!

Mein Kampf 24 csillagozás

Adolf Hitler: Mein Kampf Adolf Hitler: Mein Kampf

A Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.

Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a… (tovább)

Harcom címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1925

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 1


Hirdetés

Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

+
>!
Frank_Spielmann I
Adolf Hitler: Mein Kampf

Értékelés a könyv befejezése előtt (ilyet se csináltam még).

Kezdődik a könyv, mint egy önéletrajz, és próbál végig ezen a vonalon maradni, kevés sikerrel. Történészeknek való a könyv, akiknek ez az „ember” a szakterületük. Nem irigylem őket.

A könyv elejétől kezdve találkozhatunk a szerző gondolataival, amelyekről én ezt állapítottam meg: egész normálisan kezdődnek, hogy aztán a végük, a lényegük nagy baromság legyen. Aztán a második fejezettől kezdve jön az, hogy a gondolatok eleje se normális. Itt jön az, hogy a normális értékrendű ember öklendezni kezd, hatalmas undort érez, és legszívesebben máglyán égetné el ezt a könyvet, más szeméttel együtt. Nagy erő kell ahhoz, hogy az ember tovább olvasson.

Nem ajánlom senkinek ezt a könyvet. Akit érdekel, úgyis megpróbálja majd elolvasni. Viszont ha valakiből egy kicsi undort se vált ki, azzal valami baj van. Inkább ezer Kiszel Tünde meg Coelho, mint egyetlen Hitler vagy Hitler-rajongó…

28 hozzászólás
+
>!
page
Adolf Hitler: Mein Kampf

.A Mein Kampfot (rózsaszín alapon fekete ábrájú borítóval) egy rokonomtól kaptam kölcsön, mondván mekkora ultra királyságot bíz rám.
Olvasás közben egyre azon gondolkoztam, hogy a p*csába bírták ezt bevenni?! Aztán nagy nehezen folytattam, mit nagy nehezen – ez aztán tényleg kimerítette az önsanyargatás fogalmát. De folytattam, mert eszembe jutott: manapság (is) ennél nagyobb f*szságokat képesek mozgatójuknak fogadni, nem beszélve a számító intelligenciáról, amely az „osszd meg és uralkodj” ősi törvénye szerint használ bármit, csak hogy hatalomhoz jusson, noha maga nemhogy nem hisz benne, de messzire kerüli… Úgyhogy nem árt tisztában lenni ezekkel a realitásokkal.
Ez a Hitler aljas egy csávó volt, bár, hogy ő , mint olyan létezett -e, túl a zagyva és rosszindulatú elméleteken…? Talán. Egy egész kicsit, valameddig. Aztán csak a démon körbetámogatott üresség maradt.
A könyv mindenesetre megerősített benne, hogy bizony, amennyiben – „jó fajvédőként” (pfff) – gondolkozunk az emberről, hát, nem a fizikai felépítéssel kell kezdenünk a méricskélést. Kijózanító olvasmányélmény volt. És figyelmeztető is: nem szabad lebecsülni a lélek betegségeit. Ezekből meggyógyulni csak az tud, aki valahogyan belátja, hogy beteg. És gyógyítani meg csak a szeretet tud.
Amúgy nálunk voltak viták azzal kapcsolatban, ki szabad-e adni ezt az iratot. Történészek egy csoportja amellett kardoskodott, hogy nem csak hogy szabad, de kell is – mégpedig alapos elemzésekkel mellékelve, amelyek reális megvilágításba helyezik a benne foglaltakat, ezzel húzva ki a méregfogat. Ugyan nem vagyok nagy híve a könyvekbe való ilyesmi 'belenyúlásoknak', de ennek talán – tekintve a hozzá való viszony makacs mémjét – tényleg nem ártana.
(Ezeken túl, bár logikája, na az van neki, unalmasnak és elavultnak találtam, szinte minden vonatkozásban – letehetetlen: nem nagyon van hova.)
Összegzésként mit is? „Bocsáss meg nekik Atyám, nem tudják mit cselekszenek!” – hát, kábé…

7 hozzászólás
+
>!
stancili1
Adolf Hitler: Mein Kampf

Feneketlenül ostoba, primitív mű. Az azért érdekelne, hogy aki dícséri, tud-e arról, hogy gyakorlatilag az összes magyar kiadás csonka, ti. kimaradnak belőle a magyarokra vonatkozó részek. Ezek dióhéjban: a magyarok szláv fattyúnép, amelyet vissza kell zavarni az Ural mögé :)

Ennyit erről, ha Hitler győzött volna, most nem a Duna partjáról írnék.

