A vihar kapujában 51 vélemény
Az 1960-as (Európa) kiadás tartalma: Pókháló, A narancs, A Raso-kapu, A kappák, A cserjésben, A csille
Az 1974-es (Európa) kiadás tartalma: Őszi hegyoldal, Az éneklő borz, A pókfonál, Az orr, A vihar kapujában, Szamurájok, csata előtt, A borféreg, A dohány meg az ördög, Az estély, A zsebkendő
Az 1992-es (Európa) és az 1999-es (Ulpius-ház) kiadás tartalma: A bozótmélyben, A vihar kapujában, A pókfonál, Az éneklõ borz, A dohány meg az ördög, Az orr, A borféreg, Õszi hegyoldal, Tetvek, Az estély, A zsebkendő
A 2007-es (Scolar) kiadás tartalma: A vihar kapujában, A dohány meg az ördög, Az orr, Tetvek, A zsebkendő, A borféreg, Az éneklő borz, A pókfonál, Mori tanár úr, A pokol kínjai, Biszei hite, Az estély, Őszi hegyoldal, A bozótmélyben, Halottaskönyv
A 2007-es kiadás fülszövege:
Akutagava a huszadik század elején kibontakozó modern japán irodalom ún. „intellektuális iskolájához” tartozik. Ez az irányzat a francia naturalizmust kívánja ötvözni a japán hagyománnyal: kedveli a történelmi tárgyakat, lelki folyamatok csaknem hûvös elemzését nyújtja, szûkíti a témavilágot, de aggályosan ügyel az elbeszélés szerkezetére, technikáira és stílusára. Akutagava inkább talál, mintsem kitalál; soha nem elégszik meg egy-egy esemény történelmi jelentõségének ábrázolásával, hanem keresi a különös, furcsa, néha egyenesen valószínûtlen, sõt valószerûtlen helyzeteket. Mester az emberi természet ellentmondásos, olykor démoni vonásainak ábrázolásában. „Mindaz, amit hátrahagyok: négyszáz négyszögöl telek, egy ház, mûveim szerzõi joga, és kétezer yen megtakarított pénz” – mondta az író halála elõtt. Mondjuk mi így: néhány bámulatos elbeszélés, néhány gyöngyszem, amely megmentheti a feledéstõl. Akutagava Rjúnoszuke 1892-ben született Tokióban. Édesanyján néhány hónappal késõbb az elmebetegség jelei mutatkoznak, úgyhogy attól fogva a fiút az apa, Toshizo Niiharu, a sógor házában kívánja neveltetni. Akutagava egyetemi tanulmányai után angoltanárként helyezkedik el, 1918-ban kötött házasságából három gyerek születik. Az író rövid életében versek és esszék mellett mintegy 150 rövid történetet, elbeszélést publikál; a Bozótmélyben és A vihar kapujában címû novellákból készítette világhírû filmjét 1954-ben Akira Kuroszava. Akutagava 1927-ben hunyt el: önként távozott az életbõl. Kötetünk a nagy japán író tizenöt novelláját tartalmazza, a magyar kiadások közt elõször idõrendi sorrendben. Az eddigi köteteket négy új fordítással, életrajzi táblázattal, irodalomjegyzékkel, és a fordítókról adott rövid tájékoztatással egészítettük ki.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| Európa Könyvkiadó, 1960 | 90 | Lomb Kató | Ugrás | ||
 Európa Könyvkiadó, 1974 | 124 | Gergely Ágnes | Ugrás | ||
| Ulpius-ház, 1999 | 9638593121 | 138 | Gergely Ágnes - Vihar Judit | Ugrás | |
| Scolar, 2007 | 9789639534780 | 204 | Gergely Ágnes, Vihar Judit | Ugrás |
Most olvassa 3
Várólistán 39
Kívánságlistán 15
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Ismerd meg Japánt! | ★ | 413 | 2012. december 31., 23:59 |
| A modern film nagy mesterei | ★ | 6 | 2015. január 4., 22:06 |
| 1001 könyv, amit… | ★★★ | 171 | 2016. december 31., 21:00 |
Népszerű értékelések
Nem tudok részleteket írni. Hatása, reményeim szerint, hosszú ideig a szívemben fog lapulni. Csodálatos elbeszélések voltak. A japán irodalom egyre közelebb kerül hozzám!
