Éjféltájt (Battle főfelügyelő 5.) 85% 93 csillagozás

Sok :0 Agatha Christie javára.
De azért Kedves Agatha az én megoldásom sem volt annyira rossz. Lehetett volna. És azért lássuk be, h. az a szövegkörnyezet, amiben azt a pici kulcsot elhelyezte, na azért az sem volt teljesen fair.
Az utolsó másfél oldal nyálas szirup pedig egyenesen méltatlan Önhöz.
De azért barátok maradunk.

És igen… majdnem eltaláltam… haladok! Volt egy gondolatom vele kapcsolatban, hogy ő az, de gondoltam magamban ez nem Agatha stílusa…
Még fejlődnöm kell, remélem az utolsó könyvénél már eltalálom ki a gyilkos…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nos, kedves Agatha, ez lehetett volna jobb is. Nyögvenyelősen indult, sok felesleges információval (Sylvia lopási ügye, a gyilkossági terv kidolgozása, stb). A szereplők amúgy érdekesek, az elhagyott feleség, a jelenlegi feleség, mindkettőjükhöz tartozik egy hűségesen szerelmes úriember, valamint a férj, aki az egész háló középpontja.
És akkor egy gyilkosság, amit természetesen pont az követett el, aki nem követhette el semmi esetre sem. Meg van kavarva a történet rendesen, de számomra nem életszerű. Főleg a lelepleződésnél kivágott hiszti – nem reális, hogy egy minden területen annyira fegyelmezetten, nyugodtan viselkedő ember ilyen gyerekes legyen. Egyszerűen nem talál.
És a végén a piffpuff szerelmes szál – megint egy olyan dolog, ami nem talál Audrey addig leírt jelleméhez.
Talán túlságosan sok dolgot akart beleszőni ebbe a regénybe, kedves Agatha, és az eredmény túl zavaros lett.

Kicsit több volt az előjáték, mint maga az aktus, és bár ez egyéb vonatkozásban szimpatikus, de mivel ez mégis csak egy logikai játékra épülő krimi, szívesebben olvastam volna fajlagosan többet a nyomozati részből persze elismerem, ehhez a sztorihoz kellett némi időbeni előismeret.
Mindazonáltal megint oda jutottam, hogy egy fura előgyilok után a főgyilok kiderítése egészen az utolsó pillanatig nyitott tétel volt, a csalafinta elkövető leleplezéséig.

egy meg a fene, ő rá aztán nem gondoltam, piszok jó félrevezető ez az Agatha :)

Az egyik kedvencem volt (ez is…)

Jó, mint minden Agatha Cristir, amit eddig olvastam…

Hát pont olyan jó volt mint ahogy vártam 1 szép kis mozaikjáték volt az egész könyv.Most se csalódtam A.C.-ben.Mondjuk lehet hogy elfogult vagyok vele mert ő inditotta el a könyvek iránti érdeklődésem.Habár a vége nem volt az igazi de azt leszámítva 4,5* csillagot simán visz.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elolvastam, de nem vagyok elájulva tőle.
Eleve nagyon lassan indult el, és Agatha anyánkhoz képest túl sok szálon…
Utána pedig nagyon kavarja az öregasszony, mint Piszkos Fred-ünk, aki kapitány, de bánt, hogy néha direkt telerakja jelentéktelen dolgokkal, hogy megkeverjen…
Aztán egy nagyon fontos dologról meg csak a legvégén értesülünk, by the way…így könnyű , hogy nem tudjuk az alapinfók egyikét…
Persze rutinos A.C. olvasóként két „gyilkos-jelöltem” egyike lett a valóban az, de annyira nyakatekert, annyira életszerűtlen volt pár körülmény, hogy – mégsem boltam 100% biztos.
Azért egy logikai hibát is vélek benne felfedezni
***cselekményleírás***
ha valaki leveszi a ruháit, és a tengerpartra ledobja, de fél hogy baja lesz (újra felvenné) miért nem tekeri bele a (szerző szerint) nála lévő esőkabátba ???)

***cselekményleírás***
a teniszütő faragásos rész meg bántóan élet-szerűtlen dolog lett…

A legutolsó oldalakon kibontakozó love story-ról pedig annyit: NOT LIKELY Agatha néni, a a valós életben ez nagyon not likely…

A Poirot-ra való utalás lehetett volna vicces is (önirónia) de inkább szánalmas lett…

Na most vagy kinőttem A.C-ből, vagy nincs hozzá való hangulatom, de ez nem lett a kedvencem tőle…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ettől most nem dobtam hátast… :D De rossznak semmiképpen sem volt rossz. Bár lehet csak én voltam türelmetlen, hogy nem bírtam várni mikor lesz már gyilkosság, nekem túl sok volt az „előjáték”. =) De a vége zseniális volt.