Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Part 116 csillagozás
Vakítóan fehér, fövenyes part, szikrázóan kékvízű lagúna, buja, érintetlen természet… Ide, a thaiföldi sziget idillikus közösségébe érkezik Richard, a kalandot és boldogságot egyszerre kereső hátizsákos turista. A csalóka idillt azonban szétzúzza a feltartóztathatatlanul közelgő borzalom…
A Part lenyűgöző történet, mely a modern érzékenységet a legenda varázsával vegyíti. Valósággal hallucinogén regény, utazók álmairól mesél és pusztításról, ártatlanságról és horrorról egy feledhetetlen történetben.
Az 1970-ben született angol Alex Garland elsó regénye, A Part 1997-ben elnyerte a fiatal regényíróknak odaítélt rangos Betty Trask díjat. A szuggesztív, árnyalt szimbolikájú próza az író távolkeleti élményanyagából táplálkozik. Filmszerűsége, képi gazdagsága kelthette fel a Trainspotting rendezője, Danny Boyle figyelmét, aki Leonardo DiCaprioval a főszerepben filmet forgat belőle.
Eredeti megjelenés éve: 1997
Enciklopédia 3
Kedvencelte 20
Most olvassa 3
Várólistára tette 89
Kívánságlistára tette 61
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Azt kell mondjam – Garland első könyveként – ez az írás kitűnő. Egy hátizsákos turista kalandjának története Thaiföldön. Elkívánkozva a főként német szexturizmustól zsúfolt Bangkokból, a „civilizációból” az érintetlenebb vidék felé, információt kap egy édeni plázs-ról, melyre harmadmagával – megkísértve a halált – rátalál. Idilli boldogság egy jó ideig a minden gondot, problémát elfelejtető parton, majd előjönnek a régi bűnök, előítéletekből keletkező különbségek, s az éden véres horrorba torkollik, ahonnét csak egy hajszálon múlik a menekülés.
Érdekfeszítő, letehetetlen írás. Sokkal többet ad, mint a belőle készült film!
Sok párbeszéddel tarkított feszes ritmusú regény. A Part egy nem igazán elveszett, mint inkább a turisták által még meg sem talált kis Édenkert az Indiai-óceánban. Lakói drogos világvándorok, neohippik és hétköznapi álmodozók. Abban a képtelen hitben ringatják magukat, hogy kis közösségük és a Part felfedezetlen marad, s ők örökre otthonra találnak ott. Ezt az illúziót, s annak összetörését remekül ábrázolja a szerző, miközben kirajzolódik az is, hogy ennek a békés világnak a megőrzése érdekében milyen pokoli eszközöket készek bevetni a Part lakói. Gyengéje, hogy ennek az utópisztikus telepnek igen elnagyolt maradt a képe. Bár a munkavégzés szinte állandó téma, de teljesen elsiklik a telep financiális helyzete fölött, ami a valóságban aligha megkerülhető. Szintén hanyagolja a nemek aránytalan megoszlásából eredő problémákat is, bár aligha hihető, hogy ez ne gerjesszen legalábbis feszültségeket. De a maga korlátai között érdekes, kellemes olvasmányt nyújt.
Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 4
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 3
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 2
Érzelmek (ábrázolása): 3
Izgalom: 4
Meggyőző olvasmányélményt adott a könyv. Alex Garland elég jó író, de nem kedveltem meg a stílusát. Eredeti ötletből született a történet, ami egy idilli(nek látszó) sziget lakóinak szövevényesen összefonódó történetét dolgozta fel, olvasmányos, regényes formában. A tartalom kidolgozott, mondanivaló azonban csak korlátozottan jut át az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából a történet kevéssé meggyőző, a könyv világa nemigen átélhető. Garland nem helyezett különösebb hangsúlyt a szereplők érzelmeinek ábrázolására. A történet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.
Igazán nem volt rossz történet. A filmet nem bírtam megnézni, mert számomra túlzottan eltért a könyvtől.
Nehezen tudtam eldönteni, hogy mit is gondolok erről az olvasásomról. A filmet egészen azt hittem, hogy láttam, de aztán rájöttem, hogy csak a videóklippek jelenetei vannak meg, és valószínűleg keverem egy másik filmmel… :D
Ami tetszett: ez a történet egy pszichedelikus Legyek ura, amiben a horrort elnyomja a fű zseniális tájleírás. A szereplők is nagyon jól sikerültek, gondolom az olvasó korosztályának függvényében tudja rosszallóan csóválni a buksiját vagy isteníteni őket.
