A ​citromtorta különös szomorúsága 337 csillagozás

Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kilencedik ​születésnapjának előestéjén a mit sem sejtő Rose Edelstein, az iskolaudvari játékok és a zaklatott szülői figyelem perifériáján létező kislány beleharap édesanyja házi sütésű csokoládés citromtortájába, és rájön, hogy varázslatos képességgel rendelkezik: a süteményben képes megízlelni az anyja érzéseit.
Legnagyobb döbbenetére fedezi fel magában ezt az adottságot, az anyjából ugyanis – az ő életvidám, ügyes kezű, tevékeny édesanyjából – a lemondás és a kétségbeesés íze árad. Az ételek egyszeriben – és életre szólóan – veszedelemmé, fenyegetéssé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A bátyja, Joseph pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli.
Átokkal is felérő adottsága révén a kislány olyan titkos tudás birtokába jut, amit minden család elrejt a világ szeme elől – az édesanyja családon kívüli életét, az édesapja elhidegülését, Joseph hadban állását az egész világgal.
Ám… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
GABO, Budapest, 2011
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636895105 · Fordította: Komló Zoltán

Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

Los Angeles


Kedvencelte 30

Most olvassa 12

Várólistára tette 236

Kívánságlistára tette 159

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

csgabi P>!
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Érdekes, hogy teljes természetességgel el tudtam fogadni, hogy Rose az ételeken keresztül képes annak készítőjéről (és az alkotórészek származásáról) mindent megtudni. Mintha ez nem is lenne olyan furcsa… Viszont, ami Joseph-et illeti, nem voltam képes felfogni a dolgot – teljesen ki is ment a fejemből, hogy várjak valami szürreálisat a történetben.
Szomorú történet volt ez egy szomorú sorsú családról: mindegyikük annyira egyedül van ebben a négyfős családban. Talán nem is véletlen, hogy minden úgy alakul, ahogyan.

Jól olvasható a könyv, ezért jól is haladtam vele. Szeretem az ilyen könyveket: a (nem fizikai) súlyuktól és témájuktól függetlenül olvasmányosakat.
Régóta várólistán volt a regény, örülök, hogy sorra került végre.

Bleeding_Bride IP>!
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Nehéz, nehéz kimosni ennek a könyvnek az ízét a számból… bár amikor kóstolgattam is eklektikus volt a fűszerezés.
Egyrészt zseniális, majdhogynem világi kedvencem lett. A szürrealizmusban mindig az a fantasztikus, mikor zsigerből elhiszem az elrugaszkodott valóságát. Nos, ez a regény ezt teljesen elérte. Nem akart több lenni, ami, maga egyszerűségében vezetett végig a történeten, érzelmeken, családi kapcsolatokon.
Aztán a vége fele, mikor csak sejtettem, hogy mi lesz a „csattanó” már nagyon figyeltem, hogy mit akarhat ezzel, aztán amikor az lett a vége, amit sejtettem akkor sokkot kaptam. És nem az izgalomtól, nem a felismeréstől, nem azért, mert összeállt a kép, hanem mert rövidzárlatot kaptam, hogy ez mi a fészkes fene és egyáltalán mi a fityfirittyet akart szimbolizálni?
Hetek teltek el, és azóta is, ahányszor kihúzok egy széket és mielőtt leülnék pár pillanatig elgondolkodom, hátha lekoppanna… de még nem történt meg.

csillagka>!
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Szürrealizmus nem az én világom, még mágikus realizmusba bújtatva se, pedig elméletileg nem is állna olyan messze a két stílus egymástól, de Kafkai alapoktól szinte senki nem tud elszakadni. spoiler
Kicsit kesernyés történetre vágytam, valami mélyen megható savanyú cukorkára, ez helyett kaptam egy nagy könnyfakasztó katyvaszt (nem a lelkemnek szólt, tehát sózni nem sikerült a vizet) amiben a legérdekesebb gondolatok nem igazán lettek kibontva.
Nagyon nehezen csúszott, pedig olyan jól indult az első pár oldalt kimondottan szerettem.

