!

Mein Kampf 25 csillagozás

Adolf Hitler: Mein Kampf Adolf Hitler: Mein Kampf
Könyvtár

A Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.

Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a… (tovább)

Harcom címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1925

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 1


Hirdetés

Kedvencelte 2

Most olvassa 7

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 4

Elcserélné vagy eladná

>!
7.000 Ft ★★★★★ Eladó
Marcsiiiz könyve Adolf Hitler: Mein Kampf
>!
5.800 Ft ★★★★★ Eladó
dedikált
Csigusz56 könyve Adolf Hitler: Mein Kampf

Kiemelt értékelések

+
>!
Frank_Spielmann I
Adolf Hitler: Mein Kampf

Értékelés a könyv befejezése előtt (ilyet se csináltam még).

Kezdődik a könyv, mint egy önéletrajz, és próbál végig ezen a vonalon maradni, kevés sikerrel. Történészeknek való a könyv, akiknek ez az „ember” a szakterületük. Nem irigylem őket.

A könyv elejétől kezdve találkozhatunk a szerző gondolataival, amelyekről én ezt állapítottam meg: egész normálisan kezdődnek, hogy aztán a végük, a lényegük nagy baromság legyen. Aztán a második fejezettől kezdve jön az, hogy a gondolatok eleje se normális. Itt jön az, hogy a normális értékrendű ember öklendezni kezd, hatalmas undort érez, és legszívesebben máglyán égetné el ezt a könyvet, más szeméttel együtt. Nagy erő kell ahhoz, hogy az ember tovább olvasson.

Nem ajánlom senkinek ezt a könyvet. Akit érdekel, úgyis megpróbálja majd elolvasni. Viszont ha valakiből egy kicsi undort se vált ki, azzal valami baj van. Inkább ezer Kiszel Tünde meg Coelho, mint egyetlen Hitler vagy Hitler-rajongó…

31 hozzászólás
+
>!
page
Adolf Hitler: Mein Kampf

.A Mein Kampfot (rózsaszín alapon fekete ábrájú borítóval) egy rokonomtól kaptam kölcsön, mondván mekkora ultra királyságot bíz rám.
Olvasás közben egyre azon gondolkoztam, hogy a p*csába bírták ezt bevenni?! Aztán nagy nehezen folytattam, mit nagy nehezen – ez aztán tényleg kimerítette az önsanyargatás fogalmát. De folytattam, mert eszembe jutott: manapság (is) ennél nagyobb f*szságokat képesek mozgatójuknak fogadni, nem beszélve a számító intelligenciáról, amely az „osszd meg és uralkodj” ősi törvénye szerint használ bármit, csak hogy hatalomhoz jusson, noha maga nemhogy nem hisz benne, de messzire kerüli… Úgyhogy nem árt tisztában lenni ezekkel a realitásokkal.
Ez a Hitler aljas egy csávó volt, bár, hogy ő , mint olyan létezett -e, túl a zagyva és rosszindulatú elméleteken…? Talán. Egy egész kicsit, valameddig. Aztán csak a démon körbetámogatott üresség maradt.
A könyv mindenesetre megerősített benne, hogy bizony, amennyiben – „jó fajvédőként” (pfff) – gondolkozunk az emberről, hát, nem a fizikai felépítéssel kell kezdenünk a méricskélést. Kijózanító olvasmányélmény volt. És figyelmeztető is: nem szabad lebecsülni a lélek betegségeit. Ezekből meggyógyulni csak az tud, aki valahogyan belátja, hogy beteg. És gyógyítani meg csak a szeretet tud.
Amúgy nálunk voltak viták azzal kapcsolatban, ki szabad-e adni ezt az iratot. Történészek egy csoportja amellett kardoskodott, hogy nem csak hogy szabad, de kell is – mégpedig alapos elemzésekkel mellékelve, amelyek reális megvilágításba helyezik a benne foglaltakat, ezzel húzva ki a méregfogat. Ugyan nem vagyok nagy híve a könyvekbe való ilyesmi 'belenyúlásoknak', de ennek talán – tekintve a hozzá való viszony makacs mémjét – tényleg nem ártana.
(Ezeken túl, bár logikája, na az van neki, unalmasnak és elavultnak találtam, szinte minden vonatkozásban – letehetetlen: nem nagyon van hova.)
Összegzésként mit is? „Bocsáss meg nekik Atyám, nem tudják mit cselekszenek!” – hát, kábé…

