Ki irigyelhette szépségét, gazdagságát, boldogságát? Mindenki. Kinék lehetett több-kevesebb oka a gyilkosság – sőt gyilkosságsorozat elkövetésére? A hajón szinte mindenkinek. S ha már Ergyiptomban, régészeti leletek felkeresésére indult útnak gazdag utasaival a hajó, a „véletlenül” fedélzetén tartózkodó Poirot is régészeti módszerekkel kezd a bűntény felderítéséhez: először minden zavaró, fölösleges elemet eltávolít, aztán minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy az a gyilkos, akire (természetesen) a legkevésbé sem gyanakodhatunk.
Halál a Níluson (Hercule Poirot 18.) 289 csillagozás
Ez a mű „Poirot kéjutazáson” címmel is megjelent.
Eredeti mű: Agatha Christie: Death on the Nile ↑ 9%
Eredeti megjelenés éve: 1938
Szereplők népszerűség szerint

Kedvencnek jelölte 43
Most olvassa 7
Várólistán 45
Kívánságlistán 19
Kölcsönkérné 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Bár életem második krimije és első Agatha Christie-je, pontosan ilyen krimi az, ami nekem tetszik! Egy marék ember, mind előbb külön-külön bemutatva, majd összezárva, ahol valamelyikük, bármelyikük gyilkosságot követ el. Aztán nemcsak gyilkos van köztük, a mellékszálakra és egyéb motivációs lehetőségekre egész jól rájöttem, na de a csavar… az csavar maradt :) nem hittem @Tíci-nek, hogy ha Monsieur Poirot agya beindul, simán el lehet egyben olvasni 100 oldalt. Hát ma volt ez 150 is. Új műfajt találtam;)
Azért ekkora fordulatot így a végére…! :-O Persze, már hozzászokhattam volna, de valahogy mégis mindig megdöbbenek, hogy mi mindenre képes ez a nő az írásaiban…
Igaz, kicsit nehezen indult be a történet (legalábbis én így éreztem – és ez szokatlan A.C.-től), de élveztem, és kérek még. Köszönöm.
Mint egy szimultán sakkjátszma.
——-
újraolvasva:
Akár a Gyilkosság az Orient expresszen pandantja is lehetne. De már spoiler lenne, ha megmagyaráznám. Bravúros, gyönyörű.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nagyon jó könyv, tele nem várt fordulatokkal!
A hajón tartózkodók többségéről kiderül, hogy van valami oka, amiért elkövethette a gyilkosságot, vagy legalábbis gyanús, hogy mit keres itt, ezekkel az emberekkel. Ezen kívül Hercule Poirot mellé szegődik Race ezredes, akivel együtt folytatják a gyilkosság utáni nyomozást. Aztán ahogy lenni szokott, itt sincs megállás 1 hullánál, jön a többi! De én ezt bevallom, szeretem AC krimijeiben. :)
A könyv háromnegyedénél, miután egymás után zárták ki a lehetséges elkövetőket, elkezdett derengeni előttem, mi lehet a megoldás. Több utalás is volt, főleg az első lövés eldördülése után, ami gyanús volt. (Hisz miért aggódik ennyire Jacqueline, hogy lelőtte Simont, ha ez volt a célja ténylegesen? Vagy éppen Simon hozzáállása lett gyanúsabb, hisz ő meg mindenáron, kedvesen nyugtatgatta korábbi menyasszonyát, ahelyett, hogy végtelenül dühös lenne rá. Szóval itt valami bűzlött! :))
Nagyszerű, fordulatos krimi, ahol ismét nem marad titokban semmi Poirot előtt! :) Egyik kedvenc könyvem Agatha Christie-től.
Csak azért négy és fél csillag, mert végig tudtam, hogy ki a gyilkos. Kezdek rájönni, hogy milyen logika alapján választja ki Agatha néni a rosszfiúkat. :) Egyébként szerintem megunhatatlanok a könyvei, már kezdek is bele a következőbe!