KBCsilla P>!
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Ez a könyv most szépen beletelepedett a lelkembe.
A szomorúságával, a depresszió felé hajlásával, az állandó elgondolkodtatással, a mély fájdalmával és a szeretetével.
Csodálkozom, hogy ennyire alacsony a tetszési százaléka, de nyilván nem szereti mindenki a negatív irányú pozitív érzelmi töltést.
Mint ahogyan a sütemények között is van, amit sokan szeretnek, és van, amit sokan nem.
Érdekes és nagyon találó a címválasztás, valóban olyan savanykás a történet is, mint amilyen egy citromtorta. Elképzeltem, hogy ha a címe mondjuk az lenne, hogy a sokcsokis brownie különös szomorúsága, akkor sehogyan sem tudnám összeilleszteni a tartalmával.
Gyakorlatilag mindenkit lehetne sajnálni a szereplők közül, de az anya cselekedete borzasztóan felbőszített. Értem én, hogy a saját életét akarja élni, de nem tudom ezt összeegyeztetni az anya-szereppel. Tudom, nem szabad mindent, még önmagunkat is feláldozni a család oltárán. De amikor két ilyen nehéz lelkű gyereke van az ember lányának, akkor azt éreznie kellene, legalább annyira, mint a fa erezeteit. Ráadásul ott van az a lassan elnémuló, alig észrevehető férje is.
Az érzést, amit Rosie érez az ételekkel kapcsolatban, szívesen kipróbálnám. Ha félelmetes is, de biztosan sokat segítene szelektálni a körülöttem élők között. spoiler

Amadea>!
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Kiveszem a sütőből a tálcányi csokis muffint. Na, lássuk. Bekapok egy falatot. A vaj, a cukor, a kakaópor, tojás, liszt elegye lassan morzsolódik a számban. Az ízek lassan másnak adják át a helyüket. Düh. Fájdalom. Magány. Szomorúság.

Neked milyen különleges képességed van? Nincs? Azt te csak hiszed!

kratas P>!
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Ez nekem már megint a túl szürreális kategória. Túl misztikus, felbukkannak gondolatok, amik aztán mind elenyésznek, nincs benne igazán megfogható mondanivaló.
Nem értem a célját, a családi élet viszontagságai? Vagy a különleges képességek? Vagy a felnőtté válás?
Olvasni jó volt, mert lekötött, gördülékeny volt, de egyet kell értenem a hátoldalon szereplő veleménnyel: „Fura és furán gyönyörű….”

5 hozzászólás
gab001>!
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Mióta először megláttam ezt a könyvet, vágytam rá. Lassan éreztem rá az ízére, mert fokozatosan fedi fel az egyes összetevőit; a különleges képességet, a családi életet, a baráti és szerelmi viszonyokat. De megérte az ismerkedést, mert a végére összeállt egy kerek egésszé és nem lehet egyszerűen túllépni rajta, hagy valamiféle utóízt maga után. Tele volt tetszetős szóvirágokkal, melyek olykor egészen elvarázsoltak. Kedveltem Rose-t és a megfogalmazott, de csak ritkán kimondott gondolatait.

37 hozzászólás
h_orsi >!
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Én sokkal többre számítottam.

A könyv olyan akár a címében szereplő citromtorta. Kívül habos-babos, édes-mézes, de amint lejeb merészkedsz és áttörsz a kemény cukormázon, úgy lesz egyre keserűbb. Úgy írnám le, hogy kissé szürreális. Mintha mindvégig a valóság és a valótlanság peremén ingadoznánk.

Az alapötlet zseniális. Egyszerűen minden lehetőség adott volt, hogy valami különlegeset tegyen ezzel a tudással. Ám ez nem következett be.

Kicsit értetlen voltam, amikor befejeztem és elérkeztem oda, hogy végleg becsukjam a könyvet. Ne értsetek félre! Szerintem tökéletesen sikerült! Imádtam amikor kiderült, hogy nem csak Rosenak van különleges képessége, hanem másnak is. Egy kicsit meg is könnyeztem. Ennek fényében azonban nem értettem a könyv lényegét. Annyi mindent lehetett volna kezdeni ezzel a regénnyel! Jól indult és jó befejezést is kapott, de a közepe botrányos lett.

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/08/aimee-bender-cit…

Futtetenne I>!
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Különösen szomorú könyv. Lágyan, finoman, szinte észrevétlenül sodródunk a lapjaival, és nincs benne igazán semmi különleges, mégis különleges a maga módján. Egy citromtorta savanykás-édeskés ízével mutatja meg nekünk, hogy mennyi érzelem lakik egy-egy emberben. Azt, hogy valóban létezik az, hogy együtt élünk valakivel, és mégsem. Hogy sokszor a saját családunkat sem ismerjük igazán, és hiába gondoljuk azt, hogy de igen, kellene, mert akkor lenne igazi a kötődés, mert lehet, hogy a tudás birtokában mégis másképp gondolnánk. Sehogy sem jó. De beletörődni sem szabad a dolgokba.
Kíváncsi vagyok, ha valaki megkóstolna engem egy ételem által, mit érezne ki belőle. Fájdalom, keserűség, szomorúság, remény, szeretet, vágyakozás? Vagy egészen mást, amiről én magam sem tudok? Akarom-e egyáltalán tudni? És a legfontosabb: el tudnám-e viselni? Talán nem is kellenek az ételek, elég ha mi magunk időnként magunkba nézünk, egyedül, csendben. És figyelünk.
Rengeteg érzelmet megpendít a mű, de valahogy nem tudtam kiteljesedni általa, valami gátlót éreztem végig, nem tudom, mit. Az is lehet, hogy annyira igazat szól, hogy ez egyfajta természetes védelmi reakciót váltott ki belőlem, de az is, hogy tényleg lehetett volna még mélyebbre ásni, még egy réteget megírni. Lehet, hogy akkor valóban megszakadt volna a szívem, de azt hiszem, nem bántam volna, mert van, hogy az ember vágyik egy kis különös szomorúságra.

