Így ​éltünk Mezopotámiában 162 csillagozás

Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

1930-ban történt, hogy a jó szerencse összehozta Max Mallowant, a fiatal régészt az akkor már igen ismert írónővel, Agatha Christie-vel. A fiatalok nem sokat teketóriáztak, még véget sem ért az esztendő, összeházasodtak, és ezzel elkezdődtek közös életük boldog, kreatív évei.
Agatha Christie kezdettől fogva tevékenyen részt vett férje munkájában, egy pillanatig sem érezte úgy, hogy hírneve ellenére távol kellene maradnia a Szíriában és Irakban végzett ásatásoktól. Hősiesen tűrt minden kényelmetlenséget, és meglátta a régészélet hányattatásainak humoros oldalát is. Régi ismerősei, akiknek fogalmuk sem volt róla, milyen az élet ilyen messze földön, kérdezgették: „Hát hogyan is éltetek Mezopotámiában?” – Agatha Christie pedig elhatározta, hogy kérdéseikre egy egész könyvben felel meg.

Eredeti megjelenés éve: 1946

Tartalomjegyzék

>!
Partvonal, Budapest, 2008
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639644861 · Fordította: Borbás Mária, N. Kiss Zsuzsa
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1994
216 oldal · ISBN: 9638289481 · Fordította: Borbás Mária, Kiss Zsuzsa

Enciklopédia 43

Szereplők népszerűség szerint

arabok · kurdok · sejk

Helyszínek népszerűség szerint

Isztambul


Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

Most már tényleg, hivatalosan is kijelenthetem, hogy az összes AC regényt elolvastam, az összes krimit, az összes nem krimit, az életrajzi regényét, s a kis karácsonyi könyvecskéjét is.

Agatha Christivel tizenéves koromban ismerkedtem meg, s a barátságunk azóta is kitart. Mindegyik könyvét nagyon élveztem, Dame Agatha Christie tényleg a krimi királynője, ezt vitathatatlan ténynek tartom. :)

Tudtam én, hogy Agatha Christienek van humora, de ebben a könyvben csak úgy sziporkázik! :) Olvasás közben egész végig mosolyogtam, s sokszor hangosan felnevettem.
Tényleg minden oldala színtiszta szórakozás volt ennek a könyvnek, nagyon szerettem olvasni, s a történet közben az írónő e tájakon játszódó krimijei is megelevenedtek előttem, csakúgy, mint a híres karakterei. AC rajongóknak kötelező olvasmány! :)
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2017/09/agatha-christie-m…

8 hozzászólás
Jagika P>!
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

Remek kis könyv. Nagyszerű volt hiteles bepillantást nyerni Agatha Christie személyes életébe, utazni és élni a különös Közel-Keleten. Az írónő humora és öniróniája fergeteges: az utazási előkészületek és a vásárlás a kiváló példa erre. A regényben felbukkanó alakok mintha csak egy-egy regényből léptek volna elő – szinte mindegyik különleges jellemmel bír, ami természetesen szintén sziporkázóan humoros helyzeteket eredményez. Agatha egy igazi vagány hős: ismeretlen tájakon fantasztikus kalandok és megpróbáltatások között él hosszabb ideig. spoiler

4 hozzászólás
csgabi P>!
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

Többedik olvasásra is lenyűgözött a korszak és a helyszín, a régészet varázslatos világa. A tellek és az emberek. Nemcsak életrajznak – Agatha Christie életének egy részének történeteként – szeretem, de társadalom- és kortörténeti szempontból is remek könyv.
Jó kis időutazás volt, szerintem néhány év múlva ismét kézbe fogom majd venni.

10 hozzászólás
Márta_Péterffy P>!
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

Olvastam Agatha Christe önéletrajzát, egy mélyérzésű, okos, jó humorérzékkel megáldott nő képe rajzolódott ki, anélkül hogy dicsekedne nem mindennapi életének leírásával.
Talpraesett, életigenlő ember, így nem okozott neki óriási gondot, hogy második férjét gyakran elkísérje a Közel-Keletre, vagyis az akkori Szíriába és Irakba, közel a török határhoz.
Max Mallowan komoly régészeti ásatásokat vezetett a fenti helyszíneken, Agatha sokat segített neki, akár kétkezi munkával, vagy a fényképek előhívásával.
A nála fiatalabb férfivel kötött házassága nem volt egy romantikus „románc”, ám az írónő elfogadta ezt, Max-szel támaszai lettek egymásnak, szellemi társak lettek.
Ezekről a régészeti utakról írta ezt a kissé csapongó, de humorral átszőtt beszámolót, a saját szubjektív véleményét és tapasztalatait írja a különböző ott élő népekről /arabok, kurdok, örmények, jezidik-és akkoriban franciák is/.
Nagy kedvencem az írónő, ez a könyvecske is tetszett, 4.5 csillag.

