E ​mái nap szül 10 csillagozás

Aletta Vid: E mái nap szül

Akár ​a görög színházi előadásokban, amikor a férfi színészek női álarcba bújnak, Aletta Vid is szerepet játszik. Ha kell, férfiálarcot visel, de úgy tűnik, hogy a női szerepet is csupán eljátssza. A kötet borítója is erre rímel: egy férfi kéz mozgat egy groteszk női bábfigurát. Aletta Vid első kötetében költőt játszik. E kötetben új poétikai minőséggel találkozik az olvasó, amit talán éppen újdonsága miatt is nehéz elhelyezni a mai lírában. A két ciklusra osztott kötet versei többségükben szerepversek, a kötet második részében (…még egy teát?) éppúgy megtalálhatók az ilyen típusú művek, mint a gondolati versek. Ez a fajta dada hagyományokat is követő, sokszor kimondottan könnyed l'art pour l'art költészet viszonylag ritka Magyarországon. Az első ciklus címadó versében így ír erről Aletta Vid: „Minek írsz? Mint varjúsereg, / fekete arccal hull a hóra minden jeled. / Lehet-e mégis még nevetve / napra éjjelt pergetni, s egyre / sebesebb szájjal szívni a levegővel / hogy 'így, csak… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 2003
74 oldal · ISBN: 9631423379

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Virginia Woolf · Sylvia Plath


Kedvencelte 2

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

virezma >!
Aletta Vid: E mái nap szül

A versekkel én egy kicsit úgy vagyok, mint a teázással. Úgy kell elképzelni, hogy igyekszem minél több és többféle verset olvasni, és ezeket „átszűröm” magamon. Mindegyik nyomot hagy bennem valamilyen mértékben, jó esetben még inspirál is arra, hogy írjak. Sokszor viszont elolvasás után nem emlékszem konkrétumokra, csak úgy „átmegy rajtam”.
Ezzel a kötettel úgy voltam, hogy voltak benne érdekes asszociációk, kísérletezések, néha viszont már idegesített, és erőltetettnek találtam. Nyomot pedig nem nagyon hagyott.

vargarockzsolt>!
Aletta Vid: E mái nap szül

Az első ciklus tetszett jobban: érdekes, egyéni hangú versek. A formák egyszerűek, cserébe a tartalomnál sokat vár el az olvasótól.

encsy_eszter>!
Aletta Vid: E mái nap szül

Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt csalódás. Október óta ácsingóztam erre a kötetre, ami nem sok idő ugyan, de arra épp elég, hogy mítoszokat teremtsen köré az ember. A naiv, rajongó olvasó. A Száműzetésben című versébe beleszerelmesedtem, pedig „semmi extra”, csak olyan jól eltalált, letisztult, tökéletesre faragott. Úgy képzeltem, minden verse ilyen.
Rosszul képzeltem. Hajaj, voltak itt olyan kínrímek/halmozott ragrímek, hogy falnak mentem tőlük. Nem egy olyan verset találtam, amivel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni (ezt először mindig a saját műveletlenségem/hozzá nem értésem számlájára írom – nem értettem meg a költőt, mert nincs hozzá háttértudásom, jártasságom –, tehát ez nem feltétlenül A.V. hibája). Volt pár nagyon édes játék, tetszetős és élvezetes. Értékelem az intertextusokat, de itt talán már picit túljátszottnak hatottak. Alig-alig csillant meg az, amivel a Száműzetésben olvasásakor találkoztam. A hétköznapok bája , In memoriam Viginia Woolf és A rezervátum két sora. Körülbelül ennyi, ami megbizsergetett, elkápráztatott, vagy mélyebben megérintett.

1 hozzászólás
Aprile>!
Aletta Vid: E mái nap szül

Olvastatta magát.:) Az első ciklust az első betűtől a legutolsó írásjelig szerettem. Elringatott. Bravúros volt, mámorító és kegyetlenkedve kedves, Szerettem nagyon. A második ciklus is fenntartotta a „megszokottat”, s ha nem élveztem eléggé, az csak azért lehet, mert talán nem vagyok elég művelt hozzá…de még így, alig értve, felületet kapirgálva is tetszett, és élvezetet nyújtott számomra.Egyetlen bravúrt kellene még megejtenie: oda kellene kerülnie még több (olvasó) ember kezébe. Megérdemelné.


Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

In memoriam Virginia Woolf

Nyitva az összes ablak és kacagnak,
a Hold figyel, én finnül dúdolok,
fekete, vörös illatok a kertben
forogva, mint az éhes farkasok
belekapnak a kéklő lepedőbe,
s lehúznak egy-egy álmos csillagot.

Nyár van az éjjel bársonyfüggönyében.
Kastélyomon halkszavú szél matat,
hosszú ujjakkal fonja a borostyánt,
aztán elejti, bólint, elszalad.

Tudom úgyis, a folyóig rohan csak.
S ott majd a fehér köd hajába túr,
remegni fog, a hullámokra hullik,
megmossa arcát, végül elcsitúl.

Meleg van még. Gyökereim a vízben.
Köveket látok, árnyékhidakat,
Orlandót látom, közeleg az úton,
nyomában apró aranymadarak.
Orlandót látom. S lenn, bokája mellett
A legfalánkabb isten ébred most: a Nap.

Kapcsolódó szócikkek: Virginia Woolf
vargarockzsolt>!

Hátha!

1.

Látod, most itt ülök, magamban.
Nem tudom, végül mit akartam.
Te is ott úszkálsz rossz zavarban.
Tekints fel! hozd el, amit értesz.
Hát nem ítéltünk több türelmet?
Csak azt mondd meg, hogy mit is féltesz.

