Tegnap 63 csillagozás

Agota Kristof: Tegnap Agota Kristof: Tegnap

A ​Tegnap 1995-ben jelent meg Párizsban. A történet egy meg nem nevezett nyugat-európai országban játszódik, szereplői emigránsok (Kristof csak apró jelekkel utal arra, hogy magyarokról van szó), akik kilátástalan nyomorban, szinte emberi érzések nélkül élnek. Sandor, a regény főhőse azonban mégis találkozik egy nővel, aki talán értelmet adhat az életének.

Agota Kristof, vagyis Kristóf Ágota 1935-ben született Csákváradon, 1956-ban távozott Magyarországról, férjével együtt Svájcba települtek. 1970 óta franciául írja műveit: pályája kezdetén költeményeket, aztán drámákat, majd regényeket. Ez utóbbiak (A nagy füzet, A bizonyíték, A harmadik hazugság) hozták meg számára az egyöntetű kritikai- és közönségsikert. 1996-ban a rangos Alberto Moravia-díjjal tüntették ki.
Agota Kristof könyvei magyarul:
A nagy füzet, 1989
Trilógia, 1996

„Őt vártam tehát! Ezt nem tudtam. Azt hittem, hogy egy ismeretlen, szép, nem valóságos nőt várok. És erre megérkezik az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Magvető, Budapest, 2000
114 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631421724 · Fordította: Takács M. József

Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Agota Kristof: Tegnap

A Trilógiához nem ér fel, de egy érdekes történet emigrációról, szerelemről, örök vágyódásról, emberi tragédiákról. Így, hogy közvetlenül a Trilógia után olvastam, és meg annak hatása alatt voltam, egy erős 4 csillag. Nem biztos, hogy lenne ennyi, ha önmagában, máskor olvasom. De így jó volt. Elég jó. És ez is nagy dolog.

klaratakacs P>!
Agota Kristof: Tegnap

Nagyon rövid, mégis sokat adó könyv.
Sandor emigráns, gépként dolgozik, vár valakire, aki meg is érkezik. Közben visszaemlékezik a gyerekkorára, az emigrálás miértjére, felvillan más emigránsok sorsa, mindenki a maga módján keserű. Sandor sem lehet boldog, hiába találkozik azzal, akit várt. Aki nem is lehet az a személy, akit igazán szerethetne.
Keményen pattogó rövid mondatok, fájdalom, keserűség minden lapon, majd egy boldogság-szerű befejezés.

labe>!
Agota Kristof: Tegnap

sűrű-szürkés-nyomasztó-mély
versek közé oltott fájdalom, sőt maga az egész könyv egy lírai monológ
első olvasásra valami új érzést kelt, majd ismerőssé válik, a végén keserű, de mégis különleges íz marad benned

lizke>!
Agota Kristof: Tegnap

Olyan ez, hogy azt még észreveszed, hogy bekúszik a gondolataidba, hiszen kinyitod a könyvet, de azt már nem, hogy addig addig piszkálgat míg teljesen ott van és ha egy kicsit is lankadna a figyelmed akkor is ott ugrál, jelezvén, hogy jelen van, igenis foglalkozni kell vele, elmélkedni kell, hagyni kell, hogy mindenhova eljusson, beáramoljon.
Úgy érzem kell még tőle.

csobi P>!
Agota Kristof: Tegnap

Még nem jöttem rá, hogy hogy tud az írónő így írni..

6 hozzászólás
lorem>!
Agota Kristof: Tegnap

Fáj és gyönyörű.
[valamiért spontán módon ez ment a fejemben a végén: http://youtu.be/6fv9AxZAPGw]

1 hozzászólás
Pixelhiba>!
Agota Kristof: Tegnap

Volt ez sok minden ilyen kevés oldalban: fájdalmas, kíméletlen, szomorú, reményteli, ijesztő, plusz bent marad az agyadba, hogy sok ezren éltek és élnek hasonlóképpen másik országban esélyek nélkül, ami így ítéletidőben még inkább hat. Pár óráig biztos nem kezdek másikba.
Kettő: egyszerre szép és egyszerre szörnyeteg

tees06>!
Agota Kristof: Tegnap

Tetszett a történet, de a Trilógiához képest gyengébb. Az írónőt egyébként nagyon megszerettem, és biztosan fogok még tőle olvasni.
Bővebben:
http://discussion.blog.hu/2015/01/17/rovid_konyv_de_ann…

Bara_Éva>!
Agota Kristof: Tegnap

Bizony ez egyértelműen kivándorlási, beilleszkedési regény. Gyermekkoromban a hazalátogató kitelepítettek vagy kimenekülők történetei érzésvilágukban azonosak voltak az olvasottal. A megnyugvást egy ciprusi feleség vagy hasonló kapcsolat hozta. A szerző és társai érzéseit éltem át. Sokkoló olvasmány. Optimistán végződik. Sandor túlélte. Persze leesett nevéről az ékezet. Korunk kivándorlóinak érzései?

Galambdúc>!
Agota Kristof: Tegnap

Értékes kisregény, egy órára belebújós, s bár a téma nem, de nekem mégis olyan könnyed. Szerelem és mégse, bűn és kiüresedés, de a végén elcsitul. Megérte.