/Lehetett olvasni itt-ott negatív véleményeket, annak kapcsán, hogy az ottani népek közül nem csak munkások, de személyes szolgáik is voltak /fizetett cselédség!/-meg kéne érteni, hogy a harmincas években ez megszokott volt. Valamint Christie-Mallowan asszony őszintén ír mindenkiről, legyen az akár európai, akár ottani ember!/

gab001>!
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

Már nem is emlékszem, hogy mit is vártam ettől a könyvtől, de még így is biztos, hogy túlszárnyalta azt. Annyira könnyed és kalandos. Olyan jó stílusban íródott, hogy már ma csomagolnék és indulnék is, hogy megtudjam mi is várna rám egy tell tetején. Az írónő még a panaszait is olyan humorosan adja elő, hogy könnyű megfeledkezni róla, hogy milyen viszontagságokkal is kellett szembenézniük: a bolhák, kígyók, defektek, kényelmetlen fekhelyek, ehetetlen ételek, nehezen kezelhető emberek mind izgalmasan hangzanak. Hihetetlen micsoda élményekben volt része a férje mellett, akit szintén megkedveltem a talpraesettségének és a találó megjegyzéseinek köszönhetően. Nagyon tetszett, hogy olyan élethűen adja vissza a körülményeket és írja le az emberek viselkedését, jellemét, mintha személyesen éltem volna át mindazt, amiről szó volt. Bár regény formában íródott mégis olyan, mintha naplót olvastam volna. Különböző epizódok követik egymást, melyek többségén jót mosolyogtam miközben szembesültem vele, hogy milyen más az élet a világ különböző részein. Kivételes kaland volt.

>!
Partvonal, Budapest, 2008
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639644861 · Fordította: Borbás Mária, N. Kiss Zsuzsa
2 hozzászólás
Arianrhod P>!
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

Egyszerűen imádtam! Olyan humorral mesél, hogy lebilincselő olvasmány, pedig nem is krimi! Azért is áll hozzám ennyire közel, mert rendszeresen olvasok korabeli és régebbi leírásokat ezeknek a mezopotámiai romvárosoknak a feltárásáról, és általában szakemberek tollából. Itt egy kívülálló mesél, aki úgy látja a dolgokat, ahogy mi is láttuk volna.

Voltaképpen csak pár évtizeddel később látogatott el Agatha Christie ugyanazokra a helyekre, ahol Budge is járt, akinek az útleírása-kalandjai tavaly olyan nagy örömmel töltöttek el. És alig változott valami a helyszíneken, pedig közben a Török Birodalomtól visszahódították a terültet, és akkor éppen francia fennhatóság alatt volt a független szír állam. Az emberek ebből a változásból szinte semmit nem éreztek, pontosan ugyanúgy folydogált az életük tovább, ahogy előtte. Mégis mennyire másként látta őket Agatha, mint Budger! A neves muzeológus szerint lopnak, ahol csak tudnak, pénzért bármire hajlandók. Agatha szerint csalnak és becsapnak mindenkit, de nem pénzért, azt alig akarják még a munkájukért is elfogadni. Nem meglepő, hiszen dolgozni utálnak.

Agatha az író szemével nézi az embereket és a történéseket. Megfigyeli a különböző etnikumú népesség fajtáinak jellemét, viselkedésüket. Beszámol a még az ilyen szegény emberek közt is jelenlévő vallási és életmódbeli különbségek miatti gyűlölködésről. És legalább olyan lelkesedéssel gyönyörködik a romokban, ahogy én szoktam.

