Claude ​vidéken (Claude 4.) 95% 42 csillagozás

Ez egy kimondottan élvezetes és vicces rész volt. Tetszett a vidéki hangulat, teázás gyümölcstortával, Agatha Christie regényeiből ismert falusi terménykiállítás és verseny, és Claude is nagyon szépen megállta a helyét az állatok körüli feladatok terén. Bolyhos Zokni uraság is hozta a formáját a vidékre csöppent érzékeny, nyűgös városi szerepkörében.

Imádom Claude-t!! Most éppen a vidéki kalandjait éltem át vele! Egy farmon segédkezik éppen, Tehénlepény asszonyságnak. A hasam fogtam, úgy nevettem a nevén. :)) Megfogja lasszóval a dühös bikát,lovagol. Izgalmas kalandokban van részük, természetesen Bolyhos Zokni urasággal. Jöhet a következő Claude.

Bevallom, én azelőtt nem ismertem Claude-ot. Nem tudtam, hogy létezik egy pici, dundi kutya piros svájcisapkában, aki a barátjával, Bolyhos Zokni urasággal arra hivatott, hogy szórakoztassa a gyerekeket, velük együtt fedezze fel a világot és megszerettesse velük az olvasást… Sajnálom, hogy eddig kimaradt az életemből, mert bizony ez hiba volt. Claude története ugyanis rendkívül humoros, gyermekközpontú, tanulságos és stílusos.

Ez egy zsibbasztó sorozat egyik darabja: kell ilyen, főleg a rajzok miatt, mert lehet rajtuk együtt röhögni a gyerekekkel, ugyanis a képeken pontosan lekövethetők az olyan marhaságok, hogy a kiskutya megfésüli a saját fülét. De hogy én ezt még egyszer nem olvasom fel, az biztos. Sokkal inkább el tudom képzelni, hogy amikor felhangzik a kérdés az autóban, „mikor érünk már oda?”, na akkor lazán hátraszórom az olvasni tudóknak a Claude-füzeteket, szórakoztassák magukat önálló olvasással, mert arra ezek a kis kötetek pontosan jók.

Claude, aki amúgy egy ízig-vérig városi, kicsi, dundi kutya, ezúttal vidékre kalandozik, de természetesen itt is remekül feltalálja magát, és új barátokat is szerez: Tehénlepény asszony akár állandó jelleggel is szívesen látná a Gyapjasfar tanyán.
Valamit tudhat Claude, mert a lányom első pillanattól kezdve imádja.

Ez a mese totál abszurd, de lassan kezdek rájönni a humorára. Bolyhos zokni jelleme most sokkal jobban kibontakozott, és tény, hogy egy ideggyenge zokni, akinek ráadásul megfájdul a térde, még viccesebbé teszi. Jót tett neki, hogy most csak egy történet volt, és nem kettő, mint az első részben (a többi nálam még várat magára), és nem ártott neki az sem, hogy belevittek egy kis westernt, meg valamennyit a Babe-ből. (Mondjuk ezt csak én vettem észre, a gyerek nem.) Ó, és persze nagyon angol! Fő az udvariasság, a délutáni süti és persze a tea, mindenek felett. Viszont érdemes minél előbb megírnom az értékelést, mert három napja kölcsönöztük ki a könyvtárból, és így eddig háromszor kellett felolvasnom. Lehet hogy egy hét múlva már kissé utálni fogom.

Smith humora nem igazán az enyém, de el tudom képzelni, hogy a célközönség rajongva falja ezeket a szeretnivaló könyveket – és hát ez a lényeg.
Az illusztráció imádnivaló.
Hiába picik és rövidek ezek a kötetek, én most semmiféle késztetést nem érzek, hogy bevegyem a sorozatot.

off

A könyv története és az illusztrációi még mindig szellemesek és eredetik, a képek tökéletesen együtt működnek a szöveggel és egyben ki is egészítik azt. Az új karakterek is nagyon jól sikerültek… szóval még mindig nagyon szeretjük Claude-ot.:)
http://szilvamagolvas.blogspot.hu/2012/12/alex-t-smith-…

A könyvtárban pakolászva egyszer csak kiválasztott magának Claude. Nagyon szellemes, jó kis történet, az illusztrációkba beleszerettem. Az előzményeket nem olvastam, de így is érthető volt. Ebben a történetben mindenki igazi személyiség!

Claude történetei megunhatatlanok. Zseniálisan eredeti, és váratlan, pedig modern szuperhős kutyus ő is, mint Clifford, és jópajtás, mint Micsoda. Képi és nyelvi humora a gyerekeknek és gyermeklelkű szüleiknek is remek szórakozást ígér. Könyvről-könyvre egyre jobb. Azt hiszem, Bolyhos zokni uraság fun lettem… :D