Pont ​– ellenpont 30 csillagozás

Aldous Huxley: Pont – ellenpont

Huxley ​a 20. századi angol irodalom klasszikus, egészen egyéni utat követő alakja. A Pont – ellenpont őrzi a 19. századi angolszász realizmus hagyományait, de a modern próza, Joyce, Proust, Gide hatása is felfedezhető benne. Regényében az értelmiséget vonultatja fel – mindig is az értelmiségi lét volt fő élményanyaga –, de az angol intelligencia ezúttal nem szerepjátszó művészutánzatok, önmagukba révült holdkórosok, valódi és ál-kretének személyiségében jelentkezik, hanem sokágú és átgondoltan érvényes magatartás-változatokban. A figurák sokaságát bonyolultan tudatos szerelmi, politikai, gondolkodásbeli kapcsolatok fűzik össze és távolítják el egymástól. A nagyformátumú regény negatív hitvallás a világról a „rohadt húszas évek” végén, amelyet társadalmi mozgalmak, politikai pártok nem menthetnek meg többé, és amelyben maga az ember is rommá lett.

„Agyunk és ágyékunk közt szakadék tátong – összegezte egyszer a kérdést Rampion Spandrell jelenlétében. – Minél magasabban… (tovább)

Pont és ellenpont illetve A végzet bábjátéka címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1928

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aldous Huxley Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
620 oldal · ISBN: 9789632660523 · Fordította: Látó Anna
>!
Irodalmi, Bukarest, 1968
486 oldal · keménytáblás · Fordította: Látó Anna

Enciklopédia 10


Kedvencelte 10

Most olvassa 7

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Aldous Huxley: Pont – ellenpont

Azzal kezdem: minden gyengesége ellenére tetszett. Bár kevés regényben találni egybegyűjtve ennyi lelkiherélt figurát.

Lelkiherélten az igazi erkölcsi megfontolások és értelmes célok nélkül tengődő, pótcselekvő, semmiben örömét lelni nem tudó, másokért – sokszor magukért is – felelősséget vállalni képtelen figurákat értem. Akikből bőséges gyűjteménnyel szolgál ez a regény.

A húszas évek angol értelmiségének köreiben játszódik, a Brit Birodalom első világháború utáni, látszatra ép, de belül már megrokkant világában. A szereplők a vagyonuk roncsaiba kapaszkodó, vagy valamiféle irodalmi/képzőművészeti áltevékenységet folytató, s egzisztenciájukat imígyen fenntartó entellektüellek, a legkülönbözőbb politikai és erkölcsi nézetekkel, de azonos, többnyire felszínes, parazita életvitellel.

A regény szereplői rengeteget beszélnek, vitatkoznak, szófosnak. Ennek egy része ma is érdekes, más része ballaszt. A szerző helyenként nem tudta eldönteni, hogy regényt vagy esszégyűjteményt ír; kár érte, mert plasztikusan ábrázol, ahol éppen regényt ír, hús-vér emberek mozognak a kötet lapjain, nem kevésbé elevenek, mint Thackeray vagy Dickens alakjai. Egy kicsit kevesebb teória jót tett volna… Mindemellett a húszas évek Londonának, az értelmiség (meddő) vitáinak képe precíz és érzékletes. Egy értékek nélküli, fásult, tétova kor pontos rajzát kapjuk.

Szimpatikus férfi nincs a szereplők közt. Az álszent önzés (Burlap), hatásvadászó anarchizmus(Rampion), hideg, meddő intellektualizmus (Quarles), pipogya döntésképtelenség (Walter Bidlake), az önző hedonizmus (John Bidlake) egyaránt felsorakozik. A sértődött kisfiúból vedlett minigonosz (Spandrell), a kisebbrendűségi komplexussal küszködő kommunista (Illidge), a pótcselekvő hobbikutató (sir Edward) mind-mind csonkaságukkal küzdő, teljes, kiegyensúlyozott életre képtelen figurák.