tonks>!
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

Ez a könyv valószínűleg sosem került volna elém, ha nem bűvöl el annyira a Gyilkosság Mezopotámiában és hagy jókora hiányérzetet bennem a Rejtély az Orient Expresszen. Tudtam, úgy tudtam, hogy Agatha Christie egy végtelenül optimista, jó humorú nő volt! Ez a laza szerkezetű útinapló, memoár végképp bebizonyította ezt számomra. Végig élvezetes volt olvasni, közel áll a szívemhez a régészet, így természetesen faltam minden információt, ami a 30-as évekbeli szíriai ásatásokat mutatta be, de a mindennapi apró-cseprő dolgok is végtelenül szórakoztatóak voltak.
A kedvencem az építész Mac figurája volt, aki szófukarsága miatt meg se erőlteti magát, hogy arabul próbáljon beszélni a munkásaival, inkább füttyögéssel és mutogatással oldja meg Agatha Christie illemhelyének építését éppúgy, mint az ásatás saját nagy kúriáját. Egyszavas válaszaival, állandó sztoikus nyugalmával aztán egy szeles, esős éjszakán hagy fel, amikor hasra vágódik az iszapos sárban, amit egy jóízű káromkodással nyugtáz, később pedig az is kiderül, hogy nagyon szereti a lovaglást és a lovakat (jobban, mint az embereket), valamint humorának csúcsára is fény derül, mikor egyik társa a földre ül le véletlenül a széke helyett és Mac hetek múltán is felkacag, ha eszébe jut az eset. Végül Mac, teljes nevén Robin Macartney olyannyira összebarátkozott Agatha Christievel, hogy ő tervezte többek között a Gyilkosság Mezopotámiában első borítóját.
Az is végtelenül szimpatikus volt, ahogy Agatha Christie bemutatta a férje, Max Mallowan munkáját és közös életüket, jó érzés arra gondolni, hogy ők ketten mennyire harmóniában éltek egymással, érzelmi és értelmi szinten egyaránt. Aranyos az a rész, amiben egy rettenetes szálláson éjszakáznak egerek, csótányok meg pókok között, és bár Max úgy aludt, mint a bunda, a felesége kedvéért inkább kivitette az ágyukat a szabad ég alá, hogy akkor ott aludjanak ketten nyugalomban. Akkoriban tényleg nagy szenzáció lehetett, hogy a 40 éves híres írónő hozzáment egy 26 éves fiatal régészhez, de valószínűleg ez is kellett a boldogságukhoz: Agathához nem illett volna egy besavanyodott, vasárnapi újságos férj, de Max se tudott volna kiteljesedni egy lányneveldéből frissen szalajtott angol kisasszony mellett, aki valószínűleg családra és fehér kerítésre vágyott volna inkább a furcsa arab népek és rengeteg homok helyett. De így ketten verhetetlen párost alkottak!
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akit valamelyik hívószó – Agatha Christie élete, 30-as évek, régészet – érdekel.

Habók P>!
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

Nem krimi. De legalább olyan szórakoztató. Pláne, hogy most már tudom, honnan jöttek a helyszín- és szereplő-ötletek számos krimijéhez. Némi információ az ásatásról, sokkal több a régészekről és munkásaikról, a helyi emberekről, a háztartási bakikról – iróniával és öniróniával.

1 hozzászólás
Szelén>!
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

Nagyon érdekes elolvasni egy ilyen útinaplót, egyúttal betekintést nyerni kedvenc írónőm napjaiba. Humoros, szórakoztató, de én bizony több alkalommal is megfutamodtam volna azoktól a nehézségektől, amivel Agatha Christie szembetalálkozott a férje munkája során. Egerek, csótányok minden mennyiségben? Brr…

18 hozzászólás
theodora P>!
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

Huh… csak kétszáz oldal ez a beszámoló, de magamhoz képest lassan haladtam vele. Tény, hogy tele van vicces anekdotával, mégis sok helyen untam. Nehezen tudtam magam elé képzelni helyszíneket, sokszor néhány mondatban elintéz egy-egy kifejtésre is érdemes helyzetet, utazást. Az ásatási pontok a kötet végére összefolytak előttem. Az Életem c. memoárja viszont kedvenc lett, ez nekem nem sikerült annyira jól.


Népszerű idézetek

Panelmacska>!

Öt napig maradt nálunk a macska. Öt nap elteltével egérnek írmagja sem marad. A macska, mint aki jól végezte dolgát, távozik, az egerek soha vissza nem térnek. Életemben nem találkoztam még ennyire szakszerű macskával. Ügyet se vetett ránk, soha tejet nem kért, ennivalóért nem koldult. Hűvös volt, tudományos és személytelen. Minőségi macska, nagydoktori fokozattal.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
Arianrhod P>!

A régészeti csomagolás legfőbb jellegzetessége, hogy a holmi java része: könyv. Milyen könyveket vigyünk, milyen könyveket vihetünk, milyen könyvekre van hely, milyen könyveket hagyhatunk otthon (még ha beleszakad is a szívünk…). Szent meggyőződésem, hogy minden régész a következő módon csomagol: megállapítja, mennyi bőröndöt engedélyez a hosszútűrő vasúttársaság. Majd ezeket a bőröndöket pukkadásig tömi könyvekkel. Végül pedig roppant kelletlenül kiszed egy-két darabot, és az így nyert helyre ingeket, pizsamát, zoknikat és más efféle haszontalan kacatot töm.

Kapcsolódó szócikkek: könyv
2 hozzászólás
Panelmacska>!

