Noha irodalmi jelentőségét kétségtelenül a Pont és ellenpont (1928), valamint a Szép új világ (1932) című regényekkel alapozta meg, Aldous Huxley (1894-1963) két, drogélményről szóló, többnyire egybekötve kiadott, hosszabb esszéinek köszönheti általános ismertségét a szélesebb, populáris kultúrkörökben. Az érzékelés kapui a kísérletező szellemű író közvetlen tapasztalaton alapuló élményeit dolgozza fel meglehetősen személyes hangvételben, míg a Menny és pokol az esszéista távolságtartásával illeszti be a meszkalinkábulat keltette benyomásokat a kollektív tudattalanban megőrzött, sőt még azon is túlmutató transzcendentális hagyományba. E két értekezés együttesen, egymást kiegészítve és kiteljesítve mintegy kijelöli a meszkalin és általában a függőséget nem okozó tudatmódosító szerek kultúrtörténeti helyét – legalábbis Huxley és az esszék megjelenésekor megszülető beatmozgalom sajátos szemszögéből nézve.
Az érzékelés kapui / Menny és pokol 38 csillagozás
Cartaphilus, Budapest, 2008 
Kedvencnek jelölte 7
Most olvassa 4
Várólistán 22
Kívánságlistán 13
Kölcsönkérné 1
Népszerű értékelések
Igaza volt Bukowskinak, de attól hogy lenyelsz egy kis meszkalint, még nem leszel guru. Hiányoltam a pokoljárás szemléltetéseit, ehelyett vigasztalódhattam a szederjes mennyország burjánzó kivonatában, amely inkább tűnik idillikus, születés előtti imágónak, mint valódi utazásnak a szellemvilág hullámvasútjain.
a fülszövegből tudtam, h ezek az írások a drogélményekről szólnak.
ehhez képest kiderült, h jóval több van benne. egy olyan világnézet, ami igen közel áll hozzám, és aminek a drogokhoz csak lényegtelen köze van.
huxley azt állítja, h a világ, amiben élünk, sokkal összetettebb, sokrétűbb, színesebb, izgalmasabb, megdöbbentőbb és lenyűgözőbb, mint amit a hétköznapok során érzékelünk belőle. és hogy vannak módszerek, helyzetek, amikkel rést tudunk ütni azokon a kapukon, amik ezt eltakarják előlünk. ilyen lehet a meditáció, az orgazmus, a drogok.
ezzel én teljes mértékben egyetértek. (bár engem személy szerint az előbbi kettő érdekel igazán, a könyv viszont inkább az utóbbira van kihegyezve).
értelmes, nyitott embereknek remek olvasmány.
Remek példája a naív idealizmusnak a téma megközelítése. félreértés ne essék, semmi bajom az idealizmussal, mindössze arra céloztam, hogy a könyv szépen mutatja miért volt eleve kudarcra ítélve a hippimozgalom, és a „new age” irányzat világképe. nem lehet úgy nekivágni egy totálisan új valaminek, hogy a problémákkal nemhogy nem törődünk, hanem egyenesen ignoráljuk őket. (gondolok itt pl a drogfogyasztás árnyoldalaira)
mindazonáltal rengeteg vonatkozásban egyetértek a szerzővel, és csodálom éleslátását, amivel az okok gyökeréig leás, és megfogalmaz ollan dolgokat, amiken egyébként hajlamosak vagyunk átsiklani. nem csodálkozom, hogy egy kiábrándítóan szürke, és komor korszakban annyi ember talált vígaszt e sorokban.
A könyv első része számomra egy hihetetlen utazás volt. A második pedig teljesen más megvilágításba helyezett bizonyos dolgokat a szememben. Sokan elítélik a kábítószerfogyasztás mindenfajta formáját, akiket Huxley azzal próbál megnyerni, hogy megkísérli az általa propagált szerekről lemosni a drog kifejezést, felcserélve vallási és nevelési okokkal, egyúttal az élvezeticikkből spirituális eszközt fabrikálni.
Nem mondom, hogy a könyv hatására rohantam a szerekért, de kicsit más szemmel nézek a dologra. Különösen meggyőző egyezéseket tud felmutatni a meszkalin hatása és elfogadott szakrális gyakorlatok között, egy értékrendbe tolva mindkettőt.
Zseniális műnek tartom, mert nem csak meg tudott lepni, de képes volt átértékelésre is rábírni.
Népszerű idézetek
Sikeresen (bármit is jelentsen ez a szó) vagy sikertelenül, valamennyien túljátsszuk kedvenc regényhősünk szerepét.
Az érzékelés kapui, 34. oldal
Sajnos természeténél fogva minden testtel bíró lélek arra ítéltetett, hogy szenvedése és boldogsága magányos legyen.
A megvilágosodás nem más, mint mindig tudatában lenni a maga magasságában létező totális valóságnak – tudatában lenni, de közben olyan állapotban maradni, hogy állatként fennmaradhassunk, emberként gondolkodhassunk és érezhessünk, szükség esetén bármikor visszatérhessünk a zord és komor logikához. A célunk annak felfedezése, hogy mindig ott voltunk, ahol lennünk kellett.
Az érzékelés kapui, 72. oldal