A nők között – mint mindig – akadna néhány józan személyiség: az idősebb Mrs. Quarles vagy Mary Rampion talán a legrokonszevesebbek, de erőfeszítéseiket csekély siker koronázza, ez a kor – az emancipáció dacára – még mindig az ostoba, rögeszmés férfiak kora.

Az esszéballasztok ellenére jó volt. A könyv utolsó mondata helyett írhatta volna Huxley azt is: ’boldogok a lelkiheréltek, mert övék a Gennyeknek Országa’.

SignorFormica>!
Aldous Huxley: Pont – ellenpont

Jim Morrison legkedvesebb regénye. A szerelem labirintusáról, az érzelmek dzsungeléről, a modern ember kísértésbe taszítottságáról, arról, hogy nincs menekvés, hogy minden túl sok, és mégis túl kevés: a szerelem, a választás, a lehetőség. Mindig a labirintus győz! A nagy szerelem a Minotaurus szájában vérzik el..

omegapolis>!
Aldous Huxley: Pont – ellenpont

Megszerettem Huxleyt. A hatás erős. Pedig olvastam a Szép új világot is.

alice011>!
Aldous Huxley: Pont – ellenpont

Fantasztikus könyv, új kedvenc! Egyre jobban szeretem Huxley-t (igaz, ez még csak a második könyvem tőle), biztos vagyok benne, hogy pár könyvét elolvasom még.
Az elején kicsit megijedtem a szereplők számától, féltem, hogy nem tudom majd követni. Végül nem lett gond belőle. Fantasztikus, ahogyan az író dolgozik a szereplőivel és az eseményszálakkal.
Pár száz oldal erejéig benne vagyunk az író fejében, megismerjük az általa megalkotott embereket. Olyan érzésem volt miután befejeztem a regényt, hogy ennek itt még messze nincs vége. Ezek a szereplők tovább élik saját életüket és mi csak egy kis ideig voltunk ennek szemlélői.
Valójában nem túl eseménydús, ahhoz képest, hogy elég terjedelmes. (A vége felé, amikor 1-2 haláleset becsúszik azért felöpörögnek az események). Tehát első sorban azoknak ajánlanám, akik szeretik az eszmefuttatásokat és a lélektant. Másrészt elég dekadens a legtöbb szereplő világ-, és életszemlélete (depresszíósoknak sem tesz kifejezetten jót), szóval mindenki gondolja meg, hogy neki ugrik-e (és ha igen, mikor). Nekem az alaptermészetemre sem az optimizmus a jellemző, de ez rátett mindenre még egy lapáttal. Katarzist váltott ki belőlem.
Ebben a regényben senki sincs azzal akit, szeret, nem azt szereti akit kéne, vagy nem szeretik viszont. Vajon van ezekre a problémákra megoldás?

Miki80>!
Aldous Huxley: Pont – ellenpont

Olyan könyv, amit nem elég egyszer elolvasni. Talán nem is volt rám könyv ilyen hatással. Utánozhatatlan. Pedig én már olvastam ezt-azt.

arsenal0522>!
Aldous Huxley: Pont – ellenpont

Eleinte kicsit féltem a könyv hosszától a párbeszédek, és a sok szereplő miatt, aztán fejezetről fejezetre mindig valami olyan mondatokra, fejtegetésekre bukkantam, ami miatt érdemes volt végigolvasni.Nagyon jó képet fest a két világháború közti dekadens angol felsőbb társadalomról .


Népszerű idézetek

Jaumijau>!

Az igazi orgia sohasem olyan izgalmas, mint annak pornográf leírása.

Kapcsolódó szócikkek: orgia
Jaumijau>!

… az állatok nem vinnyognak és verítékeznek a körülményeik miatt. Nem feküsznek ébren a sötétben, és nem bőgnek a bűneik miatt.

157

2 hozzászólás
Jaumijau>!

Ha tudnád, milyen szörnyű a szerelem annak, aki nem igazán szeret, milyen sértő, micsoda merénylet!…

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
neveroddoreven>!

Egész életében magányosan, a maga teremtette űrben bolyongott, ahova nem léphetett be senki, se anyja, se barátai, se szerelmei.

