A királynő olvas 90 vélemény
Magvető, 2009, ford.: Rakovszky Zsuzsa
Az angol királynő éli az uralkodók dicsőséggel teli, ám roppant unalmas életét: gyárakat látogat, fogadásokat ad, megnyitja a parlamenti ülésszakot, negyedszerre is megnézi a Niagara-vízesést, és minden héten kötelezően meghallgatja miniszterelnöke érdekfeszítőnek éppen nem mondható beszámolóját. Ám egy szokványosnak induló napon, mikor az udvari kutyafalka megtámad egy mozgó könyvtárat, a királynő élete egy csapásra megváltozik: menthetetlenül rászokik az olvasásra.
Az író finom humorral ábrázolja, hogy napjainkban milyen különc cselekedetté vált az olvasás, hiszen a canterburyi érsek is a Celebek a táncparkettent nézi esténként, emellett végigkövethetjük, hogyan próbálja a királynőt környezete leszoktatni erről a furcsa hóbortról. A kisregény szellemes válasz a „ment-e a könyvek által a világ elébb” örök kérdésére.
Alan Bennett 1934-ben született Leedsben. Író, dráma- és forgató-könyvíró, színész. Nagy-Britanniában a hatvanas évektől kezdve rendkívül népszerű, ám a nemzetközi hírnevet a Beszélő fejek című monológsorozat hozta meg számára, melynek televíziós és színpadi változata is létezik. Ez az első könyve magyarul.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Magvető, 2009 | 9789631427349 | 152 | Rakovszky Zsuzsa | Ugrás |
Most olvassa 1
Várólistán 53
Kívánságlistán 29
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Aranyos volt. Egyhuzamban kétszer is kiolvastam. Legszívesebben a felét beidéztem volna – de már megtették helyettem mások.
Nem vagyok ugyan királynő, és szerencsére nem életem hetvenes éveiben lettem az olvasás rabja, de azért sok tekintetben elgondolkodtatott arról, miért is olvasok, miért fontos nekem, hogy ez legyen a szenvedélyem. Én is ugyanúgy szeretek faggatni mindenkit, aki elém kerül, mit olvas éppen (némelyek kifejezett bosszúságára, sajnos…)
És azzal különösen találva éreztem magam, hogy én is úgy érzem: egy hatalmas kásahegy áll előttem, jobbnál jobb könyvekből, és vajon lesz-e időm átrágni magam, kiolvasni legalább a legjobbakat közülük…
Királynő anyánk olvasójegye betelt, mely felzaklatta a birodalmat. Stop. Kitört a káosz, mobil kölcsönkönyvtárakat likvidálták. Stop. A palota könyvespolcait elzárták molyjárvány ürüttyén. Stop. A nép összezavarodott, az uccákon kilós könyvekkel járnak. Stop. A kormányt lemondatta Proust. Stop. Utánanézni ennek az alaknak. Stop. A zutolsó papírkésig kitartunk! Stop. Őfelsége hű alterelője: Fülig Dzsimmi.
5 komment
A királynő moly lesz.
Rövid, de szórakoztató könyv. Amikor a námberván rájön, hogy ő is ember, sőt akik körülveszik azok is emberek. Érzésekkel, gondolotokkal, gyarlóságokkal, vágyakkal és minden olyannal, ami emberi. Tetszett a befejezés. Királynői.
Nemtom miért én azt hittem, ez egy abroncsosszoknyás fiktív királynő :D…de ez az angol királynő…az angol királynő, aki Portnoy-kórt olvas :D
Jó volt (egynek), de én elbírtam volna viselni több gúnyt és humort.
Vajh a királynő olvashatta-e? (…és a Portnoy-kórt?)
Ez a könyv olyan, mint az intertextualitás, csak az értheti, és annak tetszhet, aki egyébként is nagyon szeret olvasni. Nekem tetszett.:)
Jó kis könyv arról, hogyan válsz az olvasás rabjává:
Először csak egy-egy könyv, aztán egyre több kell, aztán már meg akarod tárgyalni valakivel az élményeidet, ezért azt akarod, hogy a környezeted is olvasson. Később már ez sem elég, jegyzeteket készítesz, véleményeket fogalmazol (lásd moly.hu), végül már csak az marad, hogy magad is tollat ragadj és könyvet írj.