7 hozzászólás
+
>!
stancili1
Adolf Hitler: Mein Kampf

Feneketlenül ostoba, primitív mű. Az azért érdekelne, hogy aki dícséri, tud-e arról, hogy gyakorlatilag az összes magyar kiadás csonka, ti. kimaradnak belőle a magyarokra vonatkozó részek. Ezek dióhéjban: a magyarok szláv fattyúnép, amelyet vissza kell zavarni az Ural mögé :)

Ennyit erről, ha Hitler győzött volna, most nem a Duna partjáról írnék.

5 hozzászólás
+
>!
Arjuna
Adolf Hitler: Mein Kampf

Egyáltalán nem óvodás szinten íródott a könyv, igazán mélyenszántó gondolatok vannak benne, csak ajánlani tudom. Azért nehezen emészthető a mű, mert a természet örök törvényeihez igazodik, és nem az emberek által önhatalmúan kitalált törvényekhez.

4 hozzászólás
+
>!
Mackólány 
Adolf Hitler: Mein Kampf

Ezt a könyvet nem lehet úgy értékelni, mint egy átlagos történetet, mint egy átlagos önéletrajzot. Végig ott lebeg a tudat, hogy mi már tudjuk, amit ő akkor még nem tudott. Hogy mivé válnak az álmai, sőt annak netovábbjai. Mi mindenen mennek miatta keresztül emberek.
Sokáig gondolkodtam rajta, feltegyem-e, hogy elolvastam, de úgy vélem, ez is egy könyv, ezáltal is belelátunk egy ember (?) lelkébe, gondolataiba. Vannak ugyan kételyeim. Hogy hogyan lehet valaki ennyire egoista? Néha nem is értem.
Mégis annyian foglalkozunk vele, annyiunk agyában forog, mit tett.

1 hozzászólás
+
>!
lilijan 
Adolf Hitler: Mein Kampf

magát a könyvet nem lehet értékelni a hatásai nélkül, azzal együtt pedig ismereteim nem elegendőek semmiféle minden lényeges pontot érintő irományhoz, nálam sokkal tájékozottabb emberek foglalkoztak/foglalkoznak ezzel. úgy hiszem, misztifikálás nélkül, kordokumentumként kezelendő. de: továbbra is úgy gondolom, hogy minden mélyebb ismeretre és minél több szempontra vágyó múltban kutatkodónak meg kell ismernie a konkrét tartalmat legalább nagy vonalaiban, hogy tudja, miről beszél, ha a második világháború, az antiszemitizmus, vagy akár konkrétan a könyv kerül szóba.

aki pedig azt gondolja, hogy elolvasásától mindenki rögvest vérszomjas nácivá válik, az valószínűleg nincs azon a szinten szellemi érettségét, érzelmi intelligenciáját és információ alapú szabad döntéshozatali képességeit illetően, hogy vesződnie kéne vele. természetesen kialakulatlan, zavart, racionalizáció vágya nélkül célt kereső, kétségbeesett fiatalok kezébe nem adnám.

