Értékelések
AC a krimi királynője!
Régen már olvastam ezt a könyvet, bár már nem emlékeztem, hogy ki is a gyilkos, így ismét nagyon izgalmas volt a nyomozás.
Poirot nem semmi figura, hihetetlen agytekervényekkel van megáldva.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem emlékszem már,hogy volt-e már szerencsém ezzel a könyvvel,de valahogy ez a doktor gyanús volt nekem…Többször felvetettem magamban a lehetőséget,hogy mi lenne,ha ő lenne a gyilkos,de aztán gyorsan el is vetettem, mondván,ha egyszer ő meséli el a történetet,akkor csak nem lehet…Aztán arra is gondoltam, hogy mi van, ha mondjuk szkizofrén és nem emlékszik arra, amikor gyilkol…De egyszerűen csak szépen „kifelejtette” azt a pár percet a beszámolójából.
A gyilkos személyén kívül sajnos nem volt benne semmi extra, csak a szokásos múltból felbukkanó eltitkolt gyerek és a magát másnak kiadó szobalány. Szerintem nem ez a legjobb Agatha Christie….
Második Agatha Christie olvasmányom. Teljesen más élmény, mint az első. A 10 kicsi néger letehetetlen volt: feszültség, izgalom, rengeteg halott, talán még kicsit féltem is. Az Ackroyd-gyilkosság a humorával fogott meg leginkább. Nagyon jókat kacarásztam azon, ahogy a doktor úr a nővérét véleményezi. Másrészt pedig azzal a sikerélménnyel ajándékozott meg, hogy magam is megoldottam a rejtélyt és a legkevésbé gyanús ember képében lelepleztem a gyilkost.
Első könyv gyermekem születése óta, aki az anyatejjel együtt szippantja magába a detektívregényt…
Ez aztán felettébb meglepő és különös regény volt! Amolyan igazi csavaros Agatha Christie. Meglepő, hogy ennyiféle ember lehet gyilkos. A vége felé már-már sejtettem, és igazából mindenkit sajnáltam volna, ha kiderül, hogy ő a gyilkos, hiszen a szerelmesek egymásra találtak, a többiek meg olyan ártatlanul szerencsétlenek voltak.
A gyilkos pedig profi volt, nagyon is, meg a körülmények is nagyon közrejátszottak. Kicsit azért emlékeztet a Ferde házra. Ott is sajnáltam a végét…