Ami viszont engem idegesített: nem egy olyan döntést hoztak, amit kizárólag a nettó idiótaság számlájára tudtam csak elkönyvelni, és nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy a szereplőink csakis azért ennyire félkegyelműek, hogy a regény befejezése az lehessen, ami lett. Ilyen formában engem annyira nem is fogott meg…
De 100%, hogy újraolvasós; lehetőleg télen, amikor kint röpködnek a mínuszok. :D
Kb ezer éve a polcomon várta,hogy elolvassam. Féltem a horror résztől és hogy az egész valami zagyva drogos képzelgés. Ehhez képest azt tudom mondani,hogy meglepően tetszett. Ugyan nem értem a vietnámi háborúra való utalásokat,hogy azok miért kellettek bele és Mr Duck „jelenéseit”,de kalandregénynek jó szerintem. Richard hátizsákos turistaként érkezik Thaiföldre,ott megismerkedik egy francia párral. Richardhoz kerül egy térkép,ami elvezeti őket a Partra,egy titkos helyre,ahol emberek egy kis csoportja létrehozta a paradicsomot és próbálják fenn is tartani. Éppen ezért nem örülnek az újjonnan érkezőknek,de nekik sikerül beilleszkedni. Látványosak a tájleírások,érdekes hogyan szervezik a munkákat,hogyan telnek a napok a Parton,mik az erőviszonyok. Izgalmas volt, a horror rész a végén csak néhány oldalon szerepelt és azt se tudtam eldönteni,hogy az tényleg megtörtént vagy csak hallucinálta,szóval nem sokkolt le annyira,mint amennyire tartottam tőle.
Nagyon szeretem Alex Garland filmes és forgatókönyv írói munkásságát, szóval nagyon felhypeoltam magamnak a könyvet előre, így erős csalódás lett. Egy nagyon átlagos könyv nagyon átlagos főszereplővel. Szinte semmi nem fogott meg, de még is elég gördülékenyen olvastatta magát. Fura. Mindenesetre ez is meg volt.
Nagyon tetszett a könyv, és igen, sokkal jobb volt mint a film, ami a sok negatív kritika ellenére is kedvencem. Olvasás közben a film zenéjét hallgattam, magam előtt láttam a csodálatos tájat, és a szereplőket (DiCaprio, Tilda Swinton). Lebilincselő utazás volt.
Nekem ez a könyv nagyon-nagyon tetszett, így azt hiszem, még kevésbé merem megnézni majd a filmet (azt olvastam, jócskán vannak eltérések). Nem állítom, hogy mindent 100%-osan értettem, de azért úgy nagyjából igen. És külön pluszpont, hogy az író első könyvéről van szó :)
Számomra a karakterek is viszonylag jól kidolgozottak voltak, végig azon gondolkoztam, ki lesz „jó” és ki lesz „rossz”, vagy mitől fog rémálomba fordulni az egész. Abszolút örülök, hogy egy kihívás miatt el kellett olvasnom.
Igazi nyári olvasmány.
A Nagy Kaland. Az egzotikum, az ismeretlen vonzása. Utazás: a világban és önmagunkban, a kommerciális szennyben a különleges keresése (a szerelem, naná!), én és a többiek, társas magány és váratlan bajtársiasság. Hippiromantika, idill, ami vésztjósló előjelek közeptte iszonyatba fordul.
Jobb lett volna úgy egy évtizede olvasni. Bár akkor se vettem volna az irányt Thaiföldre, de jobban átéreztem volna a „mit szólnak a többiek” életbevágó problematikáját.
Népszerű idézetek
A medúzák ezüstös olajcseppekként lebegtek a vízben. Szerettem őket, amiért olyan különösek, amiért maguk sem tudják eldönteni, növénynek vagy állatnak számítanak-e.
Bumm, bumm
Szeretlek, Vietnam, régóta szeretlek. Éjjel-nappal, régóta szeretlek.
„Delta Egy-Kilences, itt Alfa járőr. A 705-ös hegy északkeleti oldalán vagyunk, ellenséges tűz alatt, ismétlem, ellenséges tűz alatt. Azonnali légi támogatást kérünk, de valami kurva gyorsan. Vette?”
Rádiórecsegés.
„Ismétlem, Alfa járőr, ellenséges terület tűz alatt. Azonnali légi támogatást! Hall engem, Delta Egy-Kilences? Úristen, rakéta!”
Bumm.
„…Szanitéc!”
LSD-vel szórva a Mekong-deltát, fegyver csövén át szíva a marihuánát, miközben a helikopter hangszórójából üvölt az opera. Nyomjelzők, rizsföldek, reggel a napalm szaga. Régen volt.
Még ha a halál völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Richardnak hívnak. 1974-ben születtem.
7. oldal
Miután becsuktam magam mögött az ajtót, először is a fürdőszobába mentem, és a tükörben megvizsgáltam a képemet. Néhány napja nem láttuk egymást, tudni akartam, hogy még megvagyunk.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban 94% ·
Összehasonlítás - Steve Berry: A templomosok öröksége 83% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A Setét Torony – A harcos 79% ·
Összehasonlítás - Dane Huckelbridge: Vízkastély 88% ·
Összehasonlítás - Alistair MacLean: Kémek a Sasfészekben 88% ·
Összehasonlítás - Steve Berry: A Romanov-jóslat 86% ·
Összehasonlítás - David Mitchell: Felhőatlasz 86% ·
Összehasonlítás - Leslie L. Lawrence: Holdanyó fényes arca 85% ·
Összehasonlítás - Ian Fleming: James Bond – A gyémánt örök 78% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: A rezervátum titka 96% ·
Összehasonlítás