Gyilkosság Mezopotámiában (Hercule Poirot 14.) 87% 229 csillagozás

Jól esett most egy regény is AC sok novellája után, de ilyen jóra azért nem számítottam. Ó, mondom, gyilkosság Mezopotámiában, az Orient-expresszem, meghirdetve, a paplakban vagy a golfpályán… egyre megy.
De nem. Legfőképp az fogott meg, hogy nem egy sima leírása van a történteknek, hanem egy olyan ember meséli el, aki maga is részt vett az eseményekben. Igen, ügyes voltál Leatheran nővér, tetszett az írásod.
Jó volt látni Poirot-t is egy kicsit kizökkenni a „modern” városias, londoni környezetből és egy tényleg új, egzotikus környezetben figyelni, ahogy nyomoz.
Azt hiszem ez a könyv új példányként vonul be, a már amúgy sem kevés „kedvenc Agatha Christie-k ” közé .

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hm… Azt hiszem egy kicsit pihentetem az Agatha Christie-ket. Kamaszkorban imádtam és faltam őket. És most valahogy valami hiányzik belőle, mintha megkopott volna a varázsa. Vagy lehet csak valami olyat kellene tőle olvasnom, ami nem untig ismert?
POÉNLELÖVÉS, NE OLVASD, HA MÉG NEM OLVASTAD A KÖNYVET!
(Amúgy számomra elképzelhetetlen, hogy valaki ne ismerje fel a férjét, újra férjeként, még akkor is, ha közben eltelt vagy 15 év.(vonások, természet, szexuális élet stb.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sokszor láttam már filmen, úgyhogy nagy meglepetéseket nem tartogatott. Leszámítva az elbeszélésmódot; Leatheran nővér kifejezetten szórakoztató volt. Bár ezzel most, azt hiszem, nem dicsértem túl, szóval hozzátenném, hogy az egyik kedvenc történetem. Úgy látszik, bejönnek azok a regények, amelyekben Poirot utazik.
A filmben egyébként sosem a maszktól ijedtem meg igazán, inkább a sósav-ügy volt a nagy félelmem. Nem mintha össze lehetne hasonlítani a kettőt. Ja, mindkettő halálesethez vezetett… akkor mégis.
Szóval mindenkit buzdítok, hogy nézze meg hozzá a filmet is. A régészkedéshez talán nem hozza meg a kedvet, de végtére is, nem ez a cél. Ez egy krimi, hé.

Én imádom ezt a nőt! :D Ez megint teljesen kiszámíthatatlan volt számomra… :D

Jó kis személyiségelemzés egy összezárt csapatban. Ennyiféle ember nem is kerülhet össze egy ilyen kis közösségbe. Aztán megíratják a történetet azzal, aki kívülállóként érkezett a többé-kevésbé összeszokott közösségbe. Annyira lekötött a sok pletyka, hogy ki kiről mit gondol, de ezzel szemben mit mond el, hogy eszembe sem jutott a gyilkos személyén törni az agyam. Érdekes volt követni a sok gyanusítottat, felfedezni a titkos kapcsolatokat, megtudni, hogy ki kicsoda/ ki lehetne a valóságban.

Ez az egyik legjobb A.C regény, amit olvastam! Tökéletesen vegyíti a két elemet, ami miatt nekem bejönnek a regényei: Poirot mestert és a pszihológiai szálat. És most először a történet vége fele sikerült a valódi gyilkosra gyanakodnom! Még arra is rájöttem, hogy mi volt az indíték, csak arra nem, hogy hogyan sikerült elkövetni a gyilkosságot. De ez már messze több, mint amire általában rá szoktam jönni. Szóval az utóbbi időben olvasott tekintélyes mennyiségű bűnügyi regény megtette a hatását.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nos jó. Kifinomult karakterek, szeretem amikor Lédi Agáta összezárja az embereket egy szobába és kimondja, hogy közöttünk van a gyilkos. Mindenki gyanús, aki él, csak a gyilkosnak van megfellebbezhetetlen alibije. Mrs. Leidner elbűvölő egy dög lehetett, azt hiszem még engem is elbájolt volna. Érdekes volt Leatheran nővér szemszögéből olvasni a történetet. A borítón idegesít a szakállas-bajszos csávó narancsos ingben. Amúgy meg van valami bája annak, hogy ahogy Poirot kiszáll ebből a történetből, már fel is száll az Orient expresszre, ami még friss emlékként él a fejemben.
Ezt az olvasást @PuPilla-nak köszönhetem.

Csak az elbeszélő karakter idegesített a műben. Egyébként tetszett, bár nem a legjobb A.C. mű, az biztos.

Ahogy letettem a könyvet, ideültem, hogy értékelést írjak, pedig jobban belegondolva, nem tudom, mit írhatnék. A gyilkosság az Orient expresszen után elég nagy elvárásaim voltak, habár tisztában voltam vele, hogy Agatha egyik legsikeresebb története, tehát nem szabad ugyanazt az élményt várni. Sőt, mint később kiderült ennek a sztorijából, a Gyilkosság Mezopotámiában közvetlen megelőzi a Gyilkosság az Orient expresszen-t. Mégis kicsit össze kell hasonlítanom a kettőt.
Ennél is természetesen próbáltam felgöngyölíteni az ügyet, mégse volt annyi lehetőség rá, hogy felkiáltsak: áhá! tehát ő volt az!
Míg az Orient expresszen utazva fejezetről fejezetre, oldalról oldalra az írónő másra terelte gyanúmat, itt lassabban történtek a dolgok, majd hirtelen – mikor épp már nem is gyanúsítottam senkit , vagy épp mindenkit, már magam sem tudom – Poirot bejelentette, hogy TUDJA a megoldást. Kicsit dühösen lapoztam tovább, hogy én már nem tudom mit higgyek, hadd TUDJAM meg végre én is az igazságot, ami miatt egy darab álmatlan éjszakám volt, az igazságot, ami megint olyan kellemesen csavaros volt, hogy minden dühöm elszállt és csak úgy faltam a sorokat, ahogy Poirot fejtegette mire, hogy jött rá…
Persze egy két sikerélményem nekem is volt: bebizonyosodott, hogy nem vagyok figyelmetlen, de azért ahhoz még nem olvastam eleget, hogy előbb rájöjjek mindenre, mint Poirot. Bevallom nem is szeretnék előbb rájönni semmire, ugyanis nyomban unalmassá válna krimit olvasni, ha idő előtt leleplezném a tettest… persze a kihívás azért ott van mindig, hogy megpróbáljam:)
Összességében tehát ez a könyv is nagyon jó élmény volt, ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a következő Agatha kötet már az éjjeliszekrényemen vár, Nyaraló gyilkosok címmel.:)

Most végig sejtettem ki a gyilkos. Persze teljességgel nem lehettem benne bizonyos, de végig egy gyanúsítottam volt. Talán ez az oka, hogy ez a könyv, kevésbé tetszett, mint a többi. Nem volt rossz, de mégsem az igazi.