Értékelések

Nagyon aranyos kis könyv, megtanít arra, hogy akárki akár milyen, el kell fogadni.

Agócs Írisz rajzaiért odavagyok, a mese pedig egyszerűen bájos.

Nem csalódtam. Nagyon aranyos kis könyv ez. Agócs Írisz rajzai egyszerűen zseniálisak a maguk egyszerűségében. A szöveg pedig arra tanít, hogy a dolgok jó oldalát nézzük. Egyszerűen cuki. :)

Kedves könyv, visszafogott színekkel, és nagyon igaz mondanivalóval.

A világ dialektikus összetettségére nyitja csippantja fel a kicsik (nagy) szemét ez a kis (de belül nagy, hisz máskülönben miképp férne bele egy elefánt) album: Agócs Írisz gyönyörű és kedvesen suta rajzai mellett a történet csak annyi, hogy a kicsiségnek és a nagyságnak is megvannak az előnyei és a hátulütői is, kész filozófiai rugdalózó, nullától 5 éves korig, hamarabb kiolvasható, mint ez a pár sor itt.
Az értelmi fejlődést azzal is elősegíti, hogy ellentmondásba keveredik: egy ízben könnyű utolérni az elefántot, mert az nagy, majd később azzal érvel: nagyokat lépkedhet és messzire juthat… Szóval van törpöngeni való is.

Andris nyilván azt ragadta ki belőle, hogy nagynak lenni jó, mert ha nagy vagy, egy csomó tortát tudsz enni :) Cuki az egész, és már Zsófi is képes végighallgatni, pedig neki elég hamar elkalandozik a figyelme.

Szeretem, amikor egy kis mesekönyv nincs túlrajzolva, ez abból az igazi tündérbűbájos fajtából való.

ez édi.