6 hozzászólás
+
>!
Freiherr_Joachim_Alfred_von_Henry P
Adolf Hitler: Mein Kampf

Nehéz tárgyilagos, objektív értékelést írni erről a könyvről. Mielőtt belekezdenék az analízisbe, érdemes szem előtt tartani, hogy mikor írta a szerző „emlékiratát”, milyen szándékok vezérelték, milyen korszakban keletkezett, és azt is, hogy a 20-as években, mikor papírra vetette gondolatait, még senki sem gondolta (talán maga a későbbi „Führer” sem), hogy honnan hová jut. (Jelen esetben Landsbergből Berchtesgadenbe).
A könyvet 1924-ben írta meg, csekély évtized múlva kancellár lett belőle. Kevesebben, mint 20 éven belül publikált világnézetét gyakorlatban is végrehajtotta. Ez a kulcs tényező: amit a Mein Kampf-ban gondolt, szinte betűről-betűre végrehajtatta. Érdemes elgondolkodni az eredeti címen is: „Vier und halb Jahre gegen Lüge, Dummerheit, Feigeheit”. Vagyis 4 és fél évnyi harc a hazugság, ostobaság, gyávaság ellen. Marketing szempontból módosították a jelenleg ismert címére. Következésképp meg kell értenünk azt, hogy mi történt Németországban az I. VH.-t követő káoszban. Ennek a feltételnek a hiánya nélkül nehéz megfejteni a könyv lényegét. Túl egyszerű lenne elintézni annyival, -utólag mindig könnyű bölcsnek lenni, hogy egy elmebeteg torz agyszüleménye. Értékelésem ennek tükrében keletkezett.
Az egyik lényeges benyomásom, olvasás közben, az volt, hogy egy dühös, a világra haragos, a társadalom minden rétegét ostorozó személyről van szó. Az arisztokrácia, az intelligencia (értelmiség), a munkásság és különösen a zsidóság ostorozása a gondolatmenet egyik lényeges vonulata. 1924-ben az ambíciózus, gátlástalan agitátor „karrierje”, úgy tűnt, menthetetlenül véget ért: börtönben ült, pártját betiltották. Úgy nevezett programadása ennek függvényében fogalmazódott meg.
A könyv gyakran dagályos, kifejezetten unalmas, néha követhetetlen, néhány csűrt-csavart gondolatmenet kiváltképp értelmetlen-finoman fogalmazva.
Az világos, hogy a zsidóságra vonatkozó negatív tapasztalatait,nézete alapvetően hamis írásokon alapult. Az még nyilvánvalóbb, programadásában be is vallja, hogy a zsidóság megbélyegzését politikai eszközként kezeli: erre többször utal gondolatmenetében. Ebből kifolyólag erősen propagandisztikus érveknek tűnnek tézisei velük szemben. Magának mond ellent, mikor könyvében kifejti, hogy az igazi politikus egyben művész is, mikor kifejti azt -az egyébként pragmatikus összefüggést, hogy szükség van arra a bizonyos ellenségképre, amiből kizárólag egy lehet. Ez a kulcs tényező. Én azt gondolom, Hitler a zsidóságot „csupán” politikai eszköz szerencsétlen részeseként „jutalmazta”. Persze tévedés lenne azt hinni, hogy Hitler ettől függetlenül ne gyűlölte volna őket. Személyes megjegyzései a későbbiek folyamán- a visszaemlékezések szerint, tanúsítják ezt. A többi elemzését a zsidóságról kapcsolatban aligha gondolta komolyan, dagályos igazolása „szükséges” volt programadásához.
Utólag könnyű okosnak lenni, ám sokan még ekkor sem értik meg a dolgok lényegét. Rámutat azokra a lényeges diplomáciai összefüggésekre, ahol a Német birodalom alapvető stratégiai-geopolitikai hibákat vétett: végzetes hiba volt a haditengerészet fejlesztése, az Anglia elleni háború, és az OMM-el való szövetség. Én ehhez hozzátenném azt, hogy az I. VH.-val kapcsolatos nézetei mennyire voltak reálisak? A diplomáciával, külpolitikával kapcsolatos nézeteit a II. VH-ban végrehajtotta, és ismeretes, hova vezetett.
Hitler körülbelül tucatnyi alkalommal emelte ki, hogy mennyire örült a Nagy Háborúnak. A „végre” szó 3x jelenik meg. Ezek után egyszerűen hihetetlen, hogy a francia és brit politikusok ennyire bedőltek neki. Persze egy ilyen jó képességű politikus, mint Hitler, könnyedén megmagyarázta ezt a 30-as években, ha valaki elolvasta könyvét, és számon kérte tőle gondolatait.
Az első könyvben egészen szembetűnő, hogy mennyire nem fejti ki, pontosan kik is azok az „árják”, kik a kultúraalkotók, hordozók, rombolók. Persze nyilvánvaló, hogy ki hova tartozik, de nem részletezi. Két dologra következtetek: vagy felületesen alkotta meg ezt a világnézetet, vagy pragmatikai szempontokból nem ment bele jobban.

