Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Monte Cristo grófja 1319 csillagozás
Felülmúlhatatlanul romantikus Monte Cristo grófjának története: az angyalian tiszta Edmond Dantest rosszakarói If várának börtönébe juttatják, ott élőhalottként teng hosszú évekig, ám egy rabtárs nagylelkűsége kiszabadítja, sőt gazdaggá teszi, ő pedig ördögi bosszút áll a gonoszokon.
A legendás mű 1844-46-ban látott napvilágot folytatásokban. Szerzője elsöprő sikert aratott vele – ezért is nevezte el Monte Cristónak a bevételből 1846-ban Párizs mellett építtetett kastélyát. Az angolparkban minivizesárokkal körülvett neogótikus melléképületet pedig, ahová dolgozni vonult vissza, If váraként emlegette. „J'aime qui m'aime” (Szeretem azt, aki szeret engem), vésette az írópéldaképek portréival díszített épület bejárata fölé. A párizsi művésztársadalom irigységgel vegyes csodálattal élvezte vendégszeretetét. Ő maga paradicsomnak mondta a Monte Cristo-kastélyt, nagy vetélytársa, Balzac őrületnek, melynél kellemesebbet azonban kívánni sem lehet.
A nevezetes kastély 1994… (tovább)
Gróf Monte Cristo és Gróf Monte Krisztó címmel is megjelent.
A Könyvmolyképző kiadásai rövidített, átdolgozott változatok. Csetényi Erzsi fordítását Majtényi Zoltán dolgozta át. Az Új Ex Libris kiadása is rövidített átdolgozás.
Eredeti megjelenés éve: 1846
Tagok ajánlása: 12 éves kortól
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · Klasszikus Ifjúsági Regénytár Új Ex Libris · Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · Alexandre Dumas Adamo Books
Enciklopédia 76
Szereplők népszerűség szerint
Edmond Dantès · Napóleon · Haydée · Maximilien Morrel · Albert de Morcerf · Eugénie Danglars · Faria abbé · Valentine de Villefort · Franz d'Épinay · Mercédès Herrera · Robespierre · Danglars báró · Édouard de Villefort · Fernand Mondego · Gaspard Caderousse · Gérard de Villefort · Giovanni Bertuccio · Héloïse de Villefort · Jacopo · Noirtier de Villefort · Oliver Cromwell
Helyszínek népszerűség szerint
Párizs · If vára · Montecristo-sziget, Olaszország · Livorno
Kedvencelte 548
Most olvassa 106
Várólistára tette 815
Kívánságlistára tette 429
Kölcsönkérné 11
Kiemelt értékelések
Kicsivel több mint egy hónapot töltöttem a könyv olvasásával, és félreértés ne essék, nem azért, mert nem tetszett, hanem mert ténylegesen ki akartam élvezni és megérteni minden mozzanatát.
Ennek ellenére is nehéz bármit is mondani róla. A csillagok száma is mutatja, hogy terjedelme és a hosszas leírások ellenére is nagyon szerettem. Valamit megmozgatott és megváltoztatott bennem.
Ez a könyv sokkal több, mint Edmond Dantés története. Bár ő és bosszúhadjárata áll a középpontban, mégis sokkal többet ad. Részletesen ismerhetünk meg minden szereplőt, még akkor is, ha csak mellékszereplő.
Edmond Dantés-t az első pillanatban megkedveltem. Bár bevallom, ez az érzés a történet előrehaladtával kicsit megváltozott.
Olyan dolgokon ment keresztül, amelyek másokat rögtön megtörtek volna, az őrületig hajszoltak volna. Ő mégis kitartott. Erős karakter, erős jellem. Bár én kicsit úgy éreztem, megtalálható benne az őrület apró szikrája, hiszen a bosszú ilyen mértéke és formája nem feltétlenül köthető épeszű emberhez. De úgy érzem, épp azért volt jó ez a könyv, mert így lett megírva.
Bár manapság elképzelhetetlen, hogy a bosszú ilyen formája nyújtson igazságot, ezt maga az igazságszolgáltatás teszi lehetetlenné, de itt kétségem sem volt afelől, hogy ez volt a megoldás.
Ez az a könyv, amit kétség nélkül nevezek kalandregénynek. Izgalmas volt, egyáltalán nem volt lapos, végig színvonalat tudott nyújtani, amely fenntartotta az érdeklődésemet az utolsó oldalig. Edmond Dantés megkapta a jutalmát, ami a szenvedéséért cserébe járt, az őt elítélők pedig büntetésüket. Bár néhol kegyetlen, mégis csodálatos és kalandos volt az egész, és a végén megkaphattam a teljes és tökéletes lezárást.