5 hozzászólás
+
>!
lilijan
Adolf Hitler: Mein Kampf

magát a könyvet nem lehet értékelni a hatásai nélkül, azzal együtt pedig ismereteim nem elegendőek semmiféle minden lényeges pontot érintő irományhoz, nálam sokkal tájékozottabb emberek foglalkoztak/foglalkoznak ezzel. úgy hiszem, misztifikálás nélkül, kordokumentumként kezelendő. de: továbbra is úgy gondolom, hogy minden mélyebb ismeretre és minél több szempontra vágyó múltban kutatkodónak meg kell ismernie a konkrét tartalmat legalább nagy vonalaiban, hogy tudja, miről beszél, ha a második világháború, az antiszemitizmus, vagy akár konkrétan a könyv kerül szóba.

aki pedig azt gondolja, hogy elolvasásától mindenki rögvest vérszomjas nácivá válik, az valószínűleg nincs azon a szinten szellemi érettségét, érzelmi intelligenciáját és információ alapú szabad döntéshozatali képességeit illetően, hogy vesződnie kéne vele. természetesen kialakulatlan, zavart, racionalizáció vágya nélkül célt kereső, kétségbeesett fiatalok kezébe nem adnám.

6 hozzászólás
+
>!
Arjuna
Adolf Hitler: Mein Kampf

Egyáltalán nem óvodás szinten íródott a könyv, igazán mélyenszántó gondolatok vannak benne, csak ajánlani tudom. Azért nehezen emészthető a mű, mert a természet örök törvényeihez igazodik, és nem az emberek által önhatalmúan kitalált törvényekhez.

4 hozzászólás
+
>!
csokibéka
Adolf Hitler: Mein Kampf

Szerintem vannak írások amik nem érdemelnek csillagot, értékelést. ( csak el kell olvasni, ha tudjuk) De sajnos mindig voltak és vannak emberek akik isteni hatalmat éreznek önmagukba és mások életét ontják, hajítják állati módra, halomba.
A legcsúnyább, hogy mindig lesznek követői ezeknek az embereknek.

+
>!
webkukkoló
Adolf Hitler: Mein Kampf

Egy Hitler életét bemutató könyvben olvastam pár éve egy anekdotát. Németország legnagyobb könyvkiadója szokásos megbeszélést tartotta és a vezérigazgató az ülés elején felállt és ezt mondta:
„- Uraim! Fogadják el lemondásomat.”
Megkérdezték tőle miért?
„Olvastam egy minap megjelent könyvet és úgy gondolom, ha ilyen könyvek megjelenhetnek, akkor nekem nincs keresnivalóm a könyvszakmában”
Megkérdezték tőle mi volt ez a könyv.
„Adolf Hitler: Mein Kampf-ja”
Tényleg lemondott.

+
>!
Sceurpien IMP
Adolf Hitler: Mein Kampf

Valójában csak részleteket olvastam belőle e-bookban, úgy kb 150 oldalnyit, talán. Nem szeretném értékelni. Nem azért olvastam el, mert bármi közöm lenne az íróhoz, egy rossz gonosz embernek tartom, pusztán érdekelt. Többé már nem.

+
>!
Badiga
Adolf Hitler: Mein Kampf

Én még mindig azon gondolkozok, hogy honnan tudod Hitler a Tiszavirágzásról?

+
>!
Razide
Adolf Hitler: Mein Kampf

Értékes társadalomtudományi és kortárs történelmi munka. A természeti analógiái eléggé sántítanak, mert a szerző nem mélyedt el a biológia tudományában, ám pótolhatatlan mű ahhoz, hogy hogyan kell rendesen felépíteni erős politikai ellenszélben egy ütőképes és hatékony szervezetet.


Népszerű idézetek

+
>!
Frank_Spielmann I

Jézus Krisztus természetesen nem titkolta a zsidó néppel szembeni érzelmeit, és ha szükség volt, korbácsot ragadott, hogy az Úr templomából kiûzze az emberiségnek

I. kötet, Nép és faj

112 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Nagy tömegek lelkülete nem fogékony a langyos dolgok iránt.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

1 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

A tömeg hasonló a nőhöz, kinek lelkivilágán nem annyira az elvont értelem, mint inkább a meghatározhatatlan érzelmekre alapított, őt kiegészítő erő iránti vágyódás uralkodik, és aki maga is inkább az erős előtt hajlik meg, semmint a gyengét uralja.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

9 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Ebben az időben nyílt ki a szemem az általam előbb névleg is alig ismert, a német népre gyakorolt szörnyű jelentősége tekintetében pedig teljesen ismeretlen két veszély meglátására. Ez a két veszély: a marxizmus és a zsidóság.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

6 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

A nyomorból, a szerencsétlenségből, a külső lezüllésből és gazból, nem fejlődhettek ki emberek, hanem csak a szomorú körülmények eredményei.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

