Vér ​és arany 54 csillagozás

Ady Endre: Vér és arany Ady Endre: Vér és arany Ady Endre: Vér és arany Ady Endre: Vér és arany Ady Endre: Vér és arany Ady Endre: Vér és arany Ady Endre: Vér és arany

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1907

>!
Athenaeum, Budapest, 1927
180 oldal
>!
Athenaeum, Budapest, 1923
180 oldal · puhatáblás
>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1908
204 oldal

3 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Gregöria_Hill>!
Ady Endre: Vér és arany

Természetesen eszem ágában sincs értékelni Ady Endrét. Megmaradnék régebbi keletű hozzáállásomnál, tehát például hogy ha megüzizem barátaimnak, hogy milyen csonka ma a hold, este f11-kor, akkor mindenki nekiáll olvasni kérdezősködés nélkül ott, ahol éppen van. Egy ilyen viszonyom van vele, mellékes ebből a szempontból, hogy a közeljövőben áthelyezik-e a szobrát, vagy átnevezik-e az utcáit.

A Vér és Arany kötetet az Ady100 kihívásra választottam, számtalan akkora vers van benne, mint egy toronyház, meg néhány nem olyan is. Figyelmesebb újraolvasás volt, így találtam is néhányat, verset vagy versszakot, ami úgymond nincs a tananyagban, de ugyanolyan jó- vagy épp csak nekem tetszett. A Rég-halottak pusztáján, az Őszi lárma, a Szent Margit legendája, az Egy csúf rontás is ilyen volt, de például a százszor idézett Fölszállott a pávát is szerintem most olvastam először úgy, hogy megfogott (ez az Ady-most-is-aktuális vonulat https://moly.hu/idezetek/922173).

A „néhány nem olyan is” szálból is idéznék azért kettőt, ez az egyik https://moly.hu/karcok/1324583 hsz-szel együtt, és ez a másik https://moly.hu/idezetek/91126, amiből az elmúlt időszakban körülbelül tíz epic vicc született a környezetemben*.

*Hány ujjam van felmutatva, Endre?

csillagka>!
Ady Endre: Vér és arany

Ady kötetekkel nagyon régen kezdtem az ismerkedés két táska méretű könyv volt a család birtokában és elítélhető módon mindenhol ahol kellett ezek funkcionáltak támasztékként, egyik pár évig az íróasztalom részekeként leledzett mint polctartó. Beleolvasni senkit nem láttam, bár én próbálkoztam, hogy talán ebből kapnék írnivalót, de a család úgy döntött egy oldal vers az nem egyenlő egy oldal prózával ezért másból kellett megtennem a kötelező másolást.
Érettségi előtt az egész osztály parázott nehogy ez legyen az írásbeli, az lett, én pedig a magyartanárom szerint az osztály egyik legjobb dolgozatát hoztam össze a Léda versekből, szeretni, ismerni akkor sem akartam, sőt később se, taszított Ady személyisége, alkoholizmusa, szifilisze, és a beállított kommunista múltja.
Pár hónapja láttam róla egy dokumentum filmet, ami már kicsit árnyalta a képet, bizony aki meg akart élni annak valahova húzódni kell, ő a KP-tól várhatta a csekket a hónap végén.
József Attilát megszerettem Hobón keresztül, Adyt pedig ismeretlenül utáltam, azaz az utóbbi években már nem annyira, csak valahogy nem volt kedvem olvasni, na most a TESO hatására végre kézbe vettem, és igen rájöttem ez nem is olyan rossz.
Ady az első punk volt, lázadt már minden konvenció és hatalom ellen, amikor ez még annyira nem is volt általános, ha ma születne valahol az Európa kiadó és a Vágtázó halottkémek környékén az alternatív punk világnak írna eszetlenül jó dalszövegeket, amivel megint nem keresne semmit.
Komoly megdöbbent okozott az a belső vívódás és irónia ahogyan tudta kezelni magát a bűnöst, és az egész társadalom szemfényvesztését.
Nagyon kemény délelőttön vagyunk túl mi ketten ADY és én, megcsavarta a lelkemet keményen, és most nyitott szemmel merengek a visszatérő mondatok felett.
Felnőtt fejjel ez a verseskötet közelebb hozott istenhez és a megtérő bűnöshöz, mint bármilyen szenteskedő szöveg amit eddig olvastam.

Iustitia >!
Ady Endre: Vér és arany

Ady negyedik verseskötete, ami igazán meghozta neki az áhított népszerűséget és elismerést, már hosszabb, hat ciklusból és 119 versből áll, és több felkészültséget kíván az olvasótól, hogy osztozhasson Ady intellektusában. Továbbra is foglalkoztatják az Új versekben körüljárt témák, de a hangvétele árnyaltabbá válik.

