Reakciós vagyok, de olyan reakciós, akinek nézeteitől még az anarchisták is elborzadnának" – vallotta Albert Caraco (1919-1971), a keresztény morál, egyúttal a felvilágosodás értékeinek szélsőséges tagadója. A francia nyelven alkotó Caraco, akit egyetlen nemzet sem mondhat magáénak, Konstantinápolyban született, szefárd zsidó szülők egyetlen gyermekeként; tanulmányait Prágában, Berlinben, Bécsben és Párizsban végezte. A nácizmus elől Dél-Amerikába menekülő család 1946-ban tért vissza Európába, ami a korábban vallásos ihletésű művekkel kísérletező Caraco ember- és világképét radikálisan megváltoztatta, a holokauszt pusztításával szembesülve ugyanis mindenféle humanizmusból kiábrándult: rögeszméjévé vált az emberi faj csődje, a világ kárhozatra ítéltsége, olyannyira, hogy katolizálását megbánva – afféle modern gnosztikusként – az élet létjogosultságát is kétségbe vonta. Caraco, családja vagyonának köszönhetően, sohasem dolgozott, emberi kapcsolatai – leszámítva néhány prostituáltat… (tovább)
A káosz breviáriuma 12 csillagozás
Eredeti cím: Bréviaire du chaos
Eredeti megjelenés éve: 1982
Enciklopédia 5
Kedvencelte 8
Most olvassa 2
Várólistára tette 20
Kívánságlistára tette 22
Kiemelt értékelések
Hu, $@!%. Szembejött sok-sok gondolat, amit magaménak tartottam, de csak olyan amorf formán, ami nincs leírva sehol, illetve sok más könyvben elszórva. A káosz breviáriuma viszont ki is mondta, illetve le is írta. Persze vannak különbségek, Caracao azonban – aki pont száz éve született –, bármilyen meglepő is lesz, amit mondok, hozzám képest: optimista. Ő még hisz abban, hogy amikor az emberiség szétloccsan a szakadék alján – ami legyen egy vulkán kürtője stílszerűen, ha már világégésről van szó –, akik túlélik, azok egy jobb világot fognak létrehozni, ami ki volt fordítva, majd visszafordítják, újra matriarchátus lesz, női istenekkel, amelyek a természetet fogják védeni, ahol a túlszaporodás lesz a bűn. Lám-lám, elkövette a hibát, amit annyit csepült, a hitet és a reményt. Mert hát kik lesznek a túlélők? Akik majd eldobnak mindent, csakhogy életben maradhassanak, nemcsak azt a sok szart, amivel folyamatosan tömik a fejünket, hanem ténylegesen mindent, amikor azért fogják egymást agyonütni, hogy ki ehessen a hullából, amin már hús se nagyon van a sok éhezéstől, de pár napig még élhet az, aki megszerzi, sőt leölve a másikat, még tovább. Tényleg a legjobb egymást megölni az összeomlás kezdetén, hogy a méltóságunk megmaradhasson.
Ránézni a valóságra nagyobb borzalom, mint megpillantani Lovecraft valamelyik Nagy Öregét, vagy Külső Istenét – legyen mondjuk Nyarlathotep, aki el fogja pusztítani az emberiséget, talán úgy, hogy őrületet bocsát rájuk (vagy ez már az?) – az ép elménket fenyegeti – ha egyáltalán van még olyan -. Caracao bele is őrült szerintem, próféta volt ő, ez kétségtelen, a káosz és az emberiség halálának lázálmában. Nem is lehet ezt sokáig fenntartani, végül öngyilkos lett. Ha akkor már lett volna a Church of Euthanasia, ő lehetett volna a pápája, bár optimizmusa miatt inkább a Voluntary Human Extinction Movement-hez illik, bár utóbbi nem egy egyház. Ejj. :) Öngyilkos lett, méltón önmagához. A prófétálás megvolt, a prófécia leírva, gyereket nem nemzett, a teher túl nagy, így hát tovább lépett. Három generációt jósolt a becsapódásig – ha egy generáció harminc év, akkor egy-kettő eltelt – szóval még én is megpillanthatom a kezdetét. És ahogy írta, a legjobb, ha nem akarunk túlélni, ha nem akarjuk az árát megfizetni. Akinek meg gyereke van, annak a legjobb lenne, ha ahogy Caracao felemlegeti, hogy felkészíti, felvértezi erre az időre. Hátha sikerülne amit prófétált. (Pfuj öreg, ne tévelyegj, épp reménykedsz! Oké-oké, csak figyelj.) De úgysem lesznek ilyen szülők. (Huh, most megkönnyebbültem.)
