Sir George és Lady Stubbs kerti partit adnak, amelyen Ariadne Olivert, a híres krimiírót kérik fel, hogy szervezze meg a fő szenzációt, vagyis egy gyilkosvadászat nevű társasjátékot a vendégek számára. Ő szokásos vehemenciájával hozzá is lát az aprólékos előkészítéshez. Aki benevez, annak meg kell találnia az áldozatot, és ki kell nyomoznia a halálának körülményeit. A színhelyet előkészítik a megjátszott gyilkossághoz…
De Ariadne bizonytalan, érzi, hogy valami nincs rendben. Ezért telefonál régi barátjának, Hercule Poirotnak, aki gálánsan a segítségére siet.
A játék elkezdődik, de az áldozat nem csak játssza a halottat. Számára a vadászat véget ér. Nem úgy Hercule Poirot számára, akinek most kezdődik csak igazán…
Gloriett a hullának (Hercule Poirot 31.) 150 csillagozás
A könyv megjelent a következő címmel is: http://moly.hu/konyvek/agatha-christie-gyilkosvadaszat
Eredeti mű: Agatha Christie: Dead Man's Folly
Eredeti megjelenés éve: 1956
Szereplők népszerűség szerint
Hercule Poirot · Felicity Lemon
Kedvencnek jelölte 8
Várólistán 17
Kívánságlistán 5
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
+
>!
+HAri P
4 hozzászólás
Előre kimódolt krimiírói szándékból meg kell ölni játékból a hullajelöltet, de valaki nem tud normálisan játszani és halál komolyan veszi a forgatókönyvet. Hát persze, hogy az a gyilkos, aki kell hogy legyen statisztikailag. És persze, hogy Ő gyanú felett áll. És persze, hogy Poirot az, akinek ez egyedül egyértelmű. És persze, hogy van értelme a címnek. És persze ez csak a végén válik világossá. És persze, hogy olvasás közben lassacskán emlékeztem rá, de persze hogy így is bírtam a jó kis sztorit és a jó kis következtetéseket. És persze, hogy az is beugrott, hogy vagy másfél éve @Bence meglebegtetett valami hasonló játékot, amit @mdmselle vetett fel. És persze , hogy az elfeledett molyötletek jégszoftverében lefagyott. Vagy nem?
>!
+Abigail
Poirot még mindig RULEZ! De egyre bonyolultabbak a gyilkosságok (vagy csak már régen olvastam A.C.-t), és belga legyen a talpán, aki ki tudja bogozni.
>!
+bozs P
5 hozzászólás
Ismét egy krimi, amit nagyon élveztem. (írtam már mást Agatha könyveire!?) Elgondolkodtatott, próbáltam kitalálni, valamire rá is jöttem. Poirot plussz pontot kap tőlem, nem oldotta meg azonnal az esetet és még kirakózott is.
>!
++Esmeralda
5 hozzászólás
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
SPOILER!!!
Valljuk be, ez a cím finoman szólva sokatmondó….
>!
+Briszéisz
Végig azt hittem okosabb vagyok Poirotnál és nem értettem, hogy nem jött rá olyan evidens dolgokra, amikre én egyből. Aztán meg jól leesett az állam. Persze, ha nem így lenne, akkor nem is szeretném ennyire Agatha Christie-t :D
>!
++Pável
3 hozzászólás
Krimi a krimiben. A kis belga karikatúra-figura megint feltöri a lábát a lakkcipőjében, mert terepre hívja Oliver asszonyság, aki remek forgatókönyvet ír egy gyilkosnak, akit megint nem fogsz kitalálni, de egyre megbocsájtóbb leszel a kétbalkezes locsifecsi Oliverrel, mert ő tkp. Agatha néni önparódiája. Ja és úgy tűnik: csak addig létezik tökéletes gyilkosság, amíg a kis pödröttbajszú belga oda nem gurul.
>!
+EgyKönyvmoly
Hatalmas élményem van ezzel a könyvel. Unokatesómmal váltva olvastuk fel egymásnak. Bizonyos jeleneteknél még a párbeszédeket is felosztottuk.
Imádtam!
>!