Jaumijau>!

Előfordult, hogy Philip erőt vett magán, és cserében ő is megpróbálta bevonni Elinort legbensőbb világába. De vagy annyira megszokta a titkolózást, hogy már nem tudta kifejezni mélyebb érzéseit, vagy az érezni tudás tényleges képessége sorvadt el benne az állandó hallgatás és elfojtás következtében.

108

Jaumijau>!

Jobb, merőben jobb különbözni a gazdagoktól és jól öltözöttektől, látogatóként érkezni egy másik intellektuális bolygóról, mint negyedrangú sznobnak lenni, aki majmolja a gazdagokat.

Jaumijau>!

Majdnem ember vagy, mint azok a szegény csimpánzok. Az egyetlen különbség köztetek, hogy azok érzéseikkel és ösztöneikkel igyekeznek felfogni a dolgokat, míg te értelmeddel igyekszel behatolni az érzések világába. Majdnem emberi. Szegény Philem, az emberré válás határán dideregsz.

110

Jaumijau>!

vannak, akik a jóságot csak úgy érzékelik, ha vétenek ellene.

Jaumijau>!

A gazdagok egészen különlegesen gonoszak, aljasok és betegek. A pénz egyfajta rohadt érzéketlenséget tenyészt. Törvényszerűen. Jézus értette ezt. Szavai a tevéről és a tű fokáról bizonyítják. És gondolj csak a „szeresd felebarátod“ parancsára. Ha így folytatom, még azt hiszed, jó keresztény vagyok – tette hozzá zárójeles bocsánatkérésként -,de adassék tisztelet annak, aki a tiszteletet megérdemli. Jézus okos ember volt, tudta, miről van szó. A felebaráti szeretet próbakő, elárulja a gazdagokat. A gazdagnak nincs szomszédja, nincs felebarátja.

Jaumijau>!

-Ha már nem csatlakozik önmagáért, akkor a civilizáció, a haladás érdekében csatlakozzék – támadott új oldalról a csökönyös Webley.
Lord Edward felkapta a fejét. A „haladás“ szó meghúzta a ravaszt, és a torkolaton kisüvített az indulat. – Haladás! – visszhangozta, és szenvedő hangja egyszerre magabiztossá változott.
-Úgy, haladás! Maguk, politikusok folyton a haladásról beszélnek. Mintha egyszer s mindenkorra biztosítva volna. Az idők végezetéig. Több gép, több gyerek, több élelem, több reklám, több pénz, több minden, örökig. Nem ártana, ha vennének néhány leckét az én tárgyamból. Biofizikából! Haladás, nagyon szép! És mit ajánl például a foszfor esetében? -Kérdése személyes vádként hangzott.
-Hisz ez egyáltalán nem tartozik a tárgyhoz – szólt közbe türelmetlenül Webley.
-Épp ellenkezőleg – vágott vissza lord Edward –, ez a tulajdonképpeni tárgy. – Hangja határozottan, szigorúan csengett, és sokkal összefüggőbben beszélt, mint általában. A foszfor új emberré varázsolta; nagyon határozott érzéseket táplált a foszfor iránt, és mert erősen érzett, erős is lett. Az üldözött medve üldözővé változott.
-A maguk rablógazdálkodása a foszfort egyszerűen kiszívja a talajból. Több mint félszázalék az évi veszteség. Ennyi foszfor tűnik el a mezőgazdaságból, de teljesen. És ahhoz mit szól, hogy százezer tonna számra dobják a foszforpentoxidot a szennycsatornákba?Tengert töltenek vele. És ezt nevezi maga haladásnak? A modern csatornahálózatot!…


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: Állatfarm
George Orwell: Állati gazdaság
Virginia Woolf: Clarissa
Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Agatha Christie: Zátonyok közt
Charles Dickens: Martin Chuzzlewit I-II.
Charles Dickens: Kis Dorrit
Dickens Károly: A harangjáték
Alan Sillitoe: A hosszútávfutó magányossága / Szombat este, vasárnap reggel