Magvető, 2009, ford.: Rakovszky Zsuzsa
Az angol királynő éli az uralkodók dicsőséggel teli, ám roppant unalmas életét: gyárakat látogat, fogadásokat ad, megnyitja a parlamenti ülésszakot, negyedszerre is megnézi a Niagara-vízesést, és minden héten kötelezően meghallgatja miniszterelnöke érdekfeszítőnek éppen nem mondható beszámolóját. Ám egy szokványosnak induló napon, mikor az udvari kutyafalka megtámad egy mozgó könyvtárat, a királynő élete egy csapásra megváltozik: menthetetlenül rászokik az olvasásra.
Az író finom humorral ábrázolja, hogy napjainkban milyen különc cselekedetté vált az olvasás, hiszen a canterburyi érsek is a Celebek a táncparkettent nézi esténként, emellett végigkövethetjük, hogyan próbálja a királynőt környezete leszoktatni erről a furcsa hóbortról. A kisregény szellemes válasz a „ment-e a könyvek által a világ elébb” örök kérdésére.
Alan Bennett 1934-ben született Leedsben. Író, dráma- és forgató-könyvíró, színész. Nagy-Britanniában a hatvanas évektől kezdve rendkívül népszerű, ám a nemzetközi hírnevet a Beszélő fejek című monológsorozat hozta meg számára, melynek televíziós és színpadi változata is létezik. Ez az első könyve magyarul.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Királynő anyánk olvasójegye betelt, mely felzaklatta a birodalmat. Stop. Kitört a káosz, mobil kölcsönkönyvtárakat likvidálták. Stop. A palota könyvespolcait elzárták molyjárvány ürüttyén. Stop. A nép összezavarodott, az uccákon kilós könyvekkel járnak. Stop. A kormányt lemondatta Proust. Stop. Utánanézni ennek az alaknak. Stop. A zutolsó papírkésig kitartunk! Stop. Őfelsége hű alterelője: Fülig Dzsimmi.
A királynő moly lesz.
Rövid, de szórakoztató könyv. Amikor a námberván rájön, hogy ő is ember, sőt akik körülveszik azok is emberek. Érzésekkel, gondolotokkal, gyarlóságokkal, vágyakkal és minden olyannal, ami emberi. Tetszett a befejezés. Királynői.
Sok igazságot találtam ebben a könyvben az olvasással kapcsolatban. Határozottan tetszett.Természetesen egy moly elfogult ezzel a könyvvel:)
Tetszik az ötlet és a kivitelezés is. Szórakoztató, jópofa és a fordítás remek.
A végén meg még egy plusz csavar is van.
Jó volt.
Azt hiszem, túl sokat vártam tőle. Az alapötlet nagyon tetszett, de amikor befejeztem, úgy éreztem, nem történt semmi.
a királynő olvas, ennyi. "Az a benyomásom, Fenséges asszonyom, hogy jóllehet az olvasást nem lehet kimondottan elitistának bélyegezni, mégsem a megfelelő üzenetet küldi a nyilvánosság számára. Némileg kirekesztőnek hat." – így az idézet a könyv hátulján, már itt rajongó lettem, és nem is volt rossz (ezek után nem is lehet), de míg újra a végére értem (már az elejétől), csökkent a lelkesedésem, jobb lett volna egy kicsit jobban megírni, olyan hálás a téma.
Olvasás közben örültem, hogy nem hosszabb a könyv, bár lehet, akkor adott is volna valamit. Mást vártam?
Top idézetek
Ha én egyszer elkezdek egy könyvet, be is fejezem. Minket még így neveltek. Legyen az könyv, vajas kenyér vagy krumplipüré – ha egyszer az ember kiszedte a tányérjára, akkor fogyassza is el az utolsó morzsáig!
15.
Minden könyv gyújtószerkezet, arra való, hogy felgyújtsa a képzeletünket.
45.
A könyvek nem arra valók, hogy agyonüssük velük az időt, hanem arra, hogy többet tudjunk meg az életünkről vagy más világokról.
38. o.
És még valami másra is rájött: arra, hogyan vezet egyik könyv a másikhoz, hogy bármerre fordul, mindenütt újabb és újabb ajtók nyílnak, és hogy egy nap nem elég hosszú ahhoz, hogy annyit olvasson, amennyit szeretne.
28. o.
Az írókkal, döntötte el a királynő, alighanem mégiscsak legjobb a könyveik lapjain találkozni, és ők maguk legalább annyira az olvasó képzeletének szülöttei, mint a regényeik szereplői. Ráadásul szerintük szemlátomást nem az ember tesz nekik szívességet azzal, ha elolvassa a könyvüket. Nem, hanem ők tettek az embernek szívességet azzal, hogy megírták.
67-68. oldal Magvető Bp. 2009
Nincs nagyobb öröm (…), mint amikor az ember talál egy szerzőt, akinek a könyvében nagy örömét leli, és aztán kiderül, hogy az illető nemcsak egy vagy két könyvet írt, hanem egy egész tucatot.
85. o.
Ha megkérdezték volna tőle, vajon az olvasás gazdagította-e az életét, nyilván azt feleli, hogy igen, kétségkívül, de de ugyanilyen meggyőződéssel azt is hozzátette volna, hogy ugyanakkor meg is fosztotta minden céljától.
127.
– Önmagában az olvasással szerintem nincs semmi baj, Felség.
– Ezt nagy megkönnyebbüléssel hallom.
– Csak amikor az ember túlzásba viszi. Ott kezdődnek a bajok.
118. o.
– Az a benyomásom, Fenséges asszonyom, hogy jóllehet az olvasást nem lehet kimondottan elitistának bélyegezni, mégsem a megfelelő üzenetet küldi a nyilvánosság számára. Némileg kirekesztőnek hat.
– Kirekesztőnek? De hát az emberek többsége tud olvasni!
– Tudnak, Fenséges asszonyom, de nem vagyok biztos benne, hogy meg is teszik.
– Ez esetben, Sir Kevin, én példát mutatok nekik!
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
-
David Hume: Összes esszéi I.
- David Hume: Beszélgetések a természetes vallásról
- G. K. Chesterton: Eretnekek
- G. K. Chesterton: A józan ész nevében
- G. K. Chesterton: Önéletrajz
- G. K. Chesterton: Brown atya titka
- Francis Bacon: Új Atlantisz
- Margaret Drabble: Malomkő
- Zadie Smith: A szépségről
- Charlotte Brontë: Jane Eyre
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