20 komment
Ez jó. Nagyon is jó. Ahány novella, annyi féle stílus, hangulat, és mind jó! Ki látott már olyan novellás kötetet, amiben minden írás jó? Na jó, egy kivételével. És nagyon különbözőek: középkori történet, napjaikban játszódó történet, buddhista történet, elsőbálozós történet, tetves történet, ördögös-papos történet, bozótos történet, hullás történet, halottas történet (nagy különbség!), ilyenek. És a legnagyobb meglepetés: némelyik írás még vicces is. Nagyon, és intelligensen vicces.
Kicsit féltem tőle, főleg a japán mivolta miatt, de nem éreztem kulturális különbségeket. Nagyon tanulságos történetek vannak benne, a végén egy kis magyarázattal, elgondolkodó mondatokkal. Utószavában azt írják, hogy szakít a naturalizmussal, de én ettől még nagyon naturálisnak találtam bizonyos dolgokat. Az orr című elbeszélést épp reggeli után olvastam el, nem ajánlom senkinek, hogy ezt tegye! :D
12 komment
Egy újabb öt csillagos japán műalkotás. Megéri elolvasni! Az irónia benne valami fantasztikus!
Rövid, tömör és nagyon tetszett :D
A kedvencem a Szamurájok csata előtt c.-ű novella. Zseniális.
Annyira japán! Olyanok ezek a kis novellák, mintha különböző szusi falatkákat fogyasztanál. Szeretem a szusit ;)!
A vihar kapujában filmen megvolt, de nem tudtam felidézni belőle semmit, kivéve, hogy feketefehér, és szamurájos, ha jól emlékezem – ennek inkább örülök, legalább nem kell filmesített olvasattal kínlódnom, bármilyen híres és elismert is az illető film. Külön vicces volt, hogy számomra teljesen egzotikus neveket és helyszíneket tartsak fejben egy-egy rövid novella erejéig legalább, de a szerző maga is reflektál a japán-nemjapán (kínai) kultúrpolémia jelenlétére. Nagyon szórakoztató olvasmányok ezek, a finom humor és meglehetősen vaskos, illetlenül fizikális humor, a biztos kézzel adagolt narrátori jelenlét, az utánakutatható konkrét történelmi-irodalmi vonatkozások az univerzalitás mellett – mind szépen megtámogatják egymást, a stílus pedig Gergely Ágnes fordításában domborodik. Nekem teljesen bejött.
Egy újabb japán író, akitől nagyon jó lenne eredetiben is olvasni. Lomb Kató is írta, hogy lehetetlen fordítani úgy, hogy átérezze az ember. Mégis, így is tetszett. Akutagawa is egy furcsa szerzet lehetett, szeretnék még ismerkedni vele. Majd elolvasom a másik novelláskötetét is, ami megvan. Értelmesebbet nem nagyon tudok írni, olvasni kell.
3 komment
Nagyszerű novellák gyűjteménye ez a könyv. Egy kis sötétség, egy kis humor, tisztelet a hagyományok iránt, ugyanakkor lázadás is. Ha az európaiak Gogol köpenyéből bújtak ki, akkor a japánok Akutagava „orráról” lógnak le. :)
Népszerű idézetek
– Most már biztos, hogy senki sem fog rajtam nevetni – mormogta magában a szerzetes, és meglóbálta hosszú orrát a kora reggeli, őszi szélben.
35. oldal, Scolar kiadás, Az orr
– Igen – bólintott Vang Si-ku. – Most is látom a hegyi sziklák sötétzöldjét, úgy, ahogy Jen-ko leírta valamikor. Látom a bokrok piros leveleit, mintha a festmény itt volna, ebben a pillanatban, a szemem előtt.
