Honolulu 87% 33 csillagozás

„Egy útnak nem kell aranyból lennie ahhoz, hogy kincshez vezessen.”

Nagyon tetszett ez a hatalmas ívű történet, amely Korea egyik szegény kis falujából indul egy leánygyermek születésével; akinek élete az olvasás és tanulás utáni vágyától vezérelve és állhatatosságának köszönhetően Hawaii egyik szigetén, Oahun folytatódik. (Abban az időben, amikor egy nőnek csak a 'három hátsó helyiségre' korlátozódott a mozgástere – a konyhára, a szobára ahol ételt szolgáltak fel férfi családtagjaiknak és a hálóhelyükre – ki sem tehették a lábukat kísérő vagy arcukat takaró fátyol nélkül a házból. Ezt is leginkább csak sötétedés után, amikor férfi már nem járt az utcán.)
Tanúi lehetünk tradícióknak, szokásoknak, a koreai nők életének és sanyarú sorsának. – Akik születésükkor még rendes nevet sem kaptak.
Majd Hawaii lassú, de érezhető fejlődésének a történelmi események hátterében. Egy egész emberöltőt felölelő történet nehézségekkel, problémákkal és küzdelmekkel, miközben megismerhetjük Csin belső erejét, amivel felvértezve egyedül állja az élet viharait választott hazájában.

Ebben a történetben minden benne volt amit én az olvasmányaimban keresek és szórakoztatónak találok: távoli kultúrák, egzotikus országok, történelmi események és azok hatásai az egyszerű, hétköznapi emberekre, erős nők és egy kalandos utazás, életút.
Örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre.

Olvassátok el ti is, ha érdekel benneteket Korea kultúrája, Hawaii mai lakosságának összetétele és viharos múltja.
Kellemes kikapcsolódást! :)

Jól esett ez a hawaii kiruccanás így február elején.
Érdekes volt kicsit jobban megismerni a koreai és a hawaii kulturát és az emberek lelkületét; nekem a koreai sokkal több újdonságot tartogatott, de a hawaiit sokkal könnyebb volt befogadni. És mindig eszembe jutott a Vaiana. Az író mindkét ország hangulatát nagyon jól át tudta adni, imádtam a leírásokat – főleg, amikor nyáron mangó-, maracuja-, ananász- és guavaillat terjengett, ó, nyami! Nagyon érdekes vot megismerni az ázsiai bevándorlók helyzetét, az őslakos hawaiiak és a fehérek közötti konfliktusokat, vagy a japánok és koreaikak közötti feszültséget.
Persze ez mind csak háttérkén szolgál Csin őnmegvalósítós történetéhet, bár néha mintha kicsit billegne a mérleg, hogy melyik is a hangsúlyosabb. Csin könnyen megkedvelhető, szimpatikus hősnő, és én amúgy is szeretem, ha nagyjából az egész életén végigkísérhetjük a főszereplőt. Nagyon szerettem benne, hogy annak ellenére, hogy lánynak született egy olyan országban, ahol a nőket teljesen elnyomták, tanulni akart, és nem félt nagy lépéseket tenni azért, hogy megvalósítsa a céljait. Jó volt figyelemmel követni, ahogy felnőtt, és álmodozó kislányból olyan nő lett, aki tényleg ki tudott állni magáért és a szeretteiért.
Annak ellenére, hogy tulajdonképpen nem kifejezetten hosszú könyv a maga 434 oldalával, valahogy sokkal többnek érződött annál, talán egy kicsit tömény volt. Nem kötötte le végig a figyelmemet, néha kicsit elkalandoztam, és valahogy nem szippantott be úgy, ahogy vártam. Ettől függetlenül azért tetszett, csak lehetett volna jobb is.
A végével kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, egyrészt örültem, hogy minden jóra fordult és Csinnek ilyen jó élete lett, mert igazán kiérdemelte, a varrodai idill pl. különösen tetszett, de egy kicsit cukormázasra sikeredett. Persze nyilván nem egy szempillantás alatt történt minden, hanem vagy harminc év alatt, de így egyben olyan tömény volt. Mindenki megtalált mindenkit, mindenki szerette egymást, és mindenkinek sikeresen alakult az élete. (Ha már itt tartunk, még a történet kellős közepén nagyon zavart, amikor valakivel mondjuk történt valami jó, és az író (vagy Csin) elejtett egy megjegyzést, hogy „nem tudta, hogy a sorsa hamarosan rosszra fordul, a boldogság mulandó”, stb. Az ilyesmi annyira idegesít.)
Összességében egész jó könyv volt, és az mindenképpen elismerésre méltó, hogy az író amerikai férfi létére mennyire jól át tudta adni a koreai hősnő gondolatait és érzelmeit, simán elhittem volna, hogy ez egy önéletrajzi könyv, ha nincs a nagy idill a végén. Igazából ez a 3,5 csillag 3,75-nek felel meg, mert az kevésnek, a 4 meg soknak érződött.