Borús örökség lóg a nyakában: a magyarnak lenni kiábrándító nehézsége. Az ő magyarságának versei szívszorítóak, legszebb összefoglalása innen, amely sajnos épp annyira jellemzi a mi Magyarországunkat is több, mint egy évszázad múltán:
„Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.”

A hiányérzet verseiben világít rá a boldogságát elnyelő fekete lyukakra: az őt elkerülő felhőtlen szerelemre, a számára meddő hazára, a meleg, nevetést visszhangzó otthon beteljesületlen álmára, okot keres és makacsul jelöli ki minden nyomorának gyökeréül a pénztelenséget.

Ady talán írt kiegyensúlyozottabb, lágyabb Léda-verseket, de ebben a kötetben a szerelem és a szenvedély valódi arcát tárja elénk, az őrülettel átitatottat, a közös múlt szálaival átszőttet. A korábbi művek egyfajta beletörődést közvetítenek fájdalmas szépséggel, ezek átkosak, komorak, dühösek és elvakultak (az eddig sem tökéletes kapcsolatra árnyékot vethetett egyetlen gyermekük halvaszületése a kötet megjelenése előtt), és meglepő, de nem lehetetlen intenzitással mutatják be a versek azt, amihez más íróknak egy regény is kevés a hitelesség keretén belül: ahogy a vérbő rajongás epizódjai közé beférkőzik az indulatos gyűlölet, majd mindinkább eluralkodik.

A gyermekkora keserű, holt messzeségébe nem tud tekinteni, csak előre, de a halál hol gyengéd, hol borzalmas leple fedi el a kilátást. A magány, a halálfélelemmel torz, megmagyarázhatatlan módon párosult halálvágy, még inkább halálvonzalom moraja hallik ki a versekből – közel érzi az elmúlást, eszét vesztetten próbálja idealizálni, szeret a nyomában járni, fantáziál róla és alkudozik vele, de a másik hatalmasabb.

Csalfa álmokat dédelget a jövőről, melyekkel a tegnapot és a jelent siratja el, de nem is csak a valóst, hanem a sosem voltat, a lehetett volnát.

Biró_Krisztina>!
Ady Endre: Vér és arany

Reggel hallottam a rádióban,hogy ma van Ady halálának 100.évfordulója,ezért úgy döntöttem,hogy a mai napot az Ő költészetének szentelem.Ritkán fogok Ady kötet olvasásába,de azt hiszem,hogy a Vér és arany kötetnél jobbat aligha találhattam volna amiben több szó esne a halálról.

amanda888 P>!
Ady Endre: Vér és arany

Kicsit kakukktojásnak érzem most magam, mert Ady soha nem tartozott a kedvenceim közé. Igazából nem is ismerkedtem vele. Nem is tudom megmondani, hogy miért őt választottam versolvasáshoz. Bús, komor világ jelenik meg a verseiben, valamikor meg csak úgy szikráznak a szavak, de talán ebből kevesebb volt most. Nem is áltatom magam, hogy mindet megértettem, néha olyan víziókat, képeket festett, hogy csak néztem… Ady más, mint amit én versben szeretek.

Kovács_Heni>!
Ady Endre: Vér és arany

Ady mindig egy rejtély volt számomra a maga hedonista, nagyvárosi életével és a komor verseivel, de legalább szép rejtély. A magyar nyelv arra való, hogy az ember játsszon vele, és néhány kevésbé sikerült darabtól eltekintve Adynak tényleg volt tehetsége ehhez a játékhoz – a versei csupa aranyból, ködből és mélabúból állnak, mintha az élet egy félresiklott melódia lenne. Az övé talán az is volt, mert a költészet betegség. Ha az ember ismert költő akar lenni, muszáj egy kicsit szenvedni az élettől és korán meghalni. Hát ezért nem írok én már verseket. Anno bele-belenéztem az Ady összesbe, de nem jelölném meg olvasottként, mert egyáltalán nem rémlik, hogy a végére értem volna. A verseskötetek nem arra valók, hogy az ember egy délután alatt végigérjen rajtuk, mert úgy elvész belőlük a pillanatnyi szépség. Jobban szeretem az antológiákat, habár a Vér és Arany önmagában is tökéletes ahhoz, hogy az ember őszi délutánokon elővegye és elmélázzon egy-két költemény felett.

