből tálalják a történetet, mindig más szeletet mutatva a nagy tortából. :)
Olvastatta magát, érdekes volt, bár magát a klasszikus varázslatot nagyon vékonyan mérték ki benne. Ezt hiányoltam. :)

+
>!
dezirel
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Legszívesebben kimásoltam volna a fél könyvet az idézetekhez, de inkább újraolvasom még párszor.
Alice Hoffman-t mindenképp imádom, Szűr-Szabó Katalin fordításában pedig tökéletes az élmény.

+
>!
DarknessAngel
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Amilyen sokáig halogattam, olyan kellemes meglepetést is okozott.
A könyv egy kicsit lassan indul be, de fokozatosan egyre jobban el kezd érdekelni a szereplõk sorsa, és késõbb már nem is nagyon akarod letenni.
Engem a cím egy kicsit megtévesztett, mivel én tényleg számítottam boszorkányokra, varázsigékkel, átkokkal meg minden. A különös képességek jelen vannak, csak másképp mint vártam. És hogy tetszett-e? Igen, ez így volt jó, ahogy Hoffman megírta.
Izgulhatunk Jenny, Elinor és Stella sorsáért. A szerelemre akármilyen korban rátalálhatunk, még akkor is, hogyha már rég elveszettnek hittük. Ezt a szereplõk is megtanulják.

++
>!
Fummie P
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Jaj hát ez nagyon tetszett. Eleve szeretem a kisvárosi történeteket, úgyhogy ezzel már megfogott magának, aztán ott volt még a cseppnyi boszorkányság, amit imádtam, de a kedvencem az Rebecca Sparrow története volt. Nagyon szeretem az ilyen múltba vesző titkokat, és ebben remekül mesélték el a család történetét, mindig egy újabb darabbal gazdagodhattunk, egyre többet tudtunk meg a Sparrow nők életéről és ezzel együtt a városról, a régi babonákról. És mikor a végére érünk, úgy érezzük, bennünk is változott valami, ez a könyv többet ad nekünk mint az olvasás puszta élményét.

+
>!
PaAn
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Egy család nőtagjainak és a hozzájuk tartozó férfiaknak a története, csodálatos és érzelemgazdag csomagolásban. Közel áll hozzám a mágikus realizmus, ráadásul ez a könyv olyan mesterien adagolja mind a varázslatot, mind a mindennapi dolgokat, hogy könnyű beleolvadni a világába.
A szereplők története külön-külön is lenyűgözött, és imádtam, hogy annyira őszintén, cukormáz nélkül mesél az emberi viszonyokról, ám még inkább megfogott az, ahogyan mindennek a nagy egészét is átláthattuk: a Sparrow család és Unity múltja és jelene megelevenedett a lapokon, és ha hagytuk magunkat, el is varázsolt.

4 hozzászólás
+
>!
temoC
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Az elején nagyon magával ragadott a könyv. Imádtam a stílusát, azt, hogy igazából nem is leírások, hanem hangulatelemek jelennek meg benne. A karakterek éltek, és talán pont ők voltak a regény fő pozitívumai. A szereplők közül van olyan, akit kifejezetten lehet utálni (például Willt), vagy csak néha szimpatizálni velük, úgy igazából talán nem is kedvelünk meg senkit, de megértjük őket.

Rájöttem, mi is zavart. A stílus egy idő után sok lett. A gubanc utáni első fejezetben jöttem rá arra, ami Alice Hoffman gyengéje. Szerintem itt mutatkozott meg a legjobban, hogy tényleg nem leír, hanem csak érzékeltet, szederindákról, békákról, verebekről, ilyen-olyan növényekről, ételekről ír, ami szép és érzékletes, de egy idő után sok, fojtogató. Mintha ezzel kompenzálná azt, hogy a leírás, az átvezetés nem megy neki.

+
>!
Avellana
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Nagyon szép . Nem olyan mozgalmas mint a mostanság népszerű vámpír sztorik , de ezerszer értékesebb . Amit leír , érzed , látod , hallod … minden mondatban valami olyan szépség van , ami még a leghétköznapibbat is költőivé teszi .

2 hozzászólás
+

Népszerű idézetek

+
>!
PuPilla

… az ég a föld felszínén kezdődik, de erre senki sem gondol így; a legtöbb embernek csak a jó öreg levegőt jelenti. Nem veszik észre, hogy az égen járnak…

+
>!
Shelbe

Hunyd be a szemed és fülelj, mondták, aztán tégy meg húsz lépést attól a ponttól, amit elégségesnek tartottál, és amikor már biztos vagy benne, hogy teljesen eltévedtél, megérkezel. És akkor nyisd ki a szemed.

1 hozzászólás
+
>!
Nita_Könyvgalaxis P

A szeretet olyankor nyújt vigaszt és megnyugvást, amikor arra a leginkább szükség van.

56. oldal

+
>!
Nikkincs

A szerelem sokszor láthatatlan, néha csak ketten látják, és mindenki más vak.

165. oldal

+
>!
kira00

Ilyen a szerelem: mint egy álom, amit nem egészen értünk, amelyben nem szükségszerűen tudjuk, mit nézünk, amíg ki nem böki a szemünket. A szerelem és a szeretet rajtaüt az emberen, meglapulva les ránk, napokig vagy évekig szunnyad… az ember nyomába ered, elkerüli, láthatatlan, ez minden…

400. oldal

+++
>!
Dorthie

Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz.

402. oldal

+
>!
Anonyma

A szeretet sosem volt tévedés, sosem volt hiba, még akkor sem, ha viszonzatlan maradt.

340. oldal

+
>!
Anonyma

– Régebben úgy tartottam, hogy van egy terv, egy hozzávetőleges terv, ami azért mégiscsak terv – ismerte el a doktor. – Most már úgy vélem, hogy ezernyi terv van. Minden lélegzet, minden döntés befolyásolja a tervet, kitágítja, megrövidíti, megcsavarja. A terv állandóan változik. Azok, akik vannak olyan szerencsések, hogy a betegségek és balesetet tömkelegét túlélik, megöregszenek. Elfáradnak. Lehunyják a szemüket.
– És aztán? Hol vagyunk azután?
Butaság volt ezt kérdezni tőle, mintha Brock tudná, de a doktor egy percig sem habozott. Megfogta Elinor kezét, és a mellkasára tette, ott, ahol a szívét tudta.
– Itt.
Elinor elmosolyodott, és arra gondolt: Végre. Végre valaki igazat mondott.

404. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is