A négy kiseregényt tartalmazó kötet Agatha Christie legtermékenyebb, legjobb korszakából való. Noha a kisregény terjedelme nem ad rá lehetőséget, hogy Monsieur Poirot a maguk teljes pompájában bontakoztassa ki zseniális képességeit, a kötetnek mind a négy darabjában mégis tanúságot tesz róluk. Mert természetesen miről is szólnak: gyilkosságokról, öngyilkosságokról, kémkedésről és egyéb rejtélyekről, de van családi indítékú tragédia is a kötetben. Az utolsó, inkább csak elbeszélés terjedelmű darab pedig – a nem sokkal később keletkezett Nyaraló gyilkosok előképe – nyilván annyira tetszett szerzőjének, hogy teljes regényben dolgozta fel az alapötletet. Egytől egyig érdekes történetek, kiváló jellemrajzok. Aki netán úgy gondolná, ilyen rövid írásban nem lehet bűnügyi történetet izgalmasan feldolgozni, téved. Monsieur Poirot rövidebb idő alatt, szerényebb terjedelem esetén is megteszi a magáét. Szerencsés gyűjtemény – látszik, hogy a… (tovább)
Gyilkosság a csendes házban (Hercule Poirot 17.) 68 csillagozás
Eredeti mű: Agatha Christie: Murder in the Mews
Eredeti megjelenés éve: 1937
Kedvencnek jelölte 1
Most olvassa 2
Várólistán 15
Kívánságlistán 8
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Kisebb esetek, nagyon elmésen.
Namost van ugye a gyilkosság. Azon belül az önkezű és a (másvilágra át)segítő általi. Meg aztán van az, amikor úgy tűnik, mintha.. de nem, vagy mégis, de igazából mégsem, ami meg igen az nem az, csak annak álcázzák, hogy aki nem is az, az annak tűnjön. Na szóval ilyen pofonegyszerű. Legalábbis Poirotnak.
4 novellát tartalmaz a könyv.
Az elsőt jól megkavarta, ami annak tűnt ami, de azután kiderült hogy nem is az, de mégis az vagy mégse az.
A másodikban megtudhattuk, hogy Poirot akkor is zseniális, amikor nem gyilkost keres.
Harmadikban a tapasztalat segített, pluszban egy kis mázli.
Negyedik nem is novella, hanem elbeszélés, ami nagyon rövidke, de élvezhető.
Pöffeszkedő, beképzelt, öntelt, de egyszerűen nem tudom nem szeretni Poirot-ot:)
Jobban szeretem Christie novelláit mint a regényeit de itt nem voltak jók. Összecsapottnak éreztem, jelentős bakikkal is találkoztam, az utolsó novella pedig hajaz a Nyaraló gyilkosokra. Szóval 3 és fél csillag, nem a legjobb műve.
Nem nagyon olvastam eddig Agatha Christie könyveket, de Poirot megfilmesített történeteit nagyon ismerem, a szövegüket szinte kívülről tudom. Ezt a férjemnek köszönhetem, aki nagy Poirot rajongó és képes napokon keresztül minden este, akár több Poirot filmet is megnézni. Az ebben a könyvben található 4 novella sem volt ismeretlen számomra. A filmek miatt a történetek már nem okoztak olyan meglepetést, mint kellett volna eredetileg.
Az írónő stílusa viszont tetszik. Könnyed, humoros ugyanakkor ismeretben bővelkedik és néhol cinikus is.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ebből legjobban a 4 novella közül a „Halott ember tükre” tetszett. Ez volt szerintem a legbonyolultabb eset, mivel ott tényleg csak a végén került utalás a gyilkosra. A „Gyilkosság a csendes házban” már elejétől kezdve gyanús volt. Viccesnek tartottam volna, hogy ha a látszat ellenére mégis öngyilkosság lenne, csak gyilkosságnak próbálják beállítani. Meg az is tök egyértelmű volt, hogy Poirot miért szimatolgatott a szobában. Ugyanis ha túl tiszta a szoba levegője, akkor ott nem dohányozhattak, hiába áll ott a dohánytálca. „A hihetetlen betörés” kicsit túl egyértelmű volt. Hisz Lord Mayfiled már az elején mondta, hogy kész terve a kémnő ellen. Sejtettem, hogy tervnek ez az „eltűnése” is csak a terv része lehet. „A rodoszi háromszög” esetének a megoldása a könyvben csak a végén derül ki. A filmben viszont már előbb is kiderül, hogy valami nem stimmel. Mert ott mikor megmászták valamilyen hegyet vagy dombot és ott egy kis templomhoz (valószínűleg katolikus) értek Mr. Gold keresztet vetett. Tehát vallásos ember volt, és akkoriban egy hívő katolikus pár nemigen szokott elválni. Utána tök gyanús volt, hogy a felesége siránkozott, hogy a férje el akar tőle válni. A börtönben derült rá fény teljesen, hogy a férjnek soha eszébe se jutott a válás.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Már régen olvastam ezt a kötetet, de most csak elővettem ismét. Négy remek Poirot-novella van benne meglepő csavarokkal a végén.