Jól esett most ez az “utazás” két olyan helyre, ahova egyszer mindenképp szeretnék eljutni.

Érdekes történet. Aki szereti a történelmi regényeket, azoknak mindenképpen ajánlom.
Ami engem zavart, hogy a vége túl happy end lett, illetve valahogy nem tudtam teljesen beleélni magam a történetbe, mert valami hiányzott, hogy ez megtörténjen. A nevekkel is gondban voltam, persze a főbb szereplőket megjegyeztem, de valahogy nehéz volt követni kicsit olykor a régebbi szereplőket, hogy ki kicsoda. Illetve néha el is kalandoztak a gondolataim, lehet ez is probléma volt.
Nekem van hiányérzetem a könyvvel kapcsolatosan, valahogy nem sikerült az írónak a történelmi dolgokat és a regény történéseit összemosni. Írt a Csin-ről, az életéről közben írt az aktuális történelmi eseményekről, de mintha a két szál elment volna egymás mellett, és emiatt nem éreztem hitelesnek a történetet.
Egyszer olvasni jó kikapcsolódás!

Romantikát nem találtam benne annyit, amennyire számítottam sajna. Hiányoltam.
Annyi minden történt ebben a könyvben, és voltak benne nehezen emészthető dolgok számomra… sok-sok igazságtalanság, amit eleve nehezen viselek… Kicsit sok szereplő volt, és tényleg kevertem, hogy most mi is történt a múltban Bölcs Gyönggyel és mi Jáde Holddal, de azért voltak szerethető karakterek. Érdekes volt olvasni ennek a lánylak az életéről, de őszintén NAGYON hosszú volt.

Imádtam, úgy megérintett mint kevés könyv mostanában. Amellett, hogy bepillantást nyerhetünk a koreai illetve hawaii történelem és kultúra egy-egy szeletébe, megismertetjük természetesen a főszereplő lány /nő életét is, az ő szemszögéből látjuk az eseményeket. Csin nagyon rokonszenves volt nekem, józan gondolkodású, szerettem az ő szemén keresztül nézni a világát. Izgalmas volt az élete is, jó volt olvasni a könyvet. Hawaii elgondolkodtatott a diszkriminációról, a rasszizmusról és a liberalizmusról, nem tudtam nem reflektálni a mostani helyzetre, és bár nem jutottam semmi egetrengető megállapításra, jó volt kicsit más szemszögből nézni a dolgokra.
Mindenképpen érdemes elolvasni, ezt bizton állíthatom, még ha kicsit összefüggéstelen is az értékelésem!
A blogomon bővebben: http://konyvesbetufuggo.blogspot.hu/2016/08/alan-brenne…

Rettenetesen féltem ettől a könyvtől, az ilyen távolabbi könyvek nem igazán voltak eddig a kedvenceim. De ez nagyon-nagyon tetszett! Szó szerint rávetettem magam, az elmúlt időszakban nem olvastam túl jó könyveket.
Érdekes volt, nagyon szerettem a főhősnőt, főleg a kitartását!

Ez a regény nem csak ablakot nyit az olvasó előtt a koreai kultúrába, szokásaiba, életvitelébe a 20. század elején, de történelmi háttérben bemutatja néhány koreai nő sorsát, akik a teljes kiszolgáltatottságból, nincstelenségből képesek voltak felépíteni életüket egy idegen országban. Külön erénye ennek a könyvnek, hogy a szerző nagyon jó empátiával, megfigyelőképességgel, emberismerettel rendelkezik, mert olvasás közben a történelem beszippantja az olvasót és fel sem merül benne, hogy nem nő írhatta ezt a regényt, amely olyan nagyon hasonlít egy életrajzi regényre. Felkeltette bennem az érdeklődést a koreai kultúra és a koreai-japán háború iránt.

Nagyon tetszett, a fél csillag levonás a vége miatt történt. Túl gyorsan össze lett csapva az utolsó 20 év, kimaradt a II. Világháború, pedig szerintem az említésnél több is belefért volna. Nagyon happy end lett a vége, igaz, hogy a szereplők megérdemelték de kicsit túlzásnak éreztem. Ettől függetlenül az előtte lévő többszáz oldal remek, mindenképp újraolvasós nálam.

Nagyon jó könyv! Végig olvastam 1-2 nap alatt. Csillagos ötös