Értékelések

„A pikareszk regények legfontosabb formai jellegzetessége […] az egyes epizódok kötetlen sorrendje, felcserélhetősége.”- írja róla a Wikipédia, és nekem ez egyben a halálomat is jelentette. Nem éreztem a történet sodrát, az idő múlását; ugyan volt némi jellemfejlődés, de sok volt a különálló történet, sok volt a mellékszereplő, akik közül majdnem mindnek az élete minimum 50 oldalon külön be lett mutatva. Ha még egyszer olvasnám – amit sajnos teljesen kizártnak tartok –, akkor tollat és jegyzetpapírt ragadnék, mert mikor újra felbukkantak a szereplők, egyáltalán nem ment, hogy ki kicsoda… és itt nem csak a nevek, hanem a nevekhez kapcsolódó történetek is a homályba vesztek.
Javára írható viszont, hogy kellemes hangvételű, könnyed és könnyen olvasható mű, de 830 oldalon keresztül taglalni valamit, ami nem visz sehova, és nem is fogok emlékezni belőle semmire, sajnos nekem kevés az élvezethez.