Mr. ​Gwyn 208 csillagozás

Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Jasper Gwyn, az alkotói válságban szenvedő író egyik napról a másikra úgy dönt, hogy abbahagyja az írást. Mi ez? Kiüresedés? Kiégés? „Mérsékelten sikeres” szerzőként csupán néhány rövidebb elbeszéléssel és több tucat, a Guardian számára írt cikkel büszkélkedhet… azonban három regénye oly mértékben különbözik egymástól, hogy ha valaki nem tudná a tényt, nemigen jöhetne rá, hogy ugyanaz a kéz alkotta őket. A mesélő tehetségéhez nem férhet kétség, ugyanakkor zavarba ejtő az a könnyedség, ahogyan a szereplői érzelmeit megfogalmazza. Mintha valamennyiük gondolatait ismerné…

Jasper Gwyn tehát negyvenhárom éves korában megírja utolsó cikkét, melyben ötvenkét olyan dolgot sorol fel, amit attól a naptól kezdve soha többé nem tesz. És ezek közül a legutolsó a könyvírás. Alkotói karrierje ezennel véget is ér. Vagy mégsem?

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Helikon, Budapest, 2014
230 oldal · ISBN: 9789632275710
>!
Helikon, Budapest, 2012
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632273594 · Fordította: Gács Éva

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Jasper Gwyn · David Barber · John Septimus Hill · Tom Bruce Shepperd


Kedvencelte 55

Most olvassa 6

Várólistára tette 145

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Baricco remek író: lebilincselő történetet ad elő lebilincselő módon, úgy tömörít, olyan világos és pontos, mint kevesen, izgatottan és élvezettel olvastam. Ugyanakkor: nehéz ezt szavakba önteni, de még most is motoszkál a fejemben egy gyanú, hogy én át vagyok ejtve. Hogy az a valami, ami e kiváló könyv filozófiai vonulatát képezi, nem más, mint szimpla nyaktörő szlalomozás, hogy az író kikerülje a banalitás csapdáit. Hogy nincs igazi mélység vagy cél, csak trükkök és rögtönzés, ahogy Baricco igyekszik minden jelenetnél kitalálni, mire is vágyik, mire is számít az intelligens olvasó. Paradox módon azért gondolatébresztő, mert nem tudom, hogy valóban gondolatébresztő-e. De mondom, amúgy nagyon szép. Emlékezetes filmet lehetne belőle csinálni.

11 hozzászólás
egy_ember>!
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Gyakran érzem úgy, hogy nem bírok az éjszakával.
Te érezted már ezt?
Mikor a nap végén magadra maradsz
a rád tekeredő takaró alatt,
és az életed, mint egy rossz,
állandóan ismételt sorozat,
újra elindul a fejedben.
Unalmas, de megszokott.
Látszólag minden renden megy,
de egyszerre
valami elkezd zavarni.
Apró rossz érzés bújik beléd.
Mint egy makacsul viszkető csípés,
vagy egy kihúzott fog helyére
folyton visszatévedő nyelv.
És nem múlik. Sőt egyre rosszabb.
A gyomrod, a tüdőd, a szíved
összerándul,

megszorul,

nyomódik.

Mint egy partra sodródott bálnát,
elpusztít a saját súlyod.

4 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Nagyszerűen megírt romantikus regény, egészen a hatása alá kerültem, annak ellenére, hogy én egészen máshogy látom a világot. Ha szigorú kritikus lennék, tudnék mit kifogásolni benne, de most nem vagyok szigorú kritikus, meglágyította a szívemet. :)
Azért a „cinikus” énem nem tudja elhallgatni, hogy a csodálatos Mr. Gwyn számomra nem volt rokonszenves figura.

Kkatja>!
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Az eleje nagyon pöpecül lódul neki, aztán egy ponton spoiler elmegy valami nagyon ködös, misztikus, coelhós irányba, ami már nem tetszett annyira. Úgy elolvastam volna egy ilyen megírt portrét legalább részleteket kitalálhatott volna hozzá, de valahogy mintha halovány lila gőze nem lett volna Baricconak sem, hogy mint is lehetne megírni egy ilyen portrét, amiben „hazavezeti” a modellt álló embereket. De a lényeg, hogy mindnek nagyon tetszik az így született mestermű, csak mi az olvasók állunk itt, fejcsóválva, meg nem értve és ezáltal gyanúsítgatva a mestert holmi pőre illúziókeltéssel és blöffel, ami érthető is e ponton, de ha ezen túllendülünk és belehelyezkedünk az utolsó oldalakon nyomozást végző Rebecca szerepébe, megérthetjük, hogy csak annyira lettünk átejtve, amennyire ezt mi szerettük volna és ismét csak saját elvárásainknak estünk a csapdájába.
És innen nézve, már ez a könyv is zseniálisan körmönfont, okos és mindezekkel együtt ismét egy szerethető költemény, akárcsak a villanykörte-készítő kis öregember, a Caterina de' Medici gyermekfényű csodaégőivel. :)
http://moly.hu/idezetek/246287
…és a végén az utalás a saját könyvére, ide vele izibe!