Rámutat arra a nagyon fontos tényre, hogy mennyire hatástalan és ostoba lépés lenne, ha egy politikus, aki nem „reformátor”, beleavatkozzon az egyház életébe. Ha megvizsgáljuk politikáját, hű maradt ezen téziséhez. Bár érdemes megjegyezni, hogy Goebbels gyakran utalt rá, hogy a háború után számolnak majd a „csuhásokkal”. Mikor már hatalmuk ténylegesen, a világra vetítve is korlátlan, lett volna.
Világossá válik, hogy miért gyűlölte a demokráciát: bécsi éveiben éveken át részt vett a parlamenti üléseken, ahol megfogantak nézetei úgy a politikai hatalomgyakorlás egészéről. Tudjuk nagyon jól, hogy az obstrukció koráról volt szó. Ötvözte túl lelkes csodálatát az ősi germán mitológia és hagyományok rendszerével, és talán ebből következik azon tézise, hogy egy vezér szükséges a nép vezetéséhez.
A monarchia-közismert, egy igazi olvasztótégely volt, valószínűleg innen ered idegengyűlölete is, különösen a szlávok (csehek pl) iránt. Ez a korabeli multikulti birodalom egyszerűen nem illeszkedett nézetéhez, különösen akkor, amikor a szomszédban, a „nagy testvér” egy nacionalista birodalmat hozott létre, amely dagadott az erőtől, a büszkeségtől, a tettrekészségtől. Ezzel szemben az OMM egy gyenge, rothadó „birodalom” volt. Talán említeni sem kell, hogy miért gyűlölte a monarchiát: a századfordulón egyre jellemzőbb volt a Habsburgokra, hogy a németek, magyarok helyett egyre inkább a csehekre támaszkodjanak.

A könyv első részét fejeztem be, az értékelést folytatom.

Egyébként elgondolkodtató, hogy milyen találó megjegyzéseket tett például az olvasás „művészetéről”, hogy bizony nem a mennyiség számít, nem az elolvasott könyvek hosszú listája, hanem azok rendszerezése, és az, hogy az elolvasott művekből számunkra mi jött át.
Az is szinte hihetetlen, hogy a franciák jövőjét 1924-ben hogy megjósolta, végül is, leegyszerűsítve igaznak bizonyult az a nézete is, hogy Afrika európai „előországa” lesz, elég megnézni a mai Franciaországot. Nem véletlen az egyik legnépszerűbb párt a francia „szélső” jobb.

+
>!
webkukkoló
Adolf Hitler: Mein Kampf

Egy Hitler életét bemutató könyvben olvastam pár éve egy anekdotát. Németország legnagyobb könyvkiadója szokásos megbeszélést tartotta és a vezérigazgató az ülés elején felállt és ezt mondta:
„- Uraim! Fogadják el lemondásomat.”
Megkérdezték tőle miért?
„Olvastam egy minap megjelent könyvet és úgy gondolom, ha ilyen könyvek megjelenhetnek, akkor nekem nincs keresnivalóm a könyvszakmában”
Megkérdezték tőle mi volt ez a könyv.
„Adolf Hitler: Mein Kampf-ja”
Tényleg lemondott.

+
>!
csokibéka
Adolf Hitler: Mein Kampf

Szerintem vannak írások amik nem érdemelnek csillagot, értékelést. ( csak el kell olvasni, ha tudjuk) De sajnos mindig voltak és vannak emberek akik isteni hatalmat éreznek önmagukba és mások életét ontják, hajítják állati módra, halomba.
A legcsúnyább, hogy mindig lesznek követői ezeknek az embereknek.

+
>!
Sceurpien IMP
Adolf Hitler: Mein Kampf

Valójában csak részleteket olvastam belőle e-bookban, úgy kb 150 oldalnyit, talán. Nem szeretném értékelni. Nem azért olvastam el, mert bármi közöm lenne az íróhoz, egy rossz gonosz embernek tartom, pusztán érdekelt. Többé már nem.