Az első fele aranyos volt és szórakoztató, aztán már eléggé ellaposodott, hiszen nehéz arról 140 érdekfeszítő oldalt írni, hogy valaki olvas…még akkor is, ha királynő az illető!
Azt, hogy a királynőről szólt mindez, számomra nem volt vicces, nem is értettem, mi benne a poén. Ezért és az időhúzásért a levonások.
Bájos, kedves kis történet! Egy borús, esős délutánra tökéletes olvasmány. És ha valakinek éppen huzamosabb ideje nincs kedve olvasni, akkor ettől a könyvtől garantáltan megjön a keve! Mindenki szeretni fogja ezt a könyvet, aki szeret olvasni.
Sok igazságot találtam ebben a könyvben az olvasással kapcsolatban. Határozottan tetszett.Természetesen egy moly elfogult ezzel a könyvvel:)
Olyan érzésem volt, mintha legalább egy kábítószeresről olvasnék… Az elején nagyon sok örömet nyújt az olvasás a királynőnek, majd idővel mindenki furcsán néz rá, egyedül marad az új szenvedélyével, idővel ő is felismeri, hogy valami nincs rendjén vele, de már megállíthatatlan a lavina, ami elindult. A könyv végén a csattanó pedig csattanóbb nem is lehetne. Legalább háromszor olvastam el az utolsó mondatot, hogy biztosan jól értettem-e…
Kellemes hangulatú történetecske, élvezet volt figyelni, élemedett kora ellenére hogyan fedezi fel a királynő a körülötte lévő világot, az embereket, és főleg önmagát – a könyvek segítségével.
(Bővebben a linkeknél.)
Népszerű idézetek
Ha én egyszer elkezdek egy könyvet, be is fejezem. Minket még így neveltek. Legyen az könyv, vajas kenyér vagy krumplipüré – ha egyszer az ember kiszedte a tányérjára, akkor fogyassza is el az utolsó morzsáig!
15.
Minden könyv gyújtószerkezet, arra való, hogy felgyújtsa a képzeletünket.
45.
És még valami másra is rájött: arra, hogyan vezet egyik könyv a másikhoz, hogy bármerre fordul, mindenütt újabb és újabb ajtók nyílnak, és hogy egy nap nem elég hosszú ahhoz, hogy annyit olvasson, amennyit szeretne.
28. o.
De jobb, ha az ember nem beszél készülő könyvéről, mert különben sose írja meg!
149. o.
Az írókkal, döntötte el a királynő, alighanem mégiscsak legjobb a könyveik lapjain találkozni, és ők maguk legalább annyira az olvasó képzeletének szülöttei, mint a regényeik szereplői. Ráadásul szerintük szemlátomást nem az ember tesz nekik szívességet azzal, ha elolvassa a könyvüket. Nem, hanem ők tettek az embernek szívességet azzal, hogy megírták.
67-68. oldal Magvető Bp. 2009
– Az a benyomásom, Fenséges asszonyom, hogy jóllehet az olvasást nem lehet kimondottan elitistának bélyegezni, mégsem a megfelelő üzenetet küldi a nyilvánosság számára. Némileg kirekesztőnek hat.
– Kirekesztőnek? De hát az emberek többsége tud olvasni!
– Tudnak, Fenséges asszonyom, de nem vagyok biztos benne, hogy meg is teszik.
– Ez esetben, Sir Kevin, én példát mutatok nekik!
Ha megkérdezték volna tőle, vajon az olvasás gazdagította-e az életét, nyilván azt feleli, hogy igen, kétségkívül, de de ugyanilyen meggyőződéssel azt is hozzátette volna, hogy ugyanakkor meg is fosztotta minden céljától.
127.
Nincs nagyobb öröm (…), mint amikor az ember talál egy szerzőt, akinek a könyvében nagy örömét leli, és aztán kiderül, hogy az illető nemcsak egy vagy két könyvet írt, hanem egy egész tucatot.
85. o.
– Önmagában az olvasással szerintem nincs semmi baj, Felség.
– Ezt nagy megkönnyebbüléssel hallom.
– Csak amikor az ember túlzásba viszi. Ott kezdődnek a bajok.
118. o.