Népszerű idézetek

Galambdúc>!

Kizökkent az idő. Hol vannak a gyermekkor üres telkei? A sötét űrbe fagyott elliptikus pályájú napok? Hol a semmibe veszett út? Az évszakok elvesztették jelentésüket. Holnap, tegnap, mit jelentenek ezek a szavak? Csak a jelen van. Egyszer havazik. Máskor esik. Aztán süt a nap, fúj a szél. Mindez most van. Nem volt, nem lesz. Ez van. Mindig. Minden egyszerre. Mivel a dolgok bennem élnek és nem az időben. És bennem minden jelenidejű.

93. oldal

fülcimpa>!

Hazamegyek. Jeant a konyhában fekve találom. Részegnek hiszem, megrázom. Kinyitja a szemét:
– Nem haltam meg?
– Miért haltál volna meg?
– Pedig kinyitottam a gázt.
– A gázt már egy hete kikapcsolták. Nem fizetem.

98. oldal, Magvető 2000

Pixelhiba>!

Amikor este kijövünk a gyárból, épp csak annyi időnk van, hogy gyorsan bevásároljunk, együnk, hiszen nagyon korán le kell feküdnünk, hogy másnap reggel időben fel tudjunk kelni. Néha azon töprengek, vajon azért élek-e, hogy dolgozzak, vagy épp ellenkezőleg, a munka tart életben.
És milyen életben?
Monoton munka.
Nyomorúságos fizetés.
Magány.
Yolande.
Milliónyi Yolande van szerte a világon.
Szépek és szőkék, buták vagy kevésbé buták.
Az ember választ egyet közülük, és vele csinálja.
Csakhogy a Yolande-ok nem szüntetik meg a magányt.

38. oldal, Budapest: Magvető, 2000

Veronika_Szakács>!

Tegnap minden szebb volt:
a zene a fák között,
a szél a hajamban
és kinyújtott kezedben a nap.

amnaen>!

A boncolás kimutatta, hogy Véra altatóval mérgezte meg magát.
Az első halottunk.
Nem sokkal később újabbak követték.
Robert felvágta az ereit a fürdőkádjában.
Albert felakasztotta magát, az asztalán anyanyelvünkön írott üzenetet hagyott: „Le vagytok szarva.”
Magda meghámozta a krumplit és a répát, aztán leült a földre, kinyitotta a gázt, és a fejét bedugta a sütőbe.
Amikor már negyedik alkalommal folytattak nyomozást a kocsmában, a pincér azt mondta nekem:
– Maguk, külföldiek, állandóan koszorúra gyűjtenek, maguk állandóan temetésre járnak.
Azt válaszoltam neki:
– Mindenki úgy szórakozik, ahogy tud.

49. oldal

Rojik_Tamás I>!

– Az ember nem írhatja meg a halálát.
Ezt a pszichiáter mondta nekem, és én egyetértettem vele, hiszen ha az ember meghal, nem tud írni. De magamban azt gondoltam, azért írhatok bármit, még ha az lehetetlen is, és ha nem is igaz.

11. oldal

Quaoar>!

Nagy és nehéz voltam – mondja. – Az emberek féltek az árnyékomtól, mely rájuk vetült, amikor eljött az este. De én is féltem, amikor a bombák hullottak. Elrepültem messzire, és amikor a veszély elmúlt, visszajöttem, és sokáig ott lebegtem a holttestek felett.
Szerettem a halált. Szerettem játszani a halállal. A sötét hegyek ormára telepedve összezártam a szárnyaimat, és hagytam, hogy zuhanjak, mint a kő.
De sohasem csináltam végig a mutatványt.
Még féltem. Csak mások halálát szerettem.
A saját halálomat csak később tanultam meg szeretni, sokkal később.

110. oldal, Magvető 2000

ottoemezzo>!

A nap még fent van, zuhanásra készen. A lámpák az út mentén a földbe mélyesztették gyökereiket.
A kibillent éjszakában felröppen egy sebzett madár, de reményt vesztetten visszahull a lábam elé.

110. oldal

pomesz>!

Gyalogoltam. Más gyalogosokkal találkoztam. Mind ugyanabba az irányba mentek. Könnyűek voltak, mintha nem is lenne súlyuk. Gyökértelen lábuk nem sebesedett ki. Azoknak az útja volt ez, akik elhagyták az otthonukat, azoké, akik elhagyták a hazájukat. Ez az út nem vezetett sehova. Széles és egyenes út volt, melynek nem volt vége. Áthaladt a hegyeken és a városokon, a kerteken és a tornyokon, de nem hagyott nyomot maga mögött. Ha visszafordultunk, az út eltűnt. Csak egyenesen előre mehettünk. Az út mindkét oldalán hatalmas, sáros mezők terültek el.

93. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj
Kodolányi János: A vas fiai
Wass Albert: Eliza és a ház, amit Jacob épített
Bächer Iván: Rötúr
Földes Jolán: A halászó macska uccája
Péter János: Szabadulás
Halász Péter: Második Avenue