Aldous Huxley: Szép új világ 4.41 / 496

A Szép új világ mellbevágó könyv, olyan igazi borda közé könyöklős, tüdőzsibbasztó módon. Mert az ember rádöbben, hogy a szép új világ már beszivárgott a küszöb alatt. Mert egyformaságunkban hisszük különbözőnek magunkat, mert a fogyasztás a legfontosabb, mert kivetjük magunk közül a nem szépet, a nem egészségeset, a nem tökéleteset, a nem boldogat, mert sokszor már "gyárakban" szaporodunk, mert megtervezzük az utódainkat, mert elidegenedünk a gyermekeinktől és egymástól, mert ritkulnak a valódi emberi kapcsolatok, mert sokszor csak húsként tekintünk egymásra… És még iparosított gyermekkori kondicionálásra sincs szükségünk.
Követelem a jogot a boldogtalansághoz!

nagyon ismerős helyzetek. szóma a vásárlási láz, a kondicionálás a boldogvagyok-műsorok a tévében, meg a füligéraszám-magazinok. mindenki sikeres, fitt, és tökéletes kell legyen. nagy spíler volt ez a huxley.

Ez egy nagyszerű könyv, nemrég olvastam el az egészet együltömben.
Sokmindent amit a regény disztópikus világa jósol már meghaladtunk. A behaviorizmus például, a kondicionálás mindenhatóságának elméletével a pszichológiában megbukott, a tudomány ma már más irányba halad. Ám akadnak olyan, új eredmények, mint a génmanipuláció, vagy a klónozás, amelyek még Huxley képzeletét is felülmúlják.
A könyv valódi értéke számomra nem is a jövő hozta lehetőségek megfestésében állt, hanem azokban a kérdésekben, amelyek a jelen társadalmában élő ember számára is adottak, és eldöntendőek. Elérhető-e pl a boldogság megalkuvás nélkül? Választani kell-e az önmegvalósítás és a biztonságos stabilitás között? Ér-e egyáltalán valamit a boldogság, ha nem kell érte megküzdeni? Van-e értéke a kielégülésnek, ha nem ellensúlyozza az önmegtartóztatás? És van-e értelme ezzel szemben az örömelv teljes tagadásának, a Vadember önkínzásának? Ezeket a kérdéseket érdemes föltenni, és ezek miatt érdemes elolvasni szerintem a Szép Új Világot.

Reprodukcióit alfától omegáig, szómától alkoholig sterilizáló piramismodellbe cseppent, enyelgő demolition man keresi társadalomelméleti musztángját, vegyes sikerrel. Na de hova lett a biológiailag lebomló, pvc alapú mózeskosár?

Hű, nem könnyű erről a könyvről írni. Az okosok úgyis már minden lényegeset leírtak, hogy utópia, meg kondicionálás, no meg hogy a modern fogyasztói társadalom bizonyos vonásainak megsejtése. Tény, hogy sokkal korábban is kézbe vehettem volna Huxley könyvét, hiszen bizonyos szemszögből nézve klasszikus, és őszintén szólva, ha rajtam múlna, nem is a tudományos-fantasztikus műfajban kapott volna helyet. Így sem bántam meg, hogy elolvastam. Sőt! Egy momentumot hadd emeljek ki a szubjektív vélményezés jegyében, mely a legnagyobb hatást gyakorolta rám:
ez pedig a Linda halálos ágyánál történtek. Úgy érzem, mindennél többet árult el a Huxley által felvázolt világról a halál megélésének az a módja, a szenvtelenség, a tudatos távolságtartás, a halál szentségének porba tiprása. Ismert tény, hogy az emberi társadalmak mindegyikében kialakult a halál kultúrája. Ennek része – a temetés időpontjától függetlenül – a gyász adott hosszúságú időszaka, melynek lényegi funkciója, hogy a közösség (a gyászoló ittmaradottak közelebbi és távolabbi rokonai és ismerősei) az együtt megélés eszközével csillapítják és formálják elviselhetővé a hiány okozta fájdalmat. Ennek bántó kiiktatása a „szép új világ” egyik legrémisztőbb vonása a szememben.