>!
Helikon, Budapest, 2012
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632273594 · Fordította: Gács Éva
Paulinusz_Tünde P>!
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

„ A halál csak az öregségnek az egyik nagyon konkrét formája.”

Majdnem megtévedtem, hogy ez egy érthetetlen történet, aztán valahogy belezuhantam és a végéig ki sem jöttem belőle.

„ Mi vagyunk az erdő, melyben sétálunk, a gonosz, aki átver, a káosz, ami körülvesz, valamennyi ember, aki elmegy mellettünk, a dolgok színe, a zajok.”

Nos, a végére megkövettem az egész történetet, mert zseniális!

Gelso>!
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Baricco é un vero truffatore… a szó nemes értelmében.
És én nem is tudom kinek higgyek valójában?
Az első 100 oldalon halálra idegesített a stílusa, sokszor untam, csak találgattam, mit olvasok? Aztán kezdett nagyon érdekelni, különös érzés vett körül és kevert össze: nem vártam, hogy olvashassam, mégis, amikor belekezdtem, észrevétlenül repült az idő, és peregtek a lapok. Nem értettem, hogy-hogy érdekel, és hogy-hogy ennyire magához tud láncolni ez a könyv, ha amúgy meg nem vágyom az olvasására, ha nincs a kezemben???
Talán megsejtettem Baricco (és főhőse Mr. Gwyn) útkeresési dilemmáját; boncolgattam magamban azt a költői kérdést, hogy megéri-e manapság írónak lenni? Található-e még a „piacon” olyan rés, amit nem árasztottak el ilyen-olyan könyvek? Van-e még kiszolgálatlan, szűz olvasói terület, ahol szerencsés esetben még olvasói érdeklődés is jelentkezhet? Ahová pont Baricco könyveit sorakoztathatnánk fel? És ha már ott vannak, vajon a név, a cím, a borító, vagy a fülszöveg miatt veszik le a rétegolvasók?
Ezen felmerülő kérdések végett lett számomra fontos, és felejthetetlen ez a könyv.
Sajnos számomra (talán) nem ez a legfontosabb könyve, mindenesetre ha belefészkelődik a gondolataimba, akkor a gondolataim körötte forognak. Mr. Gwyn nem tűnik túl szimpatikus figurának, idegesített, hogy játszik velem, a bolondját járatja, sokszor éreztem inkább szélhámosnak, – (aztán amikor pl. a cédulákat szedegette fel a padlóról, vagy szépen becsomagolta a lapocskákat, vagy egy éjjel alatt megírta barátja könyvét, egyszeriben esendő emberré lett a szememben) – de most ahogy ezt leírom, én érzem magam kicsit szélhámosnak és árulónak…
Truffatore… ehhe…chi é allora il vero truffatore?

@Youditta Baricco életmű kihívásához.

2 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Nehéz dolgom van ennek az értékelésnek a megírásával, mert a könyv jó háromnegyedéig úgy éreztem, hogy valószínűleg nem alkalmas időben vettem a kezembe. Ennek ellenére könnyen olvasható volt, de nem nyűgözött le. Legalábbis egy darabig. Akkor aztán jött a fordulat, és az addig is jellemzően Baricco-s iromány átváltozott valami varázslattá, amire ebben a stílusban csak Baricco képes. Van valami a könyveiben, amit nem tudok megmagyarázni, de levesz vele a lábamról.

Iustitia>!
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Baricco ismét valami különöset adott a kezembe. Nevetségesen olcsón vettem meg majdnem két éve, csak azért, mert Baricco, semmi más elfogadható indokom nem volt rá, ahogy arra sem találtam egészen mostanáig, hogy egyáltalán elolvassam. Az első 50-100 oldalig már-már valami elmondhatatlan csalódás fojtogatott, hogy nem kapom meg azt a jellegzetes Baricco-hangulatot, amit sokan nem tartanak elégnek egy maradandó íráshoz, így aztán nagy kő esett le a szívemről, mikor egy oldal alatt megváltozott minden és hirtelen ismét belekerültem abba a felejthetetlen és összetéveszthetetlen forgatagba, amiről tudom, hogy az olvasás után még napokig, hetekig, sőt hónapokig magában fog tartani. Azt hiszem, ez a képesség a zsenialitás.