– Hát ez mi?
Közlöm, hogy egy ruha.
– Érdekes – ingatja a fejét Max. – Az eleje csupa termékenységi motívum…
Ha az emberlányának régész a férje, fel kell készülnie rá, hogy a legártalmatlanabb ruhamintának is ki lehet mutatni (a legtudományosabban) az eredetét.

i. m.: p. 25.

3 hozzászólás
Panelmacska>!

Pedig a keleti mentalitás egyszerűen látja a dolgokat. A halál éppoly elkerülhetetlen, mint a születés, és hogy korán jön-e, vagy későn, az Allah akaratától függ. És ez a meggyőződés, ez a belenyugvás sommásan elintézi azt, ami a mi világunk átka – a szorongást. Lehetséges, hogy ismerik a szükséget – de a szorongást nem. A semmittevés pedig az ember áldott és természetes állapota – a munka természetellenes szükségszerűség.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: munka · szorongás
Panelmacska>!

– Akkor miért vitték börtönbe?
– Semmiért. Igazságtalanságból. Szabadítsd ki a kedvemért!
– De hát mit csinált a fiad, anyóka?
– Semmit. Esküszöm, hogy igazat beszélek! Isten a tanúm, hogy semmit nem csinált, csak megölt egy embert!

i. m.: p. 106.

Kapcsolódó szócikkek: börtön · gyilkosság
5 hozzászólás
Arianrhod P>!

Megkérdezem Maxet, észrevette-e, hogy dülöngélek.
− Hogyhogy? − néz rám csodálkozva. − Hiszen sosem iszol! − Aztán szemrehányóan hozzáfűzi: − Pedig, isten látja lelkemet, én mindent megpróbáltam.

Arianrhod P>!

A kitartás sem nyerte el jutalmát. Fél éven át szívtam el rendszeresen egy-egy cigarettát ebéd után és vacsora után, fuldokoltam is egy kicsit, le-lenyeltem némi dohánytörmeléket, és pislogtam, amikor a füst csípte a szememet. Hamarosan rájössz a dohányzás ízére, biztattam magamat. De nem sikerült rájönnöm, próbálkozásom pedig szigorú bírálatban részesült, amennyiben esztétikailag visszataszító és nézni is gyötrelem. Feladtam a harcot.

1 hozzászólás
Panelmacska>!

Továbbá írónő vagy – méghozzá ismert írónő. Mit akarsz: egy regényalakod a Times keresztrejtvényének volt egyik definíciója! (A hírnév csimborasszója!)

i. m.: p. 37.

csgabi P>!

A mi nyugati gondolkodásunk igen nagy jelentőséget tulajdonít az életnek, és nehéz merőben más értékrendhez igazodnunk. Pedig a keleti mentalitás egyszerűen látja a dolgokat. A halál éppoly elkerülhetetlen, mint a születés, és hogy korán jön-e vagy későn, az Allah akaratától függ. És ez a meggyőződés, ez a belenyugvás sommásan elintézi azt, ami a mi világunk átka – a szorongást.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál
1 hozzászólás
Agatha>!

Hamudi csillapítóan magyarázza, hogy nemsokára minden rendbe jön. A hálószobában a lyukakat betömik gipsszel. Még egyszer kimeszelik a szobát. Mi több, jön egy bérelt macska! Nem is akármilyen – szupermacska, szakképzett példány.

Vacsorára megjön a macska. Amíg élek, el nem felejtem!
Ahogy Hamudi mondta, valóban szakképzett példány. Tudja, mire szerződtették, és roppant szakszerű modorban fog munkához.
Amíg mi vacsorázunk, ő lesbe áll egy láda mögött. Ha beszélgetünk, mocorgunk, lárzmázunk, türelmetlen pillantást vet ránk:
– Felkérem önöket, szíveskedjenek csendben maradni. Hogy dolgozzon a macska, ha akadályozzák a munkáját?
Szigorú tekintetének nyomban engedelmeskedünk; suttogva váltunk szót, és nagyon vigyázunk, hogy ne csapjunk zajt az edénnyel-evőeszközzel.
Étkezés közben öt alkalommal bukkan fel egér és szalad át a padlón, öt alkalommal ugrik a macska. A következő mozzanat sem késlekedik. Nincs itt holmi nyugati cicózás, itt nem játszanak az áldozattal. A macska egyszerűen leharapja az egér fejét, elropogtatja, aztán rátér a maradékra. Szörnyű látvány, de meg kell hagyni – szakszerű munka.

90-91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egér · macska

Hasonló könyvek címkék alapján

Marjane Satrapi: Persepolis
Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
John Steinbeck: Orosz napló
Nick Hornby: Fociláz
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…
James Herriot: Az állatorvos is nős ember
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott
James Herriot: Kutyák a rendelőmben
James Herriot: A repülő állatorvos