Hajdupeti
Ismét egy nagyszerű AC regényt ismertem meg. Témája különösen megfogott, hiszen ki ne ismerné és imádná a Cludeo nevű társasjátékot amelyben nekünk kell nyomozni és kitalálni ki a gyilkos. A regény első felének olvasása közben rám tört az az érzés, hogy bárcsak lennének ilyen játékok mostanában, biztos beneveznék rájuk. A történetet úgy megcsavarta az írónő, hogy majdnem még szegény Poirotnak is beletört a bicskája (még a bajusza is lekunkorodott :) ) azonban a véletlen szerencsének köszönhetően csak sikerült felgöngyölíteni a gyilkosságot. Azért nem 5 csillag, mert a végét picit összecsapottnak érzem- bár ez AC-től nem meglepő- hiszen a regény végi okfejtés után, amikor is Poirot elmondja a történetet, szinte azonnal befejeződik a regény, semmi utalás arra mi történik az elkövetőkkel, megtalálják-e őket…
Népszerű idézetek
+
>!
+>!
+Esmeralda 19 hozzászólás
Lánykoromban a Nasse- kastélyban szolgáltam. Abban az időben tudták a hölgyek, hogy mit vegyenek magukra. Ilyen csiricsáré smoncát soha! Nem volt akkor még nejlon meg rajon. Valódi hernyóselyemben jártak. És volt olyan taftruhájuk, hogy ha lerakták a földre, megállt magátul.
231. oldal
>!
+HAri P 2 hozzászólás
Tudja, én egész délután jövendőt mondtam, és nem láthattam, mi történik odakint.
>!
+mama_gold ♥
– Ó, mi tudjuk – mondta Poirot –, hogy egy asszonnyal hetenként legalább egyszer, de inkább háromszor-négyszer közölnünk kell, hogy szeretjük; aztán helyes, ha hébe-hóba virágot viszünk neki, ha szépeket mondunk neki, ha elbámulunk, hogy milyen jól áll az új ruhája vagy az új kalapja.
170. oldal
>!
+mama_gold ♥
– Hogy milyen ostobák a férfiak – mondta, szinte sírva a dühtől –, milyen képtelenül ostobák. Minden másban megvan a magukhoz való eszük, aztán tessék, feleségül veszik az arra legeslegalkalmatlanabb nőt.
Poirot mindig szívesen hagyta beszélni az embereket. Minél többet beszélnek, annál jobb. Mert sok beszédnek sok az alja, de azért mindig van abban valamicske igazság, amit mondanak.
155. oldal
>!
+mama_gold ♥ 3 hozzászólás
A jó házassághoz nem elég a regényes szerelem, ahhoz még sok minden mást is számításba kell venni.
54. oldal
>!
+>!
+Tama113 P
– Kit mondott? – kérdezte. – Mr. Poirot?
– Igen. Hercule Poirot. Ő is velem volt, amikor rábukkantunk a holttestre.
– Hercule Poirot… Csak nem? Lehetséges, hogy róla volna szó? Belga, alacsony férfi, óriás bajusszal.
– Hatalmas nagy bajusszal – helyeselt Mrs. Oliver. – Igen. Ismeri?
VIII. fejezet
Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
>!
+Briszéisz
El sem tudom képzelni, ki tehette. Illetve elképzelni éppen tudom, bármit el tudok képzelni. Éppen ez a baj velem. El tudok képzelni akármit. Mi több, egészen meggyőző magyarázatokat tudok elképzelni, csak éppen nem felelnek meg a valóságnak.
>!
Briszéisz
Hogy is tudná elmondani az ember, hogyan írja a könyveit? Mert hogy is van? Először is kitalálok valamit, aztán, amikor kitaláltam, erőt veszek magamon, leülök és megírom. Ezzel vége. Ezt pedig három perc alatt elő tudom adni, attól kezdve pedig kínos feszengésbe torkollik az író-olvasó találkozó. El nem tudom képzelni, miért szeretik annyira az emberek, ha az író arról beszél, hogy hogyan ír. Szerintem az írónak az a dolga, hogy írjon, nem az, hogy beszéljen.