vöri P>!
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

A Selyem olvasása után nem tudtam megfogalmazni magamban pontosan, mit is gondoljak Bariccóról, de azt hiszem, ez után a regény után ráleltem a megfelelő szóra: tisztességtelen. Tisztességtelen, ahogy egyszerre hihetetlen precizitással és mégsem, borzasztó érzelmesen, giccsesen és mégsem, állati okosan, bölcsen és mégsem, ijesztő kifinomultsággal és mégsem, egyszerűen (és mégsem) játszik az olvasó érzelmeivel, gondolataival. Hatásvadász, hogy a szó rossz vagy jó (van egyáltalán ilyen?) értelmében, azt nem tudom, de most hagytam magam levadászni.
Talán részben az a siker oka ezúttal, hogy sokkal testhezállóbb volt számomra ez a téma (a Selyem olvasása közben minden hajszálamat egyesével szerettem volna kitépni), így – Baricco érdemeit nem kisebbítve – könnyű volt engem lenyűgözni. Homályosan érzem, hogy át vagyok verve, hogy az egész csak egy okos csel, amit nem tudok kellő bizonyítékkal alátámasztani, de vállalom, bedőltem neki, és lett egy új kedvenc regényem. Soha rosszabb ne történjen.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

rosa_canina>!

Ahogy az gyakran megesik, sok időbe telt, mire eszükbe jutott, hogy amikor valaki meghal, rájuk, az életben maradottakra vár, hogy őhelyette is éljenek – semmi más megfelelő dolog nem létezik.

170. oldal

Chöpp >!

    – Felejtse el, én már túl öreg vagyok. Nem szabad idős emberrel kezdenie, az túlságosan megnehezítené a dolgát.
    – Maga nem öreg. Maga halott.
    A nő megrántotta a vállát.
    A halál csak az öregségnek az egyik nagyon konkrét formája.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · öregség
Chöpp >!

Lehet, hogy talán mégsem teljesen felesleges többezernyi könyv elolvasása, gondolta.

208. oldal

imma P>!

Miután megvacsorázott, nem pakolta le az asztalt, hanem kiválasztott erre az estére három könyvet, és a kanapéra heveredett. A három könyv egyike egy Bolaño-regény, a másik Carl Barks Donald kacsa összes történetét tartalmazó kötete, a harmadik pedig Descartes Értekezés a módszerről című műve volt. A három közül legalább kettő megváltoztatta a világot. A harmadik legalábbis tiszteletben tartotta.

95-96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: René Descartes
1 hozzászólás
imma P>!

Így aztán amikor Jasper Gwyn azon a bizonyos hétfői napon elment otthonról, ezt abban a biztos tudatban tette, hogy nemcsak egyszerűen az új munkájának első napját, hanem egész életének új évadját kezdi meg. Ez megmagyarázza azt is, hogy házából kilépve miért vette az irányt fodrászának üzlete felé, s mindezt azzal a szilárd elhatározással, hogy fejét kopaszra borotváltatja.
Szerencséje volt. Az üzletet, felújítás miatt, zárva találta.

91-92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jasper Gwyn
ArcKarc>!

– Egyik nap rájöttem, hogy semmi sem érdekel, és minden halálosan sért.

1 hozzászólás
ArcKarc>!

A halál csak az öregségnek az egyik nagyon konkrét formája.

Kapcsolódó szócikkek: halál · öregség
halrudacska P>!

– Mi van, csak nem fél?
– De igen.
– Remek. Félelem nélkül semmi jót nem lehet létrehozni.

60. oldal

imma P>!

A végső elhatározásokat csakis és kizárólag olyan lelkiállapotban teszi az ember, mely nem arra rendeltett (sic!), hogy tartós legyen.
– Ki mondta?
– Marcel Proust. Ő soha nem tévedett.
Azzal becsukta a noteszt.
Jasper Gwyn utálta Proustot, valami olyan oknál fogva, amit sosem akart igazán kielemezni, de ezt a mondatot még évekkel ezelőtt félretette magának; biztos volt benne, hogy előbb vagy utóbb hasznos lehet a számára.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jasper Gwyn · Marcel Proust
Boglárka_Madar>!

– Gyakran tanakodtam azon, vajon a hangolók tudnak-e zongorázni. Már úgy értem, profi szinten.
– Ritkán – felelte Jasper Gwyn. – De ha a kérdése arra vonatkozik – folytatta –, hogy a hosszú órákig tartó hangolás befejeztével vajon miért nem ülnek le egy Chopin-szonátát eljátszani, hogy kiélvezzék szakmai tudásuk és odaadó munkájuk eredményét, a válaszom az, hogy még akkor sem tennék meg soha, ha képesek lennének rá.
– Nem?
– Aki felhangolja a zongorát, az nem szívesen hangolja le – magyarázta Jasper Gwyn.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Frédéric Chopin · zongora

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Oddfríður Marni Rasmussen: Addig nem
Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Baráth Viktória: Egymás szemében
Paolo Cognetti: Nyolc hegy
Karl Ove Knausgård: Álmok
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Colleen Hoover: Verity