Adynak életében megjelent három rövid önéletrajza mellett van egy jóval terjedelmesebb, de lappangó negyedik is: elrejtve mintegy húszkötetnyi életművében. Egymás mellé kell illeszteni időrendben a személyes vonatkozású részleteket, s kibontakozik előttünk a világirodalom egyik kismagasló emberi dokumentuma.
Ez a könyv teljesen újszerű az eddigiek sorában. Minden szava, a cím és fejezetcímek is – kivéve a rövid összekötő, magyarázó szövegeket – Ady Endréé, tehát a szó igazi értelmében önéletrajzot tart kezében az olvasó. Mi benne az újszerű? Az, hogy a költő írásainak vallomásainak részleteiből – versekből, novellákból, cikkekből, levelekből – az Ady-életmű egyik jeles ismerője, Kovalovszky Miklós állította-szerkesztette össze a kötetet, amely híven eleveníti meg a zsenit és minden ellentmondásosságában az embert, akinek vergődései, tragikus látomásai, mohó életszomja hatalmas életet, egyetemes életszeretetet szuggerálnak.
Ady a nagy… (tovább)
Életem nyitott könyve 8 csillagozás ↑ 10%

Most olvassa 1
Várólistán 5
Kívánságlistán 5
Népszerű értékelések
Remek megoldásnak tartom a könyv felépítését, ahogy Ady szinte a saját szavaival meséli el a saját életét a levelei és a versei által, a szerkesztő pedig csak egy-két mondatot tesz hozzá, az is jól elkülönülten, dőlt betűkkel szedve látható. A kötet azonban több mint 500 oldal és nagyon tömény. Ady rengeteg levelet írt, és ezt ugyanabban a szépirodalmi stílusban, amit egy költőtől elvárhatunk. Lassan haladtam az olvasással, hogy tudjak figyelni a prózai írásaira is. Rajongóknak kötelező olvasmány!!!
Népszerű idézetek
Minden kijózanodás halálos veszteség, de nem képzelek el szomorúbbat annál, amikor az ember Párizsból, az ő szerelmes Párizsából ábrándul ki. Pedig úgy látszik, hogy az törvény, parancs, s valójában nekem azért kell annyiszor, újra és újra megkeresni Párizst, hogy el tudjam veszíteni. A művészfajta ember tragikus az ő szerelmeiben, igazán olyan, mint a gyermek, aki nem nyugszik, amíg játékszerét szét nem bontja, s meg nem találja benne a nyomorú kócot…
Utak és csalódások, 373. o.
