42 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Ezt a lelki átalakulást ezer és ezer esetben nyitott szemmel figyelhettem meg, s minél gyakrabban volt alkalmam mindezt látni, annál inkább megutáltam a milliós várost, amely előbb mohón magához vonzza az embereket csak azért, hogy később megsemmisítse őket.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

7 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Aki azonban az olvasás művészetével tisztában van, azt ösztöne minden könyv, folyóirat vagy röpirat tanulmányozása közben figyelmessé teszi arra, amire célszerűségénél vagy értékességénél fogva szüksége van. Az ily módon nyert újabb kép mintegy beleolvad a már meglévő hasonló tárgyú képbe, azt javítja vagy kiegészíti, helyesebbé vagy kifejezőbbé teszi. Ha az élet az így olvasó embert állítja valamely gyakorlati kérdés elé, az illető azonnal a már meglévő adatokat állítja a gyakorlati élet szolgálatába. Csak az ilyen olvasásnak van értelme és célja.

I. kötet, A bécsi tanulóévek

10 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Az ebédidőben a munkások egy része a közeli vendéglőbe ment, a többiek az építkezés helyén maradtak és ott fogyasztották el igen szegényes ebédjüket. Ez utóbbiak nősek voltak, akiknek felesége hozta el ütött-kopott edényekben a levest. A hét vége felé az ott maradottak száma egyre növekedett, hogy miért, azt csak késõbb értettem meg. Politizálni kezdtek.
Én egy félreeső sarokban fogyasztottam el tejemet egy darab kenyérrel s közben óvatosan tanulmányoztam új környezetemet, vagy pedig nyomorúságos sorsom felett töprengtem. Még így is többet hallottam a kelleténél…

I. kötet, A bécsi tanulóévek

1 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Búzavirág és piros-fekete-arany színek segítségével juttatták kifejezésre belső meggyőződésüket azok, akik minden büntetés és figyelmeztetés dacára „heil”-lal köszöntötték egymást, és a császári himnusz helyett inkább a „Deutschland über Alles”-t énekelték. Magától értetődik, hogy én már ebben az időben sem tartoztam a „langyosak” közé. Rövid idő alatt „német nemzeti” lettem, ami persze nem fedi a mai hasonnevű párt fogalmát.
Ebben az irányban igen gyors fejlődésen mentem keresztül. Már tizenöt esztendős koromban élesen meg tudtam különböztetni a dinasztikus „hazafiságot” a népies, faji „nacionalizmus”-tól. Már akkor is csak az utóbbit ismertem el!

I. kötet, A szülői házban

1 hozzászólás
+
>!
miss_antrophy

A tisztán anyagi értékkel szemben áll az eszmei érték. Ez nem a végzett munka anyagiasan mérlegelt jelentőségében gyökerezik, hanem szükségszerűségében. Kétségtelen, hogy egy találmánynak az anyagi haszna nagyobb lehet, mint egy szürke napszámos munkájának értéke, mégis bizonyos, hogy az összesség erre a legkisebb szolgálatra éppen úgy rászorul, mint arra a nagyobbra. Anyagilag lehet különbség az egyes munkák hasznának összessége tekintetében jelentkezõ értékelésében, és ez a különbség a mindenkori ellenszolgáltatás tekintetében is jelentkezhetik. Azonban eszmei szempontból azonos értékûnek kell lennie minden munkának abban a pillanatban, amikor az egyes ember arra törekszik, hogy saját munkakörében, bármilyen is legyen, a legjobbat nyújtsa.
Minthogy az ésszerûen berendezett államban arra kell törekedni, hogy minden egyes embert tehetségének megfelelõ pozícióba juttassanak, vagyis másként kifejezve, hogy az embereket a tehetségüknek megfelelő munkára képezzék ki, azt kell szem előtt tartanunk, hogy tehetséget nem lehet elsajátítani, hanem azzal születni kell, mert az a természet ajándéka, és nem az embernek a megszolgált jutalma. Így azután az általános megbecsülést nem befolyásolhatja az egyes részére juttatott munka. Ez a munka ugyanis a veleszületett tehetségének és az ahhoz igazodó kiképeztetésnek számlájára írandó, amelyet viszont az összesség nyújt számára. Az embert aszerint kell megbecsülni, hogy miként felel meg az egyetemesség részéről neki szánt feladatnak. Az egyes ember létének célját nem tevékenysége képezi, hanem az csak eszköze annak. Mint embernek tovább kell képeznie magát, tovább kell nemesednie, ami csak kultúrközösségben történhetik, amelynek viszont mindig egy állam alapján kell nyugodnia. Ennek az alapnak a megtartásához neki is hozzá kell járulnia.

Az állam


Hasonló könyvek címkék alapján