Aldous Huxley: Szép új világ › Értékelések

Brilliáns.

Akit érdekel a közelma és a közeljövő, annak kötelező. Nem is olyan félelmetes, mert már egy része megérkezett.
Jövőtörténelem, utópia? Akárcsak az 1984… elsőre tagadjuk, aztán csak befurakodik a spájzba. Tehát akkor inkább jobb tudni, hogy mi van és mi lesz. Szép, új… eddig oké, de hogy ez a világ? Vitatára ingerel és baráti sörözések vitáinak kiapadhatatlan forrása. Azóta, amióta benne volt a Mátrixban, azóta meg egyre könnyebb.

Alapvetően jó, de elmarad az 1984-től, továbbá nem tetszett Huxley szemtelen, kötekedő hangja.

Nem most olvastam, de tudom, hogy anno nagyon tetszett és nagyon elgondolkodtatott.

Szóma ha mondom segít a gondon:)

szóma ha mondom segít a gondon már egy köbcenti helyre biccenti;)

Az egyforma féreg-gyerekek. Ez nagyon erősen megmaradt bennem, megrendítő kép, és félelmetesen akuális (lenne?).

Már az első oldalaktól – amikor a „gyerekelőállító” központot járják végig hőseink szakavatott idegenvezetővel – teljesen kész voltam. Régen olvastam, de kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem.

Lehangoló, ha figyelembe vesszük, mennyit teszünk azért, hogy Huxley világa megvalósuljon. A könyv kitűnő.

olyan jól megírta Huxley, hogy a hideg is kirázott ettől a szép új világtól…

Annyira beharangozták nekem ezt a könyvet, hogy kicsit csalódás volt, mikor a végére értem. Jó, az elgondolás valóban jó. De a kivitelezés… nem tudom, hogy a fordítás hibája-e, de irodalmilag nálam nem állta meg a helyét.

egyetemen volt kötelező, szóval eredetiben kellett volna olvasnom, és hát tényleg… bár egész jó lett a magyar szókincs is. Amúgy meg persze elborzasztó és felkavaró és ilyenek… Ahogy valahol olvastam, annyibban rosszabb Huxley jövője Orwell-énál, hogy „1984”-ben az emberek nem ismerik a múltat, és nem engedik őket lázadni; F. u. 632-ben nincs is igényük a rend felborítására…

Alapmű, akárcsak az 1984, de ez nehezebben olvasható.

Kár bármit is írni. Különleges, egyedülálló volt és megirigyelték, a nemtetszőlétvliághálót és sok más pókháló született, utópisztikus gondolat szülészet…Klasszikus.

A félelmetes az, hogy majd minden utópikus látomásnak megvan a meglévő megfelelője.
A negatív kondícionálást a 70-es években már terápiaként használták pszichiáterek.
Mindenki mindenkié- hippi mozgalom, kommunák.
Drogmámor, mint probléma elöli menekülési forma, túltermelési problémák, fogyasztásra való erőszakos ösztönzés, embergépsorok… ez mind-mind valós jelenség.
Remélem sose jut senkinek eszébe és hatalmába ezeket központilag intézményesíteni.
A könyv erősen gondolatébresztő.

Nekem jó ez a csúnya, régi is!

Nem vagyok benne biztos, hogy rosszabbul járnánk a könyvbéli szép új világgal, mint azzal, amiért néha oly' nagy erővel küzdünk.

Félelmetes vízió, és annál inkább mert úgy érezni, sok minden megvalósul, megvalósulni készül Huxley látomásából. Ma is ugyanolyan aktuális, ha nem aktuálisabb, mint 80 éve.

Frenetikus…

Egyre közelebb kerülünk a megvalósulásához.