Lenyűgöző történet volt, alig bírtam letenni. Valaha fiatalkoromban olvastam, de akkor nem fogott meg, bezzeg most :) Edmond viszontagságos életét és lassú bosszúját éltem meg vele. Miután grófként visszatér, igazán hideg és kőszívű karakternek látjuk, miközben látjuk, hogy igenis számítanak neki a régi jóbarátok. Nagyon szépen felépíti a gróf karakterét, elég fondorlatosan mozgatja a szálakat. Ahhoz képest, hogy milyen egyszerű, ámbár okos volt Edmond, a grófként egyszerűen zseniális, hihetetlenül jól terelgeti az ellenségei útját. A legjobb mégis az volt, hogy a végén le tudta zárni a múltat és kész volt újra élni :)
Megvan az az érzés, amikor valami nagyon kívánt, finom hamit megvásárolva, vagy elkészülte után, mohón a szádba veszed és az a csodálatos, vágyott, jól ismert ízkavalkád szétfut az egész testedben, lelkedben, majd meg sem várva, hogy lenyeld máris kapsz a következő falat után?
Edmond Dantés kalandos élet útját úgy faltam, mint az előbb említett kedvenc megevését. Nem tudtam egyik falat után sem, még levegővételnyi időre sem megállni.
Sokadik olvasás után is nem csak hogy ugyanolyan jó, hanem még mindig talál az ember benne olyan finomságot amire azt tudja mondani, hogy: „ez igen”.
Bársonyos tapintású történetvezetése, végeláthatatlan, sok oldalú, izgalmas és szövevényes eseménysorai abszolút a teljesség igényét nyújtja.
Simogat és hívogat és már nem ereszt.
Dumas, szerintem legjobban megírt műve.
Persze ugye – „ízlések és pofonok” – lehet nem mindenkit varázsol el, de úgy gondolom hogy biztosan hatással lesz arra aki a kezébe veszi a könyvet.
Jó szívvel tudom ajánlani bárkinek aki szereti a Napóleoni kort és a kalandregényeket.
Készülj fel, mert hosszú iromány. Pár napig lefoglal és ha belemerülsz egy hétvégéd az olvasás fogja dominálni. De nagyon megéri, az az ízvarázs, amit érezni fogsz utána.
Mindenféleképpen alapmű! Egy unalmas mondat sem volt, amit meg tudnék említeni…Végig izgultam a főszereplőkkel a történetet. Emlékszek, annyira befordultam amikor vége lett, hogy napokig alig szóltam akárkihez is…Vártam a folytatást, noha tudtam hogy nincs…
Befejeztem. Kilenc hónapig olvastam Monte Cristo történetét, velem volt jóban-rosszban, világjárvány előtt és aközben is. Számíthattam rá, ha épp nem volt mit olvasnom, ha kis felüdülésre vágytam vagy éppen ha csak nem volt energiám valami komolyabbat olvasni. Sok minden történt ez alatt a 9 hónap alatt, de a Monte Cristo grófja mindig biztos pont volt, beleolvadt az életembe és most már úgy érzem, hogy bizony hiányozni fog Edmond Dantes és a többiek csűrcsavaros története – még ha, meg kell valljam, azért tartott ilyen sokáig az olvasása, mert egy-két fejezetnél több ritkán csúszott csak. Hiába szerettem, csak így, adagolva tudtam igazán jóízűen fogyasztani, de így megtette a hatását.
Jó szívvel fogok gondolni mindig ezekre a nem mindennapi történetekre és persze a grófra is, magára. Jó volt eltölteni ezt a hosszú időt vele! :)
Egyszerűen zse-ni-á-lis.
Nagyon sajnálom, hogy ennyi ideig olvastam, bár igazából két nagyobb blokkban végeztem ki: a nyáron és most az elmúlt 2-3 napban.
Azt hiszem, mindent elmondok azzal, ha annyit mondok, hogy az 1200 oldal alatt egyetlen percig sem untam a könyvet, minden sorát élveztem. A végén, egészen az utolsó 2-3 oldalig fogalmam sem volt, hogy ténylegesen mi fog történni, noha egy félmondat jóval korábban elárulta, hogy mi a szándéka Monte Cristo grófjának.