A választásom egyébként azért esett erre a kötetre, mert a Párisban járt az ősz a kedvencem Adytól – megunhatatlan. Ha nem lennék éppen kekec kedvemben, talán öt csillagot is adnék erre a gyűjteményre, de bármennyire tetszettek a versek, néhol már borzasztóan idegesített a szavak és sorok folyamatos ismételgetése. Hiába, a világon semmi nem tökéletes :)

Britta89>!
Ady Endre: Vér és arany

Ez a kötet már jóval összetettebb, mint ami az Új versekre volt jellemző. Legalábbis én így láttam. Ez szerintem a Lédához írt versekben és a Mi urunk a pénz költeményeire jellemző. Tetszik a szókimondása, viszont néha a két véglet közötti csapongás elkeserítő is tud lenni. Néha már optimizmus vegyült a szavai mögé, de akkor egy kis dekadencia is társul hozzá. MIndenesetre nagyon érdekes volt olvasni.

Belle_Maundrell>!
Ady Endre: Vér és arany

Második olvasásom Adytól, sokkal jobbnak éreztem, mint a Ki látott engem?-et. A legjobban talán A Léda arany-szobra című rész tetszett.

nana1>!
Ady Endre: Vér és arany

Ez a kötet igazán illett az őszi évszakhoz. Az elmúlás, feledés, meglassulás, emlékezés időszakát hozta fel bennem a kötet. A halál nagyon központi szerepet foglalt el, nagyon sok vers témája volt. Szép sorok, igényes nyelvezet.

Morn>!
Ady Endre: Vér és arany

Régen nem szerettem Adyt. De ahogy öregszem, úgy tetszik egyre jobban. Furcsa. Talán kezdem kedvelni, hogy mindent kétszer mond, mindent kétszer mond?


Népszerű idézetek

Morn>!

A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

2 hozzászólás
Bogas>!

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

A Halál rokona

Belle_Maundrell>!

Nem ölelek többé, elég volt.
Nem ölelt vissza, eldobott
Az Élet: én szerelmesem
S dért sírt reám mindig az égbolt.

Halál a síneken

Iustitia >!

PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

A halál rokona

Belle_Maundrell>!

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket,
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

A halál rokona

csillagka>!

Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípője ringott, a büszke
Kreol-arca vakított.

(első mondat)

Iustitia >!

MENEKÜLJ, MENEKÜLJ INNEN

Pocsolyás Értől elszakadt legény,
Sorvadva, várva itt tovább ne ülj.
Nem kellenek itt úri álmodók,
Menekülj, menekülj.

Rossz a világ itt: dacos Hunnia
Álmodva vívja a régi csatát.
Veri a Jövőt: balladát akar,
Balladát, balladát.

Homlokod sárgult, lázas a szemed,
Sejtő, beteg és finom a dalod.
És akarod még mindig a babért,
Akarod, akarod?

Dalaid könyvét dobd a tűzbe be,
Sorvadva, várva itt tovább ne ülj:
Pocsolyás Értől elszakadt legény,
Menekülj, menekülj.

A magyar Messiások

1 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

Egy ablaka lesz a szobámnak
És arcomon ezer redő
S száz lépésre a temető.

Kis temető a falu alján,
Olyan szelíd s mégis merész:
Holdas éjen szemembe néz.

Hajnalig bámulunk egymásra
S olykor a lelkem is remeg:
Jaj, a temető közeleg.

Engem is visznek titkos szárnyak
S már azt sem tudom, hogy vagyok,
Hogy élek-e? S a Hold ragyog.

Alszik a falu, én virrasztok,
Nézem, nézem a temetőt:
Itt van az ablakom előtt.

Síró, rettegő félálomban
Ezerszer is megkérdem én:
Én szállok, vagy ő jön felém?

Közel a temetőhöz

Belle_Maundrell>!

Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

»Kik ezek?« S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

Lédával a bálban

Kapcsolódó szócikkek: zene
Belle_Maundrell>!

Más ég alatt, szűz hajnalokon,
Lármás habokon,
Életem, sorsom, átkom, üdvöm
Majd elzokogom.

S ha majd a Kéjtől mindent elszedünk,
Aludni megyünk.
Arany-hajónkkal, szent, holt dalokkal
Együtt süllyedünk.

Így szólna a szóm


Hasonló könyvek címkék alapján

Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Karinthy Frigyes: Így írtok ti
Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai
Kosztolányi Dezső: Mágia
Tóth Árpád: Szavak szobrásza
Kosztolányi Dezső: Kenyér és bor
Radnóti Miklós: Tajtékos ég
Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei
József Attila: József Attila válogatott versei