Királyok ​és kalandorok (Battle főfelügyelő 1.) 78% 133 csillagozás

– Azt hittem, szívesen beszélgettél vele a molyos, régi könyveidről.

XXI. fejezet. Isaacstein úr útibőröndje.

A szerelem nem orvosság, amelyet azért vesz be az ember, hogy ne lássa a környezetét … nem szabad azzá tenni, mert siralmassá válnék … a szerelem ennél sokkal több lehet. Mit gondol, mi volt a nézete a királynak s a kolduslánynak a házaséletről, amikor már egy vagy két évig házasok voltak? Nem sajnálta-e a lány a rongyait, a szabad életet, s azt, hogy mezítláb járhatott? Elhiheti, hogy sajnálta. Jóra vezetett volna-e, ha a király a kedvéért lemondott volna a koronájáról? Ebből jó nem származhatott volna. A király nagyon rosszul játszotta volna a koldus szerepét. S nincs asszony, aki tisztelni tudja a férfit, ha rosszul végzi a dolgát.

210. oldal (XXII. fejeyet - A vészjel)

Tudja, amikor nagyon fiatal voltam, nagyon demokratikus volt a gondolkodásom. Hittem a tiszta eszményekben, s az emberek egyenlőségében. Különösen nem hittem a királyok és hercegek elhivatottságában.
– S azóta…? – kérdezte Battle furfangosan mosolyogva.
– Óh, azóta sokat utaztam és megismertem a világot. Ugyancsak kevés egyenlőséget láttam. Megjegyzem, változatlanul hiszek a demokráciában. De ezt csak erős kézzel lehet a népekre ráerőszakolni, a fejükbe beleverni. Az emberek nem akarnak testvérek lenni… talán egy szép napon azok lesznek, de ma még nem. Akkor halt ki a lelkemből az emberek testvériségére vonatkozó hitem utolsó szikrája, amikor a múlt héten Londonba érkezve láttam, hogy a földalatti vasútra várakozók a világért se mozdulnának egy centit sem, hogy másoknak is jusson hely. Egyelőre még nem tudjuk az embereket szép szóval angyalokká változtatni. De bölcs eréllyel és erővel kényszerítheti őket, hogy egymással szemben tisztességesebben viselkedjenek. Talán tízezer év múlva. Az ember ne legyen türelmetlen. A fejlődés lassú folyamat

– Sosem ebédelek. Az ebéd rossz szokás. Egészséges ember ne egyék napközben többet, mint egy banánt és egy kétszersültet.

A legtöbb ember bármit tesz, csak arra gondol, hogy a szomszédok mit szólnak majd hozzá. De a csavargó és az arisztokrata nem törődik ezzel…ők mindig azt teszik, ami az eszükbe jut, és sohase törődnek mások véleményével.

… mindig a legjobb az igazat megmondani. Egy hazugság hazugságok tömkelegébe keveri az embert … és a folytonos hazudozás roppantul egyhangú.

65.-66. old. (VIII. fejezet - A halott)

– Nem leszek itthon. Ranelaghon leszek. Mit jelent ez a formális látogatás? Talán a kezemet akarja megkérni?
– Nem lepne meg.
– Mert ha erről volna szó, megmondhatná neki, hogy előnyben részesítem azokat a férfiakat, akik hirtelen elhatározásból kérik meg a kezemet.
– Mint én?
– Magánál, Bill, ez már nem hirtelen elhatározás, hanem megszokás.
– Virginia, maga mindig…
– Nem, nem, nem Bill! Nem szeretem, ha nekem reggeli előtt vallanak szerelmet.

– Óh, azóta sokat utaztam és megismertem a világot. Ugyancsak kevés egyenlőséget láttam. Megjegyzem, változatlanul hiszek a demokráciában. De ezt csak erős kézzel lehet a népekre ráerőszakolni, a fejükbe beleverni. Az emberek nem akarnak testvérek lenni… talán egy szép napon azok lesznek, de ma még nem. Akkor halt ki a lelkemből az emberek testvériségére vonatkozó hitem utolsó szikrája, amikor a múlt héten Londonba érkezve láttam, hogy a földalatti vasútra várakozók a világért sem mozdulnának egy centit sem, hogy másoknak is jusson hely. Egyelőre még nem tudjuk az embereket szép szóval angyalokká változtatni. De bölcs eréllyel és erővel kényszerítheti őket, hogy egymással szemben tisztességesebben viselkedjenek. Talán tízezer év múlva. Az ember ne legyen türelmetlen.

216. oldal (XXIX. fejezet - Anthony új állást vállal)

– […] Bill, maga nagyon kedves, és én szeretem. Ki merném jelenteni, hogy holnap reggel… mondjuk körülbelül tíz órakor, amely időpont nem izgatja fel feleslegesen az indulatokat… képes lennék magát megcsókolni.
– Mindig azt hittem – mondta Bill –, hogy az ilyesmit legjobb a pillanat hatása alatt cselekedni.
– Most más dolgunk van.

Semmit sem unt Caterham lord annyira, mint a politikát… legfeljebb a politikusokat unta még jobban.

III. fejezet AGGODALOM „FELSŐBB KÖRÖKBEN”