Hová tekintesz? Merre nézel?
Mondd, egyszer tisztán, amit érzel!
Faggassalak? Miféle kényszer
szorít torkon; milyen veszéllyel
számolsz, ha jön s itt ér az éjjel?

2.

Látod, most itt ülök mögöttem
felgyülemlett bölcs mondatokkal –
könyvtáram lassan dőlni látszik,
annyi kötettel megpakoltam.
Biztonságom a bizonyosság:
szétnyit, lehull a nőszirom.
Valóság?! mint a kőoroszlán.
Senki sem tudja tegnapom.

Félreértések, ajándékok…
Te gyászolsz még…? Hány éve már?
Tartsd elém kezed: Itt egy lepke.
Engedd el.
Hátha fényre száll.

21-22. oldal

1 hozzászólás
encsy_eszter>!

Szerelem, jaj!

Sóhajok. Hallgatások. Más. Mások.
Meg visszatérés. A francba is, minek?!
Vagy törött pohár, vagy törött ablaküveg.

Nem boldogtalan, de hát nem is ragyog.
Már a fél életén túl vagyok!
Szombat van, és hullik az ősz.
Lehet, hogy szebb egy lepke.
Lehetne… Nem lehetne.

Kabát. Cipő. Sál. Kell egy könnyű nátha?
Ha más nincs, majd az Isten…
A fene tudja. Hátha.

encsy_eszter>!

Nézzük, hogy változnak a hajnalok, az árnyak…
Nézzük meg! Nézzük még! a falon körbejárnak
boldog-bolondult foltok.
Lerántom magamhoz a végtelen mennyboltot
hogy ittmaradj –

(Maradj, maradj.)

„Ki fél, hogy a rét túlsok virággal veress
s az ég túlsok csillaggal ékszeres?”

Naná, ki fél.

Szeress.

Romantika, ah! (részlet)

2 hozzászólás
encsy_eszter>!

Száműzetésben

Hajózzunk át a csatornán,
vigyük, amit lehet,
egy kosztümöt, pár konzervet,
egy Babits-kötetet,

a papírt, hogy hol a hazánk,
ki szült, hogy nevezett,
és szótár kell majd, kettő is,
nélkülük nehezebb,

és vinni minden emléket,
mit régen feledett
ez a gubancos tár, most mind
testszerte bizsereg;

mi voltam? Már senki se lát.
Azonosságom kétes.
Hajón ülök. S az odaát
elér, itt lesz, bevégez.

1 hozzászólás
vargarockzsolt>!

A hétköznapok bája

Tudod, hogy nincs bocsánat,
ital van, no meg a bánat,
légy, ami lennél, férfi,
és építsd azt a házat!

mondotta volt a hitves,
kezével is jelezve,
hogy nem javaslat vot ez,
és nem jöhet keresztbe

se jégverés, se átok;
felsőbb hatalom nincsen,
ő van csak,
minden este
és nem lesz folyton Pilsen.

Együtt vagyunk. A gyermek
már épp javában ordít.
Az asszony anyja lágyan
egy új irányba fordít:

hát, nem hallod, te mamlasz,
eredj a kisszobába,
nézd meg!
úgy tűnik nékem,
hogy tehetem tisztába.

Nem volt ez mindig így!. Hajdan erős magyar: én – csupa vakme-
rő terv, aki voltam, hérosz Kronosz szigetén…

Most nézem az egynemű masszát Reménységünk fenekén.

11-12. oldal

1 hozzászólás
encsy_eszter>!

Bármiben hiszek, semmiben soha,
enyém legyen, ő és a mosolya
legyen enyém! Hiba hibát követ,
nyelvem alá néhány apró követ
gurítsatok, hogy ne zökkenjen át
a gondolat a szenvedély nyomát
taposva bájtalan a síma flaszteren
árokvirág közé, immáron esztelen…

Harminc fölött a szerelem (részlet)

encsy_eszter>!

Utazás

Tudom, tudom: szellem bolyong a parton,
s a vízen túl nyárvégi nyitnikék,
arcod kezemben ezer éve tartom,
könnyed, könnyű az alkony, és az ég
valami támasz nélkül futó szőlőinda,
ahogy a felhőpárák közt a kék,
a tiszta lég szerelmet úsztat össze
(vagy vissza) olyan, olyan…! ilyen vagy épp,
s a tavon túl egy borzas hajú dombon
ott bóklászik egy újabb ezredév.

encsy_eszter>!

Szegény család. Büszke anya.
Siker, New York, egy új haza.
Elismerések, díjak, érvek,
hajnalt hozó beszélgetések,
jóképű férj és két gyerek,
Sylvia Plath, nem értelek.

Mesterségünk, te gyönyörű (részlet)

Kapcsolódó szócikkek: Sylvia Plath
encsy_eszter>!

(Beszélgessünk)
a vágyról, hiszen hírből ismerem,

még éjszakákon itt zörög köröttem,
szeret, szeressem, szeretne – zavart
ragozásba kezd, hogy tudjam én is,
ha megbolygatjuk kissé az avart.

Klasszikusoktól csak pontosan...! (részlet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Rozsnyói Ferenc: Antracit éjjelek
Iluh István: Jó reggelt fény …
Sütő Zsolt: Lélekzet-szútra
T. G. Adrienn: 50 lépés Velencében
Farkas Anita: Rólunk szól
Hajnal Éva – Márkus László (szerk.): Hangok és harangok
Szabó Anita: 33 Lélekcsepp
Kolláth Zsolt: Partra lépek
Lovász Szilárd: Mindez csupán színjáték
Gregorij Martonov: Szerotonin