A regény végkimenetelére és Monte Cristo sorsára nézve megszámlálhatatlan elképzelésem volt, és természetesen egyik sem jött be. Mégis azt éreztem, hogy ez volt a legtökéletesebb befejezés. (Arról az apróságról nem beszélve, hogy imádom a kissé szívfacsaró hepiendeket…)
A jövőben egészen biztosan el fogom még olvasni, remélhetőleg rövidebb idő alatt. Addig pedig marad bennem az érzés, hogy új kedvenc könyvem lett! :)
Gyönyörű stílusban megírt regény, olyan, amely az első betűtől az utolsóig rabul ejt, és nem ereszt el. Még kamaszkoromban olvastam, most pedig, egy kihívás kapcsán vettem elő újra, de nem bántam meg, élveztem minden sorát. Edmond bosszúja, bár ma elképzelhetetlen, nagyon is érthető indokokon alapul. Megfosztották a szabadságától, a reménytől, és mindentől, ami valaha fontos volt neki. Ő mégis kitartott nem bomlott meg az elméje, és később, mikor gróf lett belőle, szépen lassan nekiát a terve végrehajtásahoz Bírtam, ahogy az egyszerű ember (mert a lelkében az maradt) leleményességével irányította a szálakat. Bár hosszú regény volt, a jövőben egyszer mindenképpen újraolvasom majd.
Újraolvasás 2012
Vannak erények, melyek bűnné válnak, ha túlzásba viszik őket.
Nem titok, hogy ha kalandregényről van szó, inkább klasszikust olvasok, mint kortársat. Ezekből is olyanokat, amelyekben nincsenek technikai csodák és kütyük, terük és idejük általában körülhatárolható, mentes a fantasy elemektől – mégis sokkal inkább meg tudnak fogni.
Dumas regényéből sem hiányzik semmi, ami egy kedvemre való kalandregényhez szükséges. Minden kellék kéznél van, a szerző pedig használja is őket, mégpedig mesterien. Van benne erény és bűn, nemes lélek és megvetésre méltó aljasság, szerelem, féltékenység, árulás és bosszú, igazságtalanság és igazságtevés, börtön és regényes szökés, kalózok, rablók, kincses sziget, méregkeverés, titkosírás, végrendeletek a szükséges fordulatokkal és csavarokkal, meglepő véletlenek, lelepleződések – egyszóval minden.
Ami viszont meglepett: mi minden más is van ebben a regényben, amire anno, tizenévesen nem figyeltem fel. Egyrészt a társadalmi háttér, a napóleoni háborúk ideje, a politikai machinációk, de a kor hétköznapjainak élete is, arisztokráciától az olasz partok rablótársadalmáig, másrészt a földi és isteni törvények, az igazság, igazságosztás, öntörvénykezés problematikája.
A kaland mögött fontos kérdések állnak: van-e joga az egyénnek az őt ért sérelmet saját kezűleg orvosolni? Játszhatja-e ember az isteni gondviselés, igazságosság szerepét? Van-e határa az igazsághoz való ragaszkodásnak? Meddig lehet elmenni az igazságosztásban? Szentesítheti-e a cél az eszközt?
Edmond Dantés minden eszközt megkap ahhoz, hogy megvizsgálhassa, esetleg megválaszolhassa ezt a kérdést. Az élettől a sebet, ami eléggé mély ahhoz, hogy ne felejtsen és ne tudjon megbocsátani, Faria abbétól tudást, bölcsességet, leleményességet, kitartást és persze, ami egyáltalán nem elhanyagolandó: a mesés vagyont. Ez utóbbi nélkül igencsak kérdéses, mennyire sikerült volna Dantés bosszúja/igazságosztása (még így is az). Meg persze megkapott mindent Fortunától is: a véletlenek általában az ő kezére játszanak.
Dantés pedig 33 évesen, holtából feltámadva visszatér igazságot osztani. Monte Cristo grófjaként, néha Szindbádként és egyéb szerepekben. Vértelen, sápadt arccal, szívet-lelket nélkülöző, kegyetlen, komor, tántoríthatatlan elhatározottsággal építi ki hálóját. Csakhogy a hálóba nemcsak a vétkesek ragadnak bele, hanem ártatlanok is, így a vétlen Dantés bűnössé válik. Saját bűnének tudata pedig átértékeli a dolgokat, Dantés másként néz a világra, saját tetteire, önmagára, aki, miként a Sátán, egy percre Istennek képzelte magát, de keresztény alázattal belátta, hogy a legfőbb hatalom s a véghetetlen bölcsesség egyedül csak Isten kezében van. Utolsó üzenete: Várni és remélni.
Ez a könyv jó hosszú volt, de nagyon izgalmas, tetszett.
Szerettem a szereplőket és a helyszíneket és a rengeteg nagyszerű érzelmeket, amik jellemezték a történetet. Remek volt a könyv stílusa is, nem véletlen, hogy a szerző kalandos történetei ilyen népszerűek világszerte. Csodás, látványos filmek készülhetnek a regényeiből.
