Aldous Huxley: Szép új világ

nagyon ismerős helyzetek. szóma a vásárlási láz, a kondicionálás a boldogvagyok-műsorok a tévében, meg a füligéraszám-magazinok. mindenki sikeres, fitt, és tökéletes kell legyen. nagy spíler volt ez a huxley.

Ez egy nagyszerű könyv, nemrég olvastam el az egészet együltömben.
Sokmindent amit a regény disztópikus világa jósol már meghaladtunk. A behaviorizmus például, a kondicionálás mindenhatóságának elméletével a pszichológiában megbukott, a tudomány ma már más irányba halad. Ám akadnak olyan, új eredmények, mint a génmanipuláció, vagy a klónozás, amelyek még Huxley képzeletét is felülmúlják.
A könyv valódi értéke számomra nem is a jövő hozta lehetőségek megfestésében állt, hanem azokban a kérdésekben, amelyek a jelen társadalmában élő ember számára is adottak, és eldöntendőek. Elérhető-e pl a boldogság megalkuvás nélkül? Választani kell-e az önmegvalósítás és a biztonságos stabilitás között? Ér-e egyáltalán valamit a boldogság, ha nem kell érte megküzdeni? Van-e értéke a kielégülésnek, ha nem ellensúlyozza az önmegtartóztatás? És van-e értelme ezzel szemben az örömelv teljes tagadásának, a Vadember önkínzásának? Ezeket a kérdéseket érdemes föltenni, és ezek miatt érdemes elolvasni szerintem a Szép Új Világot.

Pár hónapja olvastam. Mikor befejeztem nem írtam róla semmit, kíváncsi voltam, mi marad meg igazán belőle. Két gondolat, ami olvasás közben is megfogalmazódott már. Első a klónozás téma, mely persze Huxley idejében egy igen előremutató jóslás, mostanság pedig a kérdésköre áthatja mindennapjainkat, komoly etikai vitákat szül. Nem kétlem, hogy előbb vagy utóbb meg fog valósulni, bár nem hiszem (remélem), hogy azért embergépsorokat nem „gyártunk” majd, de ami aggasztott, kifejezetten visszataszítónak véltem, hogy az embriókat szándékosan károsították, elvették tőlük a lehetőséget, hogy teljesek, és tökéletesek legyen, csak azért „rosszabb sorsuk” ellen később ne lázadjanak, az alantasabb munkát elvégezzék. „Tökéletes” lényt saját céljaink érdekében károsítani, csonkítani… remélem ezt nem érjük el soha! A másik, hogy egy ilyen „tökéletes” világban szükség van e vajon büntetés-végrehajtási intézményekre. Van e rablás? gyilkosság? egyéb bűnök? egy olyan világban, ahol van munka, van fizetés, van szóma. Ahol látszólag minden megvan egy teljes élethez.

Reprodukcióit alfától omegáig, szómától alkoholig sterilizáló piramismodellbe cseppent, enyelgő demolition man keresi társadalomelméleti musztángját, vegyes sikerrel. Na de hova lett a biológiailag lebomló, pvc alapú mózeskosár?

Világnézetformáló könyveim egyike. Kedvenc!!!

Igazi klasszikus! Néha azt érzem, tényleg efelé halad a világ! Szeretnénk így élni?

Néha álmodom vele. Nem jó érzés, de figyelmeztet. Pláne, amikor szembetalálom magam a valóságban egy-két (?) elemével.

harminc éve fontos volt

Szerelmek egyike

korábbi olvasás