Gyilkosság a csendes házban:
Nem emlékeztem már rá, hogy mi a megoldás, és közben sem jöttem rá. Poirot is megdolgozik a sikerért, de a megoldást ismét ő produkálja Japp felügyelő részére is. Szinte minden máshogy történt, mint azt elsőre gondoljuk, vagy hisszük, és Poirot papa ismét rájön mindenre.
A hihetetlen betörés:
Itt emlékeztem rá, hogy nem az a tettes, akit annak akarnak sugallni, mégis minden jel őrá mutat. Aztán persze egy kis Poirot-féle nyomozás után megkerül az eltűnt tervrajz is. :)
Halott ember tükre:
A kötetből itt emlékeztem először a „hogyan”-ra, de sajnos a tettes személye számomra is meglepetés volt. Egy kicsit hosszabb kivitelben ez a novella akár egy regényként is megállta volna a helyét.
A rodoszi háromszög:
Ez a történet tetszett a legjobban a kötetben. Egy hosszabb változatban a Nyaraló gyilkosok c. regény alapja lett ez novella. Kicsit rövid a történet ,de meglepő csavar van ennek is a végén.
Imádom Agatha Christie-t, de egyértelműen nem ez lesz a kedvenc könyvem tőle. Egyszeri olvasásnak nem volt rossz, talán a négy kisregéy rövid terjedelme miatt nem volt lehetőség bonyolultabb bűntényekre. Az utolsó volt a legizgalmasabb – nem hiába lett a Nyaraló Gyilkosok alapja.
Nekem ezek nagyon ismerős novellák voltak. De biztosan nem olvastam még őket, mert régen írtam, mit olvastam AC-től és mit nem, és úgy jelöltem be molyon (lehet, hogy tévében láttam őket?). Hát, mindegy. A lényeg, hogy akármennyire ismerősek voltak, annyira nem tudtam kitalálni a gyilkos kilétét. Agatha megint átvágott, pedig erre összpontosítottam. Poirot már csak ilyen!
Népszerű idézetek
-Tudja, Poirot, néha már szinte örülnék, ha maga elkövetne egy gyilkosságot.
– Na de kedves barátom?
– Komolyan, szeretném látni, hogyan fog hozzá!
– Drága Jappem, ha én gyilkosságot követnék el, magának a legcsekélyebb esélye sem volna rá, hogy lássa… hogyan fogok hozzá! Valószínűleg azt sem tudná meg, hogy egyáltalán gyilkosság történt.
8. oldal (Magyar Könyvklub, 1998.)
Van az emberben valami ronda kis ördög, aki örömét leli a balesetekben és katasztrófákban meg jó barátaink kellemetlenségeiben.
235. oldal - A rodoszi háromszög (Magyar Könyvklub, 1998.)
– Én kicsit félek attól az embertől – borzongott meg Marjorie Gold. – Olyan… sötéten néz néha. Mintha képes lenne… bármire! – mondta reszketve.
– Gondolom rossz az emésztése – jegyezte meg vidáman a tábornok. – Sokan köszönhetik az emésztési zavaraiknak, hogy híresek lettek a romantikus búskomorságukról vagy fékezhetetlen dühkitöréseikről.
233-234. oldal - A rodoszi háromszög (Magyar Könyvklub, 1998.)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Lake kapitány, ön kétszer is azt mondta, „hihetetlen”. Tehát meglepte Sir Gervase öngyilkosságának híre?
– De mennyire! Természetesen sült bolond volt; ezt senki sem tagadja. De egyszerűen nem fér a fejembe, miképp juthatott arra a gondolatra, hogy az emberiség nélküle is boldogul.
– Mond valamit – nézett Poirot elismerően a fiatalember nyílt, intelligens arcába.
153. oldal - Halott ember tükre (Magyar Könyvklub, 1998.)
– Az ilyen ember páncélt hord… de még milyen páncélt! A kereszteseké semmiség volt ehhez képest… a gőg, a büszkeség, az önbecsülés páncélját. Az ilyen vértezet bizonyos értelemben védelmet nyújt. A nyilak, az élet mindennapi nyilai lepattannak róla. De van egy nagy veszély. A páncélban az ember néha észre sem veszi, hogy megtámadták. Késve látja meg, késve hallja meg… és még később érzi a támadást. – Elhallgatott. – Hány tagú Sir Gervase családja? – kérdezte aztán megváltozott hangon.
134. oldal
