Halál ​a felhők fölött (Hercule Poirot 12.) 87% 254 csillagozás

Természetesen most is véletlen pont ott volt Poirot amikor gyilkosság történt.Izgalmas fordulat bukkant fel a nyomozás során.Ami tetszett hogy most épp repülőn utazott ami a kornak megfelelően még nem volt annyira elterjedt. Ismertebb regénye vonaton játszodik, az Orient Expresszen.

Ismét rászedett Poirot.. Amíg részletesen be nem számolt a gyilkos kilétéről meg sem fordult a fejemben, mint lehetőség.
Egyetlen dolog volt biztos, hogy a darázsnak jelentősége lesz.
A szereplők közül Jane Grey volt a kedvencem, remélem jól alakul a sorsa.

AC itt se tagadta meg romantikus énjét. A krimiszál mellé kapunk itt is egy szerelmi szálat is.
Már a könyv elején tudni véltem, ki a gyilkos. :) Azt gondoltam, hogy az lesz az, aki spoiler. De aztán jött a meglepetés, hogy mégse tudom. Mégse vagyok okos.
Mint mindig, most is jól szórakoztam. Egy nap alatt kiolvasható olvasmányok ezek, de bármikor jó választás egy jó kis AC-krimit leemelni a polcról.
Aztán ha majd elfogynak, lehet újra kezdeni, elölről. Addigra úgyis elfelejtem, melyikben ki volt a gyilkos…

Nem a legjobb AC regény, amit eddig olvastam, de kellemes olvasmány volt. Volt pár dolog, ami nem igazán tetszett benne: pl.: hogy Japp felügyelő egy IQ light tuskó off, illetve, hogy Poirot tud dolgokat, de semmit nem hajlandó megosztani a külvilággal, mondván, hogy még csak gyanú. Nem tudom, hogy a detektív e sajátossága jobban kidomborodik ebben regényben, vagy csak én voltam érzékenyebb hangulatomban, mindenesetre itt igazán zavart. Egészen meglepő fordulat viszont, hogy kitaláltam, ki volt a gyilkos. Részben mármint, mert eredetileg csak spoiler.
Összességében jó kis olvasmány volt, de semmi katartikus élmény.

Klasszikus Poirot történet csavarokkal, némi pszichológiával, humorral fűszerezve. Képes végig lekötni az olvasó figyelmét, aki a végén csak kapkodja a fejét.

Kicsit kezdem úgy érezni, mintha Agatha Christie kitalált volna néhány alapötletet, aztán ugyanazokat valósítaná meg különböző formákban. Ilyen volt ez a kötet is, ami nagyon erősen hajazott a Gyilkosság az Orient expressen címűre és még a Tíz kicsi négerre is.
Bezárva egy társaság, ahol mindenki gyanús. Ismerős valahonnan, méghozzá pont az szerző más műveiből.
Így elég illúzióromboló volt az olvasás.

Agatha Christie könyveiben nagyon szeretem, hogy többször újra lehet olvasni. Nem először olvasom, jó pár évvel ezelőtt már olvastam, de ismét az újdonság érzését adta. Poirot mellett annyyira eltörpülnek a szereplők, hogy később a zseniális detektíven kívúl még a kulcsmozzanatok is csak halványan fognak derengeni, szerintem ebben is rejlik az írónő varázslata. Nagyon szerettem ezt a Poirot történetet is, ismét hozta a szokásos szürke agysejtek zsenialitását. Igazából csak ajánlani tudom a könyvet.

Nagyon régen olvastam, és valamikor a könyv felénél kezdtem rákoncentrálni egy személyre, aki aztán bejött. Hogy ebből mennyi volt az összeszedett emlék, vagy a sok-sok meghallgatás eredménye, azt nem tudnám megmondani. Tény, hogy nem AC legjobb regénye, de végig fenntartja a figyelmet, és folyton sok a nyitott kérdés. Konkrétan legalább 200 oldalon keresztül csak kétségek vannak, és csak az utolsó 20-25 oldalon peregnek fel az események, illetve bukkannak fel addig fel nem fedett információk. Poirot (vagy Agatha néni) nagyon csavarosan gondolkodik, és itt előjönnek romantikus szálak is. AC-rajongóknak kötelező, minden más krimikedvelőnek erősen ajánlott! Kellemes, maximum egy napos olvasmány!

Legelőször történt meg velem, hogy a gyilkos végül tényleg az, akire gyanakodtam egy Agatha Christie-regényben, de a miért és a hogyan részeket már nehezebb volt összerakni. Poirot mintha túlságosan kényelmesen nyomozott mint ahogyan eddig tapasztaltam, és az is meglepett, hogy a kerítő szerepét is felvette. Mintha Jane karakterén keresztül üzenni is akarna az írónő: spoiler De lehet csak én akartam így értelmezni, és szó sincs ilyesmiről, ki tudja. :)
A története a gyanusítottaknak a nyomozás során igazán részletesre sikerült, olyan apróságokra is fény derül, amit az olvasó nem szívesen fedez fel: az ismételt utálat az angolok iránt, a franciák kritizálása is többször megjelent, feltűnik a rasszizmus és az úgynevezett fat shaming , amelyre a regény keletkezésének idejében még nem létezett kifejezés, de igazán megdöbbenti az embert a felismerés. Agatha Christie nyilvánvalóan a valóságból is merített a karakterek ábrázolásához, így tükörképet állítva a társadalommal szemben, sőt, még saját hivatásának is a tükörképét látjuk az író karakterének egy-egy megnyilvánulásában. Ha nem is a legjobb Agatha Christie-könyv, de az biztos, hogy rendkívül érdekes a maga módján.

Igazából ez úgy van –most már rájöttem-, hogy Mary Westmacott írt Agatha Christie álnéven kriminek álcázott romantikus regényeket.

Ebben a történetben is megmutatkozik Christie javíthatatlan romantikus énje, ami nagyban segíti a gyilkos kilétének feltárását. A végére minden göröngy kisimul, és egy katartikusnak ugyan nem nevezhető, de egy napozóágyban fészkelődős hepiend, némi citrommal és jéggel azért jut a végére.

A Halál a felhők fölött-nek legnagyobb hibája, hogy túl sok szereplővel dolgozik, és így az írónő –a történet rövidsége miatt is- nem tud kellő figyelmet szentelni az egyes karaktereknek. Emiatt elég sok potenciális gyilkost ki lehetett húzni a listáról. Egyébként pedig jöttek a szokásos panelek, amikkel Christie dolgozik, és eljuttatják a történetet a döbbenetes végkifejletig.

Nem a legkiemelkedőbb Christie, de azért vannak gyengébbek is.

A kötet érdekessége, hogy eredetileg „Halál a felhők között-nek” fordították –később ezzel a címmel is kiadták–, de közben valaki meggondolhatta magát, mivel a belíveken még ez a cím szerepel.