Ez a könyv egyike különleges kedvenceimnek. Évekig tartogattam, tervezgettem, fontolgattam: – Egy szép napon – mondtam magamban –, majd ha sok időm lesz, és igazi élvezetre vágyom – hozzákezdek! – Az a tapasztalatom, hogy az ember könyvei közül ötnek a megírása – munka és egyéb – élvezet. A Ferde ház tiszta élvezet volt… Akárhogyan is: a Ferde ház jóformán mindenkinek tetszett, joggal hiszem hát, hogy a legjobb könyveim közé tartozik. Nem tudom mi juttatta eszembe a Leonides családot – egyszercsak itt voltak. Hát mit tehettem: elszegődtem krónikásuknak" – írja könyvéről Agatha Christie.
A ferde ház 160 csillagozás
Eredeti cím: The Crooked House
Eredeti megjelenés éve: 1949

Kedvencnek jelölte 18
Most olvassa 10
Várólistán 35
Kívánságlistán 24
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Kitaláltam, hogy ki a gyilkos, yessss (kéz felemel, könyökben behajlít és behúz)
Talán Agatha-nak ez az egyetlen könyve, remélem, amiben nem gyilkosnak való személy gyilkol. Ezt jól megfogalmaztam, de ha elolvasod és megtudod ki a gyilkos megérted a mondatomat.
Ez a történet annyira nem tetszett, szerintem nem volt olyan körömrágós és a szereplőket is gyakran kevertem.
Ebben a könyvben http://moly.hu/konyvek/matthew-bunson-agatha-christie-vilaga azt olvastam, hogy a kiadó megpróbálta meggyőzni Agatha Christie-t, hogy változtasa meg a végét. Valamint azt, hogy ez volt a kedvenc könyve.
Nagyon jó igényes könyv, szimpatikus karakteres és határozott szereplők! Agatha Christie megint lenyűgözött! Persze most sem találtam ki, ki a gyilkos de…
A kedvenc karakterem Josephine volt. Nagyon tettszett a rejtőzködő detektív szerep, illett rá. Elég sok és fontos dolgot kitaláltam, de a gyilkosnál mellé fogtam, mint szinte minden AC könyvnél! :)
Azt hiszem rákattantam AC-re (talán mert így betegen épp ehhez van hangulatom, és kedvem). Meg kell hagyni sokkal jobban tetszett mint amit ezelőtt olvastam, A fogorvos széke. Még így is kikapcsoló olvasmány volt, hogy hiányolnom kellett kedvenc öreg detektívemet, de be kell valljam, kiegyeztem Charles mesélőkéjével is. Szerintem az AC történetekhez kifejezetten előny, ha valaki (mint én is) híján van a tehetségnek hogy már előre ki tudja találni a gyilkos kilétét, mert így megmarad a végére a csattanó élménye. A könyvadatlapon feltöltött borítók közül szerintem egyértelműen az Európa kiadós borítók a nyerők, amit én olvastam, az a ’93-as Hunga-Printes verzió volt, és nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én jobb szeretem ha kifejező a könyv borítója, de ez nagyon nem illett a történethez. Mintha valami tucat kép került volna az elejére, mondván hogy angol, akkor jó lesz ez. De azért ez mit sem vont le a történetből, a klasszikus krimikedvelőknek szerintem tetszene.
Tetszett nagyon, döbbenet volt a vége, eszembe nem jutott volna, hogy ki a tettes (mondjuk én reménytelen vagyok, ritkán találom el). Benne van a top 5 AC-ben.
Én legkedvesebb Agathám!
Ismételten sikerült túljárnod az eszemen, de ezt most cseppet sem bánom, mert annyira élveztem a veled való „diskurálást”. Újra kedvet kaptam hozzád, a regényeidhez.
Ez egy mestermunka, meg kell vallanom.
Kérlek, írj még ilyeneket!
Odaadó olvasód,
mosolytó
Annyira fáradt voltam vasárnap (munka után!), hogy arra gondoltam, nincs részem ami még megbírna mozdulni…talán…az agytekervények…a kis szürkeállomány! Oh de jó is volt belecsöppenni Agatha Christie kis világainak egyikébe. Aztán 50 oldal után ó borzalom, hiszen ebben a világban én már voltam, és a gyilkos:…!!!
Hogy járhattam már megint így? Pedig ez annyira tipikus regénye, és annyira nem is!
Népszerű idézetek
A te korodban természetesen azt hiszi az ember, hogy a szerelemhez hamvas ifjúság kell és holdfény.
158. oldal
– Mindig minden felől lehet némi kétségünk, Charles. Mindig közbeléphet egy előre nem látott tényező, és halomra döntheti a terveinket.
12. oldal (Európa könyvkiadó 2011.)
Azt hiszem, az emberek gyakrabban ölnek meg szeretett személyeket, mint olyanokat, akiket gyűlölnek. Valószínűleg azért, mert csak szeretteink tudják elviselhetetlenné tenni az életünket.
– Josephine – szóltam –, mondta már neked valaki, hogy nem szép dolog az ajtónál hallgatózni?
Josephine hevesen bólogatott.
– Persze hogy mondták. De ha az ember meg akar tudni mindenfélét, muszáj az ajtónál hallgatózni.
Szerintem ha a gyerekek felnőnek, az ember szakadjon el tőlük, vonuljon a háttérbe, kényszerítse őket, hogy felejtsék el.
– Kényszerítse? Ez egy kissé drasztikus, nem?
A kényszer mindig helytelen, akármilyen irányba hat.
148. oldal
– Igen idős emberek néha egy kissé furcsák…persze nem háborodottak, a világért sem, csak épp hajlanak a különcködésre.
180. oldal
– Nem hinném, hogy az adományok igazán hasznosak. Rendszerint nem a megfelelő célra fordítják őket. A lelkesedés, a tettvágy, a széles látókör nem a pénz függvénye. A drága felszerelés, a költséges képzés, a kísérletekre költött vagyon nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Az adományok nagy része rossz kezekben jut.
151. oldal





















































