Ezt sem most olvastam először, de még így is zseniális. Mert az egy dolog, hogy esetleg emlékszik az ember, mondjuk a gyilkosra, de már a körülményekre kevésbe, a mellékszálakra meg pláne.. :)
Szóval végigizgultam az egészet. Viszonylag hamar sejteni lehet, hogy ki lesz az áldozat, mert, hogy a gyilkosságra a 160. oldalig várni kell…
Érdekes az egészben, hogy Agatha végig mutat nekünk egy potenciális gyilkost, akiről általában kiderül, hogy mégsem ő az. Persze legtöbb esetben mindenki gyanús, és mindenkinek van indítéka. Eh bien, jelen esetben állandóan az arcunkba tol egy személyt, a 200. oldal körül már herótom van tőle, rögtön mindenki más gyanúsabb lesz, és aztán jön a svéd csavar… de még milyen! :)
Az a rengeteg elejtett utalás a holddal-nappal, a lövésekkel. Egész szépen összeállítja az ember fejében a képet.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a sztorit. Poirot persze most is verhetetlen :)(:
La vie est vaine.
Un peu d'amour,
Un peu de haine,
Et puis bonjour.
La vie est bréve.
Un peu d'espoir,
Un pue de réve,
Et puis bonsoir.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Furcsa volt, hogy az első száz oldalban még mindig nem halt meg senki sem. Mégis Poirot, már előre elkezdett nyomozni. Megint rengeteg sok szereplő, gyilkosság után újabb és újabb szereplők. Most megpróbáltam nem a leggyanúsabb emberre gondolni, és nyertem :) Tudtam már az elején, hogy színjáték az egész és hogy összejátszott a 2 gyilkos.
Rájöttem ki a gyilkos!!! Vagyis, hogy kik a gyilkosok! Kis jegyzetfüzetben mindig összegeztem a lehetőségeket és így egyszerűbb volt:) Mondjuk azért néha bedőltem egy-két jelnek, de végül eltaláltam! Most nagyon okosnak érzem magam! :P
Ettől eltekintve nem a legjobb Christie könyv. Ebből a 400 oldalból szerintem lehetett volna 300 is.Kicsit lassan indult be, csak a 180. oldal körül(!) történt az első gyilkosság!
Kitaláltam ki a gyilkos, de azért a végén még történtek dolgok, amire nem számítottam! Nem hiába Agatha Christie a krimi királynője.
Népszerű idézetek
Ön is érdeklődik az emberek iránt, Monsieur Poirot? Vagy a kíváncsiságát csak a potenciális bűnözők keltik fel?
2004: 96.
Tipikus angolszász, gondolta magában. A sporton kívül semmit sem képes komolyan venni.
2004: 90.
Egyszer valamelyik kis ügyemmel kapcsolatban egy archeológiai expedíciót kellett kísérnem, és ott megtanultam valami fontosat. Az ásatások során, ha találnak valamit a földben, először is roppant gondosan mindentől megtisztítják. Elviszik a fellazult földet, egy késsel eltávolítanak mindent a leletről, míg végül ott marad a tárgy magában, minden idegen, zavaró tényezőtől megszabadítva, készen rá, hogy lerajzolják és lefényképezzék. Ezt igyekszem most én is utánozni: eltávolítok minden zavaró momentumot annak érdekében, hogy a kendőzetlen igazság teljes fényében csilloghasson.
294. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nézzen oda! Ugye, milyen tisztán látszik a hold? Valóságos, létező valami. De ha feljön a nap, semmit sem látunk belőle. Ilyen volt a mi esetünk is. Én voltam a hold… Amikor előbukkant a nap, Simon többé nem látott engem… Attól fogva senki mást nem látott, megbűvölten nézte a napot… Linnetet.
5. fejezet, 83. oldal (Európa kiadó)




































































