– Tehát ha soha sem létezett a kép, akkor sincs okunk az elkeseredésre!
Ezen mind a ketten nagyot nevettek, és a tenyerüket csapkodták jókedvükben.
(Őszi hegyoldal)
A táncolók tengerében hol a bíborszínű selyemfüggöny suhant el mellettük, a fátylába festett császári címerpajzzsal, hol a vázák, a krizantémok könnyű ezüstjével és súlyos aranyával, a kínai zászlók tövében, melyeken kieresztett körmű kék sárkányok vonaglottak. És a táncolók tengerét felkavarta a szél, a német zenekar kedélyes dallama, amely gyöngyözve ömlött át a termen, mint a pezsgő, és a hullámok egy pillanatra sem hagyták abba a mámoros tovairamlást.
(Az estély)
A hajóraj utasai üres óráikat vadászattal töltötték. A magas rangú testőrtől a szandálhordozóig mindenki levetkőzött, és egy -egy teáscsészét szorongatva körbejárt, hogy fölszedegesse a mindenütt jelen lévő tetveket. Ha valakinek manapság lefestenénk, amint harminc-egynéhány szamuráj, puszta ágyékkötőben, kezében teáscsészével, teljes erejéből erre-arra vizslat a kötélzet alatt, a horgony mögött, a tengerre vigyázó istenekről elnevezett Konpira-hajókon, míg a Beltenger téli napfénye átsüti a vitorlákat – ha valakinek ezt manapság lefestenénk, az illető tüstént azt mondaná, micsoda remek komédia.
(Tetvek)
…minduntalan meg kell róla bizonyosodnunk, hogy az emberi élet olyan tünékeny, mint a harmatcsepp vagy a villám.
8. oldal
Odafönn lesz ma éjszaka a bál.
A hatalmas, már-már mesterségesnek tűnő krizantémok hármas sorban szegélyezték a széles, tündöklő, gázvilágítású lépcsőfeljárót. A legszélső sor rózsaszín, a középső mézsárga, az innenső pedig hófehér volt, s a szirmok összegubancolódtak, mint a zászló rojtjai. És ott fenn, ahol a krizantémfolyó véget ért,a lépcsősor tetején már szakadatlanul áramlott kifelé a bálteremből a zenekar eleven muzsikája, mint az elfojthatatlan, boldog sóhajtás.
(Az estély)
A hűvös levegő öbleiben a kertmélyből felszálló moha-, és avarillat mintha gyöngén szétengedte volna a magányos ősz lélegzetét. Mögöttük pedig, a bálteremben, ugyanaz a csipke-, és virágtenger ringott szünet nélkül tovább a bíborszínű selyemfüggönyök burkában, a függönyök fátylába festett tizenhat szirmú krizantémok alatt. És a táncolók tengerét a megbolydult zenekari muzsika örvénye kíméletlenül hajszolta tovább.
(Az estély)
Ha úgy gondolunk rájuk, hogy mindketten az emberi képzeletben élnek, nincs különbség a tóparti Mária és a vadonbeli borz közt.
Miért ne hinnénk abban, ami bennünk él, éppúgy, ahogy elődeink elhitték, hogy a borz megbabonázta az embereket? És miért ne élnénk annak bűvöletében, amiben hiszünk?
24. o. ( Az éneklő borz)
S aztán a temető csendje volt a mélyben, és semmi hang, csak egyszer-egyszer a bűnösök elfúló sóhajtása.
Aki már idáig jutott, úgy kimerült a Pokol felsőbb rétegeinek sokféle gyötrelmétől, hogy nem maradt ereje a jajgatásra sem.
26. o. ( A pókfonal)
Mert az, hogy Kandara a maga hideg szívével csak a saját életét mentette volna meg a a Pokolból, s hogy ezért elnyerte méltó büntetését és visszahullott a Pokolba, Buddhában mélységes szánalmat ébresztett. De a Paradicsom lótusztavának virágai nem törődtek az efféle dolgokkal.
A gyöngyfehér virágok Buddha lába előtt himbálóztak.
31. o. ( A pókfonál)