Viszont együttérzek a tömeggel is, azaz inkább a tömegben lévő emberekkel, akik csak az utolsó pillanatban fognak ráébredni, hogy becsapták őket a vezetőik, a világiak és az egyháziak egyaránt. Bár addig legalább nem kell gondolkodniuk, annál nagyobb lesz a csapás, és ez a csapás eltöröl róluk mindent. MINDENT. Caracao viszont megveti a tömeget, nem tartja embereknek őket (rovarok, automaták).
Caracao pedig nagyot pacsizik Nietzschével, Michel Houellebecq-kel, Daniel Quinnel és Philip K. Dick-kel (szimulákrumok) egyaránt.
És köszönet @Szertelena számára – csókolom a kézkacsóját –, hogy ajánlotta nekem.
Népszerű idézetek
A rendnek, amelyet szolgálunk, és amely kínszenvedésre ítélt minket, nem egészséges és életerős emberek, hanem termelők és fogyasztók kellenek, a rend az egészséges, életerős emberekkel nem tud mit kezdeni, és többre becsüli a korcsokat, az alvajárókat meg az automatákat; ez a rend igazi bűne, mind a szó vallási, mind világi jelentésében, ezért kell a tűzben elhamvadnia, más sorsot nem is érdemel, a rend tűz által fog megsemmisülni.
55. oldal
Egyetemes betegség a nacionalizmus, a nacionalizmusból való kigyógyulás egyet jelent a fanatikus őrültek halálával, ilyen káros eszmékkel nem maradhatunk életben az egyre szűkebb világban, következésképpen el fogunk pusztulni. A jövő történésze azt fogja mondani, hogy a természet bosszút állt a népeken, teljesen elkábítva őket, és hogy a nacionalizmus ugyanolyan őrület, mint amilyen túlszaporodó állatközösségekben szokott kitörni.
85. oldal
Boldogok a halottak! És háromszor szerencsétlenek, akik őrületükben nem átállanak nemzeni! Boldogok az önmegtartóztatók! Boldogok az ivartalanítottak! Még azok is boldogok, akik többre tartják a paráznaságot a termékenységeknél! Mert ezekben a mai időkben a családapák meg családanyák a bűnösök, nem pedig az önkielégítők és a szodomiták: az utóbbiak csak önmagukat teszik tönkre, az előbbiek viszont – azzal, hogy megsokszorozzák az éhes szájakat – az egész világot.
124. oldal
Mindannyian szörnyetegek leszünk, nem lesz sem elegendő termőföld, sem elegendő ivóvíz, lehet, hogy még levegő sem lesz elegendő, halomra fogjuk gyilkolni embertársainkat a túlélésért folytatott harcban, végül odajutunk, hogy egymást fogjuk felfalni, és a spirituális vezetők sem fognak e barbárságból kimaradni; ha eddig istenevők voltunk, most emberevők leszünk, legfeljebb eggyel több lesz a beteljesült jóslatok száma.
50. oldal
Ha az emberek nem reménykednének semmiben, a sorsuk is más volna, ha az emberek nem hinnének semmiben, talán tudnának változtatni sorsukon. A remény meg a hit ugyancsak tetézi a bajaikat, a remény meg a hit csak a hatalmon lévők biztonságérzetét erősíti, a papok pedig – szentség ide vagy oda – még ha akarnának, se tudnának más szerepet játszani, mint a házőrző kutyáét.
79. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Georges Minois: Az életfájdalom története ·
Összehasonlítás - Montaigne: Esszék 94% ·
Összehasonlítás - René Guénon: Szellemi tekintély és időbeli hatalom 98% ·
Összehasonlítás - Laurent Gounelle: A nap, amikor megtaláltam a boldogságot 95% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal (szerk.): Száz vers 93% ·
Összehasonlítás - René Guénon: Metafizikai írások II. ·
Összehasonlítás - Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről 95% ·
Összehasonlítás - Jean-Paul Sartre: Drámák I-II. 93% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők 94% ·
Összehasonlítás - Simone Weil: Ami személyes, és ami szent 94% ·
Összehasonlítás