Kár hogy mostanság nem adják ezeket a tévében.
Nehéz korszak volt, amikor a regény játszódik, dívott az árulás, a kapzsiság és természetesen a szerelem sem maradt ki, annak minden örömével és bánatával együtt.
Szóval érdemes volt elolvasni ezt polc leszakasztó, monumentális művet.
Romantikusnak romantikus. Klasszikusnak klasszikus.
Kár, hogy unalmas cimke nincs, mert az sokszor ráírhattuk volna. Amikor nem ezt éreztem, nagyon tetszett, az egèsz törtènet, a börtönlèt, és a bosszú felèpítése, miközben törtènt mindenfèle más is, de sokszor nem voltam lelkes, hogy mèg mindig ezt a könyvet olvasom.
Sokat segített, hogy közösen olvastuk molytársakkal.
Itt fogadom magamnak, hogy jövőre egy darab klasszikus 1000 oldal felettit olvasok max. Idèn volt, ami megfeküdte a gyomromat.
Népszerű idézetek
[…] Monte Cristo gróf úrnak egyedül csak Monte Cristo gróf úr parancsol.
75. oldal, 5. könyv
– Rómában mintegy ötezer kötetes könyvtáram volt. Azzal, hogy ezeket többször végigolvastam, rájöttem, hogy ha jól kiválasztunk százötven könyvet, megtaláljuk bennük mindazt, amit tudnunk kell, ha nem is az emberi ismeretek összességét.
I. 171. o.
Azt hiszem, az ember nem arra született, hogy ilyen könnyen elérje a boldogságot! A boldogság olyan, mint az elvarázsolt szigetek palotái, amelyeknek kapuit sárkányok őrzik. Harcolni kell érte, hogy meghódítsuk…
I. könyv 5. fejezet (1972-es kiadás 38. oldal.)
– Fájdalom! – mondta Monte Cristo. – Ez a mi szegény emberiségünk egyik büszkesége, hogy minden ember azt hiszi önmagáról, hogy boldogtalanabb, mint egy másik boldogtalan, aki ott sír és nyöszörög mellette.
346. oldal, Harmadik kötet - A múlt (Európa, 1972)
Népszerű triviák
A szereplők kapcsolatai A Monte Cristo grófja című regényben (angolul)
[upload.wikimedia.org]Kapcsolódó könyvek: Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
- Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca
- Anita Boza: Az éjszaka színei
- Anton Pavlovics Csehov: Dráma a vadászaton
- Antonio Iturbe: Az auschwitzi könyvtáros
- Azár Náfíszí: A Lolitát olvastuk Teheránban
- Borisz Akunyin: Az államtanácsos
- Brandon Hackett: Az ember könyve
- C. W. Gortner: Az első színésznő
- Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában
- Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
- Dalton Trumbo: Johnny háborúja
- Dot Hutchison: Pillangók kertje
- Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban
- Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
- Gréczy Zsolt – Retkes Attila: Bródy
- Havas Henrik: Negyvenkilencesek
- Helen Rappaport: A négy nővér
- Horváth Árpád: Edison
- Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember
- James Joyce: Ifjúkori önarckép
- John Dickson Carr: A három koporsó
- John Scalzi: Az utolsó emperátor
- Joyce Maynard: Nyárutó
- Krúdy Gyula: Férfimese
- Meg Waite Clayton: Az utolsó vonat Londonba
- Móra Ferenc: Négy apának egy leánya
- Móra Ferenc: Négy apának egy leánya / Véreim
- Nacukava Szószuke: Rintaró és a könyvek útvesztője
- Nényei Pál: A hit fényétől az ész világosságáig
- Pam Jenoff: Nő kék csillaggal
- Pavel Sesztakov: Holttest a műteremben
- Radu Țuculescu: Sztálin, Ásóval előre!
- Szabó Magda: Katalin utca
- Szilvási Lajos: Fény a hegyek között
- Vladimir Nabokov: Első szerelem
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös 84% ·
Összehasonlítás - Barabás Tibor: Végvári legenda 86% ·
Összehasonlítás - Jules Verne: Sándor Mátyás 89% ·
Összehasonlítás - Móra Ferenc: Rab ember fiai 84% ·
Összehasonlítás - Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony 95% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: Bárou-l dă cîgán / A cigánybáró ·
Összehasonlítás - Annie Pietri: A Napkirály kémnője 81% ·
Összehasonlítás - Daisy Goodwin: Viktória 92% ·
Összehasonlítás - Gaby Schuster: A sors kezében 92% ·
Összehasonlítás - Timothée de Fombelle: Ég és föld között 88% ·
Összehasonlítás