Vissza, de nem a jövőbe, a Ford utáni hetedik század szép új világába, hanem a jelen csöppet sem tetszetős és fiatalosnak is aligha mondható huszadik-huszonegyedik századába. Hogy a szerző negyedszázaddal korábbi jóslatainak némelyike 1959-re, a Visszatérés megírásának korára valóra vált, vagy jó úton haladt – és persze halad ma is – a megvalósulás felé, az inkább aggodalomra, mint bizakodásra ad és adott okot. Hogy az orwellinél is ijesztőbb – mert jelenleg valószerűbb – rémálom, a túlnépesedés valós veszélyeit túlszervezettséggel és totális lélekkontrollal elhárító, fogyasztói utópia rémálma mégsem vált eleven valósággá minden lehangoló részletében, az tán egy kicsit az esszéista Huxley gondolatkísérleteinek, köztük a Visszatérésnek is köszönhető. Ennek belátásához nem okvetlenül kell azonosulnunk az anarcho-konzervatív brit író egyesek szemében „elitista” világnézetével. Válaszait elvethetjük, kérdéseit azonban jó lesz ismét feltennünk magunknak. Talán még mindig nem késő.
Visszatérés a szép új világhoz 43 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1958
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencnek jelölte 5
Most olvassa 3
Várólistán 43
Kívánságlistán 19
Kölcsönkérné 2
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Nem hiszek a sorsszerűségben, de ez a könyv pont a lehető legjobbkor akadt a kezembe, pont, midőn éppen erőteljesen törtem olyan dolgokon a kobakom, mint demokrácia, diktatúra, manipuláció, propaganda, és hasonszőrű társai…
Csaknem harminc évvel a szép új világ után az író körülnéz a társadalomban, és a fejlődés-változások tükrében felülvizsgálja a hajdan általa megálmodott utópiát (ezzel párhuzamosan Orwell 1984-es látomása is terítékre kerül – bár én nem fedeztem fel ebben a párhuzamban féltékenységet :)).
Tanulságos és ijesztő utazás, egyértelmű kedvenc, félelmetes-igaz gondolatokkal, a társadalmat befolyásoló módszerek bemutatásának-boncolgatásának széles tárháza. Érdemes elolvasni. Aztán körülnézni.
Van ami elavult, van ami még nem valósult meg, de a legtöbbször oldalakat lehetne tőle idézni.
Amit tanultam belőle, az az, hogy amíg a megtévesztett, elbutított és megosztott emberek lesznek többségben, akik elhiszik, hogy a vezetőknek önmagukban joguk van vezetni, addig a gondolkodó emberek csinálhatnak amit akarnak, a kormányok és a tőkések ki fogják őket röhögni, joggal.
A másik pedig az, hogy a szabadságot a legtöbb ember eladja némi pénzért és szórakozásért, és hogy ne kelljen gondolkodniuk. Kész katasztrófa az egész…
Jó gondolatok vannak benne. Nagyon érdekes, hogy a világban egyre inkább akuttá váló problémák Huxley-t már 80 évvel ezelőtt nyomasztották. Nyomasztó, hogy ma mikor már egyre inkább úgy látjuk, hogy foglalkoznunk kéne ezekkel a gondokkal, nem sokkal többet teszünk, mint 1958-ban.
Meglepetés volt a túlnépesedés témakörében tett megállapítása az írónak. Statisztikai módszerekkel, ahogy ő írta kamatos kamat számítással meghatározta, hogy mennyire fog felduzzadni a föld népessége ezekre az időkre, és 5,5 milliárdot jósolt. Ha kamatos kamat elvével számolt, akkor jócskán ráhagyott az egyszerű lináris projekcióra, és még így is sikerült az emberiségnek, jó másfél milliárddal überelni a számításait. Félelmetes, hogy 1958-ban még csak 2,5 milliárdnyian voltunk. 280%-os népességnövekedés :-O.
Amilyen zseniális és prófétikus könyv, épp annyira lehangoló. Teljesen megértem a Szép új világ Vademberét.
Tudtam, hogy tetszeni fog, és így is lett. Ahhoz, hogy az itt felvázolt végkifejlet ne következzen be, a tömegnek kell tennie valamit. A tömeg pedig könnyen befolyásolható, ahogy ezt Huxley is kifejtette. Jóhiszeműen állíthatnám, hogy a tömeg szeme felnyílna, ha ezt a könyvet elolvasná. De ezt igazán én sem hiszem el. Sokan csak azt látnák benne, hogy utópia, és hogy úgysem fog bekövetkezni. Mit is tegyünk?
Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is tisztában szeretne lenni a napjainkban körülöttünk történő eseményekkel, amiket talán észre sem veszünk, ha valami nem hívja fel rá a figyelmünket.
Folytatást vártam, aztán ledöbbentem. Huxley a legmagasabb fokú tudományossággal is megmagyarázza a Szép új világban történteket. Tanítani lehetne ebből a könyvből.
A leírtak sajnos eszünkbe juttatják azt, hogy ezek a problémák nem új keletűek, de valakinek mindig az az érdeke, hogy a lehető legkisebb réteg tudjon csak róla.
Nem összeesküvés elméletről ír Huxley, de a tömegek butaságáról és befolyásolhatóságáról. A Szép új világ után egyből érdemes elolvasni.
Népszerű idézetek
Keressünk egy egyszerű vágyat, mindennapi, nemtudatos félelmet vagy szorongást, találjuk ki, hogyan tudnánk ezt a vágyat vagy félelmet összekapcsolni a termékkel, amit el akarunk adni, aztán verbális vagy képi jelképekkel építsünk egy hidat, amin a vevő ténytől az álomhoz, álomtól ahhoz az illúzióhoz juthat, hogy ha termékünket megveszi, valóra válhatja ezt az álmot. „Nem narancsot veszünk már, hanem életerőt, nem autót, hanem presztízst”.
VI. Az eladás művészete
Nem állíthatjuk, hogy tisztességes eséllyel indulna a demokratikus intézményrendszer működtetésében egy olyan nép, amely egy zsarnok uralma alatt elszenvedett szolgaságból váratlanul a polgári függetlenség merőben szokatlan állapotába kerül. Amint nincs szó tisztességes esélyről egy ingatag gazdasági helyzetben lévő nép esetében sem. Liberalizmus csak jólétben virágozhat, és azonnal hanyatlani kezd, amint a hanyatló gazdaság a kormányzat számára szükségessé teszi, hogy alattvalói ügyeibe egyre gyakrabban és drasztikusabban beavatkozzék.
IV.fejezet
Egyszóval a tömegkommunikáció se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak hatalom, s mint minden hatalommal élni és visszaélni lehet vele. Ha helyesen élünk velük; úgy az írott sajtó, a rádió és a film elengedhetetlenek a demokrácia fennmaradásához. Ha visszaélünk velük, akkor a diktátor fegyvertárának legfélelmetesebb fegyvereivé válnak.
A való életben nem létezik olyan, hogy átlagember. Csak konkrét férfiak, nők és gyerekek vannak, akik velük született szellemi és fizikai sajátosságokkal rendelkeznek, és akik mind azon vannak vagy arra kényszerülnek, hogy valamilyen kulturális öntőforma egyformaságába gyömöszöljék biológiai sokféleségüket.
A pszichológiai kényszer, jellegénél fogva, a kényszer hatására cselekvőben azt a benyomást kelti, hogy saját akaratából cselekszik. A gondolkodásmanipulációnak áldozatul esett embernek fogalma sincs arról, hogy áldozat. Börtöne falai láthatatlanok, és szabadnak képzeli magát. Szabadságának hiánya csak a többi ember előtt nyilvánvaló.
70. oldal
…hosszú távon az uralom gyakorlása a nemkívánatos viselkedés büntetésével kevesebb eredményt hoz, mint a kívánt viselkedés jutalmakkal történő megerősítésével. A megfélemlítésen alapuló kormányzás egészében véve sokkal kevésbé válik be, mint az a kormányzás, amely a környezet, valamint az egyének gondolatainak és érzéseinek erőszakmentes manipulációján alapul.
5. oldal
…sehol sincs olyan vallási hagyomány, amely a korlátlan halálozást pártfogolná, míg széles körben elterjedtek a korlátlan szaporodást támogató társadalmi és vallási hagyományok. A felsorolt okok miatt igen könnyű megvalósítani a halálozásszabályozást, a születésszabályozást viszont annál nehezebb.
6. oldal
Az új csodagyógyszerek és a magasabb szintű kezelés ellenére – bizonyos értelemben valójában éppen ezek miatt – a népesség általános fizikai állapota nemhogy nem javul, de még némileg romolhat is. Az átlagos egészségi állapot romlásával együtt járhat az átlagintelligencia hanyatlása is. Egyes hozzáértő szaktekintélyek szerint ez a romlás már be is következett, és tovább folytatódik.
11. oldal