Népszerű idézetek

+
>!
Frank_Spielmann I

Jézus Krisztus természetesen nem titkolta a zsidó néppel szembeni érzelmeit, és ha szükség volt, korbácsot ragadott, hogy az Úr templomából kiűzze az emberiségnek

I. kötet, Nép és faj

112 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Nagy tömegek lelkülete nem fogékony a langyos dolgok iránt.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

1 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

A tömeg hasonló a nőhöz, kinek lelkivilágán nem annyira az elvont értelem, mint inkább a meghatározhatatlan érzelmekre alapított, őt kiegészítő erő iránti vágyódás uralkodik, és aki maga is inkább az erős előtt hajlik meg, semmint a gyengét uralja.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

9 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Ebben az időben nyílt ki a szemem az általam előbb névleg is alig ismert, a német népre gyakorolt szörnyű jelentősége tekintetében pedig teljesen ismeretlen két veszély meglátására. Ez a két veszély: a marxizmus és a zsidóság.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

6 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

A nyomorból, a szerencsétlenségből, a külső lezüllésből és gazból, nem fejlődhettek ki emberek, hanem csak a szomorú körülmények eredményei.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

42 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Ezt a lelki átalakulást ezer és ezer esetben nyitott szemmel figyelhettem meg, s minél gyakrabban volt alkalmam mindezt látni, annál inkább megutáltam a milliós várost, amely előbb mohón magához vonzza az embereket csak azért, hogy később megsemmisítse őket.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

7 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Aki azonban az olvasás művészetével tisztában van, azt ösztöne minden könyv, folyóirat vagy röpirat tanulmányozása közben figyelmessé teszi arra, amire célszerűségénél vagy értékességénél fogva szüksége van. Az ily módon nyert újabb kép mintegy beleolvad a már meglévő hasonló tárgyú képbe, azt javítja vagy kiegészíti, helyesebbé vagy kifejezőbbé teszi. Ha az élet az így olvasó embert állítja valamely gyakorlati kérdés elé, az illető azonnal a már meglévő adatokat állítja a gyakorlati élet szolgálatába. Csak az ilyen olvasásnak van értelme és célja.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

10 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Az ebédidőben a munkások egy része a közeli vendéglőbe ment, a többiek az építkezés helyén maradtak és ott fogyasztották el igen szegényes ebédjüket. Ez utóbbiak nősek voltak, akiknek felesége hozta el ütött-kopott edényekben a levest. A hét vége felé az ott maradottak száma egyre növekedett, hogy miért, azt csak késõbb értettem meg. Politizálni kezdtek.
Én egy félreeső sarokban fogyasztottam el tejemet egy darab kenyérrel s közben óvatosan tanulmányoztam új környezetemet, vagy pedig nyomorúságos sorsom felett töprengtem. Még így is többet hallottam a kelleténél…

I. kötet, A bécsi tanulóévek

1 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Búzavirág és piros-fekete-arany színek segítségével juttatták kifejezésre belső meggyőződésüket azok, akik minden büntetés és figyelmeztetés dacára „heil”-lal köszöntötték egymást, és a császári himnusz helyett inkább a „Deutschland über Alles”-t énekelték. Magától értetődik, hogy én már ebben az időben sem tartoztam a „langyosak” közé. Rövid idő alatt „német nemzeti” lettem, ami persze nem fedi a mai hasonnevű párt fogalmát.
Ebben az irányban igen gyors fejlődésen mentem keresztül. Már tizenöt esztendős koromban élesen meg tudtam különböztetni a dinasztikus „hazafiságot” a népies, faji „nacionalizmus”-tól. Már akkor is csak az utóbbit ismertem el!

I. kötet, A szülői házban

1 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Magam sem tudom, hogyan történt, de egy szép napon egyszerre csak elhatároztam, hogy festőművész leszek. Nem lehetett kétségbevonni rajzképességemet, ezt apám is tudta, hiszen éppen ez késztette többek között arra, hogy reáliskolába küldjön. Mégis, amikor megkérdezte, hogy tulajdonképpen milyen életpályát választanék magamnak, kimondtam fenti elhatározásomat. Első percben torkán akadt a szó. Kételkedni kezdett épelméjűségemben. Miután pedig megismételtem elhatározásomat, és megérezte ennek komolyságát, esetleges tehetségem figyelmen kívül hagyásával, határozott egyéniségének egész erejével fellépett tervem ellen. „Festőművész nem lesz belőled, legalább is, míg én élek, addig soha!” mondotta.
Mindketten következetesek maradtunk: atyám a „sohá”-hoz, én pedig a „csak azért is”-hez.

I. kötet, A szülői házban

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is