Gyilkosság az Orient expresszen (Hercule Poirot 10.) 93% 486 csillagozás

Felszálltam Monsieur Poirot-val az Orient-expresszre, és volt, ami nekem is rögtön szemet szúrt. Aztán – ahogy mindig – elkezdtem gyanúsítgatni az utasokat, de erre nem számítottam. Egyszerűen zseniális.

Javaslom, ne akkor kezdjetek hozzá, amikor hóesésben vonatra szálltok, de egyébként mindenképpen olvassátok.

Újraolvasás volt, több mint tíz éve Agatha Christie szünet után. Annak ellenére, hogy úgy rémlik, a filmet is láttam, mégsem ugrott be, mi a megoldás… szerencsére, mert így végig tudtam izgulni és találgatni. Arra viszont emlékeztem, hogy ez volt egyik kedvenc regényem tőle.

Élménybeszámoló:
Az meg külön élmény volt, hogy tulajdonképpen közös (fel)olvasás volt: én vasaltam, pakoltam, @seholsziget meg közben hangosan olvasta :) Egy spontán családi olvasókört alkottunk, közben néha félretettük a könyvet, együtt hánytuk-vetettük meg a dolgokat, vagy éppen elpoénkodtunk egy-egy jeleneten, kigrimaszoltuk a különböző arckifejezéseket, vagy azzal szórakoztunk, hogy egy egy szókapcsolatot vagy mondatot szó szerint interpretáltunk, ami további fetrengéses röhögésre adott okot.

A szerző zsenialitását talán mi sem bizonyítja jobban, hogy ez csak az elején volt, a vége felé már én is leültem, semmi mást nem csináltam csak figyeltem csendben és feszülten. Az utolsó fejezeteknél már semmi poénkodás nem volt, csak néha felsikítottunk, hogy „Jaj, mi jöhet még?!” meg üdvrivalgásba törtünk ki, amikor valamelyik rejtélynél rájöttünk, hogy helyes úton haladtunk a megfejtés felé :) Persze, a végkifejlet mindkettőnknek egyformán nagy meglepetés volt.

Oké, Agatha. Én inkább nem is mondok semmit. De vonatra se nagyon ülök (de, mert muszáj.).

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

ISMÉTELT FIGYELMEZTETÉS! A „KI A GYILKOS” POÉNT KÉSZÜLÖK MOST LELŐNI!!!
Még középiskolás koromban volt szerencsém szinte valamennyi Christie krimit elolvasni – már ami antikváriumban és néhány kiadó új megjelentetésének köszönhetően lehetséges volt.
Gondolom emlékeztek még, milyen tizenpár évesnek lenni – minden fekete és fehér, a fiatalok csak a jót és a rosszat különböztetik meg, roppant kritikusok, és tele vannak elvárásokkal.
És mi köze ennek a könyvértékeléshez – kérdezhetitek.
Nos, annyi, hogy én akkor, ennél a könyvnél majdnem végérvényesen befejeztem Agatha-rajongásomat.
Mert hát ki hallott már olyat, hogy Poirot futni hagyja a gyilkost?
Hiszen a búnösnek bűnhődnie kell, és különben is, ez az önkézbe vett igazságszolgáltatás borzasztó, egy épeszű társadalomnak bíznia kell a rendőrségben, bíróságban, általuk lakoljon meg az, aki gazságot követ el.
Sajnos ez a morális felhördülésem teljesen kiütötte anno a történet megoldása feletti elképedésemet – vagyis ha mindenki gyanús, akkor mindenki elkövető.
Aztán persze öregedtem és ha nem is lettem bölcsebb, többet tapasztaltam.
És bocsánatot kértem Poirot-tól, mert nem bíztam meg az értékítéletében. Rájöttem arra, hogy a fekete és a fehér helyett jobbára szürke minden, és nagyon-nagyon nehéz dönteni akkor, ha te vagy az események főszereplője.

Tudtam, tudtam, tudtam. Na jó, egy két emberben azért nem voltam biztos, de a legtöbben…. Imádom Poirot-ot. Hibátlan, dölyfös és egy zseni. Szaladok is megnézni a filmet!

Nagyon élveztem. Nem is igazán tudtam letenni. Zseniális.

Eddig ez volt a legkiszámíthatatlanabb könyve! :D Legalább is nekem! Természetesen ez is megkapja tőlem az öt csillagot! :D

Miután sok filmes feldolgozását láttam, és párszor olvastam már a könyvet, a meglepődés elmaradt. Viszont rendkívül élvezetes volt olvasni még így is, mert az egész szerkezete a könyvnek szinte követeli az embertől, hogy maga is nyomozzon. A szokásos nem igazán dimenzionált karakterek között Poirot papi összeakasztja bajszát bárkivel, aki hazudott neki. Itt pedig elég sokan hazudtak neki. És az igazság majdnem győz!

Sajnos a filmet láttam előbb, így tudtam a „poént”. Viszont az, hogy miként jutnak el a megoldásig, arra nem emlékeztem. És így mégis olyan izgalmas volt a könyv. Teljesen kikapcsolt, magával ragadott, és kíváncsian vártam a megoldást, hiába tudtam azt már.
A tehetséges írók tudnak ilyesmit elérni egy olvasónál, úgy hiszem.