2 hozzászólás
sztinus>!
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Inkább fura és beteges volt ez a könyv, mint mágikus. Sokszor azt éreztem a semmit akarja ezekkel kiszínezni. A vége tetszik, jó, hogy megtalálja a helyét. De elveszett lelkek mind.


Népszerű idézetek

cassiesdream>!

Azok a családok, amelyek együtt vacsoráznak, boldogabbak, mondta.
Szerintem azokban a családokban beszélgetnek is egymással, mondtam.

101. oldal

5 hozzászólás
Mamosz>!

George-dzsal csókolózni kicsit olyan volt, mint évekig tartó rizstésztán vegetálás után karamellában meghempergőzni.

241. oldal

2 hozzászólás
Algernon P>!

Anyám a bátyámat szerette jobban. Nem mintha engem nem szeretett volna – nap mint nap éreztem a szeretethullámait, amint elárasztanak, de az más volt, szelídebb víztömegből tört elő. Én a drága kislánya voltam; Joseph a mindene.

56. oldal

FreeAngel P>!

Jó társaság a világosság, ha az ember egyedül van […]

128. oldal

mazsolafa>!

A hála egyik legnagyszerűbb fokmérője szorult helyzetünkben olyasvalakivel találkozni, akit szeretünk.

206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hála
rlb_32557241>!

Az utcán átkelve anyám szerint még mindig meg kellett fognom valaki kezét. Majd tízévesen már segítség nélkül is átmehetek. Azelőtt éveken át rengetegszer fogtam Joseph kezét, de az olyan volt, mintha valami növényt markolásznék, és olyan mélységes csalódást éreztem, amiért az ujjai nem szorítanak vissza, hogy egy idő után a keze helyett inkább a karját fogtam meg. Az első pár utcán átkelve most is ezt tettem, ám az Oakwood sarkán egy hirtelen ötlettől vezérelve George kezét ragadtam meg. És az ujjai azon nyomban visszaszorítottak. A nap is kisütött. Az ablakokat sötét rózsaszínben pompázó, fürtös bougainvillea-indák fonták körül. A meleg tenyere. A járdán narancsszín cirmos cica bóklászott. A lépcsőkön emberek üldögéltek szakadt fekete pólóban, és dohányoztak. Megnyílt a város.
Elértük a járdát, és elengedtük egymás kezét. Ott helyben azt kívántam, bárcsak az egész világ egyetlen utca lenne.

67-68. oldal, Első rész - Ennivaló, 10.

Kapcsolódó szócikkek: Bougainvillea
Charbogardy_Jolán>!

Ő pelenkázott és etetett bennünket, ő segített a házi feladattal, ő csókolgatott és ölelgetett bennünket, belénk csöpögtette a szeretetét. Az, hogy valójában nem ismer bennünket, a legalázatosabb dolognak tűnt, amit anya csak beismerhet.

KoŁibri>!

A konyha megtelt a sülő vaj, a cukor, a citrom és a tojás illatával, ötkor felberregett az időzítő, én pedig kivettem, és a sütő tetejére tettem a tortát. Csend borult a házra. A csokireszelékes tál pont ott volt kéznél a pulton, a torták pedig akkor a legfinomabbak, amikor kiveszik őket a sütőből, nem is tudtam megállni, hogy oda ne nyúljak a tortasütő széléhez, a legkevésbé feltűnő részéhez, és le ne csípjek belőle egy falatnyi meleg, szivacsos, aranybarna darabot. Alaposan megszórtam csokoládéval. Aztán befaltam az egészet.

14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Romain Puértolas: A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony
Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Kristin Hannah: Téli kert
Vi Keeland: Hívatlan vendég
Miranda Cowley Heller: Papírpalota
Kozma Ani: Kezdet és vég
Nora Roberts: Örökség
Hugyec Anikó: Túl kevés idő
Colleen Hoover: Verity