A félelmetes az, hogy majd minden utópikus látomásnak megvan a meglévő megfelelője.
A negatív kondícionálást a 70-es években már terápiaként használták pszichiáterek.
Mindenki mindenkié- hippi mozgalom, kommunák.
Drogmámor, mint probléma elöli menekülési forma, túltermelési problémák, fogyasztásra való erőszakos ösztönzés, embergépsorok… ez mind-mind valós jelenség.
Remélem sose jut senkinek eszébe és hatalmába ezeket központilag intézményesíteni.
A könyv erősen gondolatébresztő.

Pár hónapja olvastam. Mikor befejeztem nem írtam róla semmit, kíváncsi voltam, mi marad meg igazán belőle. Két gondolat, ami olvasás közben is megfogalmazódott már. Első a klónozás téma, mely persze Huxley idejében egy igen előremutató jóslás, mostanság pedig a kérdésköre áthatja mindennapjainkat, komoly etikai vitákat szül. Nem kétlem, hogy előbb vagy utóbb meg fog valósulni, bár nem hiszem (remélem), hogy azért embergépsorokat nem "gyártunk" majd, de ami aggasztott, kifejezetten visszataszítónak véltem, hogy az embriókat szándékosan károsították, elvették tőlük a lehetőséget, hogy teljesek, és tökéletesek legyen, csak azért "rosszabb sorsuk" ellen később ne lázadjanak, az alantasabb munkát elvégezzék. "Tökéletes" lényt saját céljaink érdekében károsítani, csonkítani… remélem ezt nem érjük el soha! A másik, hogy egy ilyen "tökéletes" világban szükség van e vajon büntetés-végrehajtási intézményekre. Van e rablás? gyilkosság? egyéb bűnök? egy olyan világban, ahol van munka, van fizetés, van szóma. Ahol látszólag minden megvan egy teljes élethez.

Metal Hammer No. 126 / 2000. június
A ’30-as évek elején írta Huxley a Szép új világot, mely kötet több, mint science-fiction klasszikus. Az antiutópisztikus, borzalmas jövőképet festő könyvek időrendi sorában bőven megelőzte Orwell 1984-ét és Vonnegut Utopia 14-ét – csak míg az 1984 alapját egy kommunizmuson alapuló, elképzelt jövő adja, Huxley műve egy kapitalista világot mutat be. Hazánkban talán kevésbé ismert mű ez, ám nagyságát az is mutatja, hogy számtalan zenekar írt hasonló című dalt – legutóbb az Iron Maiden. A Brave New World borítófestménye is Huxley leírásai alapján készült. Ebben a szép új világban nincs már helye a természetes szülésnek, mindenkit lombikokból "fejtenek le", s már embrió korában meghatározzák az egyes emberek sorsát, hogy mely kasztba fognak tartozni. Ennek megfelelően kondícionálnak is mindenkit, jól kezelhető, fogyasztás orientált, és legfőképpen boldog emberekké. A jövő ezen elképzelt világában mindenki boldog és elégedett, a kábítószer (a szóma) épp olyan természetes dolog, mint hogy "mindenki mindenkihez tartozik". Az érzelmeket és gondolatokat amennyire csak lehetséges, kiirtják mindenkiből; nincs öregedés, nincsenek betegségek, s nem félik a halált, mert az is hasznos a társadalom számára. A történet főszereplője egy olyan ember, aki egy kicsit mégis más, mint a többiek, ám ez nem jelent igazi erkölcsi nagyságot vagy valódi hősiességet, csupán összeütközést a renddel és elkerülhetetlen tragédiát.
Nem kell túl sok ész meglátni, hogy Huxley Szép új világa részben már valóság, elég figyelmesen elolvasni könyvét, aztán nyitott szemmel körülnézni akár a környezetedben. Megrázó, hogy egynémely tekintetben milyen pontosan jósolta meg a jövőt az író. De akármennyire lehangoló és súlyos is e regény, páratlan élmény.

Kövezzetek meg. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy utópia vagy disztópia :D